Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-28 / 199. szám

www.ujszo.com I 2021. augusztus 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kivételes kivételek Hogy is van ez a hullámokkal? Pontosan hányadiknál is tartunk? F ppen elindultak Afrikába a E fecskék, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Cristiano Ronaldo Man­chesterbe igazol. Nem szeretem a Manchester Cityt — dobta háta mögé a gyufaszálat Bandika. Ervin az üres vilíanydrótokat nézte, és megkér­dezte: van esetleg valami, amit ki­vételesen a Manchester Citytől is jobban tetszik utálni? Igen, a Man­chester United - bólintott Bandika. Akkor önnek nincs szíve - állapí­totta meg Ervin, és fel is olvasott egy idézetet Lope de Vegától, ami úgy hangzik, hogy „a szív gyűlölni gyűlöl, csak szeretni szeret”. Ban­dika tüdőcsúcsig slukkolta a do­hányfüstöt, majd ismét bólintott: talán ezért nem voltam soha szív­bajos. A dohányzás viszont szív- és ér­rendszeri megbetegedéseket okoz­hat - vágott vissza Ervin. Jól mond­ja, okozhat - nézett az órájára Ban­dika. Nálam viszont nem okoz, mert én vagyok a kivétel. Úgy érzem, rám nem vonatkozik, ami másra igen. Erre meg hogy jött rá? - kér­dezte Ervin. Kivételesen nem ma­gamtól jöttem rá, hanem egyszer valaki belesuttogta a fülembe - fújta a füstöt az ég felé Bandika. Ekkor mondta be a rádió, hogy a tokiói paralimpián a 4000 méteres egyéni üldözéses futamban kivéte­lesen egy miniszter is a dobogóra állhatott, méghozzá Novák Eduárd, aki jelenleg Románia sportminisz­tere. Mit nyert, aranyat? - kapta fel a fejét Bandika. Nem, ezüstöt, mert az aranyat a szlovák Jozef Metelka nyerte, jó nagy előnnyel - mondta Ervin. Látja, manapság már a mi­niszterek is képesek meglepetést okozni. Sayed Sadaat volt afgán kommunikációs miniszterről meg azt írták, hogy Lipcsében pizzafűtár lett, de ez még mind semmi ahhoz képest, amit Vladimír Lengvarsky szlovák egészségügyi miniszter mondott a minap. Arról beszélt, hogy igen, az ősz folyamán megint tiszteletét teszi nálunk valami eny­he, visszafogott és diszkrét jár­ványhullám, nem is tudom már, hogy hányadik, de nem kell félni, mert karácsonyra minden rendbe jön. Bandika felháborodottan kér­dezte, hogy mondhat olyat egy mi­niszter, hogy nem kell félni. Mi­közben manapság legnagyobb fegyverünk az elővigyázatosság. Ervin kért szót, és megkérdezte, „maga tudja, hol húzódik pontosan a félelem és az elővigyázatosság közti határ?” Bandika elismerte, hogy nem tudja, egyben bevallotta, hogy azok közé az emberek közé tartozik, akik jobban szeretnek megijedni, mint félni. Előbbi ugyanis rövidebb ideig tart. De hogy van ez a hullámokkal? Maga tudja, hányadiknál tartunk? Ervin legyintett és elmagyarázta, hogy ez is olyan, mint régen az uralkodók esetében. Mi, magyarok Mária Terézia apukáját III. Károly­­ként emlegetjük, mert a magyar trónon ő volt a harmadik Károly. De mindenki más VI. Károlyként em­legeti, mert a Habsburg állam és a Német-római Birodalom élén a ha­todik volt. Hacsak nem arra a III. Károlyra gondolnak, aki ugyanab­ban az évszázadban 1759-től 1788- ig ült a spanyol trónon. Persze őt is csak a spanyolok emlegették har­madikként, mert Nápoly királyaként VIII., Szicília királyaként V., Párma és Piacenza királyaként pedig I. Károlyként tisztelték. Ha ugyan nem utálták, mint én a Manchester Cityt - zárta az összefüggést Ban­dika. így van, helyeselt Ervin, majd mindketten fogták magukat, és el­indultak a fecskék után Afrikába. A szerző a Vasárnap munkatársa (Cartoon izer) 7TZ ÉLETVESZÉLYBEN LEVŐ AFGÁNT FOGAbUNK BE. HOGY KIKET, AZT AZ AFGÁN-LOTTÓN FOGOM KISORSOLNI Csak az igazolást kérik, az oltást nem Romániában az orvosukat megvesztegetve szereznek valódi oltási igazolást a vak­cina ellenzői, ás a súlyos tüne­tek miatt buknak le. Eddig 370 hamisításgyanús esettel foglalkozik a rendőrség. A jelenségre Cristian Onacea, a te­mesvári Victor Babes járványkórház igazgatója hívta fel a figyelmet, mi­után több - általában egydózisú vak­cinára kiadott - oltási igazolással ren­delkező páciensüknél súlyosabb kö­vetkezményeket okozott a fertőzés. Egy intenzív osztályra került férfi be­ismerte, hogy orvosától sikerült be­szereznie az oltási bizonylatot anél­kül, hogy a szert beadták volna neki. Mihai Iacob, a családorvosok szö­vetségének elnöke szerint elszigetelt esetekről lehet szó. Egy kereskedel­mi televízió által megszólaltatott kör­zeti orvos viszont arra panaszkodott, hatalmas a nyomás, szinte minden rendelőben megjelenik ilyen páciens. Torzított adatok Alexandra Rafila mikrobiológus, aki Romániát képviseli az Egészség­­ügyi Világszervezetben, a Romania TV adásában azt állította, nem új je­lenség a mosdókagylóba öntött, „go­­lyóstollal” végzett oltás, már a koro­navírus előtt is előfordult. Sajnos a hamis igazolvánnyal rendelkezőknél jelentkező súlyos megbetegedések és halálesetek is bekerülnek a statiszti­kába, így lerontják a vakcina haté­konyságának adatait, és az ilyen ese­tekre perverz módon éppen az oltás­ellenesek fognak hivatkozni, hogy bizonyítsák, a vakcina nem is ér sem­mit-magyarázta a mikrobiológus. Romániában az átoltottság alig ha­ladja meg a 30 százalékot. Ebben az ütemben még két évre lenne szükség, hogy elérje a korábban megcélzott 70 százalékos nyáj immunitást. Hamis tesztek Romániában több ízben füleltek le a rendőrök hamis negatív teszttel üzérkedő csalókat is, az országban ugyanis olyan magas fokú a bizal­matlanság a hatóságokkal és az ol­tással szemben, hogy mindig akad­nak olyanok, akik inkább fizetnek egy hamis igazolásért, mintsem beadas­sák az ingyenes vakcinát. (MTI) Lanovka a ködbe KORPÁSÁRPÁD Lanovkára sorakozunk, hiszen ahhoz a tátraavatari kaszthoz tar­tozunk, amely oltottsága jutalmául elitmagaslatokba ruccanhat ki. A developer ügyeletes Szent Pétere csekkolja védettségi igazolványunkat, s mert rendben a grínpassz, pippanhat a gó­­passz - törhetünk felfelé. Magas hegyvidéki mennyország ez, ahol a retúr az úr, de most még nem gondolunk menettérti mivoltunkra. Bepattanunk az elibénk libbenő pléh- és üvegkasznikba, és máris suha­nunk a Kő-pataki-tó felé. A Poprádi-medence felett tiszta a lég. Bár géppel szállunk fölébe, helyenként a magasból sem fair kép e táj, hanem inkább építkezési terület. Néhol már-már holdingbéli táj. Felfelé pillantva látom, tejfehér felhő nyeli el az előttünk soijázó kabi­nokat. Hirtelen ködbe veszünk mi is. Percekig tarthat; a múltunk, a jele­nünk és a jövőnk is ködös. Majd áthuppan a kabin az egyik tartóoszlop alatt, és visszazökkenünk elmaszkírozott életünkbe, hogy a tengerszemnél - messze a csúcstól - már újra tátraalji rutinnal rendeljük a feláras juhtúrós galuskát és a posztszocialista kólát, miközben a kávéfőzőből kis gőzpa­macsok lanovkáznak a fölhők közé. Mászkálok és látom, hogy sokan a Kő-pataki-tónál töltött idejük egészét a kávézóban vagy az étteremben múlatják, egyesek háttal a tájnak. Persze, megtehetik. És azt is, hogy maszk nélkül üldögéljenek bent, hiszen fogyasztanak. Meg egyébként is, itt minden 12 évesnél idősebb oltott, nemrég tesztelt, vagy bizonyítani tudja, hogy 180 napnál nem régebben volt covidos. Kivéve azokat, akik ilyen igazolások híján jöttek fel gyalog, valamelyik túraútvonalon. Mert ösvények mindig vannak. Én is megtalálom a magamét. A csoportom elszéled, s miközben hallom egy idősebb szlovák nő panaszát, hogy ez a Kő-pataki-tó mekkora átverés, mert a katalógusban nem is így néz ki (a képen sokkal több benne a víz), elvonulok a tömegtől egy babzsákra. A felhőket nézem Petőfivel: „Oh né­kem olyan jó barátim / E tarka égi vándorok. / Úgy ismernek már, hogy ta­lán még / Azt is tudják, mit gondolok.” (A felhők, 1847) Elszenderedek. Almomban a Kő-pataki-tónál állva a Lomnici-csúcsra tartó utolsó kabint látom, amint éppen elnyeli a köd. Tömve van a múl­tunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel, az egzisztenciánkkal és a pénzünk­kel. A csúcsról már nem jön vissza semmi, csak a szűnni nem akaró köd­lavina zúdul alá. A tengerszem és Tátralomnic közt sincs közlekedés. Tát­­raavatar szintjei beálltak, nincs köztük átjárás, és mindenkinek azon a he­lyen és úgy kell boldogulnia, ahol és ahogyan az álomképem érte. Egyedül a lenti „igazolatlanok” büféznek és vásárolgatnak tovább, mintha az ál­momban mi sem történt volna. Később botor módon regisztrálok a vakcinalottóra, valahogy úgy, aho­gyan a nő a katalógus alapján felment a tengerszemhez. Eszembe jut az ál­mom. Azon töprengek, hogy ha a drótkötélpálya kihagyásával oltatlanul, igazolás nélkül fel lehet gyalogolni a Kő-pataki-tó létesítményeihez, vajon a sorsoláson is részt vehetnek-e olyanok, akik oltás nélkül vásároltak ma­guknak védettséget. Mert ilyet is rebesgetnek. Mert ösvények mindig vannak. Elgondolom, ahogyan kabin helyett a szelvényeinkkel teli szerencseke­rék száll alá a csúcsról, hozzácsomagolva pár koffer papírpénz a nyerte­seknek, de csak azért, hogy a csúcson ennek a sokszorosa maradhasson meg titokzatos valakiknek, akikről ezen a holdingbéli tájon, az általuk adagolt brindzás galuska mellett csak ködös elképzeléseink lehetnek. A vakcinalottóra várakozunk, és még nem gondolunk vesztes mivol­tunkra. FIGYELŐ „Testvéreink, tálibok" Testvéreinknek nevezte az afga­nisztáni tálibokat Maryam Monsef kanadai nőügyi és nemi egyenlő­­ségi miniszter. A kijelentés nagy felháborodást váltott ki politikusok és veteránok között - adta hírül a Toronto Sun kanadai napilap. Monsef videón jelentkezett be a sajtótájékoztatón, és azt mondta: „testvéreinkhez, a tálibokhoz szó­lok”, és felszólította a radikális iszlamistákat, hogy vessenek véget az erőszaknak és biztosítsák a nők és a kisebbségek jogait. „Ezek az emberek egyáltalán nem a testvéreink” - reagált a 36 éves Trevor Street kanadai veterán, aki 2006-ban, valamint 2009 és 2010 között szolgált az afganisztáni Kandahárban. „Fel nem fogha­tom, miként tehet valaki ennyire felelőtlen kijelentést” - fogalma­zott. „A testvérek a legutolsó ki­fejezés, amellyel a tálibokat le le­het írni” - hangsúlyozta. A csak­nem húsz évig tartó afganisztáni háborúban 158 kanadai katona vesztette életét. A tálibokat Justin Trudeau kanadai kormányfő ter­roristáknak nevezte. (MTI) Otthagyták a tolmácsok adatait A kabuli brit nagykövetség gyors evakuálása közben elfelejtették megsemmisíteni az afgán tolmá­csok és más helyi alkalmazottak adatait, de még az állás iránt ér­deklődők listáját is - derítette ki a The Times haditudósítója. Ant­hony Loyd tálib fegyveresek kí­séretében bemehetett az épületbe, és egy dobozban felfedezte az iratokat, nevekkel, telefonszá­mokkal. Ezeket felhívta a szer­kesztőség, és kiderült, hogy sok helyi alkalmazott még az ország­ban van, kilátástalanul próbál el­menekülni. „Ez egyáltalán nincs rendben. Gondolom, a miniszterelnöknek lesz néhány kérdése” - jelentette ki a BBC-nek Ben Wallace vé­delmi miniszter. (TASR)

Next

/
Thumbnails
Contents