Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-27 / 198. szám
www.ujszo.com I 2021. augusztus 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A reményvesztettségről A szlovákiai magyar választók reményvesztettségének gyökerei mélyebbek a szlovákiai magyar pártok válságánál Vasárnap délben, augusztus 15-én, amikor a szlovákiai magyar otthonokat a rántott hús illata lengte be, a TASR hírügynökség közzétette, hogy szeptember második felében megtarthatja első kongresszusát a Szövetség. A hírügynökséget Magdeme Klára, a Híd szóvivője tájékoztatta. A hírre, hogy az MKP, a Híd és az Összefogás pártok összehegesztési maratonja hosszú célegyenesbe fordult, a nyári kánikulában nem olvadtak le a szerverek. Mind a bejelentés módja, mind az időzítés - a korábbi kommunikációs gyakorlatot tekintve - szokatlan és váratlan volt. Újszerű megoldásokra több vonatkozásban is szükség lenne. A pártok jó ideje passzívabb, defenzív stratégiát követnek, javarészt eseményekre, kijelentésekre reagálnak: Sajnálattal vesszük tudomásul..., Nem fogadhatjuk el..., Határozottan visszautasítjuk... stb. - ezekkel és ezekhez hasonló fordulatokkal kezdődnek a reakciók. Egyfelől érthető és szükséges, hogy reagálnak kormánypárti politikusok megnyilvánulásaira, másfelől azonban szembetűnő, hogy hiányzik az aktív politizálás, politikai cselekvés, szakmai munka (koncepciók kidolgozása), értelmes politikai tematizálás. Ezt a tétlenséget talán nem lehet teljesen a „Szövetségre várás” állapotával magyarázni. Egy következő megoldásra váró feladat, hogy a három egységesülő párt - a tartalmi különbségek mellett -más nyelvet, szótárt használ. Mi lesz a „koherens narratívája” az egy pártban működő három platformnak, máshogyan mondva, milyen kompromisszumot köthet a sokféle szlovákiai magyar? Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyar választók reményvesztettsége a szlovákiai magyar pártok válságánál mélyebb gyökerű. A huszadik századi fasiszta és kommunista kísérletek nem hoztak javulást a nemzeti kisebbségek életében. A rendszerváltás új reményekkel kecsegtetett, de a globális kapitalizmus európai perifériáján levő szlovákiai magyar kisebbség ismét nehéz helyzetbe került. A növekvő társadalmi különbségek, egyenlőtlenségek mellett problémát jelent az elmaradott régiók leszakadása, állami asszisztálással, az ugyancsak az állam segédletével megvalósuló tőkefelhalmozásból való kimaradás, az országos átlagnál gyengébb nyelvtudás és iskolázottság stb. A jóléti helyzet javulását ebben a helyzetben az államtól váija a szlovákiai magyar, attól az államtól, amelyben egyébként nem bízik, és ehhez az államhoz kapcsolódhatna valamilyen formában a szlovákiai magyar pártok révén. A szimbolikus narratívák helyett erre a boldogtalan helyzetre dolgozhatna ki stratégiát a Szövetség. Mindenki tudta, hogy csúnya lesz FELEDY BOTOND A Amerikai Egyesült Államok nem adta fel a világrend meghatározására való erős törekvését. A hegemón half ^ M talom szerepét gyakran félreértik és redukálják egyfajta jL. jLJKLaJ világcsendőri szerepre. Fontos a beavatkozási képesség - az erőprojekció de ennek számos módja van azon túl, hogy valahova bevonul a hadsereg. Már a 20. században nagy lépéseket tettek abba az irányba, hogy fejlesszék a nem katonai befolyásszerzés eszközeit. Ez még jóval régebben, a gyarmatosítással indult, amikor kereskedelmi posztok, társaságok (korabeli cégek), misszionáriusok kezdték kiegészíteni az adott uralkodó katonai csapatait a tengereken túl. Azóta pedig van globális média, internet, csereprogramok... már a hidegháborúban a propagandát, aktív intézkedéseket, kulturális dominanciát, végső soron egyes országok alkotmányát tették a katonai jelenlét mellé. Ehhez képest Afganisztánban egy furcsa jelenlétet láttunk: sok katona, a legtöbb újjáépítő szerepben, egy másik részük kiképzőtisztként, néhány civil kezdeményezéssel megspékelve. De Kabul és környéke nem volt alkalmas az amerikai befolyásszerzés sokrétű kiépítésére. Az sem biztos, hogy őszinte kísérlet történt erre, de a pastu többségű országban egyáltalán nem magától értetődő, hogy a tálibok - és más vallási csoportok - megítélése megegyezik az euroatlanti véleményekkel. A szövetségesek mostani kivonulása tehát régóta halogatott lépés volt, amelyről minden korábbi amerikai elnök tudta, hogy csúnya lesz. Az al- Kaida lebombázása és a tálib kormány megdöntése után az USA csak a proxi-háborúkon keresztül is jelen lehetett volna az ikertornyok lerombolása utáni évben. Persze, utólag könnyű okoskodni, és a gyors katonai siker látszata (ígérete?) is olyan politikai afrodiziákum, amelyet kevés politikus tud visszautasítani. A „terror elleni háború” pedig külön altípus, mert nehéz a lakosságnak máshogy bizonyítani, hogy zajlik a harc, mivel annak érdemi és leghatékonyabb része éppen a titkosszolgálatoknál fut - normális időkben. Ezért csábító lehetőség egy látványos katonai akció, logikusan megspórolhatatlannak tűnt 9/11 után. De nem volt automatikus, hogy 20 évig elhúzódjon. Az amerikai hegemónia gyakorlása nem Afganisztánon múlik. Ahogy az iráni darus akasztásokon, az észak-koreai légvédelmi üteggel történő kivégzésen jól fel tud mordulni a világ(sajtó), úgy a tálibokat is követi mostantól a 24 órás média. Ezzel együtt rengeteg emberi tragédiáról nem is tudunk majd. Menekülni nem lesz könnyű, amíg a tálibok be nem szállnak az embercsempész-hálózatokba. Mindez a geopolitika szintjén mégsem jelenti azt, hogy stratégiai érdekek vesztek volna el Kabul körül a NATO-szövetségesek számára. Kapacitások szabadulnak fel, új hadszínterekre jut több idő. Legyen ez az Indiai-óceán - ahol élénkül a kínaiakkal való versenyzés az amerikai szövetségesekkel - vagy a kibertér. A kivonulás sokáig elodázható volt, de végül elkerülhetetlen. Biden az elnöksége legelső hónapjaiban vállalta ezt, pont azért, mert számításai szerint bő három év múlva már egy másik epizódot fog írni az amerikai hegemónia története. Az ő szempontjukból tehát érthető a kivonulás. Más kérdés, hogy az európai országok érdeke vajon hogyan alakulna, az USA nélkül mire lenne kapacitásuk? Maradtak volna-e egyedül az országban? Vállalnák az óriási költségeket és emberi veszteségeket, amelyeket az USA? A közel-keleti politikai instabilitás így kap egy újabb forrást, a menekültek között látványosan nőtt az afgánok aránya. A legtöbben persze a szomszédos országokban állnak meg, nem jutnak el messzebbre. Az európaiak a törökök kerítésén kívül másba nem fektettek, ami most lehetővé tenné a helyzet szabályozását. Kár. Egy újabb mulasztást látunk, mint Ukrajnától Szíriáig történt az elmúlt években. Kifelé egységes és erős Európa nélkül nem lesz szavunk és befolyásunk az ilyen helyzetekben. „A Putyin-rezsim történelmi baleset, nem pedig szükségszerűség” Fogva tartása körülményeit bírálta Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus a The New York Times amerikai lapnak adott interjúban. Navalnij először adott inteijút év eleji bebörtönzése óta. Egyebek mellett azt kifogásolta, hogy minden nap órák hosszat kell néznie az orosz állami televíziót és propagandafilmeket. A 45 éves ellenzéki politikus szerint ez idő alatt tilos olvasni, írni. „Egy széken kell ülnöd és a tévét bámulnod. Ha egy fogoly el találna aludni, az őrök ráordítanak, hogy nézd” - írta Navalnij. v01yan, mint egy kínai munkatábor. Állandó az ellenőrzés és a besúgás” - jellemezte mindennapjait. Az interjúban ismételten kemény szankciókat követelt a Vlagyimir Putyin elnökhöz közel álló oligarchákkal szemben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok büntetőintézkedései nem irányulhatnak az egyszerű orosz lakosság ellen. „A Putyin-rezsim történelmi baleset, nem pedig szükségszerűség” — jelentette ki Navalnij, szerinte „előbb-utóbb korrigálják ezt a hibát és Oroszország demokratikus, európai útra fog térni”. A The New York Times szerint összesen 54 kézzel írott lapon érkeztek meg a szerkesztőségbe a kérdéseikre adott válaszok. Navalnij egyebek mellett arról számolt be, hogy az orosz politikai foglyok pszichológiai nyomásnak vannak kitéve. Az ellenzéki politikus a Moszkvától nagyjából száz kilométerre lévő Pokrov városának börtönében raboskodik. A Kreml egyik legélesebb bírálójának számító Navalnij két és fél éves szabadságvesztését tölti. Az úgynevezett Yves Rocher-ügyben gazdasági bűncselekmény miatt kiszabott, de felfüggesztett szabadságvesztését azért kell leülnie, mert a FSZIN (orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat) szerint sorozatosan megsértette a feltételes szabadlábra helyezés előírásait, amikor egy idegméreggel elkövetett támadást követően Németországban lábadozott. Az ítéletet a nemzetközi közösség széles körben politikailag motiváltnak nevezte és elítélte. (MTI, dpa) FIGYELŐ Kötelező az oltás az amerikai seregben Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter elrendelte az összes katona beoltását koronavírus ellen. „A nemzet megvédéséhez egészséges és bevetésre kész haderőre van szükség. Az elnök támogatásával, valamint egészségügyi szakértőkkel folytatott konzultációt követően megállapítottam, hogy a koronavírus elleni kötelező védőoltás szükséges az amerikai nép védelméhez” - fogalmazott Austin. A Pentagon egyelőre nem határozott meg ütemtervet, meddig kell mindenkit beoltani, de a miniszter „ambiciózus határidőt” akar. Nagyjából 800 ezer katona még nem kapott védőoltást. A koronavírus elleni szérum ezután szerepelni fog a 17 kötelező oltás listáján, amelyet be kell adni, amikor valaki belép az amerikai hadsereg kötelékébe. (MTI) Szájer perel a róla írt cikk miatt Szájer József a honlapján jelentette be, hogy jogi eljárást indít, miután a Blikk egy cikket és fotókat közölt róla, melyeken balatoni ingatlanja udvarán látható. A lap azt írta, a 15 0 m2-es nyaralót 2014-ben vette Szájer, fekvése és saját stégje miatt 200 millió forintot érhet. Szájer közleményében azt írta: , yA cikkben valótlan állítások és magántermészetű személyes adatok szerepelnek. Magyarországon a személyes adatokat, a képmást és a magánélethez való jogot törvény védi. Sem a képek, sem az adatok nyilvánosságra hozatalához nem járultam hozzá, a lap megsértette a személyiségijogaimat.” (úsz) SÁNTA SZILÁRD
