Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-21 / 193. szám
www.ujszo.com | 2021. augusztus 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Mire volt jó RAVASZÁBEL Hosszú óvek után vannak tele azzal az újságok, hogy ki tud nagyobbat mondani a szlovák-magyar viszony torkára. Legutóbb 2010 tájékán láthattunk olyat, hogy a két ország kormánya kemény hangon üzenget, miniszterelnökök, politikusok feszülnek egymásnak. Mégis mi történt? Szerintem a válasz egyszerű: kiesett a képből az az erő, ami eddig féken tartotta az indulatokat. Amíg a Híd a parlamentben volt, szinte teljesen eltűntek a színről az efféle konfliktusok, sőt, folyamatosan a kisebbségi jogok kiteijesztése volt a napirenden. A párt ellenfelei ezt igyekeztek valamiféle véletlenként beállítani - hogy a szlovák-magyar viszony eleve jobbra fordult volna a Híd nélkül is, hogy ez Orbán Viktornak köszönhető és a többi. Aki akart, egész eddig hihetett ennek. Innentől viszont ez az érv tarthatatlan. Az elmúlt másfél év megmutatta, mire volt jó a Híd. Arra, hogy az embereknek ne azzal kelljen törődniük, hogy ki mikor kit sért meg, vagy kinek milyen a nemzetiség. Inkább azzal, hogyan lehet egyről a kettőre jutni azokban a régiókban is, ahol ezek a nemzetiségek együtt élnek. Hogy lekerüljenek a napirendről a provokációk, az erőfitogtatás, a gyenge dumák, és a kis lépések politikájával a problémamegoldás kerüljön a középpontba. Eleinte ezt - mármint hogy mire jó a Híd? a Híd - mindenki értette, talán néhány vérmes szlovák és magyar honfit leszámítva. 2016 után azonban a párt és ellenfelei is sokat tettek azért, hogy ez elfelejtődjön. A Híd sokak szemében hazug kollaboráns lett, Bugár Béla szintén. 2018 és a Kuciakgyilkosság után a hatalomban maradás ezt az álláspontot betonozta be. Ironikus módon a nemzetiségi békét a párt még ekkor is tudta tartani, de ez már senkit nem érdekelt. 2020-ban a Híd bezuhant, és a folyó két partja rohamosan távolodni kezdett egymástól. Azóta a szlovák politikában volt már Dél-Oszétiától kezdve tiszta magyarokon, évszázados sérelmeken és illojális polgárokon át Felvidék-vitáig minden. ujblog A Híd ma is létezik, bár inkább csak formálisan. A megmaradt „hidasok” egy része teljesen kritikátlan a foként 2016 után elkövetett hibákkal; más részük úgy tesz, mintha az eddigi Híd valamiféle szégyen lett volna, amit el kell temetni. A párt egy éve a Szövetség karjaiba igyekszik, sikertelenül. Közben feladja azt a teret, ahol eddig volt: a nyugodt, érveken alapuló, békítő szándékú politikát. Helyette egy új variációt mutat be a nagymagyar csárdásra. Ez nagyrészt persze kényszerpálya - Sólymos László új pártelnök rossz lapokat kapott, ezekkel próbál dolgozni -, a végeredmény azonban így is az, hogy a Híd már nem képes ellátni eddigi szerepét. Értelmét és teret vesztve zuhan a semmibe. Miközben egy éve mindenki arra fókuszál, miképpen hozható létre a magyar egység (ami fontos), elhanyagoljuk az arról való gondolkodást, hogy miként teremthető meg ismét a nemzetiségi béke az országban. Hiányzik egy erő, ami képes az indulatok csitítására, a konfliktusok kezelésére. A jelek szerint ez a kalandorok ideje, akik széles mosollyal, minimális teljesítménnyel szörfoznek a média hullámain. Ok nem fogják betölteni ezt az űrt, ahogy azok sem, akik a budapesti gatyamadzagon lógva felvidéki kihelyezett ispánságként értelmezik Dél-Szlovákia jövőjét. Egy hídra pedig igenis szükség van mifelénk. Valakinek fel kell vállalnia azt, ami jó volt a párt tíz évéből, és egyben őszintén számot vetni azzal is, ami nem volt jó. Utána pedig újra kell kezdeni, minőségi munkával, nemzetiségeken átívelő normális politikai kultúrával. Ezzel egyébként a hidasok nem saját maguknak, hanem azoknak a választóknak tartoznak, akik három parlamenti választáson mondták el markáns, szavazatban megnyilvánuló véleményükként, hogy a Híd jó irányt képvisel, olyat, amire egy élhető ország érdekében szükség van. Igazuk volt. Igazuk van. A szerző a Híd korábbi alelnöke, a teljes írás az Új Szó blog oldalán jelent meg (blog, ujszo. com) (Kotrha) Egy éve mérgezték meg Navalnijt A korrupció elleni harcra ás Vlagyimir Putyin orosz elnök oligarchái elleni fellápásre szólította fel a világ vezetőit a bebörtönzött orosz ellenzáki politikus, Alekszej Navalnij megmárgezáse első évfordulóján. Három európai napilapban (The Guardian, Le Monde, Frankfurter Allgemeine Zeitung) megjelent cikkében kifejti: a népüket kifosztani akaró autokraták először az igazságszolgáltatásra teszik rá a kezüket. így került ő is börtönbe a gyógykezelése után visszatérve Oroszországba. Navalnijt januárban vették őrizetbe, miután öt hónapos németországi kezelés után visszatért, és két és fél évi letöltendő börtönre ítélték egy 2014. évi ítélet alapján, amely szerinte politikailag motivált volt. „A tálibok visszatérésének az volt a legkegyetlenebb tényezője, hogy a Nyugat nem vette észre az afganisztáni totális korrupciót, és hogy a nyugati vezetők nem szerettek őket zavaró kérdésekről beszélni” - írta Navalnij, aki szerint a korrupció ideológiától függetlenül virágzik a tekintélyuralmi internacionáléban Oroszországtól Eritreáig és Venezueláig. Hozzátette: a korrupció nem ezeknek az országoknak a belső problémája, hanem szinte az egyik legnagyobb globális kihívás, amellyel a Nyugatnak szembe kell néznie. Felszólította a világ vezetőit, gyakoroljanak nagyobb nyomást Oroszországra és más, korrupció által átszőtt országokra a pénzügyi források megvonásával, és sújtsák határozottabb szankciókkal a korrupt hivatalnokokat. „Amíg személyre szabott szankciókkal nem sújtják az oligarchákat, Putyin környezetét, amely modellként szolgál a világ összes korrupt hivatalnoka és üzletembere számára, minden korrupcióellenes nyugati retorika szemfényvesztés és üres szó” - írta. Német, francia, svéd laboratóriumok és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet megállapította, hogy Novicsokkal mérgezték meg Navalnijt. Az orosz hatóságok tagadják, hogy ők állnak a merénylet mögött. (MTI) l 7 Morbid show SZABÓ LACI Már csak egyet kell aludni, és újra a képernyő elé ülhetünk, hogy megtudjuk, nyerünk-e az oltási lottón akár több százezer eurót. A sorsolást nagyszabású show-műsorként próbálják tálalni, mintha lenne okunk ünnepelni valamit, ám ez elég morbid hozzáállás, hiszen egy olyan járványhoz kapcsolódik, amelynek Szlovákiában már több mint 12 500 áldozata van. Ez nem a Tutovka (ha még emlékszünk a korábbi, nagy sikerű kaparós sorsjegyes tévés show-ra), ahol az örömé és a szórakozásé a főszerep... Az első adást számos kritika érte, joggal. Átgondolatlan szabályok, a műsorkészítőknek csak a minél nagyobb nézettség elérése volt a fontos. Nem gondoltak azokra a százezrekre, akik munkában vannak, és emiatt nem tudják nézni a műsort, vagy valamilyen fogyatékossággal élnek, hallássérültek, látáskárosultak, így aztán nem tudják bemondani a jelszót, amire a főnyereményhez szükség lenne. És azokra sem gondoltak, akiknek nincs tévéjük, ezért online nézték a műsort - a rendszer miatt késleltetve, csaknem fél perccel. Az ötletgazda Igor Matovic a sorsolásból is megpróbált politikai hasznot húzni, aztán a megmentő szerepében tetszelegni, amikor megígérte, hogy a kisorsolt személy mégiscsak megkapja a 400 ezer eurót (mert az internetes közvetítésben késve jelent meg a képernyőjén). Számos politikus is megszólalt, volt, aki a szabályok módosítását követelte, Peter Pellegrini volt miniszterelnök pedig egyenesen az oltási lottó beszüntetését. Péntek délután jelentette be a közszolgálati televízió, hogy módosítja a szabályokat, ami gyakorlatilag a beismerése, hogy Matovic (és a tévé vezetése) elszúrta az egészet. Kiküszöbölik a hibákat, talán már nyeríteni sem fognak a műsorvezetők, ha valaki végre felveszi a telefont, hosszabb ideig lesz látható a jelszó a képernyőn, és többször el is mondják azt szóban. De a morbid show összességében marad... Annak idején azt ígérték, megjutalmazzák a beoltottakat. Nem azt, hogy csak akkor, ha a köztévét is nézik, ha felveszik a telefont, és nem dolgoznak vasárnap este. Ez a rendszer egy szerencsejátékban elfogadható, de egy ilyen járvány után megengedhetetlen a beoltottakkal szemben. Már az is diszkriminatív, hogy regisztrálni kellett a játékba, hiszen a minisztériumnak pontosan megvannak az adatai azokról, akiket beoltottak, elég hetente frissíteni a rendszert. Ez a hiba látszik is, hiszen eddig csak 865 ezren regisztráltak, miközben az oltottak száma meghaladja a 2,3 milliót, azaz csak majdnem minden harmadik beoltottnak van esélye nyerni. Sokan nem tudnak regisztrálni (gondoljunk csak az idősebbekre), így elesnek a lehetőségtől, pedig megtették, amit az állam elvárt tőlük: vállalták a két tűszúrást. Maga az oltási lottó jó kezdeményezés, hiszen megjutalmazzák a beoltottakat, egy kicsit növeli is az oltási hajlandóságot (ez már látszik a friss napi oltási számokon). De most nem a nézettségi adatokat, a politikai PR-t kellett volna szem előtt tartani, hanem azt, hogy minél több embert megjutalmazzanak, ha csak 100 euróval is, mert saját maguk és a környezetük megóvása érdekében beadatták a vakcinát. Még az se baj, hogy a legnagyobb nyereményhez jutókat megpróbálják felhívni, hogy elmondják a jó hírt, esetleg megkérdezzék, mit szólnak hozzá. De ne kérjenek jelszót. Ne az óra ketyegjen, hanem a kassza csörögjön. Feltételek nélkül. FIGYELŐ Meggyőzni a meggyőzhetőket Hagyjuk most azokat, akik az oltás ellen tüntetnek és az eltorlaszolt úton még a mentőautót sem engedik át, és azokat is, akik az interneten keresztesháborút folytatnak a tudomány ellen, kiragadott mondatokat tálalva olyan tanulmányokból, melyet sem ők, sem a közönségük nem olvasott soha. „Ne beszéljünk azokról sem, akik minden korábbi frusztráltságukat és gyűlöletüket az oltásellenességre cserélték le, így tiltakozva mindenféle háttérhatalmak ellen, vagy büszkén azt hirdetik: most aztán számítunk, mert keresztülhúzzuk a nyáj immunitásra vonatkozó terveiket! Ok mind szabad prédák Kotleba és Fico számára. Beszéljünk azokról, akik tényleg félnek az oltástól” — írja a Sme jegyzete. Ezekről az emberekről nem tudunk sokat, mert nem tüntetnek, nem ordibálnak. Szép csendben elvannak maguknak a félelmükkel, miközben - ne feledjük - a megalapozatlan félelem is félelem. A felmérések szerint az oltatlanok 30 százaléka tart az oltás mellékhatásaitól, de beoltatná magát, ha sikerülne meggyőzni őt arról, hogy valóban biztonságosak a vakcinák. „Utópisztikus, meddő feladat lenne a vakcinák biztonságosságáról győzködni azokat, akiknek meggyőződése, hogy ezekkel akarják megakadályozni a Föld túlnépesedését. De azokat meg tudná győzni az állam, akik hajlandók meghallgatni a tudósok, hiteles emberek értelmes érvelését, elfogadják a tényekek ehhez azonban nem elég egy szórólap vagy plakát a buszmegállóban” - írja a lap. Például egészen könnyen meg lehet cáfolni azt, hogy aki hagyja magát beoltatni, annak nem lesz gyereke. Erre a feladatra, a félelmek eloszlatására, a körzeti orvosok a legalkalmasabbak, őket kellene bevonnia és jutalmaznia ezért az államnak. Hiszen a saját orvosának általában hisz az ember, mert ő az, aki felírja azt a rengeteg kenőcsöt, antibiotikumost, gyógyszert, amit nap mint nap szednek, a gyártóik között pedig ott vannak azok a gyógyszeripari cégek is, amelyeket most egyesek a vakcinák kifejlesztése miatt gyanúsítgatnak és átkoznak. (úsz)
