Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-19 / 191. szám

241 SPORT 2021. augusztus 19. | www.ujszo.com Veszprémi megkeresésre mondott nemet az egykori tízpróbázó SPORTATV-BEN 13.00 - ŐT SPORT: Golf, Cseh Masters 13.45 - SPORT 2 (magyar): Lóverseny, Kincsem+ Tuti 13.50 - EUROSPORT 2: Au­tósport, Le Mans-i 24 órás ver­seny, időmérő 14.50 - EUROSPORT 1: Vu­elta a Espana kerékpáros-kör­verseny, 6. szakasz 16.20 - ŐT SPORT: Spanyol­­ország-Csehország női röp­­labda-Eb-meccs 17.00 - DIGISPORT 1 (ma­gyar): Cincinnati női tenisztor- I na 17.10 - EUROSPORT 2: Cin­cinnati férfi tenisztorna 17.45 - SPORT 1 (magyar): Szeged-Elverum férfikézilabda felkészülési mérkőzés 18.50 - ŐT SPORT: Plzen- CSZKA Szófia foci EKL-meccs, seleitező 19.30 - M4 SPORT: Orosz­­ország-Egyesült Államok strandlabdarúgó-vb-meccs 20.00 - SPORT 1 (magyar), PREMIER SPORT 2: Chicago White Sox-Oakland baseball MLB-meccs 20.00 - ARENA SPORT 1: Anderlecht-Vitesse foci EKL- meccs, selejtező 20.00 - ŐT SPORT, STV 2: Jablonec-MSK Zilina foci EKL- meccs, selejtező 20.50 - EUROSPORT 1: Au­tósport, Le Mans-i 24 órás ver­seny, időmérő 21.00 - DAJTO: Olimpiakosz- Slovan foci EL-meccs, selejtező 2.25 (péntek) - NOVA SPORT 3: Barcelona SC-Fluminense foci Copa Libertadores-meccs FI: törölték a Japán Nagydíjat A koronavírus-járvány miatt törölték a Forma-l-es világbaj­nokság idei versenynaptárából az októberre kiírt Japán Nagy díjat. A szervezők szerdán jelentet­ték be, hogy a pandémia okozta nehézségek miatt marad el az idei viadal. A döntést a japán kor­mány hozta meg, miután egyez­tetett a vb-sorozat illetékeseivel és japán szakemberekkel. A suzukai verseny 1987 óta része a Forma-1-nek és azóta csak tavaly nem rendezték meg, szintén a járvány miatt. A 2020- es törlés ellenére a Forma-1 tu­lajdonosai áprilisban három év­vel meghosszabbították szerző­désüket a japán versenyre, mely­nek így 2024-ig biztosított a he­lye a sorozatban. (MTI) AKTUÁLIS ► A szeptember 15-19. között megrendezésre kerülő szlovák kerékpáros­körversenyen Peter Sagan is rajthoz áll, karrierje során először. A négyszeres Tour de France-győztes Chris Froome szintén versenyezni fog. ► Manuel Locatelli, a Sassuolo 23 éves Európa­­bajnok olasz középpályása a Juventus labdarúgó­csapatához igazol. OROSKY TAMÁS Rozsnyóról származik, ós máig 6 tartja a tízpróbázók szlovákiai országos csúcsát. A Prágában megismert komplex edzósmódszert NB I* es kézilabdakluboknál is meghonosította, mágsem a kispad mellett képzeli el a jövőjét. A 48 éves Soldos Péterrel, leendő sportdiplomatával beszélgettünk. A nyáron volt kerek húsz éve, hogy új országos csúcsot állított fel tízpróbában 7799 ponttal. Annak idején ezt mennyire tartotta nagy eredménynek, hogyan értékelte a dolgot? Húsz év múltán esetleg változott a megítélése, annak fé­nyében, hogy továbbra is ön tart­ja a rekordot? Nagyon későn kezdtem a tízpró­bát, 19 évesen kezdtem el magát az atlétikát is, bár juniorként voltam távolugrásban és sprintben is dobo­gós korábban. Amikor elkezdtem prágai egyetemi tanulmányaimat, akkor sem azzal a céllal mentem oda, hogy atletizáljak, az a véletlen müve volt. Aki későn kezdi a tízpróbát, a technikai tudás és az alapkészségek fejlesztése terén nagyon nehezen tudja behozni a hátrányát. Én konok ember vagyok, ha valamit a fejembe veszek, nehezen tudnak róla lebe­szélni, ez a tízpróbával is így volt. Soha nem voltam profi, de jó ütem­ben hoztam be a lemaradásaim. 1996-ban csak hajszállal csúsztam le az atlantai olimpiáról, Szlováki­ából hárman mehettek, nekem pe­dig a negyedik legjobb eredmé­nyem volt. Az első szlovákiai re­kordot 2000-ben értem el, 2001 -ben pedig másodjára is sikerült megja­vítanom az országos csúcsot. A ké­pességeim, az edzések sokkal na­gyobb eredményekre predesztinál­tak, vagyis én abszolút nem voltam megelégedve ezzel az eredménnyel. Hiába volt országos csúcs, én azt akkor egy óriási kudarcnak és na­gyon nagy pechnek tartottam. Lel­kileg megviselt, hogy negyedik­ötödik próbálkozásra sem bizonyí­tottam be, hogy a 8400 pont körüli eredményre is képes lennék. Ez is közrejátszott abban, hogy nem vált profivá? Nem bánja ezt utólag? Nem, nem bánom. Egy éve vol­tam covidos, utána mindenféle ki­vizsgálást abszolváltam, és azt kö­zölték az orvosok, hogy a szerve­zetem, mint a 18 éveseké, azaz nem nyírt ki fizikálisán a sport. Ellenben az összes egykori versenytársam­nak nagyon komoly egészségi problémái vannak. Porc-, csontko­pás, ízületi gondok, szívbillentyű­zavarok, minden, ami létezik. A versenysport nem arról szól, hogy valaki egészséges. A profi sport mint életstílus nem hiányzott. Ráadásul 22 éves korom óta vállalkozó vol­tam, anyagilag be tudtam magam biztosítani, ez sem motiváció szá­momra. Én csak az eredményre mentem rá, az olimpiára is csak azért akartam kijutni, hogy bebizonyít­sam a környezetemnek: egy kisvá­rosból, ahol nem voltak rendes sportlétesítmények, lehet ered­ményt elérni, úgy is, hogy a kosár-Soldos Péter génjeiben van a sport labdán, keréksporton és pingpon­gon kívül nem nagyon volt lehető­ség a kitörésre. Hogyan képzeljük el egy tíz­próbázó edzéseit? Aszerint ké­szült, mikor mire volt ideje, tere, lehetősége, vagy lehet ezt terv­szerűbben is végezni? Sokan azt hiszik, hogy a tízpró­bázó egyetlen számot sem tud ren­desen. Ezt a tévhitet el kell oszlatni, hiszen ha megvizsgáljuk a jelenko­ri elitet, ők mind kiváló sprinterek 10,30-10,40 körüli száz méterrel, kiváló ugrók, 8 métereket ugrálnak távolba, nem kivételes, hogy 46 má­sodperc alatt futják a 400 métert és gátfutásban is tudnak 13,50 körüli időket. Bármelyik világversenyen megállják a helyüket egyéni szám­ban is. Ahhoz, hogy valaki tízpró­bában jó eredményt érjen el, leg­alább három számban a legszűkebb elithez kell tartozniuk. A tízpróba most már nemcsak egy általános tu­dásról szól, hanem kimagasló tehet­ségről, robbanékonyságról és gyor­saságról. Prágában sok világbaj­nokkal edzhettem együtt, évi 1000- 1200 órát, ami komoly mennyiség, a cseh tízpróba pedig remekül működött, mert egy kiforrott rend­szert raktak össze, egy gyorsasági alapra épülő edzésrendszert, ahol minden képességfejlesztési gya­korlat után még hozzátettek valami­lyen technikai dolgot is a végére. Az volt az érdekesség, hogy ez minden­kinél bejött, mindenkire hatott,' pe­dig különböző típusú sportolók ke­rültek be a csoportba. A csehek ezért minden világversenyen ott voltak a dobogós helyeken. Ez egy nagyon komoly rendszer, amit más sport­ágakban hajlamosak alábecsülni. Jelenleg a kézilabdában dolgozom, és én vezettem ezt a tízpróbából adaptált rendszert. Minden nap van erőnlétfejlesztés, és minden nap va­lamilyen más fejlesztés. A profi sportban már nem működik, hogy a képességekkel csak hetente párszor foglalkozunk külön. Ez kevés ah­hoz, ezért vannak a sérülések. (Képarchívum) Erőnléti edzőként dolgozott/dol­­gozik NB I-es csapatoknál. Mennyit kell egy átlagos élvonalbeli játé­kosnak edzenie ezen a szinten? Minél többet... A kézilabdázók általában lusták. A fiúk, mert a nők általában szorgalmasabbak, és nem állnak ellen. A férfiak, ahol csak le­het, megpróbálkoznak kifogások­kal, miért ne kelljen komolyabban dolgozniuk. Ha elfelejtjük a gyúró­programot, amivel az óriási izom-Nem engedték el Sydney-be 2000-ben megvolt az olimpiai szintje, de a szövetségi nem, egy pont hiányzott hozzá. „A szlovák szövetség semmi pénzért nem akart kiengedni Sydney-be. Felajánlottam, hogy kifizetem a teljes költsé­get, és hogy a következő két évben az összes versenydíja­mat a szövetségnek adom. A 400 méteren elért időm pél­dául jobb volt, minta 4x 400- as váltó leggyengébb tagjá­nak. De a prágai Duklánál is inkább a tehetősebb szülők gyerekeit preferálták, vagy akik beléptek« hadseregbe. De igazából továbbra is csak azt sajnálom, hogy az a bizonyos rekord nem lett nagyobb, mert bennem volt a lehetőség.” tömegre mennek rá, ami jól néz ki, akkor úgy gondolják, hogy a speci­ális képességeket nem kell fejlesz­teni, mert a kézilabdaedzés ezt meg­oldja. Nem lehet megoldani, előbb­­utóbb sérülések lesznek belőle. Ál­talában egy NB I-es kézilabdázó 550-600 órát edz évente, körülbelül a felét annak, amit mi edzettünk an­no atlétaként. És ebben benne van­nak már a meccsórák is, miközben olyan 60-70 találkozót játszanak évente. A két dolgot szépen össze le­het kombinálni. A baj az, hogy álta­lában az edzők még a régi iskolát képviselik Magyarországon és a környező országokban is. Ezen a dogmatikus hozzáálláson kellene túllépni, és véghez vinni a paradig­maváltást. Hogyan került bele a kézilabda világába? Hogyan jött a lehető­ség? Amikor befejeztem a Károly Egyetemet és Budapestre költöz­tem, megnősültem, és elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, ahol jelen­leg a doktorimat végzem. Közel akartam maradni a sporthoz, már csak azért is, mert a tudományos ku­tatásainkhoz is saját embereink le­hettek a tesztelésekhez, megpróbál­tam a hasznosat a jóval összekom­binálni. Jelentkeztem a kézilabdá­zókhoz, hogy a kerületünkben levő klubban elkezdenék dolgozni erőn­léti edzőként. Pár hónapig ingyen dolgoztam, aztán nagyon kevés pénzért. Utána látták, hogy működik a dolog, és nincsenek sérülések, és fejlődik a csapat. Szépen lassan el­kezdtem beépülni a rendszerbe, s idén a kilencedik évemet kezdem a magas szintű kézilabdában. Dol­goztam a PLER-Budapestnél, az Elektromos jogutódjánál. A Ferenc­városnál hozzájárultam az NB I/B- ből való feljutáshoz. Egy évet az NB I-ben is dolgoztam a Fradival. Aztán edzőváltás jött, és a régi dogmák és az én elképzeléseim nem voltak kö­­: zös nevezőre hozhatók. Jobbnak lát­tam befejezni az együttműködést. Két évvel ezelőtt kaptam egy felké­rést a veszprémi klubtól, a felnőtt­csapattól. Pámapos dilemmázás után úgy döntöttem, nem vállalom el, mert ez egy egész embert igényelne, és én a jövőmet nem melegítőben ; képzelem el, inkább a sportdiplo­­; mácia terén szeretnék bizonyítani. Viszont a PLER-nél maradtam a mai ; napig, ezt az idényt még minden­képp szeretném végigcsinálni. Tény, ; hogy a Veszprém egy nagyon ko­moly kihívás és felelősség lett vol­na. De a PLER is több mint 70 NB I- es játékost nevelt ki, majdnem min­den klubnál vannak olyan kézilab­dázók, akik minimum a PLER-en, de általában az én kezeim között is ke­resztülmentek. A cél az, hogy a ma­gyar kézilabda fejlődjön és vissza­­; kerüljön a világszínvonalra. Akkor így vagy úgy, de a sport­tal vélhetően a jövőben is szoros kapcsolatban marad, ami a csa­ládját ismerve nem meglepő. Igen, nálunk komoly sportos hát­tér volt, nem csak úgy az utcán szív­tam magamba a sportolást. Nagy­apám korosztályos sportlövő- Európa-bajnok volt, később a felvi­­: déki lovassport megalapítója lett. Apukám Szepsiben és Eperjesen volt labdarúgó, a 70-es években csak a katonaság miatt nem tudott külföld­re menni. Édesanyám meg távolug­ró és kézilabdázó volt, tehát geneti­kailag itt megvolt az alap. Én gye­rekkoromban kosaraztam, karatéz­­tam, labdarúgó voltam, teniszeztem, az atlétika csak az 5-6. sportág volt. Ez már valahol jelezte, hogy tízpró­bában jó lehetek, mert az általános képességeim magasabb szinten vol­­: tak, mint másoknál.

Next

/
Thumbnails
Contents