Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-03 / 177. szám
www.ujszo.com | 2021. augusztus 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Az oltatlanok másik lottót játszanak Van, aki veszít a szerencsejátékokon. Ezen mindenki nyer lindult az oltási lottó, Igor Matovic projektje minden bizonnyal picit javít az oltási hajlandóságon, ám abban is biztosak lehetünk, hogy nem lesz csodafegyver, a nyáj immunitás eléréséhez más eszközöket is be kell vetni. Nem csak Szlovákiában, számos más országban nyúltak hasonló motivációs eszközökhöz, van, ahol mindenki kap pénzt, aki beoltatja magát, van, ahol ingyen sör a fájdalomdíj atüszúrás után, és olyan ország is akad, ahol adókedvezményt kap a beoltott. Itt az oltási lottó lett a nyerő, legalábbis a remények szerint. Ez mindenképpen jó hír azoknak, akik már megkapták vagy megkapják a vakcinát, hiszen tízmillió eurót osztanak szét közöttük, sokan gondolhatják majd, hogy szinte főnyeremény volt az oltás, hiszen 12 héten át hetente öten százezer euróval lesznek gazdagabbak, de azok is jól járnak, akik „csak” tízezer vagy ezer eurót nyernek. A startot követően látszik, hogy a csaknem 2,3 millió szlovákiai beoltott azonnal megrohamozta a regisztrációs oldalt, sokáig akadozott a bejelentkezés, ez érthető, hiszen senki sem szeretne lemaradni a nyereményről. Hetente 135-en örülhetnek valamekkora összegnek, ami nagyvonalúnak nevezhető az állam részéről. Ám a projekt nem titkolt célja, hogy azok is motivációt érezzenek az oltásra, akik még hezitálnak, és várhatóan picit megnő az oltási kedv, a napi pár ezres új oltottak száma (tegnap még a kétezret sem érte el) újra meghaladhatja az ötezres szintet. Áz viszont biztos, hogy az oltásellenes táborban egy ilyen akció sem késztet senki arra, hogy átálljon a „másik oldalra” (hacsak nem titokban). Az oltási lottó a bizonytalanok megszólítására jó megoldás, ám nem elégséges. Főleg úgy nem, hogy vészesen közeledik a harmadik hullám, a delta variáns sok európai országban a korábbi csúcsokat is megdöntötte már, és a kormányok szigorításokkal, az újra visszaadott szabadság korlátozásával válaszoltak. A legtöbb helyen ismét oltáshoz kötik számos szolgáltatás igénybevételét, köztük a fürdőzést, a szállodai szolgáltatásokat, az éttermi étkezést. Mind több helyen merül fel, hogy - európai Covid-útlevél ide vagy oda - oltáshoz kötik a beutazást is. Csak idő kérdése, hogy az ilyen korlátozások mikor jelennek meg újra itt is, ahogy az előző hullámok idején. A cél, hogy Szlovákia is mielőbb elérje a nyájimmunitást, ehhez pedig az oltási lottón kívül másra is szükség lesz - legyen szó pozitív vagy éppen negatív nyomásgyakorlásról. Hogy újra visszakapjuk a régi életünket, és ne lebegjenek folyamatosan a szemünk előtt a lezárások. A lottó szerencsejáték, ha úgy tetszik, hazárdjátéknak is tekinthető. Van, aki nyer, van, aki veszít. Az oltási lottóval azonban minden beoltott nyer. Ha mást nem, egészséget, az pedig maga a főnyeremény. És itt most a beoltatlanok hazardíroznak. I 7 Pozsony elesett HEGEDŰS NORBERT F tűnik, az ország vezetése már a kormányzás látszatá-T _ nak fenntartásában sem érdekelt: Pozsony a heti rend-I szerességgel tombolni induló csürhe játékszere lett. V/ y Két tüntetés is zaj lőtt múlt pénteken Pozsonyban, és *—* V nehéz eldönteni, melyik volt nagyobb ökörség. Az egyik banda a vakcinák ellen, a másik pedig mellette tüntetett. Mármost, a kialakult cirkuszt elnézve egy külföldi talán azt hihetné, hogy Szlovákiában erőszakkal rángatják ki az embereket az otthonukból, hogy aztán lekötözve őket erőnek erejével nyomják mindenkibe az oltóanyagot. Holott messze nem ez a helyzet - az oltás nem kötelező, és aki nem kér belőle, ingyen teszteltetheti magát. Épp ezért az oltásellenes tüntetéseken lényegében egy nem létező dolog ellen tiltakoznak. Lehet, hogy a másik csapat jót akart a vakcinák melletti tüntetéssel, de azért náluk is felmerül a kérdés, hogy nincs-e túl sok szabadidejük ezeknek az embereknek. Kétlem, hogy akadt bárki, aki a tüntetőket elnézve azt mondta volna magában:„Hmm, eddig rosszul láttam a dolgokat, de most már tuti, hogy megyek a Pfrzerért”. Az oltások mellett tüntetők igazából egy dologra mutattak rá: jelentős civilizációs különbség van a két csapat között, mégpedig az ő javukra. Az oltásellenesek ugyanis tulajdonképpen csak folytatták a csütörtökön megkezdett bulit, ami jóval keményebb volt, mint a pénteki levezetés. Csütörtökön volt minden: bejelentés nélküli tüntetés, tér- és buszfoglalás, közutak blokkolása, forgalomelterelés, munkába autózó emberek fenyegetése és leköpködése, plusz a már klasszikusnak mondható tojásdobálás és ketchuppal öntözködés. E csoport tagjai feltehetően kikérnék maguknak a „csürhe” megnevezést, de sajnos pont úgy viselkedtek. Mert az egy dolog, hogy van véleményem, amiért kiállók, de azért egy mentőautót még át kellene engedni a lezárt úton. Az arra haladó autós anyukát meg talán anélkül is vissza lehetett volna fordítani, hogy behajoljanak a kocsijába és leköpjék. Sajnos ezek a dolgok nem jöttek össze csütörtökön. És amikor a rendőrség végre este nyolc után megkezdte a tüntetők kiszorítását a közutakról, az eddig agresszorként fellépő tömeg egyhangúan skandálta, hogy „Gestapo!”. Csakhogy a Gestapo pribékjeire ebben a buliban nem a rendőrök hasonlítottak, hanem a bárkit megtámadó, újságírókra vadászó, bármilyen értelmes párbeszédet elutasító tüntetők. Mert ugye a rendőrök csak este nyolc után léptek akcióba, addig nem, mert addig nem láttak semmi gyanúsat, és állítólag nem nagyon tudták megkülönböztetni a tüntetőket a Pozsony központját elárasztó turistáktól. A puszta tény, hogy ezt a szöveget a rendőrfőkapitány-helyettes faarccal képes lenyilatkozni, jelzi, mit is gondol az ország polgárairól és nem utolsósorban saját beosztottjairól, a hőségben helytálló rendőrökről. Az egyiket hülyének nézi, a másikból hülyét csinál. Csak találgathatunk, hogy a rendőrök miért nem léptek korábban akcióba, de a dolognak valószínűleg nem a turistákhoz van köze. Inkább ahhoz, hogy Mikulec belügyminiszter és Kovarík rendőrfőkapitány már amúgy is politikai támadások kereszttüzében áll, és talán nem akartak felvállalni egy újabb konfliktust, amiért az ellenzék újabb össztüzet zúdíthat rájuk. Főleg, hogy a saját kormányuk sem állt ki mellettük egyhangúan. Ezért hát feláldozták Pozsonyt. A főváros elesett egy napra, az oltásellenesek újabb győzelmet arattak. Nem azért, mert igazuk volt, vagy mert olyan sokan voltak, hanem mert az ország vezetése inkább félrenézett. Ezúttal nem történt nagyobb baj, de nem biztos, hogy legközelebb is így lesz. És ha ez megtörténik, a felelősöket nemcsak az utcán kell majd keresni, hanem a parlamentben is. FIGYELŐ egyik társa koronavírusosnak tettette magát. Dzsaborov jelzésére egy társa a metrókocsiban köhögni kezdett, majd eljátszotta, hogy rosszul van és összeesett. Két cinkosa azt kiáltozta, hogy mindenki hagyja el a szerelvényt. A felvételeket megosztották a közösségi médiában. A vád eredetileg négyévi szabadságvesztést kért. (mti) Járványpánikért két és fél óv Két év négyhavi szabadságvesztésre ítélte egy moszkvai bíróság Karomatullo Dzsaborov bloggert, aki a metróban tavaly februárban pánikot keltett azzal, hogy megrendezett egy jelenetet, amelyben Egyenlő bánásmód és a beoltottak hátrányos megkülönböztetése Teljesen fólresiklott az egyre hevesebb vita, hogy az állam korlátozhatja-e a beoltatlanok jogait, illetve előnyökhöz juttathatja-e a beoltottakat. A kérdés viszont nem ez. Alkotmányjogi szempontból a kérdés úgy szél: korlátozhatja-e az állam a beoltottak (teljesen védettek) szabadságjogait. Ha csak tisztán járványügyi szempontokat nézünk, akkor nem lehet folyamatosan ugyanazokat az óvintézkedéseket fenntartani a beoltottak és az oltatlanok számára, úja elemzésében a Sme. A téves kiindulás alapja az az állítás, hogy nem szabad korlátozni a beoltatlanok szabadságjogait, hiszen nem kötelező az oltás. A járványügyi intézkedések célja viszont nem az, hogy az állam szankcionálja a beoltatlanokat, hanem hogy fékezze a járványt. Ezért arról is helytelen beszélni, hogy a beoltottak „előnyöket” kapnak. A járványügyi intézkedések ugyanis mindenképpen és szükségszerűen korlátozzák mindenki szabadságjogait (ezért kell veszélyhelyzetet vagy szükséghelyzetet hirdetnie az államnak a bevezetésükhöz). Ugyanakkor a beoltottakhoz és a beoltatlanokhoz való eltérő viszonyulással az előbbi csoportnál nem valamiféle kegyet gyakorol az állam, múlt valami feudális kényúr, mutat rá Peter Zemko, A tudomány segít nevű kezdeményezés j ogásza. Épp ellenkezőleg: az állam és a politikai vezetés köteles figyelembe venni azt, hogy járványügyi szempontból a beoltottak már csak minimális veszélyt jelentenek a társadalomra, ezért már nincs joga korlátozni a szabadságjogaikat - tulajdonképpen ezt mondta ki a szlovák Alkotmánybúóság, és korábban az Emberi Jogok Európai Búóságának döntése is. Vagyis az a diszkrimináció, ha a beoltottakra (akik sokkal kisebb veszélyt jelentenek) ugyanolyan korlátozások vonatkoznak, mint a beoltatlanokra. A beoltottakra vonatkozó mindennemű korlátozást nagyon alaposan meg kellene indokolni, és bár furcsán hangzik, itt az egyenlő bánásmód lenne diszkriminatív. Magyarán ha a közelgő harmadik hullám idején egy beoltott vendég bemehet majd egy étterembe stb., ahol beoltott személyzet szolgálja ki, az nem azért lesz lehetséges, mert az állam előnyhöz juttatja a beoltottakat, hanem azért, mert az államnak már nincs joga korlátozni az ő szabadságjogaikat, ugyanis járványügyi szempontból minimális veszélyt jelentenek a többi állampolgárra. (úsz) Jóval az olimpiai ezüst előtt tudni lehetett, hogy Szlovákia golfnagyhatalom, de Marián K. végül váltóban indult (Cartomzer)
