Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-14 / 187. szám

SZOMBATI VENDÉG www.ujszo.com | 2021. augusztus 14. I 9 Fellini után j ön a Honvéd retró Papp Gábor Zsigmond: „Bolognában Umberto Eco előadásaira, Bertolucci és Ferreri workshopjaira jártam..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Magyar-történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészet­tudományi Karán,közben egy évig a bolognai egyetem ösztöndíjasa volt. Papp Gábor Zsigmond még­sem tanár, hanem dokumen­­tumfilm-rendező, producer és műfordító lett. Federico Fellini tizenkét hangjátékát Akarsz velem álmodni? címmel az ő tolmácsolásában most jelentette meg a Corvina Kiadó. Épp huszonöt éve, hogy megsze­rezte a második diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola doku­­mentumfilm-rendező szakán. Tan­­dori, A Mándy-hagyaték, Esterházy­­vacsora, Szabó Magda világsikere, Kodály mindenkié, A szovjet levele­zőpajtás, Kettévált ország, Kelet­nyugati átjáró. Filmcímek, amelyek magukért beszélnek. 0 maga három idegen nyelven beszél: olaszul, an­golul és oroszul. Mekkora szerepe volt a nagyap­jának, aki Rómában végzett az or­vosi egyetemen abban, hogy 1990- ben ön is Olaszország felé vette az irányt? Ez a nagyapám a nagyanyám má­sodik férje, anyám nevelőapja volt, tehát nem a vér szerinti nagyapámról beszélünk. Strausz Imrének hívták, főorvos volt, belgyógyászati osztály­­vezető, a Semmelweis Egyetem pro­fesszora. A magyarországi numerus clausus miatt nem vették fel az egye­temre. Olaszországban viszont igen. A Mussolini-féle fasiszta Olaszor­szágban nem volt ilyenfajta megkü­lönböztetés, ezért ment ki Bologná­ba, ahol még olcsóbb is volt az élet, mint itthon, a húszas évek végén. 1927-től 1930-ig Bolognában, 30-tól 33-ig Rómában járt egyetemre. Sok­szor hallgatta a Piazza Venezián Mussolini szónoklatait. Gyerekko­romban sokat mesélt Olaszországról, az olasz kultúráról. S amikor jött a rendszerváltás, és Magyarország eu­rópai uniós egyetemi ösztöndíjakat kapott, annyira új volt ez a dolog, hogy viszonylag kevesen jelentkeztek. Én ezt megpályáztam, és három város közül választhattam: Róma, Trieszt és Bologna. A nagypapa miatt az utóbbi mellett döntöttem, pedig akkor még csak egy éve tanultam olaszul. Végül nekem is életre szóló élmény lett Bo­logna, mint neki. Elsajátítottam a nyelvet, amellyel azóta is sokat dol­gozom. Tévéműsorokat csináltam, minden évben forgattam a cividalei színházi fesztiválon, a Mittelfesten, Rómában írókkal, rendezőkkel ké­szítettem inteijúkat. Bolognában Umberto Eco szemiotikái előadásai­ra, Bernardo Bertolucci és Marco Ferreri workshopjaira jártam. Fellinit mikor fedezte fel? Felső tagozatos voltam az általá­nos iskolában, amikor az első Fellini­­filmeket láttam. Gimnazista korom­ban már ő volt számomra a non plus ultra. Pasolinit túl kegyetlennek tar­tottam, Antonionit túl elvontnak, leg­inkább Vittorio de Sicát és Fellinit szerettem. Ok olyan életimádó déli­ek, a filmjeikből árad a humor, az életszeretet. Mastroianni is nagyon tetszett, mint színész. Tizenöt évig dolgoztam a Magyar Rádió szerkesz­tőjeként, így került a kezembe Fellini A hetedik ráadás című hangjátéka, amely megnyerte a Prix Italia elne­vezésű rádiófesztivált. A Magyar Rádió ezt megvette, lefordítottam a szöveget, eljött Budapestre a darab olasz rendezője, és én voltam mel­lette a társrendező. A 2000-es évek elején három Fellini-hangjátékot csi­náltam, 2015-ben pedig újabb kettőt. Mikor születtek ezek a hangjá­tékok? Még mielőtt Fellini forgatókönyv­írással és filmrendezéssel kezdett volna foglalkozni, 1940 és 1943 kö­zött. Tizenöt-negyvenöt perces hangjátékokról beszélünk, amelyeket a kor szokásainak és technikai fej­lettségének megfelelően nem rögzí­tettek, csak egyszer, élőben adták elő. Fellini az egyik hangjáték felvétele során ismerte meg Giulietta Masinát, és 1943-ban feleségül vette. A hang­játékok többségét barátjával, Rugge­ro Maccarival írta, aki később szintén filmes lett, forgatókönyvíró, furcsa mód mégsem dolgozott együtt Felli­­nivel. Remekműveknek nem nevez­ném ezeket az írásokat, inkább gyor­san odavetett skicceknek, amelyek pénzkeresetből születtek. De sok bennük a szellemesség, a líraiság, és megelőlegezik a későbbi Fellinit. Vagyis érezhető belőlük a maj­dani rendező kézjegye, sajátos vi­lága? Abszolút. Az emberszeretet, az ál­mok gyakori jelenléte. A kötet cím­adó opusa is arról szól, hogy éjszaka az emberek elutaznak egy álomboly­góra, ahol bármilyen álmot rendel­hetnek. A félj azt kéri, hogy a felesé­ge ne veszekedjen vele, ha rúzsfoltos ingben megy haza, a csavargó fácán­sültet szeretne vacsorára, a hivatal­nok, hogy ne vegyék észre a sikkasz­tását. Egy zseni plasztikusan megírt zsengéi ezek a művek, de kultúr­történeti jelentőségűek. Öt hangjátékot még rádiósként fordított magyarra. A többi hetet honnan szerezte meg? Az Olasz Közszolgálati Rádió archívumá­ból? Hét-nyolc volt a fiókomban fénymásolt példányban. Azokat Fellini maga gépelte, az olasz rádió feldolgozásai pedig felkerültek a netre. Azokat, amelyek nem voltak meg gépelve, hallás után fordítot­tam le. Valószínűleg a magyar az első nyelv, amelyen megjelent ez a tizenkét hangjáték. Milyennek képzeljem el a hu­szonéves Fellinit, aki akkoriban még csak keresi később már össze­téveszthetetlen stílusát? Sovány, dús, fekete hajú, lángoló tekintetű fiatalember volt. Színész barátjának, .Alberto Sordinak gyak­ran mondogatta: „Meglátod, egyszer még nagy rendező leszek! Talán a legnagyobb a világon.” Giulietta Massina mellett Sandra Milo is sze­repelt a hangjátékaiban, aki a 8 és !4- ben, valamint a Júlia és a szellemek­ben is játszott nála. Vagy Aldo Fab­­rizi, aki Roberto Rosselini 1945-ös filmjével, a Róma, nyílt várossal lett világhírű. A szöveg nehéz feladat elé állí­totta a fordítás során? Vagy min­den egyes darab élvezetes munkát jelentett? Egyetlen problematikus rész volt a Karácsonyi fantázia című hangjá­tékban. Ki is kellett húzni azt a részt. Teljesen érthetetlen lett volna ma­gyarul, vagy több oldal lábjegyzetet kellett volna fűzni hozzá. Karácso­nyi kártyavetési szokásról szólt kü­lönböző, nálunk nem ismert kártya­típusok figuráival és mágikus szá­mokkal. Ezt az egy oldalt kihagy­tuk. Egyébként nem nehéz szövegek ezek. Viccesek, ötletesek. Élvezet­tel fordítottam őket. Az elsőt még 2000-ben ültettem át magyarra, az utolsót 2020-ban. A legélvezete­sebb számomra az Akarsz velem ál­modni?, de A hetedik ráadás is na­gyon tetszett. Mégsem a fordítás volt a legnagyobb öröm, hanem kitűnő színészekkel megszólaltatni a ka­raktereket. Márton Andrással, Har­kányi Endrével, Ónodi Eszterrel, Gryllus Dorkával, Zenthe Ferenc­cel, Szakácsi Sándorral, Gubás Ga­­bival, Székhelyi Józseffel, Szacsvay Lászlóval, Elek Ferenccel, Rajhona Ádámmal, Bodrogi Gyulával, Lux Adámmal, Kardos Róberttel és Jor­dán Adéllal. Két filmen is dolgozik ez idő tájt. Holnap repül Olaszországba. Most kezdek el forgatni az olasz futball magyar mestereiről, akikről Magyarországon szinte senki semmit nem tud. Olaszországban utcákat, stadionokat neveztek el róluk. Híres magyar edzők voltak, közülük az egyik, Tóth Potya István jelentős fut­ballista is volt, majd egy ideig edző a Fradinál. A húszas-harmincas évek­ben kirajzottak Olaszországba, ahol anyagilag is, szakmailag is nagy megbecsülésnek örvendtek. Majd­nem száz magyar futballedzőről van szó. A tizennyolc csapatból álló olasz első osztályban, a Serie A-ban tizen­kettőnek magyar edzője volt. Ez azért érdekes, mert 1934-ben és 1938-ban Olaszország nyerte meg a világbaj­nokságot, nekünk, magyaroknak pe­dig részünk volt ebben. Érbstein Ernő a Torino edzője és menedzsere volt. Tizenegy játékosából tízen az olasz válogatottban is játszottak. 1949-ben az egész csapat repülőgép-szeren­csétlenséget szenvedett, amelyben mindenki meghalt. Ha nem zuhannak le, valószínű, hogy 1950-ben har­madszor is megnyerték volna a vi­lágbajnokságot, mint a háború előtt. A Még valami... Fivéréről, Papp Gergelyről, az ismert televíziós műsorve­zetőről, a Pimasz úr átcuccol riporteréről is készített már szokatlan dokumentumfilmet Az öcsém cipői címmel. Harminchárom év, harminc­­három pár cipő és két rend­szer - egy mondatban így foglalható össze a film. „Soha nem volt ennyi munkám, mint most...“ (Szkárossy Zsuzsa felvétele) harmadik edző, Weisz Árpád a bolo­gnaiakkal dolgozott, akik háromszor nyertek zsinórban bajnokságot. O Auschwitzban halt meg, az egész családját meggyilkolták. Tóth Potya István és Kertész Géza 1943-ban ha­zajöttek, 44-ben ellenálló csoportot szerveztek, hogy megakadályozzák a Duna-hidak felrobbantását. Embere­ket bújtattak, többek között Gobbi Hildát és Latabár Kálmánt. Valaki a csoportból vagy azon kívülről fel­dobta őket, és egy héttel Budapest felszabadulása előtt a Gestapo kivé­gezte őket. Róluk, négyükről szól majd a film, akik Olaszországban félistenek voltak. Erbstein Ernőnek még él a lánya Olaszországban, tö­kéletesen beszél magyarul, kilenc­venöt éves. Torinóban híres táncos­nő volt. Danza Egri néven iskolát alapított, és koreográfusként is do­­gozott. Rajta kívül volt futballisták, újságírók és történészek is megszó­lalnak a filmben. Göncz Árpád, Lator László, Mándy Iván és Esterházy Péter után most Bereményi Gézáról for­gat portréfilmet. Sok kötődésem van Bereményi Gézához, elsődlegesen a Cseh Ta­más-dalok révén, másodlagosan a filmjei, harmadrészben pedig az írá­sai által. Nemrég megjelent életrajzi regénye, a Magyar Copperfield is re­mek olvasmány. Forgattunk vele Bu­dapesten, a Balaton környékén, és az idei kolozsvári könyvhéten is. Csa­ládi vonalon komoly erdélyi kötődé­sei vannak. A vér szerinti apja és a nevelőapja is erdélyi volt. Sokat gondolkoztunk azon, ki legyen a film riportere, ki beszélgessen vele a ka­mera előtt. Autentikus személyt ke­restünk egy másik generációból, méghozzá olyat, aki nemcsak hite­les, hanem érdeklődő is. Sok beszél­getés hangzik el a filmben. A Teleki téren, ahová a gyerekkora köti, az Ábrahámhegyen, ahol a nyaralója van, a Városmajorban, ahol a buda­pesti lakása a helyszín. Tóth Barna­básra esett végül a választásunk, a te­hetséges filmrendezőre. Gyerekszí­nészként az Eldorádó című Bere­­ményi-filmben a diftériás kis Gézát játszotta, aki majdnem belehal a be­tegségébe. Tehát van közös múltjuk. Barna nagyon kedves, szerény, ro­konszenves ember. Elfoglaltságát tekintve az az ér­zésem, a koronavírus-járvány sem tudta sarokba szorítani. Soha nem volt ennyi munkám, mint most, a pandémia idején. Az új Tandori-filmet is nemrég fejeztem be, Honvéd retró címmel pedig archív anyagokból a Kádár-korszak nép­hadseregéről forgattam filmet. Van olyan anyag a fiókjában, amelyre évek óta készül? Müller Péter Részeg józanok című kisregényét szeretném sok éve filmre vinni. Régóta próbálkozom vele? Ed­dig sikertelenül. Az előkészítési tá­mogatást megkapta, a gyártásit nem. Tévéjátékként sem ment át a szűrőn. Nem indokolják meg, hogy miért. Lehet, hogy most már el is engedem. Bartis Attila A vége című regényé­vel, remélem, több szerencsém lesz. Abból ősszel hangjátékot fogok ren­dezni, de szívesen megcsinálnám filmnek is. A szerző a Vasárnap munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents