Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-13 / 186. szám
www.ujszo.com | 2021. augusztus 13. KULTÚRA 9 Szereti az időt, amit munkával tölt Vasárnap lesz nyolcvanöt éves Kubicka Kucsera Klára Besztercebányán élő művészet- és építészettörténész „A még lehetséges időt szeretném a magyar témákra fordítani" (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓSI BÉLA Négy arca volt, van és marad. Az építészet, a műemlékvédelem, a kortárs művészet, a pedagógiai, a galériákkal folytatott tevékenység, és mindegyiknek más közönsége volt, van. Kubiöka Kucsera Klára grandiózus, nagy ívű pályáján szakmai munkája mellett kiterjedt kapcsolataival folyamatosan a közösségépítést szolgálta, a legnemesebb értelemében. A felsoroltak hivatalos szlovákiai állami intézményekben végzett munka volt - fejtette ki, azzal kiegészítve, hogy:,Amikor 1960-tól kezdtek pályára lépni az itteni magyar művészek, akik elsősorban a pozsonyi főiskoláról kerültek ki, s akikhez barátság fűzött, kezdtem velük is foglalkozni. És amikor végre lehetett, 1989-ben megalapítottuk a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságát.” A társaságról könyvet írt és ír is, új kötete hamarosan várható. „A még lehetséges időt szeretném a magyar témákra fordítani” - osztotta meg velem egy idén májusban Besztercebányán kelt levelében, amelyben a Hudec László Építészközpont aktualitásairól is beszámolt. Az intézményben a híres építész életművét állandó kiállítás idézi meg Hudec László építész Besztercebánya - Sanghaj címmel. A központ és az állandó kiállítás létrehozása Kubicka Kucsera Klára szívügye volt, amióta Besztercebányára költözött. Ami már nyugdíjba vonulását követően történt, miután egyik napról a másikra eltűnt Pozsonyból, „otthagyva nagyon sok jó barátot, munkatársat, a magyar és a szlovák kultúra területén inspiráló egyéniséget, akik nélkül nem tudtam volna megvalósítani sem a saját terveimet, elképzeléseimet, sem a közöseket”. De egyéb elfoglaltságai mellett Besztercebányán ugyanúgy, a tőle megszokott elánnal folytatta a művészeti kutatómunkát, és végzi a mai napig ugyanazzal az eltökéltséggel, nyitottsággal, precizitással, amivel művészettörténész, építészettörténész és -teoretikus, mükritikus, kurátor és muzeológus pályája minden szakaszában tette. „Nagyon szeretem a munkámat, és azt az időt, amit munkával töltök, tulajdonképpen magamnak juttatom” - javított ki egyszer, amikor azzal hozakodtam elő, hogy a munka mellett saját magára nem is jut ideje. Amikor számos kitüntetése mellé, már nyugdíjasként, a Pro Culture Hungarica díjjal tüntették ki, ekképpen nyilatkozott lapunknak: „Egyben látom a pályámat, amelyen 1959-ben indultam el. Átlátom nehézségeivel, szépségeivel, kihívásaival és a feladatokkal, amelyeket teljesítve eljutottam idáig, hogy ezzel a díjjal elismerték eddigi munkámat. Azok közé a magyar gyerekek közé tartoztam, akik 1945 után magyar iskola nélkül maradtak. Mindössze öt magyar osztályt végezhettem csak, a négy elemit még a háború alatt, majd egyet a komáromi magyar gimnáziumban, ahol érettségiztem. De ez az öt év is elég volt ahhoz, hogy megértsem, ha valaki baráti kezet nyújt, azt ugyanazzal a gesztussal kell viszonozni. Az emberi kultúra hihetetlen nagy egység, amelyben minden nemzetnek megvan a maga kultúrája. Ehhez az egységhez a saját nemzetünk kultúrájának fejlesztésével egyben minden más nép kultúrájának megbecsülésével tudunk hasznosan hozzájárulni.” Azt is elmondta, hogy „az alkotó és a jóakaratú embereknek meg kellene találniuk egymást, és közösen kellene fellépniük, közös fronton, mert egyenként küzdve elveszünk. Amire gondolok, ott nincs helye a rivalizálásnak és a gáncsoskodásoknak, mert bár mindenkinek más az elhivatottsága, a cél közös!” Másutt, más alkalommal fogalmazta meg a következőket, ami azonban a fentiekkel is összefügg, kiegészíti azt: „Előbb adni kell, hogy aztán többet-kevesebbet visszakapjon az ember.” Ez pedig kizárólag emberi képesség: „Az ember az egyetlen lény, aki az áttörhetetlennek tűnő fai elé kényszerítve is megteremti a belső békéjét, viseli és megoldja, ami rá méretett. Mert ehhez megkapta azt a forrást, amelyből meríthet. Ä szeretetek amelyet adhat és fogadhat” -Időkapszulával foglalkoznak a művésztelepen Mától hirtelen megugrik a képzőművészek száma Somorján, és ez kilenc napon át így marad. Kezdődik ugyanis a DUNARTCOM nemzetközi művésztelep, amelyet tizenegyedik alkalommal rendeznek meg. Somorja. A kezdeményezés legfőbb célja annak idején az volt, hogy a Somorjára érkező, szakmailag elismert, illetve pályakezdő művészek kapcsolatot teremthessenek egymással, megismerjék egymás munkamódszereit, gondolkodását, és egy új szellemi közösség kezdjen formálódni. Az ötletgazdától, Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművésztől megtudtuk, hogy az eddigi tíz évad folyamán tizenhat országból érkeztek meghívott alkotók, és összesen közel százhatvanan dolgoztak a művésztelepen. A szervezők évente más-más központi témát találnak ki, amely mentén elindulhat a munka, illetve amely összefogja a gondolatokat. A hagyományos megfogalmazásoktól az újszerű médiumok alkalmazásáig sokféle megközelítésben születtek művek, amelyeket a zárónapon láthatott először a nagyközönség, egy kiállítás keretében. Éz most is így lesz: augusztus 21-én nyílik a kiállítás a Korona-udvarban, és október 8-ig tekinthetőek meg a Somorján született alkotások. „Az idei hívószó az időkapszula. A latin eredetű kapszula szó szekrénykét, dobozkát, tokot, nyitható burkolatot jelent, mely egy kisebb tárgy megvédésére szolgál. Az időkapszula kifejezés 1937 óta használatos, bár az ötlet valószínűleg egyidős az emberi civilizációval. Egy olyan tartályt jelent, amelyben régi idők tárgyai találhatóak és információként szolgálnak a korábbi időkből. Egyfajta kommunikációra is tekinthetünk, mely megpróbálja megőrizni a mindennapi élet egy szeletét a jövő számára” - áll a szimpózium kísérőanyagában. A járványhelyzet miatt a művésztelepre idén csupán négy országból érkeznek, összesen tizenhármán, ami a szokásosnál kisebb létszám. A DUNARTCOM részeként eddig több mint ötven szakmai program, illetve a nagyközönségnek szóló kísérőrendezvény valósult meg. Idén folytatják ezt a hagyományt. Hétfőn, augusztus 16-án 20 Tavaly is sokféle műfajban születtek alkotások - képünkön Demcsák Dóra Vanda magyarországi szobrászművész (Fotó: Majoros Áron Zsolt) órától a két hazai vendégzenésszel kibővített magyarországi Bettika Quintet lép fel a helyi SUP-SUP klubban - értelemszerűen Bettika Septet néven. A Bakos Bettika énekesnő vezette csapatnak egyébként van egy állandó szlovákiai tagja, a bőgős Mayer József személyében. A dzsessz és a világzene határmezsgyéjén mozgó zenéjüket a nyitott hozzáállás és ajátékosságjellemzi. Jövő kedden és szerdán 19 órától pedig megtudhatják az érdeklődők, min dolgoznak a müvésztelep egyes alkotói. Az egyéni prezentációk helyszíne a Mozi klub lesz. (juk) nyilatkozta lapunknak jó pár évvel ezelőtt, hozzátéve a következőket is. „A szeretet, azt hiszem, mélyen van bennünk nagyon, néha olyan mélyen, hogy nem tud megnyilvánulni, és kifelé hatni. Pedig ez az élet legalapvetőbb eleme, és nincs nála fontosabb.” Csodálattal fogadtam, amikor pár héttel a pandémia előtt meglátogattuk, ahogy még mindig megvalósításra készen tervez, szervez, őriz a lakásában egy nagyobb méretű kartondobozban feldolgozatlan, kutatásra váró anyagok s nem zárja le az utakat, csak nehezebben mozdul már otthonról. Értem odaadását, igyekezetét, akarását, mert korábban kifejtette, hogy a belső érdeklődés hajtja. „Egyébként az újból nem mindent fogadok el, arra mondok igénk amit jónak látok. És nemcsak a művészetre figyelek ilyen álláspontból, hanem az élet más területeire is.” Az érdeklődését ugyanis - mint mondja - csak olyasmi kelti fel, „ami a felfedezés erejével hat, és számomra is kaput nyit egy új világra. Én vagyok annyira önző, hogy attól, amire időt szentelek, azt várom, hogy gazdagítson.” Töredékesen áttekintve hosszú évekre visszanyúló, ha szabad így neveznem, közös munkánkat, aminek lenyomatát az Új Szó őrzi, Kubicka Kucsera Klára mindig következetes, megfontolt és tudományosan megalapozott véleménnyel volt a művészetről és az élet dolgairól. Ily módon formált, tanított valamennyiünket. Sokezemyi más tudnivaló mellett tőle tanultam - amit még 1990 augusztusában mondott -, hogy: „Az idő átrostálja a művészi alkotásokat, ez bizonyos. Fontosnak tartom azonban, hogy minél többen értsék meg a mai kortárs mondanivalót, ismerjék fel magukat a jelen műalkotásaiban, mert ezek a művek ezért születtek. Későbbi századokat akkor sikerül megélniük, ha lesz mondanivalójuk a jövő emberének.” Kétórás koncert a pápai mise előtt Budapest. Ferenc pápa miséjét kétórás koncert előzi meg szeptember 12-én a Hősök terén - közölte a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) sajtóosztálya. A NEK-et lezáró, fél 12-kor kezdődő mise előtt fellép az erre az alkalomra 82 énekkarból szerveződött, 2100 tagú kar Sapszon Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy vezetésével. A zenei fellépők között lesz Sena Dagadu és Tóth Gabi énekes, valamint a Jazzation acapella együttes. A felvezető műsorban elhangzik Kodály Zoltán Budavári Te Deum című műve a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara előadásában, Kocsár Balázs fozeneigazgató vezényletével. Szólót énekel Miklósa Erika, Megyesi Schwartz Lúcia, Boncsér Gergely és Palerdi András operaénekes. Az eseményen részt vesz továbbá a tokiói paralimpiai játékokról hazatérő Ekler Luca világcsúcstartó Európa- és világbajnok atléta és Dani Gyöngyi többszörös paralimpiai ezüst- és bronzérmes vívó. (MTI)
