Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-13 / 186. szám
KÖZÉLET www.ujszo.com | 2021. augusztus 13 3 A legtranszparensebb támogatási rendszer a Kisebbségi Kulturális Alap Molnár: Tény, hogy mindenki mindenkit ismer, de ki döntsön a színházról, ha nem színházi szakemberek? CZÍMER GÁBOR Pozsony. Mennyire volt sikeres a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) első négy éve, és vajon mennyire jogosak azok a vádak, melyek szerint az intézmény a Híd hátterét hivatott finanszírozni? Egyebek mellett ezekről is kérdeztük a KKA eddigi igazgatéját. Molnár Norbertot, aki a napokban adta át az intézmény vezetését utódjának. Hogyan értékeli a KKA élén eltöltött négy évet? Mennyire sikerült ebből a négy évből kihozni a lehető legtöbbet? Pozitívan értékelem ezt a négy évet. Egy működő intézményt adok át, amely korábban nem létezett. Gyakorlatilag zöldmezőn építettük fel, a semmiből. Az első hónapban egy kocsmában voltunk kénytelenek dolgozni, a számítógépes rendszerünk pedig fél év után készült el. Az intézmény szerintem jól működik. A Kisebbségi Kulturális Alap a legtranszparensebb támogatási rendszer az összes hasonló szlovákiai intézmény közül. A Bél Mátyás Egyetem az erről szóló kutatásában több mint húsz támogatási rendszert hasonlított össze. Ebben a négy évben olyan kulturális és művészeti ágak is támogatást kaptak, amelyek korábban nem. Ilyen például a professzionális művészet kategóriája, ahol filmek elkészítését támogattuk. A KKA létrejöttében a legpozitívabb, hogy rengeteg ösztöndíjat adtunk, a legutóbbi évben több mint százat. Ezekből új kutatások, művészeti alkotások valósultak meg. A közelmúltban Gyimesi György, az OEaNO kormánypárt magyar nemzetiségű parlamenti képviselője azzal vádolta meg az alap magyar döntéshozóinak egy részét és személy szerint önt is, hogy egyfajta maffiaként visszaéléseket követnek el, egy belterjes társaság egymásnak osztja a KKA-ban a közpénzt. A döntéshozó bizottságok tagjai és a pályázók közti személyi átfedések, amelyekre a képviselő is rámutatott, ön szerint elfogadhatók? Kisebbségi kultúráról beszélgetünk. Eleve a kisebbség azt jelenti, hogy az ide tartozó emberek kevesen vannak. Ezen belül még kevesebben vannak, akik kultúrával foglalkoznak, ezen belül pedig például a sajtóval és a könyvkiadással foglalkozó személyek még kisebb csoportot alkotnak. Mindenki mindenkit ismer. Esély sincsen arra, hogy olyan döntéshozók üljenek a döntőbizottságokban, akik valamilyen szinten személyileg nincsenek összefonódva a pályázókkal. De kik döntsenek a könyvkiadásról? Talán a kőművesek vagy a színészek? A személyi átfedésekre való hivatkozást ostoba megjegyzésnek tartom. A képviselő részéről ezt személyes támadásként értékelem. Annyit azért tudni kell, hogy az egész eset előtt Gyimesi György járt nálam, és megpróbálta elintézni, hogy az egyik pályázó magas támogatást kapjon. De ez nem jött össze. Ez után tartotta az ön által említett sajtótájékoztatót. Ön korrupciós viselkedéssel vádolja Gyimesit? Én nem vádoltam meg semmivel. Csak annyit mondok, hogy ez a képviselő, aki egyáltalán nem ismeri ki magát a kultúrában, és nem tudja, miről beszél, esetleg valaki megvezette őt, megpróbálta elintézni, hogy valaki magasabb támogatást kapjon. Ez nem sikerült neki. Azt állítom, hogy a személyes bosszúja vezérelte. Az, amit most elmondott Gyimesiről, ön szerint nem korrupciós viselkedés? Én ezfnem fogom megítélni. Ki lehet szűrni, hogy egy „kéz kezet mos” mechanizmus működjön a szakmai tanácsokban, amikor az egyik tag megszavazza a másik projektjét, majd fordítva is eljátsszák ugyanezt? Eleve visszautasítom ezt a narratívát. A KKA-ban projekt alapú döntések voltak annak alapján, ki milyen pályázatot adott be, a kérelmezők mit tettek már le az asztalra. Gyimesi a sajtótájékoztatóján egy tanácsról, a magyar sajtó és könyvkiadási pályázatokat elbíráló testületről beszélt. Nézzük meg, kik és mennyi támogatást kaptak, de azt is vegyük figyelembe, kik nem kaptak pénzt. Ezekből a határozatokból mindenki láthatja, hogy jó döntések születtek. Az, hogy vannak elégedetlen pályázók, természetes. Azt gondolom, hogy ahol pénzt osztanak, ott mindig lesz elégedetlenség is, hiszen több az igény, mint amennyi a forrás. De nincs kéz kezet mos mechanizmus. Az más dolog, hogy a bizottsági tagok esetében vannak összeférhetetlenségek. De ezt a rendszer kezeli, hiszen ha egyegy tanács olyan projektet bírál el, amelyben a testület egyik tagja is érintett, akkor az illető az adott kérelemről nem dönt, nincs jelen a határozat meghozatalakor. A bizottsági tagok ráadásul csak két évig töltik be ezt a tisztséget. így ha az őket megválasztó szervezetek valami problémát észlelnek, akkor másvalakit választhatnak. Az Audiovizuális Alap mellett pedig a KKA az egyetlen olyan intézmény, amely még azt is nyilvánosságra hozza, hogyan pontoztak ez egyes bizottsági tagok. Ezek mind biztosítékot jelentenek a döntések szakmaiságára. Ezzel együtt elképzelhetetlen, hogy olyanok üljenek a sajtót és könyvkiadást támogató bizottságban, akik az életükben nem dolgoztak a szférában. Aki pedig dolgozott már a szektorban, szinte biztosan ismeri a pályázókat és a bizottsági tagokat. Ugyanez vonatkozik a professzionális művészetre is. Hiszen ki döntsön a színházról, ha nem színházi szakemberek? A valós helyzet az, hogy mindenki mindenkit ismer. Ezért is volt egyébként rendkívül aljas Gyimesinek az a megjegyzése, amikor azt mondta, belterjes a bizottság, hiszen ezt hívják úgy, hogy szakmai autonómia. Ráadásul direkt összemosott dolgokat, amikor arról beszélt, hogy a kérdéses bizottság által szétosztott forrásokból nem kapott egy-egy vidéki együttes. A szóban forgó testület ugyanis a sajtót és a könyvkiadást támogatja, nem pedig az együtteseket. A személyi összeférhetetlenségeknek a KKA rendszerébe való beszivárgását ugyanakkor ön az alap igazgatójaként is elismerte, amikor 2018-ban leváltotta a roma kisebbség pályázatairól döntő bizottság azon tagjait, akik, a sajtóban megjelent információk szerint, a családtagjaiknak szavaztak meg több százezer eurós támogatást. Ha ott volt ilyen összeférhetetlenség és visszaélési kísérlet, akkor mi a garancia arra, hogy ez a más bizottságokban a színfalak mögött nem ugyanígy történt? Én nem gondolom azt, hogy aki beül egy ilyen bizottságba, az ezt eleve arra használja ki, hogy ő és a családja meggazdagodj on. 2018-ban annyi történt, hogy erősen megkérdőjelezhető projektek kaptak támogatást, és panaszleveleket is kaptunk. Amikor végignéztük a döntési folyamatot, rájöttünk, hogy valóban megkérdőjelezhetők ezek a döntések. Kiderült, bizonyos, támogatásra javasolt projektek nem voltak megfelelő minőségűek. Ezért az általam kinevezett tagokat leváltottam, és az új bizottságok újraértékelték a pályázatokat. Mennyire erősek a KKA belső kontrollmechanizmusai, ki tudják az ilyen jelenségeket szűrni? A 20 í 8-as példa mutatja, hogy akkor úgy döntöttünk, újraértékeltetjük a pályázatokat. Nem tudok annál radikálisabb megoldást elképzelni, minthogy a bizottságok összetételét az igazgató átalakítsa. Ugyanakkor én minden döntőbizottsághoz pozitívan álltam hozzá. Az az alapfeltételezésem, hogy a tagok azért vannak ezekben a testületekben, hogy a pénzek jó helyre kerüljenek. 2018 után én nem tapasztaltam hasonló problémákat. Amikor pedig egy bizonyos projektnél azt tapasztaltuk, hogy nem a kérvénynek megfelelően valósították megfeleztük a bizottságoknak. Helyszíni ellenőrzéseket is végeztünk. Öt projekt teljes támogatási összegét vissza is kértük. Két pályázatnál összesen százezer euróról volt szó. Az alap a pénzügyi elszámoláson túl tartalmi ellenőrzést is végez. Minden projektet ellenőrzünk. Egyesek szerint ez nem elegendő, mások szerint túl bürokratikus a kontroll. Persze, minden működhetne jobban is, ha például három emberrel többen végeznék ezt a munkát, akkor még intenzívebb lehetne az ellenőrzés, de erre nincs pénz. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy bizonyos támogatási összeg felett a kérelmező csak úgy tudja elszámolni a pályázatát, ha könyvvizsgáló cégtől származó audited ad be. Gyimesi nemcsak a személyi összeférhetetlenségeket sérelmezte, hanem arról is beszélt, hogy az alap a Híd hátterének a finanszírozására is szolgál. Konkrétan olyan fotót mutatott a parlamentben, amelyen az alapot az előző kabinet idején felügyelő hidas államtitkár, Rigó Konrád, a jelentős pályázati pénzeket elnyerő Paraméter vezetője, Barak Bálint, aki egyébként döntőbizottsági tag is egyben, illetve ön, az alap igazgatója szerepel. Mit mondana azoknak, akik ezt látva azt gondolhatják, amit Gyimesi állít? Szerintem ez sérti a pályázókat. Ha Gyimesi azt mondja, hogy aki pénzt kapott, az a Híd hátteréhez tartozik, ezt nem tudja bizonyítani. Ez ostobaság. Nem is tudom, van-e a Hídnak háttere, de hogy kulturális nincs, az szinte biztos. Például a Gombaszögi Nyári Tábor a Híd hátteréhez tartozik? Hiszen ez a rendezvény az elmúlt időszakban több mint 100 ezer euró támogatást kapott. De ott van például az Összefogás elnökének, Mózes Szabolcsnak a civil szervezete, a Pro Collegio Posoniensi Alapítvány, amely szintén támogatást nyert. Ők a Híd hátteréhez tartoznának? Gyimesi kijelentései kapcsán csak arra tudok gondolni, hogy ha ő irányítaná az alapot, akkor valószínűleg politikai alapon osztaná a pénzt. En viszont nagyon ügyeltem arra, hogy semmiféle politikai befolyás ne legyen. A KKA-t és a hozzá hasonló alapokat afért találták ki, hogy a politikától távol tartsák a kultúrát támogató pénz osztását. Én ezért mindent meg is tettem. A fotóra visszatérve, a felvételen, amely 2016-ban készült, az Ifjú Szivek Táncszínház akkori menedzsere, Rigó Konrád és három újságíró, a Sme, a Paraméter és az Új Szó munkatársa látható. Az utóbbi voltam én. A kép akkor készült, amikor a táncszínház Avignonban, Európa legnagyobb színházi fesztiválján lépett fel. Mi mindannyian szolgálati úton voltunk. Ezért is rendkívül aljas módszernek tartom a kép mutogatását. Ezenkívül csak egy képet találtam, amin Rigó és én közösen szerepelünk, ez egy színházi bemutató után készült. A parlament elfogadta a KKA- ró) szóló törvény módosítását, amely szerint a bizottsági tagok kiválasztásában a jövőben nem vehetnek részt gazdasági, csak civil szervezetek. Csorbult-e ezzel az önkormányzatiság, vagy javult-e a transzparencia? Egyik sem. Az önkormányzatiság nem csorbult, csak bizonyos szervezeteket, a kiadók nagy részét, a filmprodukciós cégeket kizárták a bizottsági tagok választásából. Ezt én óriási hibának tartom. így a professzionális művészetet támogató testületbe lehet, hogy nem kerül be a filmes szakma képviselője, a könyv- és lapkiadást támogató bizottság összetételébe pedig nem fognak tudni beleszólni azok a kiadók, amelyek vállalatként működnek. Itt komolyan valaki azt próbálja elhitetni, hogy egy kis falu civil szervezetének nagyobb kulturális nyoma van, mint például az Új Szónak? Mert a törvénymódosítás lényegét tekintve erről szól, hiszen a kistelepülés civil szervezete részt vehet az említett választáson, míg az Új Szó kiadója nem. Az alapot ön után Alena Kotvanová fogja vezetni, aki szlovák nemzetiségű, nem beszél magyarul. Ismeri őt? Jó döntésnek tartja, hogy a kulturális minisztérium által összeállított döntőbizottság őt választotta a posztra? Ezt nem fogom kommentálni. Nagyon szorítok az utódomnak, hogy jól tudjon működni az alap. És igen, ismerem őt. Születhetett volna rosszabb döntés is. Én azonban a szlovákiai magyarság érdekérvényesítő képességével kapcsolatban azt kérdezném meg, miként történhetett meg az, hogy a választóbizottságban nem ült a nemzetiség képviseletében senki. A testületnek volt roma, zsidó, ruszin tagja, de magyar tagja nem volt. Illetve egy magyar nemzetiségű személy részt vett a bizottság munkájában, de ő az alap munkatársait képviselte és választás után kapta ezt a feladatot. Mondhatni, a véletlenen múlott, hogy ő ülhetett a testületbe. A szlovákiai magyarság azonban mindez után hallgatott. A szlovákiai magyarság akkor is hallgatott, amikor egy véletlenül a parlamentbe kerülő képviselő nekiment az egész hazai magyar kulturális elitnek. Miért tartunk itt? Talán csak a kultúra nem érdekli a szlovákiai magyarokat? Vagy csak egyszerűen elkezdett a szlovákiai magyarság csendben lenni? Nem értem. Molnár Norbert (Somogyi Tibor felvétele)
