Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-07 / 181. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2021. augusztus 7. Átjutni a tű fokán Az el nem évülő ügyekben soha nem lenne szabad engedni NYERGES CSABA Vannak nagyon súlyos dolgok, amelyek nem évülnek el. A kitelepítések gyalázata ilyen. Akad, amiben lehet engedni, de az el nem évülő ügyekben soha nem lenne szabad. Ilyenkor egységesen kellene kiállnia az egész magyarságnak, bármiféle kisebbségi érzés nélkül. Ezért is volt igaza Kövér Lászlónak, amikor felmutatta és tűbe fűzte Somoiján a magyarok kitelepítésének máig elvarratlan szálát. Korcokéknak csak át kellett volna venniük ezt a tűt, és kitisztítani, összevarrni az újra és újra felszakadó sebeket. Nem ezt tették, inkább látványosan felháborodtak. Diplomáciaijegyzéket küldtek Magyarországnak, amiben arra kérték a magyar felet, hogy „tartsa magát a diplomácia szabályaihoz, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet az állami tisztségviselők látogatásának céljáról”. Visszautasították továbbá, hogy Szlovákiát Felvidéknek nevezzék magyar politikusok. Nekünk pedig újra és újra ezt kell tennünk, felmutatni és tűbe fűzni az elvarratlan szálakat, amíg igazságszolgáltatást nem kapunk. Különben úgy is kezelnek, láthatjuk a mai napig ürügyként használt Benes-dekrétumok példáján. Vannak dolgok persze, amelyekben nem értünk egyet. Utoljára akkor találkoztam Kövér Lászlóval, amikor jó pár éve újságírókat hívott háttérbeszélgetésre a parlamentbe. Nem emlékszem, hogy már akkor is szó volt-e bármiféle háttérhatalomról. Arra viszont igen, hogy csillogó szemű pályatársaim, akik még jobban meg akartak felelni az egyre direktebb elvárásoknak és a kézi vezérlésnek, alázatosan kérték a házelnököt, jáijon közbe a Fidesznél egy újságírói kamara létrehozása érdekében. Olyan saját kamarát vizionáltak, amely majd megmondhatja, ki lehet újságíró Magyarországon és ki nem. Az országgyűlés elnöke pedig ahelyett, hogy azt felelte volna nekik, gyerekek, ez micsoda hülyeség, én mindvégig azon leszek, hogy független és szabad maradjon a magyar sajtó, inkább csak bólogatott. Nem mindig lehet egyetérteni Szijjártó Péterrel sem, ha több tiszteletet követel a magyaroknak, azok után például, amikor aggályos, a demokráciát, jogállamiságot csorbító törvényeket hoznak, és ezt a világ több országából aggódó tekintettel figyelik. Nem lehet elvitatni, megkérdőjelezni viszont azt a tudatos munkát, amit a magyar nemzet, a határon túli és a szórványban élő magyarság összefogásáért tesz a Fidesz. Lehet persze vitatkozni például azon, hogy megfelelően osztják-e el a határon túlra jutó pénzeket. De arról nem, hogy adnak-e támogatást a határon túli magyarságnak. Lehet vitatkozni azon is, hogy a saját javukra vagy a határon túl élő magyarok szempontjait figyelembe véve avatkoznak-e be a helyi politikába. Egy dologban nem lehet vitatkozni, hogy kiállnak-e a közös nemzeti érdekekért, amikor kell. Kövér László most is megtette. A kitelepítésekkel kapcsolatos mondatai tűélesek voltak és ültek. Még akkor is, ha ebben az esetben nagyon nehéz lesz átjutni a tű fokán. Megrohanták az oltóközpontokat Helyi tisztségviselők arra kérték a lakosságot, ne higgyenek a közösségi oldalakon keringő álhíreknek. Ezrek rohanták meg az oltóközpontokat a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, miután olyan álhírek terjedtek el, hogy a koronavírus ellen be nem oltott lakosok nem kapnak segélyt, vagy otthon kell maradniuk a pénteken kezdődő és két hétig tartó karantén alatt. Manilát és környékét augusztus 20-áig lezárták, miután elkezdett emelkedni a koronavírus-fertőzöttek száma a delta-variáns teijedése miatt, ami a kórházak túlterhelődésével fenyeget. Három másik régióban, köztük a közeli Laguna tartományban augusztus 15-ig hirdettek vesztegzárat. A korlátozások értelmében csak azok hagyhatják el otthonukat, akik létfontosságú ágazatokban dolgoznak, egészségi vészhelyzetben vannak, vagy élelmiszert akarnak venni. A fővárosi régióban este 8-tól hajnali 4-ig kijárási tilalom van érvényben, és rendőrségi ellenőrzőpontokat állítottak fel a város határában. Egy nappal a karantén kezdete előtt álhírek teijedtek el a közösségi médiában, amelyek szerint a be nem oltottak nem járhatnak be dolgozni, vagy nem kapnak segélyt. Ennek hatására tömegek indultak meg az oltópontok felé Manilában, Las Pinasban és Antipolóban, mit sem törődve a távolságtartással vagy azzal, hogy nem regisztráltak a vakcinára. Csak Manilában 22 ezren jelentek meg a kijelölt központok előtt hajnalban. A közeli tartományokból is sokan érkeztek. A rendőrségnek egy helyszínen be kellett avatkoznia, és haza kellett küldenie a tömeget. „Nem hagyhatjuk, hogy az oltási programunk tömeges fertőzésekhez vezessen, főleg nem most, a delta-variáns jelentette fenyegetések közepette” - hangsúlyozta közleményében az egészségügyi minisztérium. Bírálói Rodrigo Duterte elnököt tették felelőssé a káoszért. Duterte múlt héten figyelmeztette a Fülöpszigetekieket, hogy az oltásellenesek nem hagyhatják el otthonukat a deltavariáns teijedésének megfékezése végett. Az elnök ugyanakkor elismerte, nincs olyan törvény, amely lehetővé tenné ezt a korlátozást. Helyi tisztségviselők arra kérték a lakosságot, ne higgyenek a közösségi oldalakon keringő álhíreknek, és kövessék figyelemmel a kormány hivatalos bejelentéseit. A több mint 108 millió lakosú Fülöp-szigeteken legalább 10,2 millió embert oltottak be telj esen, és 12,2 millióan kapták meg a vakcina első adagját. Idén mintegy 70 millió lakost szeretnének beoltani. A márciusban megkezdett oltási kampányt eddig késés, vakcinahiány és bizonytalanság jellemezte. Sokan a nyugati oltóanyagokat részesítik előnyben, és inkább kivárnak. A délkelet-ázsiai országban 28 427 halottja és 1,6 millió fertőzöttje van a koronavírusnak. (MTI) l 7 Egynyári kaland FINTAMÁRK ikrázik a levegő Ivan Korcok és Kövér László között, csúcsra pörög a feszültség a somoijai kitelepítési emlékmű körül. Ám ennek politikai aspektusai leginkább annyira érdekesek, mint egy 2009-ben, a Nagy Magyar-Szlovák Fagypont idej én elfogyasztott babgulyás rég elhalványult íze az ember szájában. Mert ugyan jó móka megint hadonászni egyet a közép-európai sérelmi fakardokkal, de az emberek többsége azért tudatosítja, hogy ebből megint csak egy gyorsan elülő vihar lesz a biliben, nem a történelmi sebek begy ógy ítása. Mert meglásd, kedves olvasó, felháborodott diplomáciai jegyzék ide, hungarofóbozó fotelforradalmárok trollhadserege oda, ez a forró liezon a magyar és a szlovák diplomácia között csupán egynyári kaland. Nem marad meg sokáig a haragszomrád, és hamarosan boldogan nyiszálják majd együtt a politikusok a szalagokat valaminek az átadásánál. A saját, jól megfontolt politikai érdekük kívánja ezt így. A szlovák-magyar kapcsolatok dinamikája ugyanis másról szól, nem az emberekről. Kizárólag arról, megéri-e jóban lenni, vagy sem, jár-e ez politikai pontokkal itthon és külföldön, vagy sem. De szálazzuk ezt szét egy kicsit jobban. Az elmúlt években volt alkalmam több szlovák politikussal beszélgetni arról, hogyan látnak minket, a polgártársaikat, a szlovákiai magyarokat. Sajnos nem tudok izgalmas fejleményekről beszámolni: a szlovák politikusoknak halvány lila gőzük sincs arról, kik vagyunk. Nem ismerik a specifikus problémáinkat, nem tudják, hogyan működnek a közösségünk belső mechanizmusai, hogyan gondolkodunk, hogyan küzdünk a mindennapokkal. Ha ilyesmit kérdeztem tőlük, az esetek többségében megkaptam, hogy igen, nekik is vannak magyar ismerőseik, esetleg nagypapa vagy nagymama tudott magyarul, emellé pedig rendszerint negédes mosoly párosult, vagy egykét olyan mondat, ami azt feltételezi, az illető sosem foglalkozott azzal, hogy mi itt vagyunk, és esetleg kicsit más az életünk, mint a többségi nemzeté. Ivan Korcok pedig nem sokkal előrébb tart ennél a szintnél, ha esetleg azt hiszi, azzal, hogy végigkerekezik a Csallóközön, egyből érteni fog mindent. De biztos lehetsz benne, kedves olvasó, nem hisz ilyesmit, mert okosabb ember ő annál. És pragmatikusabb és politikusabb is. Ilyen esetekben nem azt fogja tenni, ami a probléma megoldásához vezetne, hanem azt, ami belpolitikai szinten jó neki és az őt jelölő pártnak. És ez ebben az esetben a keménykedés, még annak árán is, hogy magát a problémát csonttá egyszerűsítve, és egy Orbán-Nem Orbán dimenzióban tálalva kapufát lőjön az egésszel. A másik oldalon pedig ott van Kövér László, aki úgy jár az ilyen kitelepítéses emlékakciókra haknizni, mint más politikus falunapra, és akit egyébként ez az egész cirkusz a legkisebb mértékben sem ráz meg. Tulajdonképpen nem is reagált erre az ügyre, a bajsza alatt somolyogva várja, hogy elüljön. Mert bár nem úgy tűnik, ő is sokkal pragmatikusabb és politikusabb ennél. Nem fog beleállni ebbe, ahogy a magyar diplomácia sem teszi ezt - a NER szlovákiai magyar divíziója már hinti is a magyar kormányzati narratívát, mely szerint a magyar kormány azért nem keménykedik, és igyekszik a problémát megoldani, mert valami Nagyobb Jóért harcol, és ezért hajlandó pőre mellkasát a „hungarofób szlovák politikusok” nyilai elé tartani. Mert ezt diktálja a kor szava. Ebből születik az álnyugalom, amelyben élünk, és amelyben a politikusok ráolvasásszerűen mantrázhatják, hogy sosem volt még ilyen jó a szlovák-magyar viszony. És míg vannak, akik ezt elhiszik, addig a problémát sem kell megoldani. FIGYELŐ tak alkoholt. A túlzott ivászat Dániában, Romániában és Luxemburgban a legmagasabb, legalább havonta egyszer nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak, a lakosság 38,35, illetve 34 százaléka. Magyarország ezen a téren a 27 uniós tagállam közül a 21. helyen áll, a magyarok 13 százaléka „issza le magát” havonta egyszer. A súlyos epizódszerű alkoholizálás az egy alkalommal több mint 60 gramm tiszta etanolnak megfelelő mennyiség fogyasztása. Valamennyi uniós tagállamban a férfiak gyakrabban isznak alkoholt, mint a nők. A nemek közötti legnagyobb különbség a napi fogyasztásban Portugáliában (33,4-9,7 százalék) és Spanyolországban (20,2-6,1 százalék), a heti fogyasztás terén Romániában (32,2-6,6 százalék) és Szlovákiában (30,6-8,8 százalék) volt tapasztalható. (MTI) Nem vetik meg az alkoholt az EU-ban Az EU-ban az összlakosság 8,4 százaléka, minden 12. felnőtt naponta fogyaszt alkoholt - derül ki az unió luxemburgi székhelyű statisztikai hivatalának a 2019-es adatokon alapuló felméréséből. A naponta alkoholt fogyasztók aránya Portugáliában a legmagasabb, a lakosság egyötöde - 20,7% százaléka - iszik naponta, ezt követi Spanyolország és Olaszország 13, illetve 12 százalékkal. Ez az arány Lettországban és Litvániában a legalacsonyabb, csupán 1 százalék. E két balti államban a legmagasabb a heti és havi szinten italozók száma, 31,1 és 31,3 százalék. Horvátországban volt a legmagasabb az olyanok aránya (38,3 százalék), akik soha vagy legalábbis egy év alatt egy alkalommal sem fogyasztót-
