Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-06 / 153. szám
KULTÚRA Rockzene Párkányból gurmánoknak Érezhető, hogy a TooFar tagjai sokat dolgoztak a dalokon, nem az első ötleteket használták fel JUHÁSZ KATALIN Régvolt rám ilyen pozitív hatással hazai magyar zenekar bemutatkozó albuma. A párkányi TooFar nevű kvartett Lótusz című anyagába nem tudok belekötni, pedig ez a rossz szokásom. Pimaszul fiatalok, ás irigylésre méltóan sokat tudnak az alternatív beütésű hard rockról. Még a július 12-i hivatalos megjelenés előtt jutott el hozzám a lemez, és egy hete ezt bömböltetem. Jövő csütörtökön pedig már élőben is lehet ismerkedni az album dalaival a Gombaszögi Ny ári T áborban. Kezdjük az egyáltalán nem szokványos borítóval, amelyen egyetlen betű sincs. Merész döntés, még akkor is, ha az elsődleges célközönség már nem fizikai formátumban szerzi be a lemezeket. A szöveg nélküli borító egyébként eléggé trendi mostanában, a legnagyobb sztároknál is (The Weeknd, Lady Gaga, Dua Lipa), de például a rocktörténet egyik ikonikus lemezborítóján, a Beatles 1969-es Abbey Roadján sem szerepel a zenekar neve és a lemez címe. A TooFar zenéjéről az idősebbeknek eszükbejuthat a a Nine Inch Nails, a Kom, a Ministry, esetleg a Fozzy, de akár az Einstürzende Neubauten is, hozzáállásban és kísérletezőkedv tekintetében mindenképp. Újabb zenekarokat szándékosan nem sorolok, mert úgy érzem, a párkányi fiúk a kilencvenes évek elektronikával megbolondított rockzenéjének egyetemes értékeit szeretnék továbbvinni. A haladó vívmányok átmentése fontos feladat, de sok buktatóval is jár, mert a fiatal zenészek hajlamosak egy lábbal a múlt században ragadni - ami miatt tájainkon a legtöbb bemutatkozó lemez idegesítően hasonlít valamelyik külföldi példakép zenéjéhez. A TooFar esetében viszont inkább úgy fogalmaznék, hogy ha Trent Reznor most lenne fiatal, valószínűleg ilyen zenét kezdene csinálni, mert úgy gondolná, hogy a hangszerek hagyományos használatával már nem sok újat lehet mutatni. Élőben nyilván sokkal rockosabbak lesznek ezek a dalok, mert a színpadon nincs lehetőség húsz szintetizátorsávot hozzákeverni a gitárokhoz. A stúdióban viszont szabadon szárnyalhat a fantázia, élvezhetőek a modem technológia nyújtotta lehetőségek. Ehhez persze érteni is kell. A keverés alapjait ma már a YouTube-ról A titokzatos borító is el lehet sajátítani, sőt online egyetemre is be lehet iratkozni, ahol a végén rendes hangmémöki diplomát kap az ember. Bajnok Áron, a csapat gitárosa ezt szeretné csinálni„ha nagy lesz”. Saját stúdiót rendezett be odahaza, ott keverte készre a lemezt. Ez a hozzáállás szintén trendi, világszerte egyre több zenész dönt úgy, hogy sem producerre, sem hangmérnökre nincs szüksége, mert nem akarja, hogy mások beleszóljanak a dolgaiba. Olyan ez, mint amikor a séfek különböző ízekkel, állagokkal eljátszva újraformálnak egy-egy hagyományos ételt, és a tálalást is külön művészetnek tekintik. Az „elszállós” elektronika használható egzotikus fűszerként egy hagyományos alapanyaghoz, illetve fantáziadús díszítésként, és persze egyik esetben sem szabad túlzásokba esni. A felturbózott hangzás önmagában még nem elég, elsősorban jó dalokra van szükség egy jó lemezhez. Ezek a számok egytől egyig színesek és dallamdúsak. Érezhető, hogy sokat dolgoztak rajtuk, nem az első ötleteket használták fel. Aki ismeri TooFar első, 2019-es EP-jét, talán egyetért majd velem: ez az album hatalmas minőségi ugrás. Pedig már az első rögzített dalaikkal is komoly sikert arattak a fiúk szakmai körökben. Nyers, zajos, szinte punkos megoldások váltakoznak sűrűbb szövésű hangszőnyegekkel ezen az albumon. És valamiféle bizarr sötétség, darkwave lüktetés is jellemzi. A kimunkáltság ellenére nem tűnik sterilnek, úgy látszik, a fiúk tudják, hogy az őszinteségnél nem létezik fontosabb a zenében, illetve általában a művészetekben. A kísérletezés itt a hallgatóval való együtt gondolkodást serkenti, nem pedig magamutogatás. Talán az Idő című, csupán 43 másodperces instrumentális szerzemény a legjobb példa erre. Szépen épülnek egymásra a rétegek, aztán pont akkor ér véget, amikor kivirulhatna. Ez akár azt is szimbolizálhatja, hogy kevés idő adatott nekünk a földön megvalósítani mindazt, amit elterveztünk. A hangzás tekintetében a legszínesebb dal a Tiszta, amelyben az evidensen kínálkozó gitárzúzás helyett kütyüzúzás hallható, és torzított ének. Viszont ezt sem nyújtják túl hosszúra, alig több mint kétperces, optimista kicsengésű szöveggel. Az X című szám kifejezetten poposan kezdődik, játékos csettintgetés adja az alapritmust, hogy aztán a refrén annyiszor más hangszerelésű legyen, ahányszor elhangzik. A legbeszédesebb cím pedig így hangzik: Hogyha ma véget érne, hol folytatnád? A várakozásokkal ellentétben nem populáris filozofálás ez, hanem egy másfél perces instrumentális szám. És véget is ér elég hamar, gondolatban akár folytatható is, doom-metálos hangulatban. Itt is megfigyelhető a réteges építkezés, alácsúsztatott, illetve lebegő szintisávokkal. A dob és a gitárok egyszerre lépnek be, pár másodpercen át tart a hangorgia, aztán a kezdő akkordra visszacsupaszítva ér véget a szám. Az Ami itt maradt reznoros megoldásokkal, vagy inkább feladványokkal teli, ez is nagy kedvencem lett. Ahogy a címadó Lótusz is, a lemez záródala. Szép lassú, együtt dúdolós dallam, kvázi egy szál gitáros indítás, kvázi ott felejtett torokköszörüléssel. Ez a leginkább rádióbarát szám, és a legszebb szöveg a lemezen, szépen elringat. Illetve elringatna, ha ez lenne a csapat célja. Ok viszont mondat közben, illetve szó közben szakítják meg az élvezetet, és csak valami halk madárcsicsergést hallani a legvégén, mintha a szabadban kikapcsolnánk a rádiót. Meglepő józanság, roppant érettség, a kézenfekvő megoldások tudatos kerülése, és ízléses tálalás jellemzi az albumot Ezek az attribútumok teszik egyedivé és figyelemre méltóvá. Jegyezzék meg a következő neveket: Novák Benedek - ének, ritmusgitár, Bállá Dávid - basszusgitár, vokál, Bajnok Áron- szólógitár és Marsai Levente - dobok. Mert biztosan hallani fognak még róluk. (Fotó: A zenekar archívuma) Kezdődik a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Elhunyt Vlagyimir Menysov Moszkva. Koronavírus-fertőzésben 81 évesen elhunyt Vlagyimir Menysov orosz színész, rendező. Neki köszönheti a világ a Moszkva nem hisz a könnyeknek (1980) című Oscar-díjas szovjet filmet. Ez az 1950-es évek nagyvárosi életéről szóló, szokatlanul szókimondó film hozta el neki a világhírt, de a külföldi utazásokra vonatkozó szigorú szovjet korlátozások miatt nem utazhatott Los Angelesbe az Oscargálára. „A film a szovjet életmodell névjegykártyájaként járta be a világot, miközben szerzőjét nem tartották bizalomra érdemesnek” - mondta később keserűen. Hazájában imádták a nézők, mintegy 100 filmben szerepelt színészként, és tucatnyit rendezett. (k) A filmes világ egyik legjelentősebb idei eseményének ígérkezik a szigorú óvintézkedések mellett ma kezdődő 74. cannes-i filmfesztivál, amelynek hivatalos programjában négy magyar alkotást is bemutatnak. A pandémia miatt tavaly elmaradt, idén pedig két hónappal elhalasztott seregszemle az első olyan nemzetközi. kulturális esemény, amelyet hagyományos módon, az alkotók és a szakmai közönség részvételével rendeznek meg. Franciaországban június 30-án minden járványügyi korlátozást feloldottak, a mozik telt házzal működhetnek, de a fesztivál területére csak oltási igazolás vagy negatív teszt felmutatásával lehet belépni, és a maszkviselés is kötelező. „A járványt még nem győztük le, az óvatosság érvényben marad. A vörös szőnyegen általában megöleljük egymást, idén viszont nem lesz ölelgetés. De ugyanolyan meleg szívvel fogadunk mindenkit” - mondta Thierry Frémaux fesztiváligazgató egy interjúban. A benevezett több mint kétezer film közül nyolcvan kapott meghívást a hivatalos programba, köztük négy magyar alkotás. Enyedi Ildikó A feleségem története című új játékfilmje az Arany Pálmáért versenyezhet, míg Rudolf Olivér FONICA M-120 című diplomafilmjét a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programjába válogatták be. Mundruczó Kornél Evolúcióját a Cannes-i bemutató elnevezésű új programban vetítik, itt a fesztiválra rendszeresen visszatérő, már elismert alkotók innovatív munkáinak adnak helyet. A restaurált filmklasszikusok Cannes Classics programjába ezúttal Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje kapott meghívást. Enyedi Ildikó filmje mellett 23 alkotás versenyezhet a fődíjért, köztük a korábban már Arany Pálmát elnyerő Apicsatpong Viraszethakul thaiföldi rendező angolul forgatott, Sokan várják Catherine Deneuve visszatérését (Fotó: Shutterstock) Memoria című alkotása Tilda Swintonnal és Jeanne Balibarral a főszerepben, valamint olyan ismert rendezők filmjei, mint a francia Jacques Audiard párizsi vietnámi közösségben játszódó, Les Olympiades című drámája, vagy az Oscar-díjas Spotlightot jegyző amerikai Tom McCarthynak Marseille-ben forgatott filmje (Stillwater) Matt Dantonnal a főszerepben. Versenyben lesz Sean Penn (Élag day), Wes Anderson (The French Dispatch), Paul Verhoeven (Benedetta) és a francia Leos Carax (Annette) legújabb filmje is, Marion Cotillard-ral és Adam Driverrel. Ez utóbbi a fesztivál ma esti nyitófilmje. A szervezők azt remélik, hogy a tavaly feltételes szabadságvesztésre ítélt Kirill Szerebrennyikov orosz rendező a továbbra is érvényben lévő külföldre utazási tilalom ellenére részt vehet új filmje (Petrov's flu) cannes-i premierjén. Mindenekelőtt azonban Catherine Deneuve visszatérését emelik ki alig másfél évvel ezelőtti érkatasztrófája után, amelyet Emmanuelle Bercot színésznőrendező De son vivant című filmjének forgatásán szenvedett el. A haldokló fiát ápoló anya történetét versenyen kívül mutatják be. Életművének elismeréséül két filmes, Marco Bellocchio olasz rendező és Jodie Foster amerikai színésznő kap Arany Pálma díj at. (MTI) 2021: július 6. I www.ujszo.com
