Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-30 / 174. szám
4 I RÉGIÓ 2021.július 30. lwww.ujszo.com A felnőttek között is megállja a helyét TORNYAI BIANKA Illedelmes ós szerény, de tisztában van a képességeivel és azzal is, mennyire szerencsés, hogy minden lehetősége adott a sportoláshoz, ugyanakkor keményen meg kell dolgoznia céljai eléréséért. Ezek között első helyen a szlovákiai rekord megdöntése is szerepel. Barczi Benjámin uszonyos úszóval beszélgettünk. (Ma Be kell vallanom, nem tudtam róla, hogy Barczi Benjámin mennyire sikeres sportoló mindaddig, amíg június végén nem hallottam a világbajnoki szerepléséről. Mire megszerveztük a találkozót, már túl volt egy másik világbajnokságon is. A bátyját követte „Hétéves voltam, amikor a szüleim úgy gondolták, kellene találni valamilyen sportot nekem, így a bátyámmal együtt elvittek az uszodába, de akkor még nem az élsport volt a cél. Annyira megtetszett az uszonyos úszás, hogy idővel a napi szokásommá, az életem részévé vált és talán a legfontosabb helyet foglalja el az életemben” - tudtuk meg a kezdetekről. Barczi Benjámin a vágsellyei KVS Barakuda csapatába került, tíz éve tagja annak. További két lány és két fiú tartozik a csapatába, akik közül négyen szlovákiai válogatottak. Időközben a csapat törzshelyét, a Duslo uszodáját bezárták, így szinte nincs a csapatnak utánpótlása. Benjámin szerint kevesen vállalják, hogy a nehézségek ellenére is kitartsanak az úszás mellett. „Nem is tudatosítottuk akkor, amikor még ott edzettünk, hogy milyen jó dolgunk van. Olyan volt az uszoda, mint a második otthonunk, bármikor, még akár ünnepnapokon is mehettünk edzeni, és ami a legjobb volt benne, hogy ötvenméteres medencében úszhattunk, sokszor rajtunk kívül nem is voltak ott más úszók. Megfordult a fejemben már, hogy más helyet keressek, ahol úszhatok, akár külföldön. Magyarországon például sokkal jobb feltételeket biztosítanak a fiatal sportolóknak, ez nagyon meglátszik azon, hogy mindig ott vannak a világversenyeken. Ez viszont nagyon bonyolult lenne. Itt a csapatom, szeretjük egymást, az edzőmmel is nagyon összeszoktunk. Elmondhatom, hogy jelenleg én vagyok a legfontosabb úszója, akiben a legnagyobb lehetőséget látja. Neki köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok, ő nevelt belőlem úszót, ugyanúgy átéli a sikereket és a nehézségeket, mint mi, nem tehetem meg vele, hogy a jobb lehetőségek végett otthagyom. Ezen kívül itt vannak a barátaim, az otthonom, idejárok iskolába, úgyhogy gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot” - árulta el Benjámin. Nehéz körülmények Olaszországban a CMAS - Víz Alatti Tevékenységek Világszövetsége (Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques) szervezésében Lignano Sabbiadoroban volt a junior-világbajnokság június végén, két héttel később pedig az oroszországi Tomszkban a felnőtt világbajnokság. „Ahhoz, hogy kijuthassunk a világversenyekre, el kell érnünk bizonyos teljesitményt. Mivel én teljesítettem a felnőttek Barczi Benjámin teljesítményére a járványügyi intézkedések is hatással voltak (Képek: Barczi Benjámin archívuma) Jaiced &CMAS A sportolás feltételeit a szülei teremtik meg számára számára előírtakat, elmehettem 3 felnőttekkel. Jövő nyáron már a felnőtt csapattal készülünk Kolumbiába a világbajnokságra. Az olaszországi versenyre a megszokott hat hónap helyett másfél hónapunk volt a felkészülésre, ebbe kellett belesűrítenünk egy tervet, amely segítségével a lehető legjobb formába kellett kerülnünk. Erre az időre az iskolából is kimaradtam, mert egyszerűen nem volt rá idő. A Covid-járvány nagyon hátráltatott bennünket, hiszen hosszú időre bezárták az uszodákat. A körülményeink amiatt is nagyon nehezek voltak, hogy a közelben nincs megfelelő uszoda, az uszonyos úszáshoz ötvenméteres medence kellene, de ilyenből összesen öt van az egész országban. A felkészülést Nyitrán végeztük, de ott is csak egy 25 méteres medence három pályáját használhattuk öten. A versenyre való felkészülésnél az az ideális, ha mindnyájunknak saját pályája van, mert vannak köztünk rövid- és hosszútávú úszók, mindenkinek egyéni edzésterve van. Kénytelenek voltunk úgy beosztani a három pályát, hogy mind az öten haladni tudjunk a felkészülésben. Poprádra és Zsolnára mentünk el edzőtáborba, ami nagy segítséget jelentett. A legfontosabb fejben eldönteni, hogy minden nap ötkor felkelek, elutazom az edzésre, akkor is beleugrom a hideg vízbe, ha még mindig fáradt vagyok és két órán keresztül a maximumot fogom teljesíteni. A sportolók általában azt mondják, hogy a sport számukra életforma, de sokkal nehezebb akkor, amikor az ember már ott van a medence szélén, mert akkor, az adott pillanatban kell teljesíteni. Hatalmas akarat kell hozzá, hogy a mostban kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet. Ha már iskolába sem járok emiatt és szinte semmi másra nincs időm mellette, akkor mindent beleadok. Ha szenvedek is, akkor is végigcsinálom” - részletezte az úszó. Elmondta, hogy ekkora kihagyás nem volt a tíz év alatt, mint a járvány idején. Tavaly megvolt benne a szlovák rekord elérése, de nem volt lehetőség bebizonyítani a fél év kényszerpihenő után. „A lezárások alatt igaz, hogy megpihentünk, de nem volt könnyű megélni. A változás, lehet jó is meg rossz is, de mindenképpen nehéz” - mondta. Ahhoz, hogy edzésben tartsa magát addig is, amíg nem mehetett az uszodába, minden reggel fűtött tanulás előtt, este pedig súlyzókkal tornázott. Minden relatív A világbajnokság előtt elmondása alapján minden edzésen a versenyszámáról beszélgettek, méterenként átvették, hogyan fogja leúszni a távot, ugyanakkor végig maradt benne némi bizonytalanság, mert nem tudta, mi vár rá, hiszen ki sem tudta próbálni, milyen egy igazi ötvenméteres versenymedencében úszni. „Hosszú idő után feloldották a járványügyi korlátozásokat, majd egy héttel később kihirdették, hogy másfél hónap múlva lesz a verseny. Kicsit nehezen éltem meg ezt az időszakot, mert a felkészülés alatt hirtelen elvágtak a barátaimtól és a megszokott életemtől. A napi két vizes edzés mellett száraz edzések is yoltak, mind nagyon intenzív, sok stresszel járó volt. Oda kellett figyelnem a helyes étkezésre, táplálékkiegészítőt, vitamint is szedtem, mégis nyolc kilót fogytam, akkora volt a megterhelés, bár úgy éreztem, az erőnlétem nem lett rosszabb. Ebben az időszakban mindig sok bennünk a görcs, a megfelelési kényszer, mindenki szeretné bizonyítani, hogy mindig többre és többre képes. A mélypontokat általában az jelenti, amikor az edzésen rosszabb időt úszom, mint előző nap. Erre általában van logikus magyarázat, amiből tanulni kell. Ilyenkor mindig a jövőmre gondolok és arra, hogy az ilyesmi nem állíthat meg. Elmondhatom, hogy tíz év tapasztalat után fel tudom dolgozni az ilyesmit, de amit a legnehezebb feldolgozni, az az, amikor egy ilyen felkészülés után, végül nagyon elrontottam a 100 méteres távot a világbajnokságon. Az volt a legrosszabb, hogy látva az eredményeket, tudtam, hogy az megvan bennem, és akár ötödik is lehettem volna, de csak a tizenötödik lettem. Nagyon rástresszeltem, mert hosszú idő után az első százas versenyt úsztam. Igaz, hogy ilyen időt az én kategóriámban senki nem úszik, de számomra ez gyenge teljesítmény volt, mert a saját legjobb időmet sem úsztam meg. Nagyon szomorú lettem ettől. Úgy éreztem, hogy egy mély árokba zuhantam, hogy felesleges volt minden megtett erőfeszítés, másfél hónapnyi szenvedés, és innen nem fogok már kimászni. A barátok, a szüleim, az edzőm próbáltak támogatni, azzal biztattak, hogy a másnapi 200-as szám jobb lesz. A világbajnokságon az volt a célom, hogy bekerüljek a legjobb nyolc közé, hogy döntőbe juthassak. Úgy gondoltam, ez a százason fog sikerülni, de végül úgy alakult, ahogy mindenki megjósolta, hogy a kétszázason sikerült ezt elérni. Ez kisegített a mélypontról és szinte el is felejtettem, hogy nem sikerült a százas” — mondta el mosolyogva. Barczi Benjámin a világ 22 országának legjobbjai között lett nyolcadik a junior kategóriában. Hozzátette, ez harminc versenyzőt jelent, mert országonként legfeljebb két versenyző vehet részt a világbajnokságon minden számban. Hiányoztak a barátok Az eddigi legnehezebb felkészülési időszakában az is megnehezítette a dolgát, hogy közösségi ember lévén hiányoztak neki a társas kapcsolatok, igyekezett a barátokkal kontaktusban maradni, de szinte csak üzenetküldő alkalmazásokon keresztül volt erre mód. „Mindig írták, hová mennek, merre csavarognak, nekem pedig otthon kellett maradnom, hogy azt a kevés időt, ami erre jutott, pihenéssel tölthessem az edzések között. Igaz, hogy nehéz volt, de hozzászoktam már, hogy erről szól az életem, ilyen időszak is van, de túl kell magam tenni ezen. Jelenleg az úszás a legfontosabb feladatom, és mindent meg kell tennem azért, hogy eléljem a céljaimat, egy napra sem hagyhatom el magam. Egyelőre megtehetem, hogy csak a sportra koncentráljak. Hatalmas segítséget kapok a szüleimtől. Amíg ez így lesz és támogatni fognak, illetve két-három évig még biztosan szeretném folytatni, de valószínűleg, ha egyetemre megyek, abbahagyom az élsportolást. Eddig is a tanulás volt az első helyen, ami csak arra a bizonyos másfél hónapra változott meg. A két világbajnokság egymás után sok volt, főleg az oroszországi út volt nagyon fárasztó, ezért adtam magamnak két hét pihenőt” - tette hozzá. ►
