Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-27 / 171. szám

www.ujszo.com | 2021. július 27. KULTÚRA 113 Komoly szálat visz a történetben Sütő András kulcsszerepet kapott a Budapest, ahol a szerelem kezdődik című, készülő magyar-vietnámi filmben SZABÓ G. LÁSZLÓ Tiltott szerelem a hetvenes óvekben, Budapesten. Vietnámi a lány, magyar a fiú. Thien Nga a háború sújtotta Vietnámból, a kölcsönös szocialista együttműködés keretében tanulni jön Magyarországra, s az itt töltött idő életre szélé élmény marad számára. Mindez fokozatosan derül ki a Budapest, ahol a szerelem kezdődik című, magyar—vietnámi összefo­gással készülő romantikus filmből, amely egyszerre szól egy be nem tel­jesült és egy frissen sarjadó kapcso­latról. Tragikus történet az egyik, fénye­sen ívelő a másik. Aki a két szálat összeköti: Song Ha, a fiatal lány, aki egy régi családi rejtély kinyomozá­­sára érkezik Vietnámból Budapestre, ahol Viktor személyében lelkes kí­sérőre talál. Ők ketten közösen tárják fel a nagyszülőkhöz kötődő titkokat, miközben különös kalandokba keve­rednek. Song Ha pedig szép lassan megismeri családja múltját, saját gyökereit és valódi hovatartozását. Európai ország és Vietnám között sosem született még közös játék­film. A Budapest, ahol a szerelem kezdődik az első, ráadásul kelet­európai koprodukcióban. Magyar­­ország (akárcsak Csehszlovákia) rengeteg vietnámi fiatalnak biztosí­tott lehetőséget a továbbtanulásra, hogy majd diplomával a kezükben térhessenek vissza újjáépítésre váró hazájukba. Az itt töltött évek lenyo­mata is a film, amelynek egyik kulcsszereplője Sütő András, a 2014-ben Berlinben startolt s azóta is világszerte nagy sikerrel futó Vihar­sarok ígéretes tehetségű futballistá­ja, aki egy eldugott tanyán ébred rá igazi énjére. „A klasszikus szophoklészi dra­maturgiára épül a film - vélekedik a fiatal színész. — Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tárul fel előttünk a múlt. A Viharsarok óta tu­dom, mennyire szeretik a nézők a • • Ötvenkilenc A 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 59 ország filmjeit vetítik - mondták el tegnap a szervezők. Velence. A szeptember 1. és 11. között zajló filmmustrán a pandémia miatt továbbra is betartják a szüksé­ges megelőző szabályokat. Alberto Barbera fesztiváligazgató a program ismertetésén elmondta: a világjár­vány láthatólag „stimulálta az alko­tók kreativitását”, az idén bemutatás­ra kerülő filmek minősége vélemé­nye szerint általában véve is maga­sabb. Barbera hozzátette: idén 59 or­szág produkcióit vetítik. A mezőny­ben öt női rendező munkája szerepel, hárommal kevesebb, mint tavaly. A szervezők kiemelték, hogy az amerikai filmek és sztárok ismét je­lentős számban térnek vissza a mustrára. A fesztivált Pedro Almo­dovar Madres paralelas című filmje nyitja meg, de bemutatkozik Pablo Larrain Spencer című filmje is, amelyben Kristen Stewart alakítja megszokottól eltérő, izgalmas sze­relmi történeteket. A Budapestre ér­kező, felmenőit kereső vietnámi lány annyit tud, hogy magyar a nagyapja. Őt játszom én, a múltban, amikor még persze fiatal. Hogy miért tiltott a régi szerelem? Sem a magyar, sem a vietnámi oldalról nem volt meg­engedett. Innen nézve azért, mert más a lány bőrszíne, és elítélték a ke­veredést, Vietnám pedig feltételként szabta a diákoknak, hogy diplomá­val a kezükben hazatérjenek, mert részt kell vállalniuk a haza felvirá­goztatásában. Tibor, akit én keltek életre, szerelmes az 1974-ben ide került lányba. Meg akarja hódítani. Ez az alapszituáció.” A Viharsarokban egy homosze­xuális szerelem hőse volt. Azt is hi­telesen, önazonosan kellett megmu­tatnia. Ezt a mostani történetet az tette izgalmassá számára, hogy eb­ben is tiltott kapcsolatról van szó. „Ilyen értelemben még rímel is egymásra a két film - mondja Sütő András. - Örültem az anyagnak, hi­szen a Viharsarok óta eltelt egy cso­mó idő, és nagyon jó lesz felmutatni ezt a munkát. Megtapasztalni is ér­dekes volt egy letűnt korszakot. Amikor Zalamerenyén, egy száz­hetvenhat fős kis faluban, ahol fel­nőttem, a nagyszüleimnél kinyitot­tam édesapám gyerekkori szobájá­nak a szekrényét, és kezembe kerül­tek azok a cápagalléros ingek, ame­lyeket egykor ő hordott, hirtelen kö­zelebb került hozzám a múlt, és még jobban bele tudtam élni magam. A szerepeimen keresztül még a csalá­domat is sokkal jobban megértem. Édesapám 1960-ban született, a film 1974-ben játszódik, amikor ő tizen­négy éves volt, én pedig ugyanak­kor, a történet szerint már huszon­négy vagyok. Nagyon jó volt bele­kóstolni abba a korba, abba a miliő­be, amelyben ő nőtt fel. A pásztor című film fiatal katonájaként a nagyapáim vonalán kalandozhat­tam. Róluk csak ilyen képeket lát­tam. Elvitték őket leventének, és szinte gyerekként vettek részt a há­borúban. Egészen különös, bizser­­gető érzés a szerepeimen keresztül megmártózni a saját, meg nem élt „Egészen különös, bizsergető érzés a szerepeimen keresztül megmártózni a saját, meg nem élt múltamban" (Talabér Tamás felvétele) múltamban. Arról nem is beszélve, hogy az is piszkosul jó érzés, hogy bíznak a tehetségemben, és ismét egy olyan filmben játszhattam, amely­ben építettek rám, hiszen egy ko­moly szálat viszek a történetben.” Ezt megelőzően olyan produkci­óban sem dolgozott még, ahol csupa nő állt fölötte. A Budapest, ahol a szerelem kezdődik Szűcs Dóra ren­dezése, aki Bak Zsuzsával együtt ír­ta a forgatókönyvet. A film opera­tőre Csepeli Eszter, és a producerek is nők, György Lea és Sípos Anna. „A film két női főszereplője, Nari Nguen és Dzhuliya Lám vietnámi­­ak, és eredetileg nem színészek. Előbbi a jelent, utóbbi a múltat hoz­za a történetbe. Sokat próbáltunk, ezt a rendező is nagyon fontosnak tar­totta. Két színész esetében nagy előny, ha már van közös múltjuk. Viharsarokbeli partneremhez, Var­ga Adámhoz több munka köt. Vele egészen más érzés elkezdeni egy új munkát, mint olyan partnerekkel, akikkel először kerülök össze. Ha szakmailag nem ismerjük egymást, meg kell tenni bizonyos köröket. Még erősebben kell ráhangolódni egy olyan partnerre, aki nem hiva­tásos színész, de az alkata, az egyé­nisége miatt kiválasztották a szerep­re. Neki sokkal nagyobb előítélete lehet velem, színésszel szemben, mint nekem vele szemben. Egymás bizalmába kell férkőznünk ahhoz, hogy jól tudjunk kommunikálni. Az egymásra hangolódásnak már ka­merán keresztül kell megtörténnie, mert az nagyon sokat jelent. Erre le­hetőséget is kaptam a produkciótól, amiért nagyon hálás vagyok. A for­gatás is kivételes élmény volt. Végig koncentrált állapotban dolgoztunk. A színházban, még ha pontosan be is van állítva minden jelenet, ha precí­zen megrendezett az előadás, estéről estére akkor is változik bizonyos fo­kig, a közönség reagálása szerint. Érezni kell, mit lehet aznap este job­ban kijátszani, mert jobban vevő rá a közönség, vagy mikor kell egy kis plusztempó. Ott egy személyben vagyok színész is, dramaturg is, ren­dező is. Ehhez képest a filmben csu­pán színész vagyok. A színházban még másnap is javíthatok, változtat­hatok az alakításomon, a filmben nem. Az már a rendező vagy a vágó döntése, hogy melyik pillanatom kerül be. Lehet, hogy pont az, amelyben szerintem nem a legjobb voltam, a kettő közül valamelyik vi­szont úgy látja, hogy igen. A szín­házban nincs alattam háló, ott meg­állíthatatlanul zuhanok. A filmben bármikor kifeszíthetik alám.” Császi Ádám filmjével, a sűrű, sö­tét, tragikus Viharsarokkal Délkelet- Ázsia több pontján megfordult. Taj­van, Hongkong, Makaó megvolt, mondja. „Vietnámban nem jártam még. Szívesen elkísérném oda is a filmet. A magam kis százhetven centijével bizonyára én leszek majd olyan eg­zotikus látvány, mint az ottaniak ná­lunk.” A szerző a Vasárnap munkatársa ország filmjei Velencében Kerekes Péter szlovák, cseh és ukrán koprodukcióban készült, A cenzor című, legújabb filmjének világpremierjét is Velencében tartják. A filmet, amely egy ukrajnai női börtönben játszódik, a mustra Orizzonti elnevezésű versenyében vetítik. (Forrás: Filmtopia) Krasznahorkai László osztrák állami díjat kapott Diana hercegnőt, továbbá Ridley Scott középkori drámája, a The Last Duel is látható lesz. A Spencer és a Madres paralelas a versenyprogram 21 filmje között szerepel. Az Arany Oroszlán díjért mások mellett olyan produkciók küzdenek még, mint Ana Lily Amirpour fantáziafilmje, a Mona Lisa and the Blood Moon, Maggie Gyllenhaal The Lost Daughter című mozija, Paul Schra­der The Card Counter című bűnügyi filmje és Paolo Sorrentino The Hand of God című új produkciója. (MTI, k) Salzburg. Krasznahorkai Lász­ló kapta idén az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést. A díjat tegnap Salzburgban adta át az írónak Andrea Mayer osztrák művészeti és kulturális államtit­kár. Krasznahorkai minden könyve egy irodalmi csoda, az író egye­dülálló és sajátos szellemiségű, át­gondolt és utánozhatatlan művet alkotott - mondta az államtitkár a Salzburgi Zeneművészeti Egye­tem, a Mozarteum hangverseny­­termében tartott ceremónián. Az 1964-ben alapított, a művészeti, kulturális, közszolgá­lati és sportminisztérium által gondozott Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elnevezésű díjjal olyan európai szerző irodal­mi összmunkásságát ismerik el, aki nemzetközileg is jelentős figyel­met kapott. Feltétel, hogy művei németül is elérhetők legyenek. A 67 éves Krasznahorkai László írásai közül megjelent németül egyebek közt a Sátántangó, Az el­lenállás melankóliája, Az urgai fo­goly, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó vagy a Báró Wenckheim hazatér. Októ­berben jelenik meg német fordítás­ban Herscht 07769 című regénye, amely egyetlen mondatból áll. A 25 ezer euró pénzjutalommal járó díj indoklása szerint Kraszna­horkai „az irodalmi intenzitás mes­tere, egyedülálló stílusú, lenyűgöző képi kifejező erővel rendelkező, a valós és szürreális jelenetek meg­találásában gátlástalan, hűvös iró­niával és éles elmével megírt regé­nyei és elbeszélései jól átgondol­tak, tökéletesen megírtak és vilá­gosan megkomponáltak”. A ma­gyar írók közül már megkapta az osztrák elismerést Esterházy Péter (1999), Nádas Péter (1991) és Weöres Sándor(1974). (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents