Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-22 / 167. szám
www.ujszo.com | 2021. július 22. KULTÚRA 117 Tragédiák után egy vérbő komédia Molnár Xénia hét szűk esztendő után már a Hat szerep szerzőt keres őszi, komáromi bemutatójára készül SZABÓ G. LÁSZLÓ Hét év szabadúszás után tavaly szeptemberben lépett vissza a Komáromi Jókai Színház köteiákábe Molnár Xénia. Szerepet is kapott rögtön a nyitódarabnak szánt lengyel történelmi leckében, ám a Covid meghiúsította a bemutatót. Most Pirandello legtöbbet játszott darabjában próbál. És reménykedik a szeptemberi premierben. Nehéz időszakot zárt le, amikor Gál Tamás, a Jókai Színház újonnan kinevezett igazgatója visszahívta a társulatba. 2013 óta szabadúszóként játszott, ha éppen játszhatott, mivel megélhetési okokból civil foglalkozást kellett találnia. Bírta erővel. Lelkivel is. Nem omlott össze. Pedig nem is reménykedett abban, hogy jön majd valaki, aki visszacsalogatja szeretett csapatába. Dolgozott. Küzdött. Elsősorban a fia miatt, aki pár héttel ezelőtt ballagott, és ősztől már a komáromi gépipari szakközépiskola diákja. Közben érték nagyobb tragédiák is, mint az, hogy hirtelen új vágányra terelődött az élete. Azokon is túltette magát. Az acélt is megedzik, mondhatná, de már nem beszél a múltról. A jelenben él, és a jövőre gondol. „Zocha szerepét kaptam Taduesz : Slobodzianek darabjában, A mi osztályunkban, amely a 20. század borzalmait dolgozza fel megrendítő : visszaemlékezések alapján. Világháború, bolsevik diktatúra, fasiszta terror, kommunista önkény. Egy tízfős osztály tagja voltam, amely széthull a történelmi események viharában. Egy hatvanhat éves hölgy, aki otthon, Lengyelországban a zűrös időkben zsidókat bújtatott, de nem éli meg az időskort. Amerikában halt meg idősek otthonában. Ötszöri nekifutás után sem jutottunk el a bemutatóig. A járványhelyzet újra és újra közbeszólt. A végén le kellett mondanunk a készülő előadásról, hiszen szétszéledt a csapat, mindenkit máshová szólított a következő munkája. Nehéz volt mindezt tudomásul venni. Eszembe jut a darab egyik megrázó jelenete: rázárták a pajtát a zsidókra. Nem maradt menekülési útvonaluk. Mi sem láttuk a i kiutat a helyzetből. El kellett enged: nünk az egészet.” Volt azonban ennél nagyobb fáj; dalma is Molnár Xéniának. Azokra a kollégáira és szeretteire gondolt, akik átestek a víruson. Aggódva figyelte, helyreáll-e a fizikai állapo; tűk. Az egészségnél ugyanis semmit nem tart fontosabbnak. „Pufogtathatunk sok frázist ez ügyben, de betegen semmire sem képes az ember. Engem is megviselt a helyzet, pedig megúsztam a járványt. Másokért izgultam, és abban bíztam, hogy minél előbb visszaáll a régi rend, és folytathatjuk a régi életünket.” Decemberben online kezdtek dol: gozni. Ő is készenlétben állt. „Nem azzal foglalkoztam, hogy : mikor ér véget ez a szörnyű helyzet, hanem azzal, hogy mivel tudom hasznosan eltölteni az időmet. Nem gondolkoztam egy héttel előbbre. Azt mondtam, ha a Jóisten azt akaija : vagy megengedi, hogy folytassuk, akkor újra teljes erővel vetem bele magam a színházi munkába. Igazodni akartam a helyzethez. Nem sírtam amiatt, hogy nem játszhatok. Már az is jólesett, hogy a kollégá: immal találkozhattam olykor, vagy beszélgethettünk. A fő téma termé: szetesen az volt, hogy mi van a vi: lágban, mi ez a vírus, és meddig fog : tartani? Hogyan védekezzünk? Iz; gultunk a színház miatt. Nem volt könnyű tudomásul venni, hogy nem próbálhatunk, és nincsenek előadá; sok. Visszajöttem hét év után, és ott álltam lehetőségek nélkül. Kilencedikes volt a fiam, mellette legalább a régi szerepemet játszhattam. Tanító néni voltam. Egész nap online tanultunk. Több mint tíz tantárgyat vittem vele. Közben főztem, sütöttem, szaj kácsnő is voltam. Felvidéki költők verseit tanultam, hogy a YouTubeon a kollégáim társaságában besegítsünk a pedagógusoknak a magyar irodalom tanításában. Ezt követte két felolvasószínházi munka. Az egyik ; Martin Cicvák darabja, a Profik háza volt Matusek Attila, a másik Michal Ditte Terra Granus című műve, Olasz István rendezésében.” Terven felül pedig bejött Spiró György komédiája, a Prah, amelyet tizenegy évvel ezelőtt mutattak be Komáromban, stúdiószínpadon. Most három hét alatt élesztették újjá darabbeli partnerével, Mokos Attilával. „Nem a nulláról kellett indulnunk. Sok minden visszajött a régi előadásból. Bementem a színházba, állt a díszlet, azt mondtam, ez az én konyhám. Otthonosan mozogtam benne. A színésznek az a dolga, hogy előhúzza az agyából a fiókban hagyott szöveget. Megnéztük az előadás videófelvételét Attilával, hogy lássuk, hogy volt, milyen volt, de a történet bennünk lakozott. Még a főiskoláról is maradtak szövegek az agyamban. A Prahot egyébként egy évvel ezelőtt is alkalmam volt eljátszani az örsújfalui ÉS?! Színház produkciójában, Panyi Zoltánnal. Más volt a díszlet és más a rendezés is, mint Komáromban, de a partneremmel, aki mérnök és amatőr színész, nagyon élvezetes volt a játék. Előnyösebb helyzetben voltam, mint Mokos Attila, aki ugyan Tóbiás Szidivel Pozsonyban szlovákul játszotta a darabot, de régebben, mint én Panyi Zoltánnal. Most a komáromi kórház dolgozóinak, orvosoknak és egészségügyi nővéreknek, ápolóknak mutattuk be a darabot, hálából a pandémiában való helytállásukért. Gesztus volt ez a színház részéről, így köszöntük meg az áldozatos munkájukat. Három előadást tartottunk a darabból. Szeptemberben majd folytatjuk. Örültek a nézők. Ők is, mi is jó érzéssel voltunk tele. Fantasztikus találkozás részesei voltunk mindannyian.” Hogy ezt követően mi vár Molnár Xéniára? Luigi Pirandello komédiája, a Hat szerep szerzőt keres a pozsonyi Michal Vajdicka rendezésében. Madame Pace szerepét kapta a darabban, aki flegma perszónaként vezeti vörös szalonnak álcázott bordélyházát. „Negatív szerep, van egy zárt jelenetem, amelyet nagyon szeretek. Szeptemberi bemutató íesz. Addig ott a Prah, fesztiválokra is szeretnénk elvinni az előadást, és színjátszó tábor is lesz Kokaván. A legeslegjobban azonban a húgomat várom Németországból, akit már egy éve nem láttam. Sokat szeretnék a családommal lenni. Az unokahúgommal és az édesapámmal is. Főzőcskézni, beszélgetni vágyom velük. Megpihenni Ragyolcon, a szülőfalumban. Nekem ott a világ közepe. Komáromban vagyok otthon, de oda megyek haza. Édesanyám nem él már, így csak az apukámhoz, a gyerekkoromba. Kocsim nincs, szaladgálni nem tudok. De apucit naponta kétszer is képes vagyok felhívni. Mindent tud rólam. Mindent megosztunk egymással. A közelségére vágyom már nagyon. Ők hiányoznak a legjobban. A családom. Akkor vagyok igazán boldog, ha velük lehetek.” A szerző a Vasárnap munkatársa Tizennyolc év után feloszlik a Kistehén zenekar A Kistehén zenekar tagjai közel húsz év zenélés után úgy döntöttek, befejezik a közös munkát. Aki még látni szeretné őket élőben, a budapesti Kobuci kertben búcsúzhat el tőlük július 30-án. A Kistehén 2002-ben egy animált karakterként látott napvilágot a Sziget Fesztivált beharangozó rajzfilmben, amelyet Kollár-Klemencz László készített, és amelyben egy rövid dal is elhangzott. Ez a bájos dalocska olyan népszerű lett, hogy a közönség élőben is szerette volna meghallgatni, azaz tulajdonképpen közkívánatra alakított zenekart a következő évben az animátorként és zenészként is dolgozó Kollár- Klemencz László, aki korábban az Andersen zenekar tagja volt. A Kistehén hatalmas sikert aratott, összesen hét albumot jelentettek meg, turnéztak Európában és Amerikában, és olyan slágereket köszönhet nekik a magyarság, mint a Szájbergyerek, az Ezt is elviszem magammal, a Virágok a réten, a Jó csávó a Markó vagy a legutóbbi albumuk címadó dala, a Bocsánat. A humort és az abszurditást sem nélkülöző dalszövegekhez lendületes, népi beütésű pop-rock társult, és ezzel a koktéllal az évek alatt több nemzetközi válogatáslemezre is felkerültek, illetve számos szakmai díjat gyűjtöttek be. Kollár-Klemencz körűi folyamatosan cserélődött a tagság, 2010-ben történt a legnagyobb változás, amikor egyszerre négyen távoztak, és megalapították az Intim Torna Illegal zenekart. A csapat idén úgy döntött, hogy ideje továbblépni, és eddigi legfelszabadultabb, legpörgősebb lemezükkel, a 2018 decemberében megjelent Bocsánattal pontot tenni a történet végére. Úgy érzik, a Kistehén keretein belül mindent elmondtak már, amit szerettek volna. Közleményükben az áll, hogy a jövőben egyénileg szeretnének „új játszóterek után nézni, szóló-, illetve egyéb zenekari projektjeikbe átvinni a kreatív energiáikat”. Egymást azonban töretlenül szeretik és tisztelik. A szomorú lezárás helyett tehát a vidámságra helyezik a hangsúlyt, és a jelenleg zajló magyarországi búcsúturnéjuknak is az a célja, hogy a zenekar és a közönség utoljára együtt mulathasson. (juk) RÖVIDEN Chloó Zhao a velencei zsűriben Velence. Az idei Oscar-díjas Chloé Zhao, A nomádok földje rendezője is meghívást kapott a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijébe. A zsűri elnöke Bong Dzsun Ho Oscardíjas dél-koreai rendező lesz. A szeptember 1. és 11. között zaj ló filmfesztivál zsűrijében az olasz rendező, Saverio Costanzo, Virginie Efira belga-francia színésznő, Cynthia Erivo brit színésznő, Sarah Gadon kanadai színésznő és Alexander Nanau román filmrendező is helyet kapott. Zhao tavaly A nomádok földje című filmjéért kapta meg az Arany Oroszlán díjat Velencében. Bong Dzsun Ho Élősködők című filmjéért 2019-ben Arany Pálma díjat kapott Cannes-ban, majd az amerikai filmakadémia négy Oscar-díját is átvehette. (MTI, k) „Már az is jólesett, hogy a kollégáimmal találkozhattam..." (Fotó: Milan Drozd) Nem könnyes búcsút terveznek (Képarchívum)
