Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-20 / 165. szám
www.ujszo.com I 2021. július20. KULTÚRA 113 Milan Lasica és az öröklét Neve a minőség garanciája volt minden plakáton. A színpadon halt meg. JUHÁSZ KATALIN (Fotó: TASR) dálkozás, a körülmények áldozatává váló tehetetlen polgár vesszőfutása, a felesleges viszályok és a közösségi szolidaritás ordító hiánya. Persze a szocialista hatalmat, az eszement törvényeket és előírásokat is rendszeresen kipellengérezték, azokban az időkben, amikor ilyesmiért könnyen megüthette a bokáját az ember. Az államapparátus illetékesei azonban nálunk is úgy kezelték a helyzetet, ahogy Magyarországon Hofi Géza esetében. Hallgatólagos beleegyezésüket adták ahhoz, ami a Stúdió L+S színpadán zajlott. Ők ketten alapozták meg a modem szlovák humort, javítva kissé az országimázson. A színészi diplomával rendelkező Milan Lasica játszott egy csomó filmben is, ahol mások szövegeit mondta, de igazán akkor volt elemében, amikor saját gondolatait közölhette. írt forgatókönyveket, énekelte saját dalszövegeit, szerkesztett és vezetett műsorokat, dramaturgként rendbe tett jó pár mások által írt komédiát, és gyakran állt nemes ügyek mellé. Neve a minőség garanciája volt minden plakáton, vonzotta a nézőket, hiszen mindenki kíváncsi volt, mit tart támogatásra méltónak. Gyakran hívták közéleti fórumokra, díjátadókra, de még a Pohoda Fesztiválon is ellopta a show-t. A politikától viszont távol tartotta magát, még akkor sem keveredett bele, amikor felesége, Magda Vásáryová színésznő indult az elnökválasztáson. (Vajon milyen „first lady” lett volna Lasicából, ha az asszonynak sikerül győznie 1999- ben?) Tegnap a hazai kulturális élet minden valamire való képviselője megemlékezett róla. Akik nem kaptak mikrofont, azok Facebookposztban búcsúztak tőle. Munkásságát az államfő és a kulturális miniszter is méltatta. Milan Lasica 81 évesen ment el, sokak szerint „stílusosan”. Hiányát az egész ország meg fogja sínyleni. Mert vele együtt a békebeli, polgári kultúra, a háromnyelvű Pozsony maradéka távozott az öröklétbe. Minden művész nekrológjában felbukkan előbb-utóbb a „pótolhatatlan veszteség" szókapcsolat, függetlenül az illető tényleges kvalitásaitól. Milan Lasica esetében viszont kevésnek érzek ennyit, hiszen az ő halálával egy komplett univerzum szűnt meg létezni. letve Jaro Filip zeneszerzővel hárman készítették el 1981-ben - szerény véleményem szerint - minden idők legjobb szlovák zenei albumát Bolo nás jedenásf (Tizenegyen voltunk) címmel. Már ennyi is elég lett volna az örökléthez, de ez is csak egy vékony szelete volt a nagy egésznek. Július Satinskyval megalapozták a modern szlovák humort (Képarchívum) Milan Lasica (1940-2021) A Stúdió L+S bejárata tegnap (Fotó: TASR) A nemzetkarakterisztika ingatag tudomány, de valami alapja mégis kell, hogy legyen. Míg a csehekkel kapcsolatban gyakran halljuk, hogy humoros nemzet (ahogy az angoloknak és a franciáknak is megvan a sajátos humoruk, a magyar pedig ugyebár sírva vigad) - a szlovák humort, mint olyat, még sosem hallottam emlegetni. Ami nálunk előhúzható, az mind a csehektől koppintott zsáner, a hazai szerzők a mai napig inkább a direkt reakciókra hajtanak. Helyzetkomikumon alapuló humor jelenik meg nálunk a színpadokon és a képernyőn, a stand up comedy sem tudott gyökeret verni, ahogy a politikai humor is csak erőltetett formában volt jelen egy ideig. Lasica és Satinsky ez utóbbit is finom eleganciával művelték, de elsősorban is az emberi természet érdekelte őket, nem pedig a mindenkori hatalom természete. Ők az agyat célozták meg, nem a rekeszizmokat, az ő humoruk mindig is intellektuális humor volt. Jeleneteikben ott bujkált a társadalomkritika, a paradoxonok, az emberi ostobaságra való rácso-Azt is gyakran mondogatják a hangzatos klisék kedvelői, hogy minden valamire való előadó a színpadon vágyik meghalni, szeretett közönsége előtt, szeretett hivatását gyakorolva. Hogy ez a legszebb művészhalál. Hát, nem tudom. A színpadhoz szokott emberek általában hiú teremtmények, szeretnek mindig jól kinézni, akkor is, ha csak a sarki boltba ugranak le. Milan Lasica is ilyen volt. Már az is eseménynek számított, ha végigsétált az utcán. Ennek többször is tanúja voltam Pozsonyban és Kassán is - a járókelők régi ismerősként üdvözölték őt, kezet ráztak vele, a félénkebbek csak rámosolyogtak, és még az autós forgalom is akadozott kissé. Ő pedig úgy viselkedett, mintha forogna a kamera - barátságos volt és kifogástalan öltözetű. Amikor vasárnap este azt énekelte az ötven százalékban róla elnevezett pozsonyi Stúdió L+S színpadán, hogy „Ja som optimista, viem to dozaista” (Optimista vagyok, ezt biztosan tudom), a nézőtéren nyilván mindenki meg volt győződve arról, hogy ez konkrétan neki szól, őt szeretné biztatni a mester, hogy soha ne adja fel a hivatali bürokráciával vívott harcot - erről szól ez az ironikus dal. Illetve inkább modem kupié, hiszen ezt a műfajt is Milan Lasica teremtette meg Szlovákiában, csak úgy mellékesen. Mert ha létezett is a múlt század elején Pozsonyban valami hasonló, az csak magyarul, illetve németül létezett. A dal végén meghajolt, majd a földre rogyott és meghalt. Szívritmuszavar. A mentők már nem tudták újraéleszteni. Az utolsó zaj, amit életében hallott, a közönség tapsa volt. Az is elég lett volna neki az örökléthez, ha csak dalszövegeket ír. Annyi bölcsesség, szellemesség könnyed sárm, intelligens humor és realisztikus, vagy épp szívfacsaró meglátás került ezekbe, hogy estig elemezhetnénk a szlovák könnyűzenére gyakorolt hatását. Gyerekkori barátjával és későbbi állandó alkotótársával, Július Satinskyval, ilRÖVIDEN Almodóvar-filmmel nyit a fesztivál Velence. Pedro Almodovar Madres paralelas (Párhuzamos anyák) című, Penélope Crúz főszereplésével forgatott filmje nyitja meg a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztivált. A spanyol rendező új alkotásának világpremierjét szeptember 1-jén tartják a velencei Lídón. Almodovar közleményben idézte fel, hogy 38 éve mutatkozott be ezen a fesztiválon, és nagy megtiszteltetés számára, hogy új filmjével nyílik meg a rendezvény. A Variety hírportálja szerint Almodovar a pandémia alatt forgatta a filmet, három anyával a középpontban. Eltérően az anyasággal foglalkozó korábbi munkáitól (Mindent anyámról, Fájdalom és dicsőség), ezúttal a tökéletlen anyákra helyezi a hangsúlyt. 2019-ben Almodóvar Arany Óroszlán életműdíjat kapott Velencében. A szeptember 1. és 11. között zajló fesztivál verseny filmjeinek listáját július 26-án hozzák nyilvánosságra. (MTI) Előzménysorozat a Pomádóhoz Los Angolos. Tízrészes előzménysorozat készül a Pomádé (Grease) című nagy sikerű, 1978-as musicalfilmhez. A széria története négy évvel korábbanjátszódik, mint az eredeti film. A produkció összefoglalója szerint „mielőtt a rock'n'rollról szólt volna minden, mielőtt a T-Birds tagjai lettek volna a legmenőbbek a suliban, négy lány a saját elképzelései szerint múlatta az időt, olyan erkölcsi riadalmat okozva, amely örökre megváltoztatta a Rydell High életét”. Az eredeti, John Travolta és Olivia Newton- John főszereplésével készült filmben Stockard Channing, Didi Conn, Dinah Manoff és Jamie Donnelly alkották a rózsaszín dzsekiben pompázó Pink Ladiest. Ők lesznek most a történet középpontjában. A sorozatot az HBO Max rendelte meg 2019-ben, ám végül a Paramount Plusnál landolt. (MTI) Bob Dylan online koncertje New York. „Filmszerű”, online koncertet adott vasárnap Bob Dylan, aki másfél év után tért vissza a színpadra. A 80 éves zenészlegenda rajongói 25 dollárért válthattak jegyet a Veeps nevű platformon közvetített koncertre, amely leginkább egy fekete-fehér filmre emlékeztetett. Dylant négytagú zenekar kísérte egy füstös bárban, melynek közönsége nem sok figyelmet fordított a zenészekre. A Shadow Kingdom elnevezésű est 13 dalát Dylan karrierjének korai időszakából válogatták össze. Olyan ritkán hallott számok is felcsendültek, mint a Queen Jane Approximately és a Wicked Messenger. A koncert kevesebb mint egy órán át tartott. Dylan nem árulta el, hogy mikor fog újra közönség előtt játszani. (MTI)
