Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-17 / 163. szám

SZALON ■ 2021. JÚLIUS 17. www.ujszo.com Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról köz­lünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu A hímzésminta és a párttitkár A gombaszögi szabad­téri színpad háttere a Csemadok Orszá­gos Kulturális Ün­nepély alkalmával minden évben változott, a köz­ponti felirat mindig attól függött, hogy az adott évben milyen kerek évforduló volt, s mindig szerepelt valamilyen kétnyelvű jelszó is. Az 1983-as rendezvényen a stilizált faragott kapun és más elemeken túl a díszítés része volt a fehér anyagra festett piros keresztsze­mes hímzés felnagyított mása, a kapuban egy fejdíszes női alakkal a középpontban. A gombaszögi rendezvény előtt másokkal együtt a járási ideológiai párttitkár, Koren Árpád is megtekintette az új dísz­letet, s azonnal megakadt a szeme a női alak fejdíszén lévő kereszte­ken, s menten felismerte a védte­len nézőkre leselkedő ideológiai veszélyt. Azonnal közölte, hogy azt el kell onnan távolítani. Többen is magyarázták neki, hogy ez egy keresztszemes hímzésminta fel­nagyított mása, úgyhogy a végén egyedül maradt a véleményével, felettese és elvtársai sem támogat­ták a díszlet eme részének eltávo­lítást. Koren titkár elvtársnak (aki egyébként magyar szülők gyerme­ke volt) hivatalba lépése óta szúrta a szemét a nagy tömeget vonzó gombaszögi országos kulturális ünnepély, ahol összesereglettek a szlovákiai magyarok Pozsonytól Ágcsernyőig. Szerette volna el­érni, hogy ezt a rendezvényt ne Gombaszögön, hanem az ország valamelyik másik helyén szervez­zék meg, s mindig éberen figyelte az éppen aktuális év műsortervét is, nehogy véledenül ideológiailag kifogásolható műsorszám kerüljön a nép elé. Az éber civil rendőrök is minden évben a tömegben elme­rülve Bodri kutyaként hegyezték fülüket. A kétnapos rendezvény azonban mindig rendben lezajlott, gondolom, a titkár elvtárs nagy bánatára. Milyen jól jött volna, ha olyasvalami történik, ami miatt végre betilthatták volna a gomba­szögi ünnepélyt! Pályafutása során sokkal többet ártott a magyaroknak, mint bár­mely szlovák elvtárs, sőt felettese sem értékelte különösebben ádagon felüli buzgóságát, magyarellenessé­­gét. Koren Árpád járási ideológiai mindenhatót azonban a szlovákok se szerették, mert egyebek mellett nagyon sok főiskolára vagy egye­temre készülő diák továbbtanulási tervét hiúsította meg. Engem is ki akart rúgatni munkahelyemről az 1987-ben a Csemadok Országos Közgyűlésén, a kétnyelvűség hi­ányáról elmondott felszólalásom után, de nem sikerült neki. Aztán jött a rendszerváltás. Ér­keztek a telefonhívások és az utcán is szembesülnie kellett azokkal az emberekkel, akiknek ártott hajda­nán. Bizonyára nem bírta elviselni, hogy elveszítette hatalmát, azért menekült öngyilkosságba. Piszto­lyával vetett véget életének. L. Juhász Ilona Szerethető, tekintélyes egyetem a célom (Könczöl János felvétele) Dr. Baranyi Péter 2021. július 1-jétől a Széchenyi István Egyetem 4 évre meg­választott, az államfő által kinevezett új rektora. Programjá­nak markáns eleme a tekintélyes, szerethe­tő, magas minőséget hirdető és megvalósí­tó győri egyetem.- Kalocsáról indultam, Kecske­méten, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem 1988-ban, majd az akkor még kötelező katonaság kö­vetkezett. Egyetemi tanulmánya­imat a Budapesti Műszaki Egye­temen, villamosmérnök szakon végeztem - kezdi életútja eddigi állomásainak és rektori programjá­nak bemutatását dr. Baranyi Péter.- Miért a villamosmérnöki sza­kot választotta?- Mindig is villamosmérnök és informatikus szerettem volna lenni. Édesapám is villamosmérnök volt. Nem volt kérdés, hogy én is ebbe az irányba induljak. Gyerekkoromban mindenféle elektromos berendezés érdekelt, de építettem számítógépet is. Gimnazistaként latin-magyar nyelvfordító szoftvert írtam, ami a bonyolultabb nyelvi szerkezetet is felismerte.- Ön ebből a szempontból is jó példát adhat a hallgatóknak, a doktoranduszoknak.- Az a kíváncsiság vitt előre a tu­dományos pályámon, ami gyerek­koromban is jellemzett. A legfon­tosabb eredményeim közül hármat említenék. Megalkottam egy ma­tematikai transzformációt, ami az irányításelméletben külön iskolát teremtett. Egy professzor kollégám­mal közösen megalkottam a kogni­tív infokommunikáció fogalmát és tudományos szemlétmódját, amely mára önálló tudományterület lett. Két kollégámmal közösen találtuk fel és alkottuk meg a virtuális való­ság alapú böngészőt. Pályafutásom során több mint száz egyetemen voltam meghívott előadó. Ugyan­akkor mindig része volt az életem­nek a tudományok és a művészetek közötti kapcsolat, harmónia meg­teremtésének az igénye. 1997-ben, már a tudományos pályám kezde­tén, egy fémekből készült, Schöffer stílusát idéző avantgárd szobromért díjat kaptam. Díjazottként két hé­tig Cézanne szobájában lakhattam — avat be az új rektor alkotóművészi pályájának különleges sikerébe.- Milyen szemléletmódot kép­visel?- Eddigi életutam bizonyítja, hogy valódi universitasban gondol­kodom. Vallom, hogy a különböző tudományterületek és a művészetek művelése kölcsönösen gazdagítják egymást, ezáltal erősítik az intéz­ményt. Célom, hogy oktatási, tudományos programjaink minél nagyobb része a széchenyis karok együttműködésén alapuljon. Erre már eddig is számos példa volt, említhetném a jogászok és a mér­nökök kooperációját az autonóm járművek témakörében. Nagyon fontos, hogy miközben munka­társaink elmélyülnek kutatási te­rületük megismerésében, keressék az együttműködés lehetőségeit más területek művelőivel. Vezető­ként fontos feladatomnak tartom, hogy ehhez a közös munkához mindenkinek, minden tudo­mányterületnek, művészeti ágnak egyformán segítséget, támogatást nyújtsak. Közös lehetőségünk és közös felelősségünk, hogy a tér­ség gazdaságának, társadalmának jövőjével kapcsolatos kihívásokra integrált válaszokat tudjunk meg­fogalmazni. Gábor Dénes Nobel-díjas tudós híres mondása „a jövőt nem lehet megjósolni, de fel lehet találni”. Egyetemünk térségi szerepét is eb­ben látom, hogy találjuk fel közö­sen a jövőnket! Nagy az intézmény felelőssége abban, hogy a térség számára meg tudja határozni, mi lesz öt-tíz év múlva. Amikor a ja­pán Gifu kutatóintézetben és a Hongkongi Kínai Egyetemen taní­tottam, vagy Angliában kutattam, Dr. Baranyi Péter olyan dolgokat láttam a laboratóri­umokban, amelyek később, néhány év múlva megjelentek a mindenna­pi életben. A Széchenyi Egyetem tudósai is értik, látják a jövőt, az azt formáló irányokat, amit el kell mondanunk, közkinccsé kell ten­nünk a térség számára. A cégeknek, a hallgatóinknak, a társadalomnak Az egyetem dinamikusan fejlődött az elmúlt években, ami már a leg­nevesebb nemzetközi felsőoktatási ranglistákon is tükröződik. A QS világranglistáján idén először szere­pel intézményünk, rögtön a 801- 1000. helyen, emellett idén másod­szor került a világ legjobbjai közé a Times Higher Education listáján, amely az egyetemeket az ENSZ által megfogalmazott 17 fenntart­ható fejlődési cél alapján vizsgálja. A további fejlődést segíti, hogy a modellváltás következtében intéz­ményünk a következő időszakban egyre inkább saját lábára áll.- Mitől szerethető az egyetem?- Rektori pályázatomban azt írtam, az egyik célom, hogy tekin­télyes és szerethető legyen az egye­tem. Az utóbbin azt értem, hogy munkatársaink, hallgatóink kom­fortosan, jól érezzék magukat itt. Épületeink legyenek impozánsak, az általunk nyújtott szolgáltatások pedig nemzetközi színvonalúak. Vallom, hogy a győri egyetem ilyen. Infrastruktúrája bárhol meg­állja a helyét Európában és a világ­ban. Mert fordítva nem működik: ha egy egyetem nem impozáns, a szolgáltatásai nem minőségiek, az nem igazán szerethető. Arra tö­rekszem, hogy a munkaidő után is színes élettel teli legyen a kampusz. Azt szeremém, hogy a hallgatók „lájkolják” az egyetemet, s amikor diplomával a kezükben elbúcsúz­nak az alma matertől, visszatekint­ve, büszkeséggel a szívükben gon­doljanak az itt töltött fantasztikus hallgatói évekre. A Széchenyi Ist­ván Egyetemnek szerencsére nincs kerítése, ami egyrészt a nyitottsá­gát szimbolizálja, másrészt még inkább kihasználandó adottság. Le­gyünk büszkébbek arra, hogy egye­temünket munkatársaink, a város, a térség közösen hozta létre - mutat rá a rektor. Winkler Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents