Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-14 / 160. szám
GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK A kedvezőtlen feltételek egyre több gazda kedvét veszik el a sörárpa termesztésétől MAGDALÉNA ŐVANÖÁRKOVÁ Pozsony. Az árpamaláta Szlovákia fontos kiviteli termékei közé tartozik, a sörárpa termesztése azonban valódi művészetnek számít, mivel érzékeny az időjárási kilengésekre. Emiatt egyre több termesztő veszíti el a motivációját, így az sem kizárt, hogy idővel ebből is rászorulunk a nagyobb behozatalra. „A sörárpa termesztése az agronómusok magasiskolája” - állítja Vladimíra Debnárová, a Gabonatermesztők Szövetségének (ZPO) a titkára. Szerinte valódi művészetről beszélhetünk, a termést ugyanis a márciusi vetést követően a hideg időjárás, májusban pedig a csapadék és a napsütéses órák hiánya veszélyezteti, ráadásul, a betakarításnál is fontos a megfelelő időzítés. Az elmúlt években azonban épp az időjárás okoz rengeteg fejfájást a gazdáknak, a klímaváltozás miatt ugyanis lehetetlen előre tervezni. Ha valami nem jön be, a gazdák baromfinak vagy sertéseknek szánt takarmányárpaként kénytelenek túladni a termésen. Ez utóbbiért kevesebbet fizetnek, ráadásul folyamatosan csökken a kereslet is, így az sem csoda, hogy egyre több termesztő veszíti el a motivációját. Nem várt vírus Egyes termesztők tavaly hoppon maradtak, arra számítottak ugyanis, hogy az árak tovább nőnek, ezért nem kötöttek szerződést előre a teljes termésükre. A koronavírusjárvány megjelenése miatt azonban romlott a helyzet. Csökkent a sörfogyasztás, a malátagyártók ezért az előre nem lekötött termésért kevesebbet fizettek a termesztőknek. „A szerződésben nem lekötött sörárpa tonnájáért általában 150-160 eurót adnak a termesztőknek, tavaly azonban az ár 140 euróra esett vissza, ami a sörárpáért alacsony összegnek számít” - mondta el Debnárová. Több termesztő ezért úgy döntött, hogy kisebb területen vet sörárpát. Sokan jutottak azonban arra az elhatározásra is, hogy teljesen feladják a termesztését, mivel az értékesítéséből származó pénzösszeg még a termesztési költségeket sem fedezi. Csökkent a nyereség Az elmúlt év azonban nem csupán a sörárpa termesztőinek, hanem a malátagyártóknak is rendkívül nehéz volt. A világjárvány miatt az ógyallai malátagyár - a legnagyobb ilyen üzem Szlovákiában - tavaly 5 százalékkal fogta vissza a termelését, a nyeresége pedig 25 százalékkal csökkent. „Továbbra is érezzük a járványügyi megszorítások hatását, a vendéglátás és az idegenforgalom azonban fokozatosan beindul. Meglátjuk, milyen lesz a helyzet, mindenre rugalmasan reagálunk, a kapacitásainkat már 100 százalékra szeretnénk kihasználni” -nyilatkozta terveikről a Heineken szlovákiai malátagyárának a képviselője, Tomás Sevcík. Szerinte, tisztában vannak a problémákkal, és mindent megtesznek a hazai termesztés érdekében. „Számunkra sem mindegy, honnan szerezzük be a sörárpát, már csak a karbonlábnyomunk miatt sem. Ráadásul, manapság a nagyobb szállítási költségek miatt is magasabbak az árak” - magyarázza Sevcík. A sör fogyasztói árát azonban egy sor egyéb tényező is befolyásolja: az energiaárak, a csomagolás és szállítás költségei, valamint az adóterhek. Bizonytalan feltételek A Gabonatermesztők Szövetsége és maguk a gazdák is arra figyelmeztetnek, hogy már az idei aratást követően határozott feltételrendszert kellene kidolgozni a következő szezonra. „Ha tisztában leszünk az értékesítéssel és az árakkal, akkor a sörárpa termesztése iránt is nőhet az érdeklődés” - magyarázza Igor Jakubicka, a Nyitrai járásban található assakürti (Nővé Sady) Devio mezőgazdasági szövetkezet elnöke. „A felvásárlók azonban a szerződéses feltételekkel csak akkor rukkolnak elő, amikor a termesztők elvetették az árpát, többnyire március végén, ami a gazdák számára már késő” - állítja Jakubicka, aki egyébként azon kevesek közé tartozik, akik idén tíz százalékkal növelték a sörárpa vetésterületét. „Hosszú távon együttműködünk két malátagyártóval is” - magyarázza döntését a Devio elnöke. A malátagyártók a termesztők felvetésére azzal reagálnak, hogy ők nem tudhatják előre, hogy az elkövetkező évben milyen irányt vesznek az árak. „Nincsenek ezzel kapcsolatos konkrét információink, ami gondot jelent”- mondta el Sevcík. A sörárpa iránti keresletről szóló adatokat ugyan rendszeresen közzéteszik, ebből azonban nem tudnak előre következtemi az árakra. Állami támogatás A látszólag megoldhatatlan problémát dotációkkal lehetne feloldani, ami segítene a termesztőknek csökkenteni a kockázatokat. Az ógyallai malátagyár szeretné elérni, hogy a szlovákiai hozzáadott értékű terményekre is nyújtsanak támogatást. Azok a termesztők, akik szlovákiai malátagyártóknak adnák el a sörárpát, kedvezményekre is számíthatnának. Szeremének fokozatosan alkalmazkodni azonban a klímaváltozáshoz is. Az ógyallai malátagyár például elkezdett együttműködni néhány délnyugat-szlovákiai termesztővel, akik már ősszel elvetik a sörárpát. „Az elmúlt évek enyhébb időjárásának köszönhetően az árpa képes áttelelni, és tavasszal jobban fel mdja venni a nedvességet. Ennek köszönhetően gazdagabb a termés, és stabilabb a minősége is, így a kereslet is nagyobb iránta”—mondta el Sevcík. Segíthet a digitalizálás Szakmai körökben egyre több szó esik a mezőgazdaság digitalizálásáról is. „Már készül egy ezzel kapcsolatos stratégiai terv. Ami biztos, hogy az államnak nagyobb figyelmet kellene szentelnie az ágazat digitalizálására. Ezzel egyrészt pénzt takaríthatnának meg a gazdák, másrészt a környezetvédelmi célokat is segíthet megvalósítani” - mondta el Vladimír Machalík, a Szlovákiai Sör- és Malátagyártók Szövetségének (SZVPS) az ügyvezető igazgatója. A nyugati uniós tagországokban erre már hatalmas összegeket fordítottak, aminek köszönhetően az ottani termesztők igénybe vehetik a műholdas felvételeket, gyorsabban felmérve, hogy hol van szükség több öntözésre, vagy hol terjedtek el a penészgombák. Szlovákia e tekintetben még gyerekcipőben jár. A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa Csaknem teljesen eltűnt az ipari jégkrémgyártás Szlovákiából ÖSSZEFOGLALÓ Az egy főre számított gyártást tekintve jelenleg Belgium és Litvánia az Európai Unió legnagyobb jógkrómgyártói. Szlovákiában ezzel szemben csaknem teljesen leálltak az ipari gyártással, és az uniós átlaghoz képest a fogyasztásban is lemaradunk. Pozsony. „Szlovákia soha nem tartozott a legnagyobb jégkrémgyártó országok közé, 2009-ben azonban még a hazai fogyasztás legalább harmadát az itteni gyártók elégítették ki. Akkoriban a szlovákiai gyártók egy főre vetítve 1,5 liter jégkrémet állítottak elő évente. Mára ez 40 milliliterre esett vissza, vagyis a hazai gyártók csaknem teljesen eltűntek” - nyilatkozta Eubomír Korsnák, az UniCredit Bank elemzője. Helyüket a külföldi gyártók vették át, amelyek évente egy főre számítva 4-4,5 liter jégkrémet hoznak be az országba. A szlovákiai gyártók kiiktatása leginkább a csehországi cégeknek kedvezett, amelyek a szlovák behozatal 54 százalékát elégítik ki. A sorban a lengyelek, a németek, a belgák és a litvánok következnek. A magyar jégkrémek ezzel szemben az elmúlt években csaknem teljesen eltűntek a szlovákiai üzletek polcairól, miközben a magyar gyártók jelenleg épp a legdinamikusabban növekvők közé tartoznak az egész Európai Unióban. Kisebb fogyasztás „Jóval az uniós átlag alatt van azonban a szlovákiai fogyasztás is. Míg egy átlagos uniós polgár évente 7-8 liter, iparilag előállított jégkrémet fogyaszt el, Szlovákiában ez a már említett 4-4,5 liter között mozog” - mondta Korsfták, hozzátéve, hogy Európában évente mintegy 3 milliárd liternyi jégkrémet állítanak elő iparilag, nagyjából 5,8 milliárd euró értékben. A legtöbb jégkrémet az egy főre jutó gyártást tekintve Belgiumban, Litvániában és Észtországban állítják elő, a legnagyobb növekedést pedig az elmúlt tíz évben Litvánia érte el, ahol a gyártás évente több mint 8 százalékkal nőtt. Skandináv előny Aki azt gondolná, hogy Európában a legtöbb jégkrém a melegebb, déli tagországokban fogy, az nagyot téved. „A gyártás és a fogyasztás szempontjából is az északi tagországok dominálnak. A skandináv országokban az egy főre jutó éves fogyasztás a 10 litert is eléri. A déli tagországok közül csak Olaszország haladja meg az uniós átlagot, míg globális szinten a legnagyobb egy főre jutó fogyasztást Uj-Zéjandon, Ausztráliában és az Egyesült Államokban mérték” - tette hozzá Korsnák. (Tasr, mi) Míg az ipari gyártók csaknem teljesen eltűntek az országból, a kisebb fagyialtozók továbbra is rendkívül népszerűek a lakosság körében (TASR-feivétei) A szerződésben nem lekötött sörárpa tonnájáért általában 150-160 eurót adnak a termesztőknek, tavaly azonban az ár 140 euróra esett vissza, ami a sörárpáért alacsony összegnek számít (TASR-feivétei)
