Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-12 / 158. szám
www.ujszo.com | 2021. július 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Politikai játékok A torvény lehetetlenné teszi a problémák megvitatását BRAUNSTEINER ÁRON V éget ért a Pride hónap és hatályba lépett a magyar homofób „pedofiltörvény”. Az Európai Parlamentben múlt héten arról is szó volt, hogy uniós támogatásokat vonnak meg az Orbán-kormánytól, bár nem teljesen világos, mennyire lehetséges ez. Egyelőre egy rosszalló nyilatkozatot fogadtak el. De mitől homofób egy törvény, amely a gyerekeket például egy pedofil tanártól akaija védeni? Megtiltja, hogy 18 éven aluliaknak akárcsak megemlítsék, hogy létezik homoszexualitás. Ugyan Varga Judit igazságügyi miniszter azt állítja, ,»Magyarország a szabadság hazája” és ott „minden felnőtt ember úgy él, ahogy szeretne”, a törvény a homoszexualitás és más szexuális kisebbségek eltüntetését eredményezi a közéletből. Például olyan sorozatok, mint a Modem Család, ahol többek közt egy meleg pár van a főszereplők között, és ez számos epizódban a cselekmény fontos elemét alkotja. Az új törvény szerint biztos nem lehetne napközben sugározni. Az ilyen típusú láthatatlanság az LMBTQ közösség számára a közelmúltig norma volt. Hiába mondják az új törvény pártolói, hogy a szexuális orientáció privát ügy, így ez a törvény nem bánt senkit. Állami diszkriminációról van szó. Továbbra is több szinten diszkrimináció éri az ún. szivárványcsaládokat, például nem tud mindkét szülő teljes szülői jogokat kapni. Az új törvény ilyen témakörben komolyan nehezíti a diszkrimináció megvitatását is, és az egyenlőség elérését. Az eltussolás következménye maga a Pride is, amit konzervatív körökben sokan túlzott, provokatív gesztusnak tartanak. Hogyan is indult a Pride? A Pride-nap június 28-án van, a Stonewall lázadás évfordulóján. A Stonewall a hatvanas években New York legmenőbb meleg kocsmája volt, ahol titokban találkoztak az LMBTQ közösség tagjai, bár főleg meleg férfiak. Ugyan többnyire titkos találkozók voltak ezek, mégis folyamatos razziákat tartottak a kocsmában, míg végül 1969júniusában ez lázadásba torkollott. A titkolózás, a többséget nem zavaró bujdosás helyett a felvonulások, a Stonewallról megemlékező Pride mozgalom volt az, amely világszerte vívmányokat ért el az LMBTQ személyek számára. Röviden ez az oka, hogy miért volt ilyen hangos negatív visszhangja az új magyar törvénynek, amellett, hogy mindezt a pedofília apropóján tette. Ugyan az Orbán-kormány évek óta kapja a kritikákat Brüsszelből és más nemzetközi intézményektől, ezeknek konkrét következménye Magyarországra nézve nem volt, bár a jogállamiság eróziójának fő példájaként emlegetik. Az az igazság, hogy az EU nagyon nehezen tudja szankcionálni Magyarországot. így Orbán számára a politikai játék mindig jól sült el. A rosszalló nyilatkozatra mutatva európai diktatúráról, gyarmatosításról beszél, és önmagát a konzervatív értékek védelmezőjének mutatja. Ezzel a csatával más, számára kellemetlen ügyekről tereli el a figyelmet, közben pedig az európai pénzekből a legtöbbet nyerő kormányok közé tartozik. „Sikersztori", avagy ügyesek és ügyesebbek BOLEMANT LILLA V annak olyan szavak, amelyek gyakran változtatják értelmüket, annak függvényében, hogy milyen ténnyel, cselekedettel kapcsolatban használják őket. Itt van például az ügyes melléknév, amely gyakran jelzi azt, hogy valaki nem egészen (vagy egyáltalán nem) tiszta és becsületes eszközökkel jutott előnyökhöz, jelentsen ez anyagi, hatalmi, pozícióbeli vagy más előnyt. A szó hagyományos értelme pedig éppen ennek az ellenkezője: elméleti vagy gyakorlati tudását kamatoztatni tudja, képes a tanulásra, az összefüggések megértésére. Igaz, hogy a szinonimái között a tehetséges, rátermett szavak mellett megtalálható a rafinált, cseles, agyafúrt is, ez azonban nem feltétlenül kell hogy együtt jáijon a tudatosan gonosz, szándékosanártó, másokat kirekesztő, bosszúálló, embereket egymással szembeállító, gyűlölködő jelentésekkel. Akár ilyen szempontból is érdemes elgondolkoznunk azon, hogy milyen politikai környezet az, amelyben élünk. Érthetjük ez alatt a hazai és a magyarországi politikát is. Mennyi kirekesztő, egymással szembeállító és gyűlöletkeltő tevékenységnek vagyunk tanúi már több éve. Itt rögtön bejöhet az Oszd meg és uralkodj! jelszó is, hiszen most a saját életünkben tapasztalhatjuk meg, mennyire működik! Csak ki kell adni ajelszót, és az emberek rögtön beindulnak. Szabadon lehet gyűlölni a szomszédot, a más nemzetiségűt, a bevándorlók és bárkit, bármilyen szempontból tőlünk eltérőt (de az azonosat is!), akire rámutat a hatalom, mert éppen egy következő népcsoport, csoport került sorra arról a listájáról, amelynek soha sincs vége. A végtelenített listán rajta vagyunk mindannyian. Az, hogy mikor kerülünk sorra, csak a hatalom úri huncutságától függ, na meg a konkrét terveitől. Igaz ugyan, hogy kis szlovák hazánkban most úgy tűnik, káosz van, a háttérben viszont nagyon pontos elképzelése van a hatalmat valóban kezükben tartóknak arról, hogy mit miért tesznek, természetesen a saját hatalmuk érdekében. Magyarországon más eszközökkel dolgoznak. Néhány év alatt sikerült a magyar kormánynak egymás ellen uszítani szinte mindenkit. Mindenütt klikkek, érdekek feszülnek egymásnak, tele gyűlölettel, miközben nem veszik észre, mennyire kiszolgáltatottak. Elég egy szélfüvás, és másfelé sodoija őket a hatalmi érdek. Észre sem veszik majd, hogyan történt, és megfosztják őket mindentől, amiben addig hittek. Lehet, hogy a megélhetésüktől is. De bizonyára majd akkor is mutatnak nekik egy következő ellenségek akire emiatt haragudni lehet, ők pedig elhiszik, hogy nem a hatalmasok játszanak velük, hanem megjelent egy következő ellenség, aki veszélyezteti az ő kis életüket. Sajnálatos módon a magyarországi gyűlöletkeltést az államhatár nem képes megállítani, ugyanúgy hat a „hátúmákra” (a határon túli magyarok megnevezése a magyarországi szlengben). A magyar miniszterelnök gyakran hangsúlyozza, hogy ő az egész világ magyaljainak a miniszterelnöke. A szlovák parlamentben lassan leépül minden, amit az előző magyar képviseleteknek sikerült felépíteniük. A legnagyobb mértékben ezt a magyar kormánynak köszönhetjük, hiszen több mint tíz éve a kisebbségi magyarságot is klikkekre osztja, és most végre sikerült elérnie, hogy nincs magyar képviselet a szlovák parlamentben. Ha ezt a politikát folytatja, nem is lesz. Miközben (de csak szigorúan a háttérben) arról beszél, hogy a szlovák környezet gátolja ezt, vagyis megint mutat egy ellenségképet. És akkor még nem is szóltunk az örök magyar átokról, búsongásról és szenvedésekről, amiért valakinek egyszer fizetnie kell. Éppen most fizetjük meg ennek a „szenvedő, de büszke magyar” politikának az árát! Talán ideje lenne felébredni. Görög betűk helyett kis híján madarakról nevezték el a mutánsokat Egészen hajmeresztő javaslatok is érkeztek, hogyan nevezzék el a koronavírus mutációit, miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavaly év végén meghirdette ezt a „pályázatot". Tudós társaságok is tudnak balgaságokat kiötleni, és még hajba is kapnak rajta. Persze tény: nehéz ,jó” nevet találni egy vírusnak, hát még a mutánsainak, hosszú is volt a vajúdás. De el kell nevezni őket, mert csak az ellen tudunk harcolni, amit megnevezünk. Na de énekesmadarak? Variációk variánsra Egy svájci epidemiológus röppentette fel az ötletet, elsőnek rögtön a vörösbegy jutott eszébe (angolul robin), aztán a fülj, rigó stb. A WHO politikusai pedig örültek, csak szabaduljanak gyorsan a brit, indiai és a többi ilyen megnevezéstől, mert rossz vért szül. (Ellenségeskedést, megbélyegzést, atrocitásokat egy-egy népcsoport ellen. Lásd még spanyolnátha, melyről a spanyolok egyáltalán nem tehettek, és ők hiába nevezték francia meg nápolyi náthának, nem nyerhettek a világ többi része ellen. A szifilisszel is hasonló volt a helyzet a középkorban, a szomszédos vagy ellenszenves népekről nevezték el, így jutott el hozzánk franciakórként, és innen a „franc essen bele” mondás is. De hívták olasznak, az oroszok lengyelnek, és még számtalan népre ráaggatták az eredetét, teijesztését.) Viszont a madarak megbélyegzése miatt felhördültek az ornitológusok - írta a variánsok elnevezéséről készült összeállításában a The Wall Street Journal. Joggal, hiszen számos ember azt hihette volna, hogy a madarak teijesztik a koronavírust (tetézi a bajt a madárinfluenza), és tán elkezdték volna irtani a vörösbegyeket, pelikánokat, és bántani a feketerigókat. Nem beszélve a Robin keresztnevű férfiakról (és nőkről). Az ötletek így hónapokon át tovább záporozhattak a WHO-ra. A cinikusok itt joggal jegyezhetik meg: ott tartunk, hogy mire az emberiség elnevez egy járványt, addigra kihal. Az emberiség. Elkapni Aphroditét Vagy Zeuszt. Jött ugyanis az isteni ötlet: Apollóntól Zeuszig a görög istenek nevét kapj ákavariánsok.Deezt is íziben elvetették, hiszen számos márkanév, termék stb. viseli görög isten nevét, nálunk is van ilyen fogadóiroda, és éttermek, szállodák ezrei Görögországban és világszerte. Konganának az ürességtől a Bacchus borozók, mint a kiürült hordó. (Igen, persze, Dionüszosz. Bacchus római, de ennek ő is megitta volna a levét.) Ezután jött a hurrikán. Az ötlet, hogy az Andrew és a Katrina mintájára nevezzék el a mutánsokat. Ezt lesöpörni sem kellett, mert szerencsére az eleve szerepel a WHO alapszabályában, hogy keresztnevekről nem lehet betegségeket elnevezni. így folytatódott a variálás, továbbra is a WHO-nál pattogott a lambda, és már tényleg pofonegyszerű javaslathoz kellett nyúlni: legyen a nevük VI, V2 stb. Talán hihetetlen, de ezt egy rakéta miatt torpedózták meg: Hitler Londonra hulló V-2-esei (fau 2) miatt. A V2 kilövése után egy ideig jól szerepelt a VOC1, VOC2 (variant of concern, nyugtalanító variáns), mígnem valaki figyelmeztetett, hogy kiejtve eléggé hasonlít egy angol káromkodásra. Veszekedő keresztapák „így ment ez hat hónapig, és már mindenki követelte: bökjetek ki végre valamit! A WHO elnöke 24 órás határidőt adott a bizottságnak - kétszer! Nem segített. A végén ott tartottunk, hogy mindenki összeveszett, mindenki azt hajtogatta, hogy a másiknak milyen hülye ötletei vannak” - mondta Jinal Bhiman, a dél-afrikai infektológiai intézet kutatója. Természetesen kapott néhány felháborodott levelet a WHO, miután a görög ábécé mellett tette le az obulust: Hát miért nem volt neki jó a latin?! T ovábbá csak 24 görög betű van, és mi lesz az omega utáni időkben? - bár reméljük, nem jutunk el addig a görög ábécé újratanulásában. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) viszont éppen akkoriban jelentette be, hogy már nem fogja használni a görög betűket a trópusi viharok elnevezésére. „Az éta, théta, zéta nagyon hasonló hangzású. A francia és a spanyol ajkú meteorológusok és tévébemondók mindig azt kérdezgették tőlünk, hogyan kell ejteni például a th-t, és ez nyilván a tévénézők tájékoztatását sem segíti” - magyarázta Clare Nullis, a WMO sajtóosztályának alkalmazottja. Nos, az elnevezés megoldódott, de a kérdés marad. Mennyivel lesz okosabb az ember, ha ezt a hírt hallja: Mától a nű a domináns variáns, miután kiszorította a műt. Viszont máris támad a kszí és a khí. (úsz, wsj)
