Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-10 / 157. szám

www.ujszo.com I 2021. július 10. SPORT - LABDARÚGÓ-EB 119 Az angolok Kane-ben, az olaszok pedig a csapatszellemben bízhatnak a döntőben Harry Kane-nek még a gólkirályi címre is van esélye (Fotó:TASR/AP) MÉSZÁROS GYÖRGY Vasárnap este az Olaszor­­szág-Anglia döntőben csú­csosodik ki a koronavírus­­járvány miatt tavalyról idónre halasztott labdarúgó-Eb. Olaszország másodszor, Anglia először nyerheti meg a kontinenstornát. A londoni Wembley-ben sorra kerülő döntőben pályára lépő mind­két csapat hosszú évtizedek óta vár azEurópa-bajnoki sikerre. Történelem Az angol válogatott 55 év szünet után nyerhet trófeát. A háromorosz­lánosok az 1966-os világbajnoksá­got nyerték meg, azóta várnak az újabb nagy sikerre. Az Eb-finálékat illetően ez lesz az első szereplésük, Anglia a 13. ország, amely bejutott a fináléba, és az első „újonc” 2004 óta, amikor Görögország és Portu­gália csapott össze a végső győze­lemért. Az olaszok is jó ideje várnak arra, hogy másodszor is a magasba emel­hessék az Eb-serleget, először 1968- ban lettek Eb-győztesek. Még két­szer, 2000-ben és 2012-ben is volt alkalmuk elhódítani a trófeát, ám mindkétszer elbuktak. 9 évvel ez­előtt ráadásul 4:0-ra kaptak ki Ki­­jevben a spanyoloktól, amely a leg­nagyobb különbségű vereség a kontinenstoma döntőinek történe­tében. Ha az olaszok nyernek va­sárnap a Wembley-ben, akkor re­kordot döntenek, Spanyolország ugyanis 44 évet várt a második Eb­eimére, 1964 után 2008-ban diadal­maskodott ismét. Az angolok mellett szél Az angolok mellett a fizikai fel­­készültség és a gyorsaság szólhat. A Harry Kane és Raheem Sterling ve­zette "angol támadósor nagyon gyorsan felér az ellenfél tizenhato­sához, főleg úgy, hogy a második sorban a Chelsea friss BL-győztese, Mason Mount és az Arsenal fiatalja, Bukayo Saka támogatja a támadá­sokat. Ráadásul Kané és Sterling személyében klasszis támadók ro­hamozzák az ellenfél kapuját. A Tottenham csatára eddig 4 gólos a tornán, még van esélye, hogy meg­előzze a góllövőlista élén az 5 talá­latig jutó portugál Cristiano Ronal­­dót és a cseh Patrick Schicket. Ster­ling sem marad le mögötte, ő eddig 3-szor vette be az ellenfelek kapu­ját, ráadásul az elmúlt 22 válogatott mérkőzésén 22 gólban vállalt sze­repet (15 gól, 7 gólpassz). Az angolok remek fizikális felké­szültségét pedig Marco Rossi, a ma­gyar válogatott szövetségi kapitá­nya is kiemelte: „Összetett ellenfél, amely rendkívül erős fizikailag. A dánok elleni elődöntőt leszámítva kiválóan osztotta be az energiáját a mérkőzéseken. Az angolok mindig képesek igazodni a rivális játéká­hoz, ugyanakkor Olaszország jól szervezett csapat, amely védeke­zésben és támadásban is erős. Hangsúlyozom, végig koncentrálni kell, mert az angol játékosok hatal­mas teherbírással rendelkeznek.” Az angolok mellett szól a hazai pálya is, bár ez az Eb-k történetében annyira nem hangsúlyos, hiszen ed­dig csupán három csapatnak sike­rült hazai közönség előtt elhódítani a trófeát. Spanyolország 1964-ben, Olaszország négy évvel később, míg Franciaország 1984-ben nyert dön­tőt saját szurkolói előtt. Az olaszok mellett szól A Squadra Azzurra mellett szól az óriási csapategység és Roberto Mancim személye, aki teljesen át­szabta az olasz válogatott fazonját. Az eddig rendszerint a legnagyobb hangsúlyt a védekezésre fektető olaszok ezúttal totális támadófűt­­ballt játszanak. Ennek egyik leg­ékesebb példája, hogy a belgák el­leni negyeddöntőben lesérült bal­hátvéd Leonardo Spinazzolával kapcsolatos legfontosabb kérdés az volt, hogy a hiányát a támadások­ban hogyan fogják megoldani Man­­ciniék. Az olaszok 12:3-as gólkü­lönbséggel jutottak a döntőbe, ami azt jelenti, hogy két góllal lőttek többet az angoloknál, igaz, kettővel többet is kaptak. A kapura lövésben viszont óriási fölényben vannak az olaszok, 108 az 58 ellen Chielliniék javára. Ennek ellenére az olasz vá­logatott egyik legnagyobb hiányos­sága, hogy nincs igazi befejezőcsa­tára a csapatnak. Immobile jól kez­dett, az első két meccsen betalált, azóta azonban nem volt eredmé­nyes. A helyettese, Andrea Belotti pedig még csak igazán nagy hely­zetig sem jutott. Mindezt a hiányos­ságot csapatszellemmel helyettesí­tik az olaszok, ezért ők a második olyan nemzeti együttes (Franciaor­szág 2000-es szereplése után), amelynek öt játékosa szerzett leg­alább két gólt egyetlen tornán (Chi­­esa, Pessina, Insigne, Immobile és Locatelli). Az erős csapatszel lemre talán még ennél is jobb bizonyíték az a mo­mentum, amikor a Giorgio Chiellini a spanyolok elleni megnyert bünte­tőpárbaj után nem a sorsdöntő ti­zenegyest belövő Jorginhóhoz ro­hant, hanem az első büntetőt kiha­gyó Manuel Locatellit ölelgette. Egymás ellen Eddig 27 olasz-angol válogatott mérkőzést rendeztek, az örökmér­leg olasz fölényt mutat, az angolok nyolc-nyolc siker és döntetlen mel­lett 11 alkalommal vesztesen hagy­ták el a pályát. Az Európa­­bajnokságok történetében kétszer találkoztak, és az angoloknak egy­szer sem sikerült nyerniük: 1980- ban a csoportmérkőzések során 1:0- ra kaptak ki, a 2012-es negyeddön­tőben pedig tizenegyesekkel ma­radtak alul. A világbajnokságokat is figyelembe véve az olaszok nem veszítettek még meccset nagy tor­nán az angolokkal szemben, 1990- ben a bronzmérkőzésen 2:1-re győztek, 2014-ben pedig csoport­meccsen verték ugyanilyen arány­ban a riválist. A döntő 21 órakor kezdődik, a já­tékvezető Björn Kuipers lesz, aki az első holland bíró az Eb-finálék tör­ténetében. Az olaszok legnagyobb fegyvere a csapatszellemben van (Fotó tasr/ap)

Next

/
Thumbnails
Contents