Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-10 / 157. szám

www.ujszo.com | 2021. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A leghosszabb háború Augusztus 31-ig az utolsó amerikai katona is távozik Afganisztánból Augusztus 31-én lezárul az Egyesült Államok kato­nai szerepvállalása Af­ganisztánban —jelentette be Joe Biden amerikai elnök, vagyis még a szeptember 11 -re tervezett tá­vozásnál is hamarabb vonul ki az amerikai hadsereg, véget vetnek az Egyesült Államok leghosszabb há­borújának. Mintegy 2261 milliárd dollár és 174 ezer halott (ebből 2300 amerikai) - egy friss kutatás szerint ez a mérle­ge az Egyesült Államok 2001 -ben kezdődött afganisztáni jelenlétének. Az igazi kérdés azonban az, hogy a májusban elkezdett csapatkivonás után mi vár a közép-ázsiai országra, ahol a demokrácia exportjának ígé­retével indított háborút Washington. Mára teljesen nyilvánvaló, hogy Af­ganisztánban nem sikerült megte­remteni egy nyugati típusú demok­ratikus állam alapjait, sőt, a terrorista szervezeteket sem sikerült megsem­misíteni. Kimondható: az elmúlt húsz év egyik tanulsága az, hogy a törzsi struktúrákra épülő, premodem társa­dalom összeegyeztethetetlen a szu­verén egyénre épülő demokráciával. Napjainkban az iszlamista tálibok sorra foglalják el a körzeteket, roha­mozzák a nagyobb tartományi szék­helyeket, legutóbb egy kulcsfontos­ságú, Iránba vezető határátkelőhelyet vettek birtokba. Csak e héten az af­gán kormány csapatok több mint 1000 katonája menekült a szomszé­dos Tádzsikisztánba, ami felér egy fegyverletétellel. Ez egyben azt is je­lenti, hogy Oroszország máris ké­szültségbe helyezheti erőit, hiszen Tádzsikisztán az érdekkörébe tarto­zik. Másrészt a tálibok küldöttsége éppen most tárgyal Moszkvában. Sahabuddin Delavar, a küldöttség vezetője pedig mintegy megnyugta­tásul kijelentette, hogy az Iszlám Ál­lam nem fog Afganisztánban tevé­kenykedni. Ettől függetlenül az 1990-es években nagyon rossz hírre szert tevő iszlamisták lassan már az ország fele fölött gyakorolják az uralmat, azaz a mostani kormány - ha csak nem születik váratlan egyez­ség - bukásra van ítélve. Ez nem meglepő, mert a Talibán csak akkor nem tudott megerősödni, amikor az US A 100 ezer katonát ál­­lomásoztatott az országban, a NATO-tagországok pedig további 40 ezer főt. Viszont amerikai szem­szögből nézve ilyen méretes erőfor­rást tartósan nem lehet a közép-ázsiai országra fordítani, amikor a világ más régióiban, különösen az erősödő Kína miatt a Távol-Keleten egyre nagyobb jelenlétre van igény. Wa­shington erejéből most csupán arra futja, hogy kimenekítse az afgán tol­mácsokat és segítőiket. Nagy kérdés, hogy a tálibok újra pária államot akamak-e teremteni országukból, vagy valamivel konst­ruktívabbak lesznek, mint voltak az 1990-es években. Az elnyomás vi­szont garantálható, az általuk ellen­őrzött területeken máris kötelező a teljes testet elfedő öltözet, a lányok csak korlátozottan járhatnak iskolá­ba, a nők pedig már csak féljük kísé­retében hagyhatják el az otthonukat. A kábítószer-termesztés és -keres­kedelem bizonyosan felfut, de a kép­hez hozzátartozik, a mostani afgán kormányt sem szankcionálták az ópium miatt. A térség hatalmai, azaz Oroszor­szág, Kína vagy Irán bizonyára örülnek az amerikaiak távozásának, másrészt aggódhatnak a tálibok tér­nyerése láttán. Vagy talán nem is annyira, mivel Peking és már Moszkva is hajlandó tárgyalni ve­lük. Talán a fundamentalisták rájöt­tek arra, nem érdemes mindenkivel harcban állni, Peking az Új Selye­mút programjában akár még finan­szírozni is hajlandó néhány afga­nisztáni beruházást. A most távozó USA is hosszabb távon nyertes le­het, mert kiszabadította magát egy olyan helyzetből, amelybe két évti­zede beleragadt. HA ÁT AKARNÁL MÁSZNI ERRE AZ OLDALRA, ELŐTTE REGISZTRÁLJ AZ E-HATÁR OLDALON (Kotrha) Fata morgana KORPÁSÁRPÁD ............... . Történt azokban a zavaros időkben, hogy tévhites és hamis pró­féták indultak úrnak a világ minden égtája felől. Voltak, akik már saját sivatagukban elsikkadtak, és csak egy-egy rossz he­­lyesírású emléktáblából sejtheti az utókor, hol és hogyan vesz­hetett nyomuk. Akadtak, akik tovább kitartottak, de fondor oldalszelektől ferdült a gerincük, és a szeszélyes kígyókként sikló homokdűnék fojtogató ölelésében végezték. Egyesek hitegető vezércsillagukat követve hagyták el megunt törzsüket, s bár túljutottak a homoktengeren, szétmálló hebegé­süket a legszegényebb pásztorok, cselédek és rabszolgák sem hallgatták a tábortüzeknél. Mások csak saját népük szállásterületén szólhattak, mert már a szomszédos törzs nyelvét sem beszélték. Mind megkeseredetten vagy tébolyodottan tűntek el térben és időben. Néhányan szemlélődő re­metékké lettek, akiknek valamilyen holló hordta valahonnan a napi bete­vőt. Páran hazatértek, és veteményeseikben tengették napjaikat. Jó néhá­nyan megberetválkoztak (esetleg csak igazítottak a pofaszakállukon), és valakik szolgálatába szegődtek. Arról nem maradt fenn írásos említés, hogy bármelyikük is önostorozóként kért volna bünbocsánatot korábbi önmagáért. Ám feltűnt nem egy, akit tanult apja, egy-egy idősb hamis próféta indított útnak intelmekkel, kapcsolati tőkével és tömeglélektani csecsebecsékkel, hogy olcsón kenyerezhesse le, nyerhesse meg a végtelen pusztaságok e vészterhes időkben hitehagyott népét. Egy-egy ilyen vá­­tesznek a Nap és a Hold, az éjjel és a nappal meg az összes elem stratégiai partneréül szegődött. Minden oázisban kicsit mást mondott (a tizedikben az ellenkezőjét annak, amit az elsőben) - jó érzékkel gyűjtve maga köré azokat, akik csalódtak más, hamar tovatűnő álprófétákban. Ha pedig egy­­egy éppen ott tébláboló vetélytárs kútmérgezéssel vádolta őt, azt felajzott hívei a közösségi média kőzáporával pusztították el. Az összeesküvés-elméletektől megosztott járvány tizedelte, megannyi homokszemmé atomizálódott nép egy része itta minden szavát. Nemcsak szamarak hegyezték fülüket, nemcsak birkanyájak tolongtak körülötte poros piacokon, nem csupán zsebmetszők, kontárok és méregkeverők, hanem késfenők, fegyverkovácsok, szíjkészítők, mészárosok és vargák is. Farizeus írástudók és ócska mutatványosok próbálták ellesni sikere titkát. Álltak ott a háttérben a hirtelen meggazdagodásukat mentálisan utolérni képtelen, kalmárokból kétes okmánnyal vámszedőkké lett népvezérek is, hogy azután tetszetős szónoki fordulatokat és trükköket, divatos közbutító témákat csereberéljenek vele pazar sátraikban. Királyokig ment a híre, fe­jedelmi udvarokba hívták, bejutási és ingerküszöböket léphetett át - nem is annyira képességeinek, mint inkább gátlástalanságának köszönhetően. A gátlástalanság volt az egyik legfőbb képessége; talán elsősorban ez impo­nált a delejét vesztett, gyülevész népnek. Néhol összeverődtek azok is, akik megkérdőjelezték szavait, de csak halkan pusmogtak egymás között a piactér valamelyik szegletében. Hamar szétszéledtek, és omladozó hajlé­kaikba húzódva kuncogtak kárörvendően, ha a hamis próféta egyiküket­­másikukat kipécézte. Azt hitték, őket nem veszi a szájára, de bérszónokai máris új leleplezésekről fabuláltak a kisszerűség sikátoraiban. Azután a szent városba ért, és annak sokat próbált, politikai marketing­ben járatosabb népe csodatételt várt tőle. Éppen levegőt vett egy hosszabb mondata után, amikor gyógyításra kérték. Feszült csend lett, csak a szél sziszegtette hamis kígyókként az izzó dünéket. Körbepillantott, és tudta, hogy itt a beszéd már nem elég. „Kelj fel, és jáij!” - már majdnem kinyög­­te e szavakat, amikor hirtelen homokvihar kerekedett, látszólag véget vet­ve mindennek. Nem förgeteg, hanem délibáb volt? Az is a stratégiai partnere lett? Vagy ő maga volt a fata morgana? Ahány homokszem, annyifélét mesél a csalfa sivatagi szél! Egy rutinosan révületbe eső jövőfürkész szerint mostani né­pünk nem más, mint egyetlen nagy látomás, amely maradék utódok rém­álmaiban dereng fel végnapjaink tablójaként. A balga csodavárók egy ideig még kémlelték, feltűnik-e az ifjabb hamis próféta a követhetetlenül átrendeződő dűnék közt, de errefelé már soha többé nem látták. Mintha egy komolyabb tanúvédelmi program vagy a kollektív amnézia sodorta volna el. Egy idő múlva - néhány délibábbal később - arról szónokolt az egyik távoli városban, hogy mily csodálatosan gyógyított meg egy járni képtelen szerencsétlent. Akadtak kételkedők, akik mást hallottak, de az ájtatos tö­megben mukkanni sem mertek. E zavaros időkben történt, hogy tévhites és hamis akarnokok indultak útnak pusmogásuk omladozó hajlékaiból minden égtáj felé, és mindenütt a hamis próféta hazugságairól halandzsáltak, míg el nem nyelte őket a kö­zönyös sivatag. Dögkeselyűk köröztek kitartóan a sivár horizonton. Magyarország lakosságának kétharmada irigyli tőlünk az eurót Nagyjából ugyanez a helyzet a csehekkel, a lengyelekkel, sőt még a svédekkel is. A legfrissebb Eurobarométer­­felmérés szerint az euró bevezetését széles körben támogatja azoknak az EU-tagállamoknak a lakossága, amelyek nem tértek át a közös valu­tára. A felmérést hét tagállamban vé­gezték: Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelország­ban, Magyarországon, Romániában és Svédországban. Összességében a válaszadók 57%-a támogatja az euró bevezetését. Velük szemben 43%­­nyian vallották, hogy ha megválná­nak a nemzeti fizetőeszköztől, az olyan lenne, mintha nemzeti identi­tásuk egy részét is elveszítenék. Ez­zel együtt az eurózónán kívüli álla­mok lakosságának 60%-a úgy véli: jobb azoknak az országoknak, ame­lyek eurót használnak. Az eurót támogatók aránya Romá­niában (75%) és Magyarországon (69%) a legmagasabb. Magyarorszá­gon a támogatók aránya 3 százalék­­ponttal nőtt a tavalyi felméréskor mért 66%-hoz képest, az ellenzők aránya 31%-ról 26%-ra csökkent. Magyarország azonban egyelőre nem szándékozik bevezetni az eurót. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke egy cikkben nemrég arról értekezett, hogy a jövő évi magyarországi választás valójá­ban arról szól, hogy képesek lesznek­­e az Európai Unió intézményei és a balliberális pártok rövid úton bevinni Magyarországot az euróövezetbe. Szerinte ezzel bezáródna a magyar felzárkózás a fejlett világhoz, de ha marad a forint, „akkor folytathatjuk a nemzeti felemelkedést” - írta Ma­tolcsy. A jegybank elnöke szerint az euró megteremtette azt a német Eu­rópát - egy európai Németország he­lyett -, amitől mindenki, még maguk a németek is féltek. Matolcsy azt írta, egy ellenzéki győzelem drámai visszafordulást és gazdasági kataszt­rófát jelentene Magyarország számá­ra, és szerinte létezik egy baloldali „titkos, de szivárgó terv, hogy utcai anarchiával, vagy választási győze­lemmel” bevigyék az országot az eu­­rózónába. Horvátország viszont 2023-ban be­vezeti az eurót. (tasr, portfolio, úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents