Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-09 / 156. szám

www.ujszo.com | 2021. július 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tanító nénim mesélte Ami nincs, vagy amiből kevés van, azt általában mindenki akarja utóbbi időben gyakran eszem­bejut az egyik alapiskolai taní­tó nénim (áldott legyen az angyalok közt, mert már életében is az volt). A Mindenki Jánoskáj a című tüne­ményes könyv kapcsán, amelyben meghal a kis főhős, elmondott egy igaz történetet, ami vele és a cse­csemő kisfiával esett meg, közvet­lenül a háború után. A gyermek torokgyíkot kapott, ami általában halállal végződött. A tanító néni az eset után több mint húsz évvel is könnyes szemmel mesélte nekünk, hogy mindenre fel volt készülve, és amikor ezt írom, ma már anyaként magam is bele­­borzongok, hogy mit kellett átélnie. Ekkor az orvos utolsó mentsvár­ként penicillint adott a kisbabának, s az életben maradt. Csehszlovákiában ő volt az első gyermek, aki megkapta ezt a teljes joggal csodagyógyszernek tartott orvosságot. Később aztán tanultuk, hogy a penicillint Fleming fedezte fel 1928-ban. De a tiszta gyógyszert 1940-ben egy másik kutatópáros állította elő, s 80 éve, 1941 febru­árjában alkalmazták először. Po­zsonyba az első penicillinszállít­mány (40-60 kilogrammnyi por) 1945 júliusában érkezett meg. Bi­zonyára ebből kapott a kis Zolika is, ez mentette meg az életét. Anna Falissová történész szerint 1945-ben 495 páciensnek segített, 150 esetben bizonytalan volt a ha­tása, 109 esetben pedig negatív. De mindenki penicillint akart. Annál is inkább, mert nálunk az antibioti­kum még évekig hiánycikk volt, s általában úgy van, hogy amiből nincs vagy kevés van, azt mindenki akarja. Mi már egy szerencsésebb nem­zedék vagyunk, mert amikor kel­lett, megkaptuk a magunk penicil­linadagját. Ha nagyon koncentrá­lok, vissza tudom idézni az ízét. Nagy kanálban víz, a tetején lebeg valami por, nagyon keserű, pfuj. De élek. Ami pedig a rettenetes, fulla­­dásos halált okozó torokgyíkot il­leti, azóta van rá védőoltás. Az más kérdés, hogy vannak szülők, akik elutasítják. Talán mert még sosem élték át a tanító nénim félelmét. Igen, gyakran eszembe jut ez a történet, s jól gondolják, a mostani oltásháború miatt. Én arra emlék­szem, hogy amikor beütött a koro­nakor, az emberek abban bíztak, hogy nemsokára lesz vakcina. S ez milyen jó lesz, írták a mindenféle hálókon. Most meg sokan nem akarják, olyanok sem, akik akkor alig várták. Vajon mi változott? Hogy a „farmacégek” degeszre keresik magukat, azt akkor is tud­tuk. És? Inkább haljunk meg, csak legyen kisebb a hasznuk? Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Sokkal inkább arról van szó, hogy amint ez az oltás dolog kez­dett egyre erősebb politikai témává válni, annál inkább ellenszenves lett. S az sem megoldás, hogy egyes újságírók gyűlöletet fecsegve min­denféle féregnek titulálják az ol­táselleneseket. Az ilyesmi még na­gyobb dacot vált ki. Én csak azt szeretném, hogy most, amikor van rá mód, ne sza­­lasszuk el annak lehetőségét, hogy halálfélelem nélkül élhessünk. Vitruvius-tanulmány, avagy az emberi test arányai kánikulában (Kotrha) Trump beperelte a fél internetet Donald Trump volt amerikai elnök keresetet indított a Facebook, a Google és a Twitter, illetve a három internetes óriásvállalat vezérigazgatója ellen, amiért szerinte jogellenesen tiltották le a fiókjait. A miami kerületi bíróságra be­nyújtott perirat szerint a cégek meg­sértették a szólásszabadság jogát, amelyet az amerikai alkotmány ga­rantál. Trump csoportos keresetet kíván indítani, azaz más letiltott felhasz­nálók érdekeit is képviselné, hang­súlyozva, hogy ezek az oldalak el­némítják a konzervatív hangokat. Kijelentette: bárki „cenzúra” áldo­zatává válhat, ha ezt még vele is megtehették. A korábbi elnök a három vállalatot és vezérigazgatóikat is beperelte, a Facebookot és Mark Zuckerberget, a Twittert és Jack Dorsey-t, illetve a Google-t és Sunder Pichait, és fiókjai gyors helyreállítását követelte. „Tör­ténelmi győzelmet aratunk az ame­rikai szabadságért és a szólásszabad­ságért” — mondta Trump egy golfpá­lyáján tartott sajtótájékoztatón. Az említett cégek, továbbá a You­Tube azután tiltotta le Trump fiók­jait, hogy az akkori elnök hívei egy gyújtó hatású beszédét követően megostromolták az amerikai tör­vényhozás épületét január 6-án. A Capitoliumban a szenátus ép­pen a demokrata párti Joe Biden győzelmét hozó novemberi elnök­­választás eredményeit készült hite­lesíteni. Az összecsapásokban öten életüket vesztették, köztük egy rendőr. Trump soha nem ismerte el vere­ségét, s arról írt a közösségi oldala­in, hogy a választást elcsalták. (MTI) Hogyan lopjunk 400 milliárdot? FELEDY BOTOND N égyszázmilliárd dollár. Gigászi, felfoghatatlan összeg jóval nagyobb, mint az Európai Unió éves költségvetése - és úgy tűnik, ellopták. Az Egyesült Államok éves katonai alapkiadá­sai 630 milliárd dollárra rúgnak. Tehát 400 milliárd meglova­­sítása nem kis mutatvány. Kinek és hogyan sikerülhetett ez? Botrány tört ki az Egyesült Államokban, miután kiderült, hogy hamis azonosítókkal kérvényezhettek munkanélküli-támogatásokat a koronavírus-járvány alatt. Úgy tűnik, az amerikai GDP közel 2 százalékát is elérheti a jogosulatlanul kifizetett igénylések összege. Az Egyesült Államokban ugyanis minden egyes tagállam maga hatá­rozhatta meg, hogy milyen módon fizeti ki a heti munkanélküli­támogatást. Mindenütt azt a döntést hozták, hogy a korábbi személyes kérvényezésről - kígyózó sorok - átállnak az online ügyintézésre. A jár­ványhelyzet indokolta, hogy megtegyék a munkaügyi hivatalok ezt a lé­pést a kibertér felé menetelve. Csakhogy helyi szinten nem vették figyelembe a szövetségi javaslatokat —a biztonsági előírásokra vonatkozókat sem. Az online személyes azono­sítás nem ment át a megfelelő biztonsági szűrőkön, így a sötét weben ke­ringő ellopott személyes adatokkal simán be lehetett adni a kérvényeket. Az államok rendszerei közti kommunikáció hiánya pedig azt is lehetővé tette a kiberbűnözőknek, hogy egyszerre akár több amerikai államban kéijékapénzt. Ázokban az államokban, ahol aztán bevezették az online identitás­ellenőrző szoftvert (ID.me), egyik hétről a másikra gyakran akár 90 száza­lékkal^) esett vissza az igénylések száma. Egészen elképesztő arány, és nem kis pénzekről van szó, bár a hivatalok egyelőre nem adtak meg pontos számokat. A hivatalos vizsgálat tehát még hátravan, de alighanem rendkí­vüli a veszteség, és talán sosem derül ki a valós összeg. A tanulság egyértelmű. Egyrészt tény, hogy ott pihen a sötét web mélyén sok száz­millió ellopott személyes adat, amelyek darabját néhány dollárért meg le­het vásárolni, tehát nem komoly befektetés egy kiberbűnözőnek. Ezzel pedig ott él vissza, ahol csak tud. Láthatjuk tehát, hogy az állami szervek­nek mennyire résen kell lenniük, és a 21. században valóban létfontosságú az intézmények közti kommunikáció. Még nem világos, hogy a fél amerikai hadseregre elegendő pénz vajon hányfelé spriccelt szét, esetleg csak néhány nagyobb bandához került-e. Ez utóbbi az aggasztóbb. Annyit tudnak a hatóságok, hogy miután egyes tagállamok bevezették az ellenőrzést, utána más, még nem ellenőrző álla­mokban egyik hétről a másikra megugrott az igénylések száma, tehát meglehetősen szervezetten mozogtak az elkövetők. Egyes esetekben több százezer kérelemről van szó. Lesz-e felelőse annak, hogy ez megtörténhetett? Találkozunk-e a hír­adásokban ezzel az egyébként nagyon fontos üggyel, vagy mindig csak a habosított sztorikat kapjuk? Értjük-e, hogy ellopott adataink miért szólnak másról is, mint arról, hogy a nagymama palacsintasütős fotóját megkapa­rintja-e valaki? Állatorvosi lovat boncolhatnánk itt is hetek óta, hiszen a rendszer minden betegsége megtalálható ebben az ügyben - ehelyett elve­szik a hírözönben. Nagy kár. FIGYELŐ Népszavazási paradoxonok Pellegrini és Fico pezsgőt bonthat, legalább egy évre van témájuk, amivel lázban tarthatják választói­kat. ,3eleszédül az ember, annyi a paradoxon a leállított népszavazás körül. Az első és a legnagyobb, hógy a népszavazást kezdemé­nyező pártok így sokkal jobban jártak” - úja a Sme kommentálja. Ugyanis minimális esélyük lett volna 50 százalékos részvételt el­érni, bárhogy is tüzelik a szavazó­ikat. így viszont háboroghatnak az „elcsalt, meghiúsított népszava­zás” miatt, és összeesküvéssel gyanúsíthatják az államfőt. Nekik ez így sokkal jobb, mintha az ő kormányzásuk alatt történtek len­nének terítéken. A másik paradoxon, hogy a Za l’u­­dín kívül az összes kormánypárt beállt mögéjük. Mintha már alig várták volna a népszavazást, és véget érhet ez a kínlódásuk a kor­mányban. Külön eset Richard Su­lik, aki a homoszexuálisok elleni népszavazási kezdeményezésnél még értette, hogy ha elmenne sza­vazni, azzal egyúttal támogatná is a kezdeményezést. Most már nem érti, és kijelentette, ő is részt venne a népszavazáson: viszketett a te­nyere, hogy a bukásra szavazzon. Kotlebától Ficón át Kollárig és Matovicig az egész politikai garni­túra azt harsogja: „adjuk meg a népnek, ami a népé”, Pellegrini pedig arról elmélkedik, hogy „az Alkotmánybíróság azért van, hogy teljesítse az emberek vágyait. Nos, nem, a bíróságok azért van­nak, hogy őrizzék a törvényessé­get. Az emberek vágyainak kielé­gítésére találták ki a politikusokat, a lincselést és a masszázsszalo­nokat.” Az összes politikusnak köszönetét kellene mondania az államfőnek, hogy megmentette az országot egy alkotmánysértő népszavazástól, az Alkotmánybíróság pedig pontosan arra való, hogy eldöntse, mi alkot­mánysértő és mi nem. És ha ekkora az egyetértés, a par­lament bármikor kiegészítheti az alkotmányt: egyszerűen beleírhat­ja, hogy lehet népszavazást tartani a választási ciklus lerövidítéséről - ezt a javaslatot még egy OEaNO-s képviselő is képes lenne megfo­galmazni. Ám ennél is sokkal egy­szerűbb és gyorsabb, ha a kormány benyújtja a lemondását. Ha már ekkora az igény a bukásra, nem kell handabandázni alkotmányos meg­oldásról és a nép jogairól. (úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents