Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-07 / 154. szám
10| KULTÚRA 2021. július 7. | www.ujszo.com Száz helyett százhúsz százalék kell Matús Beniak, A rossz anya című nagyszombati előadás Diegója három színház ajánlata közül választhat „Eszenyi Enikő mellett nagyon sok új ismeretre tettem szert" (A szerző felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Három színház szeretné szerződtetni: kát pozsonyi és egy vidéki társulat. Emília VáSáryová növendéke volt a színművészeti egyetemen. Kerekes Vica partnere a Nemzetiben, pár héttel ezelőtt pedig Eszenyi Enikő rendezte Nagyszombatban. Matúé Beniak a legifjabb szlovák színésznemzedék egyik kiemelkedő tehetsége. Magasról indult a pályán. Jozef Gregor Tajovsky darabjában, A bűnben a szolga szerepét kapta a Szlovák Nemzeti Színházban. Ő az, aki drámai helyzetbe sodorja a ház ifjú asszonyát. Mario Giraldi darabjában, A rossz anyában, amely a nagyszombati Ján Palárik Színház repertoárját gazdagítja, Eszenyi Enikő a naiv, bigott katolikus anya, egy egyszerű özvegyasszony fiát látta meg benne, aki melegségét bevállalva hiába vár megértést, elfogadást és érzelmi támaszt szűk látókörű anyjától. Matús Beniak teljes érzelmi bevetéssel, a lehető leghitelesebben formálja meg Diegót, aki az olasz szerző történetében nemcsak az anyját, hanem egyetemi társát, szerelmét is elveszíti. „Kilencéves koromban, a szülővárosomban, Partizánskéban teljesen megbabonáztak a cirkuszi bohócok - meséli a tavaly diplomázott színész. - Akkora hatással voltak rám, hogy én is clown akartam lenni. Nevettetni, szórakoztatni akartam a környezetemet. Később bekerültem városunk színházi csapatába, és az ott töltött négy év során szert tettem némi színpadi tapasztalatra. Aztán mégis úgy alakult az életem, hogy a vendéglátóipari szakközépiskolába kerültem. Pincérnek tanultam. A színművészetire magamtól jelentkeztem. Sokkolta is a lépés a családomat. Senki sem bízott abban, hogy bekerülök, hiszen abban a közegben, ahonnan jöttem, ez teljesen elképzelhetetlen volt. A jelentkezési lapomat az édesanyám töltötte ki, ő is küldte el. Mivel a prózai színész szak mellett bábszínészetre is jelentkeztem, hogy vagy ez, vagy az csak sikerül, anyukám kétszer ötven eurót fizetett be helyettem. A nővéremet is ugyanígy indította el, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a költséget magára vállalhassa. Egyébként azt hittem, a bábtanszakra nagyobb esélyem lesz bejutni. De meg sem kellett próbálnom, mert felvettek Emília Vásáryová és Marek Majesky osztályába.” Pedig a mindenki számára kötelező felvételi anyagot, saját megítélése szerint, nem tudta százhúsz százalékosan. Százra megtanulta, állítja, de az a plusz is nagyon fontos lett volna. „A szakközépiskolában nem vezettek rendes tanulásra. Kicsit lógós, az iskolából ki-kilengő diák voltam. Mint a többi lakótelepi társam. A bizonyítási vágy viszont, hogy vinni akarom valamire az életben, folyamatosan munkált bennem. Mindannyian álmodozók voltunk a bandából, de ma már mindenki azt csinálja, amire kamaszként vágyott. Ami pedig azt a bizonyos százhúsz százalékot illeti, a húsz százalék azért kell, hogy azt vigye el a lámpaláz, de a száz maradjon meg egészben. Arra lehet támaszkodni. És nekem az akkor, a felvételin nem volt meg. Mindent ösztönösen, a megérzéseim szerint csináltam. Az első két rostán Peter Simún döntése alapján jutottam tovább. Tetszett neki, amit mutattam. Emília Vásáryová a harmadik rostán volt jelen. Nem féltem semmitől. Attól sem, hogy esetleg kínos helyzetbe sodrom magam. Amit kértek, megcsináltam. Nem gondolkoztam azon, hogy milyen lesz, azonnal belevágtam. Lehet, hogy nem is a lenyűgöző tehetséget látták bennem, hanem a bátorságot, az improvizációs készséget, és azt, hogy szórakoztató vagyok. Hogy azonfelül hitelesnek is találtak, az már pluszérték volt a szemükben. Kérdezték, hogy mi vonz a színházban. A humor, a szórakoztatás, mondtam. Jól van, Beniak úr, szólt Emília Vásáryová, evezzünk akkor komolyabb vizekre, jöhet egy monológ! így kerültem végül is a védőszárnyai alá. Nem állítom, hogy nagy színész vagyok, de nem lennék az, aki, ha ő négy évig nem formál engem. Az ötödik évben ugyanis már nem tanított. Kilépett az egyetem kötelékéből. De addig hajtott, figyelt, rajtunk tartotta a szemét, s a véleménye mindig őszinte volt. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem az utolsó növendékei között. Az én szememben ő egy igazi ikon. Remek közösséget kovácsolt az osztályból. Neki köszönhetően igazán összetartok voltunk.” A vele, mellette eltöltött évek meghatározók maradnak Matús Beniak számára. Ideálisabb osztályvezető tanárt ma sem tudna elképzelni magának. „Bárhova mentünk is, sosem engedte, hogy mi fizessünk. Mindig ő egyenlítette ki a számlát. Egyszer megkértük, tegyük át a vizsgát egy másik időpontra. Ezt is megértéssel fogadta. Elvitt bennünket a Hegyi parkba, az Erdészlak nevű kisvendéglőbe, és mindenkinek rendelt valamit. Úgy kényeztetett bennünket, mintha a gyerekei lettünk volna. De ha kellett, szigorú volt. Éreztük a lelke melegét, az igényességét azonban végig megtartotta. Érzékeny volt és közvetlen mindenkivel, bármiről beszélgethettünk vele. A búcsú napján elkezdtük utánozni őt. Azt is szeretettel fogadta. Még, még, még! - biztatott bennünket. Nem viselkedett dívaként soha. Az ötödik évünk inkább már csak a diplomamunkáról és külső munkákról szólt. Szívszorítóan búcsúzott tőlünk. Sosem fogom elfelejteni a szavait. Komolyan csináld, de ne vedd magad túl komolyan! A szíved mindig a tenyeredben legyen! Becsületre, alázatosságra, szívélyességre nevelt bennünket.” Első nagyszínpadi szerepét A bűnben kapta, csupa jó nevű színész mellett, a Nemzetiben. Vendég volt a csapatban, akárcsak magyar kolléganője, Kerekes Vica. „Ami- elsőre meglepett benne: a munka iránt tanúsított fegyelme, alázatossága. Ez mond el talán a legtöbbet róla. Hogy nincsenek színészi allűrjei. Nyitott, kedves ember, élvezet volt vele dolgozni. Nehéz munka köt hozzá. Matús Bachynec, a darab rendezője ugyanannyit várt tőlem is, mint a többiektől, de Vica mindenben támogatott.” Nem volt könnyebb dolga A rossz anyában sem, Nagyszombatban, ahol a társulat oszlopos tagjával, az anyát alakító, kivételes tehetségű Tána Kulískovával játssza bonyolult szerepét. Közben táncol is, énekel is, gitározik is a darabban. „Rengeteget tanultam Enikőtől, a darab rendezőjétől. Hogy a kellékekkel szépen kell bánni, mert bosszúállók tudnak lenni. Hogy a monológot egy helyben mondjuk el, nem járjuk szét. Hogy abba a pontba, ahonnan elindultunk, már nem megyünk vissza. Hogy két szék közé nem szorulunk be a díszletben. Mindez viccesen hangzik, de igaz, értékes tudnivaló. Sok mindent tanultam az egyetemen, de Enikő mellett nagyon sok új ismeretre tettem szert. A meglévő ezer színpadi igazság mellé ezeket is berakhatom a képzeletbeli vitrinembe. O is olyan egyébként, mint Kerekes Vica vagy Emília Vásáryová. Díva, aki nem játssza meg magát. Barátként kommunikáltunk a próbákon. Mellette jöttem rá: az igazi színészi munka akkor kezdődik el, ha a színész komfortosan érzi magát a szerepben. Ha retteg valamitől, vagy begörcsöl, abból nem születik érték. Enikővel végig olyan hangulatban dolgoztunk, hogy minden próba végén éreztük az erőfeszítésünk eredményét. Nagyon hálás vagyok minden újért, amit tőle kaptam, és hogy végig odaadóan foglalkozott velem. Ősszel a pozsonyi Astorka Színházban is játszani fogok. Lassan el kell döntenem, hova szerződöm.” A szerző a Vasárnap munkatársa A pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház (Theátre Golovine néven) mától július 29-ig vendégeskedik Avignonban, Európa leghíresebb színházi fesztiválján az Allegro Molto Barbaro című táncelőadással (Képarchívum) Fontos amerikai díjra jelölték a magyar bluesgitárost Rangos amerikai díjra, a Blues Blast Music Awardsra jelölték Little G Weevilt. A magyar bluesgitáros idei albuma, a Live Acoustic Session az élű bluesfelvótel kategóriában került a hat legjobb közé. A díjra amerikai zenei újságírók, menedzserek, lemezkiadók tizenkét kategóriában jelölhetnek zenészeket. A 44 éves magyar gitárost olyan világhírű muzsikusok társaságában jelölték, mint a legendás George Benson vagy Kenny Wayne Shephard. A Blues Blast Magazine díjairól a közönség dönt, szavazni augusztus 6-ig lehet a www.bluesblastmagazine.com/vo-te/ linken. Little G Weevil (polgári nevén Szűcs Gábor) az egyetlen európai zenész, akinek (2013-ban) sikerült Little G Weevil (Képarchívum) megnyernie az International Blues Challenge nemzetközi versenyt Memphisben, azaz ő lett az Amerikai Egyesült Államok legjobb bluesgitárosa. Jelölték az amerikai Blues Music Awardsra is, és 2014-es lemeze, a Moving is szerepelt a Blues Blast Music Awards jelöltlistáján. 2004-ben költözött Amerikába, ahol az alabamai Magic City Blues egyesület segítségével indította el karrierjét. Tizennégy évig élt és dolgozott az Egyesült Államokban, állandó fellépő volt a híres memphisi Beale Streeten, és több lemeze is sikert aratott. A magyarországi nagyközönség a 2014-es X-Faktor egyik mentoraként ismerte meg Little G Weevilt, aki az előző évben költözött haza az Egyesült Államokból, azóta csak vendégként jár a tengerentúlra. (MTI, juk)
