Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-04 / 127. szám

www.ujszo.com | 2021. június 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Lepkekönnyű Ha tudná a hallgató, hogy mit veszít, beperelne egyes egyetemeket Boldog fiatalok újságolják az interneten, hogy egye­temi diplomát szereztek. Ezúton is gratulálok, fő­leg azoknak, akik megérdemelten jutottak hozzá az áhított dokumen­tumhoz. Miért, van nem megérde­melt diploma is? Hát, erről sokat és sokféle szem­pontból lehetne mesélni. Most a hallgatókkal szemben támasztott követelményekről szólnék. Mind­annyian jártunk legalább alapisko­lába, s nagyon jól tudjuk, mert ta­pasztaltuk, hogy minél nagyobbak a követelmények, minél igényesebb a tanár, az iskola, a diák annál jobban rákényszerül, hogy tanuljon. Persze az, hogy tanul-e vagy sem, már rajta múlik, de az elvárások adottak. S azért tegyük a kezünket a szívünkre - még azok is, akiket a tudásvágy ve­zérelt és szerettek tanulni ha vá­lasztani kellett, akkor mindig inkább az igényesebb tanár órájára készül­tünk. S évtizedekkel később is álta­lában ezekre a pedagógusokra em­lékszünk vissza, egyebek mellett azért, mert tudjuk, hogy ha akaratunk és kedvünk ellenére is, de megtaní­tottak bennünket egy csomó dologra. A járvány időszakában az egyete­mi tanítás is távoktatás formájában zajlott. Úgy gondolom, ennek szá­mos előnye volt a folyamat mind­egyik szereplője számára. A diák, aki korábban a rendes előadáson is csak formálisan jelent meg, de lélekben teljesen máshol járt, ezúttal elég volt, ha csak bejelentkezett, aztán nyu­godtan tehette a dolgát, hiszen a ta­nár csak a monogramját látta, és nem szakíthatta meg folyton az előadást, hogy ellenőrizze, mindenki mindig figyel-e. Az érdeklődő diák is jól járt, mert az előadás után több ideje ma­radt a szakirodalom tanulmányozá­sára, az önképzésre. S a tanárnak is több ideje volt a felkészülésre, új, az előadást tarkító ötletek kitalálására és bevezetésére, s természetesen az önképzésre, hisz tudjuk, a jó tanár is holtig tanul. Ami tehát a hallgatókat illeti, teljesen ideális körülmények között írhatták a diplomamunkáju­kat, készülhettek az államvizsgára. Amiből logikusan az következne, hogy idén mindenhol igényes ál­lamvizsgákat kellene tartani. Hát nem így van. Némely egyete­meken, karokon, szakokon lepkekönnyű idén diplomát szerezni. Ugyanis csupán a diplomamunkát kell megvédeni, államvizsga nincs! Merthogy a járvány... Persze a könnyen szerzett diploma is diplo­ma, s arról, amit leírtam, érthető mó­don egyetlen érintett fiatal sem be­szél. Örülnek, mert nem kell megta­nulniuk a többéves tananyagot. Pe­dig ha tudnák, mit veszítenek, bepe­relnék az ilyen egyetemeket. Hiszen általában épp az államvizsgára ké­szülve tudatosulnak az összefüggé­sek. Mintha egy függönyt húznának el, hirtelen nemcsak a részletek lát­szanak, hanem feltárul az egész kép. Nagy élménye ez a megismerésnek. S őket most ettől intézményileg megfosztják. A tudásdeficitről nem is beszélve. Szerencsére nem gyógyítani fognak, s nem is házat építeni. Iszlám, vigyázz!-táblák Az ausztriai iszlámtórkép elkészítése után figyelmeztető táblákat raktak ki Béesben jobboldali szélsőséges csoportok: Figyelem! Politikai iszlám az őn közelében. Susanne Raab integrációs minisz­ter a múlt héten ismertette az auszt­riai iszlám közösségeket bemutató térképet, amelynek célja, hogy meg­különböztesse a hitüket békésen gyakorló csoportokat azoktól, akik feltehetően kapcsolatban állnak a szélsőséges politikai iszlám szerve­zetekkel. A cél a radikális iszlamista tendenciák felszámolása Ausztriá­ban. Raab ezután számos fenyege­tést kapott az interneten muzulmán csoportoktól. Újabb felbolydulást keltett, hogy a héten táblák jelentek meg a bécsi iszlám szervezetek székhelyénél. A táblákat egyszerű kartonpapírból készítették, kézzel. A rendőrség már eltávolította őket, az ügyben pedig a terrorellenes főcsoport indított nyo­mozást. A táblák kihelyezését Susanne Raab és magát a térképet elkészítő ausztriai iszlám dokumentációs központ is elítélte. „Teljesen elfo­gadhatatlan, hogy a szélsőséges po­litikai iszlám elleni harcot szélső­­jobboldali csoportok a vallásukat békésen gyakorlók elleni uszításra használják” - mondta Raab. Az Európa Tanács még a hét ele­jén az iszlám térkép visszavonására szólította fel Ausztriát, és előre fi­gyelmeztetett, hogy a térkép tápta­lajt nyújt a muszlimellenes érzé­seknek, és az eredeti céllal ellenté­tes hatása lesz. Béesben Ausztria tegnap ideiglenesen fel­függesztette a világhálón az iszlám térkép elérését, de az indoklás sze­rint nem a támadások miatt, csupán technikai módosításokat hajtanak végre az oldalon. (tasr) (Fotó: Twitter) Még egyszer a lehallgatósdiról FELEDY BOTOND A dán titkosszolgálat és oknyomozó újságírók munkájának kö­szönhetően kiderült, hogy Koppenhága az Egyesült Államok javára kémkedett. A célkeresztben Angela Merkeltől a svéde­ken át különböző európai politikai szereplőkig sokan benne voltak. Fontos hozzátenni, hogy a dokumentumok, amelyek elvileg bizo­nyítják a dán-amerikai együttműködést, a 2012-2014-es évekre vonat­koznak, tehát nem friss a sztori. Sőt, e kontextushoz az is hozzátartozik, hogy Edward Snowden 2013-tól szivárogtatta azokat az amerikai hírszer­zésre nézve káros információkat, amelyek rengeteg műveletet, informati­kai eszközt lelepleztek, és számos kínos pillanatot okoztak az őszinte han­gú titkos amerikai jelentések nyilvános felbukkanása miatt. Persze minden hírszerző és minden nagykövetség valós információkat és hasznos megfigyeléseket szeretne hazaküldeni a titkosnak vélt csator­nákon. Ehhez a tehetős országok egész arzenált vetnek be: a hagyományos humint- vagyis az emberekkel való kapcsolattartásból származó infor­mációk - mellett a sigint, tehát a különböző kommunikációs csatornák le­hallgatása is magától értetődő. Nincs ez nagyon másképpen egyetlen világhatalom esetében sem. Az Egyesült Államok régóta szeretne mindent tudni Kínáról, korábban a Szovjetunióról - és mindeközben persze a szövetségeseiről vagy éppen az ENSZ-főtitkárról is. Alighanem ez a szuperhatalmak dolga, és nincs is szuperhatalmi pozíció enélkül a nagy kupac információ nélkül. Ebben segíti az Egyesült Államokat az Öt Szem Szövetség (Five Eyes Alliance), amely még a második világháború végén alakult meg és azóta is tömöríti az angolszász országokat: az Egyesült Királyságot, Kanadát, Új- Zélandot, Ausztráliát és az US A-t. Ez a belső kör. Emellett több külső együttműködési réteg is létezik, amelyben a NATO-szövetségesek jó része megtalálható. A most kiszivárgott történetben tehát nem az az újszerű, hogy az Egye­sült Államok lehallgat valakit. Merkel már megküzdött több ilyen bot­ránnyal, nyilván az ő telefonját elég sok ország szívesen mikrofonozza be. Megkockáztatom, ezzel tisztában van minden német kancellár, és figyel arra, hogy ne telefonon csevegjen a legizgalmasabb dolgokról. Amiért izgalmas a botrány, az az európai aspektus. Hiszen megint mi történt? A dánokat meg tudta győzni Washington, hogy segítsen a többi európai szövetséges lehallgatásában. Úgy tűnik, ehhez még egy új állo­mást is létrehoztak annak idején. Persze a német szolgálatok is érintettek voltak hasonló együttműködésekben más szövetségesek kontójára az Egyesült Államokkal, és alighanem a britek a mai napig nagyban űzik Washingtonnal ezt a sportot. A többiekről csak gyanítjuk, de nem tudjuk. A kérdés tehát az, hogy az információs szuverenitás korában vajon az európai szövetségesek számára adódhat-e olyan pont, amikor e téren ösz­­szefognak? Lesz-e legalább egy szűk mag, amely transzparensebben bele mer menni egy közösködésbe? Alighanem a nemzetállamok legféltettebb játékszere a titkosszolgálat, és az onnan származó információk kiváló cse­reárut nyújtanak sok politikusnak. Mégis, a régiók versenyének korában, megint csak a saját, jól megfontolt európai érdekünkben, nem lenne rossz egy minimális önrendelkezés megtartása - és az információk kicsit jobb benntartása. Ez növelné a tárgyalási súlyunkat Washingtonnal is. FIGYELŐ Kémkedés és párbeszéd A dán-amerikai kémkedési bot­rány kivizsgálására szólított fel Jens Stoltenberg NATO-fötitkár. A Danmarks Rádiónak azt nyilat­kozta, az ügyben érintettek a NATO-szövetségesek, ezért fel kell deríteni, mi történt. Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár is teljes körű magyarázatot követel az ügy­ben Koppenhágától. Mette Fre­­deriksen dán kormányfő viszont azt mondta: nem figyelték meg rendszeresen a szövetségeseket, és hozzátette, nem hiszi, hogy az ügy ártana Dánia kapcsolatainak Né­metországgal vagy Franciaország­gal. „Téves kijelenteni, hogy helyre kell állítanunk kapcsolatainkat Németországgal és Franciaország­gal. Folyamatos volt a párbeszéd köztünk, titkosszolgálati ügyekben is” - mondta Frederiksen. Áz US A is békítő hangnemben reagált. Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője azt hangoztatta: a 2014-es incidens óta sok mindent megtárgyaltak. „Tel­jesen felülvizsgáltuk a tengerentúli megfigyeléssel kapcsolatos meg­közelítést Barack Obama akkori elnök rendelete nyomán” - jelen­tette ki Psaki. Hangsúlyozta, együttműködnek európai szövet­ségeseikkel, a megfelelő nemzet­­biztonsági csatornákon kezelnek minden kérdést. (mti, tasr) Prataszevicset végleg megtörték „Értelmetlen most a harc Luka­­senka rendszere ellen a szigorú fellépések miatt, megfelelőbb pil­lanatra kell várnia az ellenzéknek” -jelentette ki az a fehérorosz el­lenzéki aktivista, akit a Ryanair gépéről szedett le a fehérorosz tit­kosszolgálat. Raman Pratasze­­viccsel egyórás műsort sugárzott a börtönből az állami ellenőrzésű ONT tévécsatorna, a műsorban az ellenzéket beszélte le arról, hogy szembeszálljon Lukasenkával. Prataszevics ismerősei azt mond­ták, egyértelműen kényszer hatá­sára beszélt. A fehérorosz tévé azt állítja, a hatóságok nem is tudtak arról, hogy Prataszevics a gépen van, amikor bombariadó ürügyén a földre parancsolták. Prataszevics szerint egy közeli szövetségese árulhatta el, akivel az indulás előtt beszélt interneten. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents