Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-29 / 148. szám
Í14 SZINFOLK ■ 2021. JUNIUS 29. www.ujszo.com A Jászságtól a Corvin térig J ászsági vagyok, Jászberényben születtem, Jászfelsőszentgyörgyön laktam. A családom életét átszőtte a zene szeretete, nagyon kevés rokont tudok említeni, aki nem volt muzsikus. Két nemzedéket tudok felidézni: anyai nagyapám brácsás, apai nagyapám prímás volt, édesanyám hegedült, édesapám ldarinétozott. Nagybátyáim a cimbalmot és a nagybőgőt választották. Kezdeti zenei oktatásomat - ahogy illik - autodidakta módon a család vállalta. A leckék kezdetének minden. pillanatára emlékszem, ötéves koromban nagyapám egy manapság ritka „nyolcados” hegedűvel lepett meg, kezembe adta, és rögtön munkához is láttunk. Elkezdte mutogatni a fogásokat, s nem sokra rá már nóták is megszólaltak a kis hangszeremen. Egy év elmúltával a házunk előtti pádon kaptam már helyet: nagyon sok családnál volt bevett szokás, hogy kiültek a lócára és együtt muzsikáltak. Ettől kezdve elköteleződtem a zene mellett: szüleimnek köszönhetően a 80-as évek elején felkerültem általános iskolába Budapestre. Ezt követően a Szent István Gimnázium zeneiskolájában tanulhattam, majd felvettek az akkor jó nevű KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó Zenekarába. Tanárom az a Farkas „Faresz” Gyula volt, aki a zenekar alapítójaként, a színpadi cigányzene megteremtőjeként zenészgenerációkat nevelt és indított el a hírnév felé. Jövendő pályámra is hatással volt, hogy még személyesen tudtam tőle nap mint nap tanulni. Az ott töltött évek meghatározók voltak ugyan számomra, de azért kis hiányérzetem is támadt, s a sokoldalú fejlődés igényével a klasszikus zene felé fordultam. 1987-ben - zenész nagybátyámnak köszönhetően - a Bécsi Konzervatóriumban folytathattam képzésemet Balog Viola professzor irányításával. A tanárom egykor a világhírű erdélyi magyar hegedűművész, Ruha István tanítványa volt, így a bécsi klasszikus tanítási módszerben és a közép-európai zenei hagyományokban is otthonosan mozgon. Később „Pista bácsival” is megismerkedtem, aki megtisztelt barátságával. Visszatekintve pályafutásomra, a tudásom legjavát a „zene fővárosában” szereztem. Jóllehet a Rajkó Zenekarban is viszonylag magas volt a követelmény, s dicséretben is bővelkedtem, de az új helyemen szinte elölről kellett kezdenem tanulni. Tanárnőm - játékomat hallgatva - szembesített először a valósággal, finoman, de érthetően: Jó, de se nem tiszta, se nem hamis.” Először nem is értettem a megjegyzését, de saját játékával támasztotta alá szavait. Kőkeményen vezetett vissza az alapokhoz, s egy olyan rendszert épített fel számomra, amely megfelelt a híres bécsi szintnek. Igen, minden tanszakon Bachtól a bécsi klasszikusokig az oktatóim nagyon értették ezeket a korszakokat, pedagógiai ismereteik birtokában tovább is tudták adni tudásukat tanítványaiknak. Az alapos munka meghozta eredményét: a második évben már a bécsi kerületek versenyét nyertem meg, így a kritikák mellett sikerélményben is lehetett részem. Később hangversenyekre is felkértek, például az osztrák főváros legendás zenei központjában, a Musikvereinben Bach-partitát játszhattam. Balog tanárnő készített fel a bécsi zeneakadémiai felvételimre, ahol a sikeres vizsgá után Sivó József magyar származású professzor, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere lett a mentorom. Az oktatásban nagy szerepet kapott a kamarazenélés, a kötelező tanrendben trió és kvartett egyaránt szerepelt. Itt is Bach triószonátáit, Mozart, vonósnégyeseit említhetem, s a közös munka elismeréseként jegyzem meg, hogy akikkel együtt muzsikáltunk, azokkal mind a mai napig tartom a kapcsolatot. A bécsi klasszikusok mellett a romantika is megérintett. A hegedű mesterei közül David Ojsztrah játéka áll legközelebb hozzám, szakmai berkekben őt tartják a világ legjobb romantikus hegedűművészének. A Magyarországon népszerű szovjet-ukrán mester, Leonid Kogan interpretációiból is sokat merítettem. Mi, magyarok büszkék lehetünk kiváló hegedűiskoláinkra, tanárainkra, így Auer Lipótra, aki az orosz hegedűsök nemzedékét oktathatta. Amikor 2020-ban Milánóban Shlomo Mintzcel léphettem fel, akkor érezhettem, hogy azonos zenei nyelvet beszélünk, mivel partnerem Fehér Ilona magyar-izraeli hegedűműtovább a családi hagyományokat, így beszél gazdag életpályájáról. Radics Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának vezetője hosszú utat tett meg, míg az együttes prímási posztján megállapodott. Művészetét 2009-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével, 2019-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Családos, fia cimbalmosként viszi vész és neves zenepedagógus tanítványa volt. A klasszikus zene szeretete mind a mai napig megmaradt számomra, autómban kizárólag a Bartók Rádiót hallgatom. 1992-ben tértem vissza hazámba családot alapítani. Mikor végiggondoltam itthoni jövőmet, a cigányzenét választottam. Akkor még kötelező minősítő vizsgát kellett tennem. Rövid felkészülés után az Országos Szórakoztatózenei Központ bizottsága előtt kiváló minősítéssel szerepeltem. A 100 Tagú Cigányzenekarban minden évben prímásversenyt rendeztek, s e megmérettetést a közönség is igencsak várta, kedvelte. Kelemen László, a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője, a Hagyományok Háza jelenlegi főigazgatója is eljött a meghallgatásra, s felajánlotta, hogy a győztes megkapja a táncegyüttes prímási posztját. A verseny nyerteseként kerültem a társulatba. Akkoriban még a népies műzenében voltam igazán otthon, ami az új munkahelyemen is tág teret kapott a repertoárban, de a tradicionális népzene egyre inkább előtérbe került, így tanulnivalóm volt bőven. A Budapest Táncegyüttesben töltött évek nagyon jó alapokat adtak a Magyar Állami Népi Együttesben való munkámhoz; 2001 óta vagyok tagja az együttesnek. Természetesen az utóbbi helyemen tudásomat, repertoáromat is fokozatosan bővítenem kellett, s mivel szeretem a szakmánkat, ez nem jelent terhet számomra. A színpadi színvonalas munkámhoz egy jó hegedűre is szükségem volt, nemrég jutottam hozzá Vincenzo Annarumma salernói mester hangszeréhez, amit a múlt század elején készített. A tudást, amit megszereztem, nem rejthetem véka alá. Még a rendszerváltozás előtt jegyeztem el magamat a zenével, s némi nosztalgiával kell bevallanom, hogy mára az igények kissé „megcsappantak”. Ennek oka részben gazdasági: a hagyományos cigányzene visszaszorult a vendéglátó intézmények kínálatából. Fontos feladatomnak tartom, hogy a tehetséges zenészek megfelelő oktatásban részesüljenek. Visszautalok az Országos Szórakoztatózenei Központ követelményrendszerére, a vizsgára neves tanárok - s nem például a YouTube - készítették fel a jelentkezőket. Meggyőződésem, hogy az online módszerekből a zenészek soha nem tudják elsajátítani a színpadi viselkedéskultúrát, feloldani a zenészre váró stressz hatását. Ezzel részben pszichológiai feladat is hárul rám, hogy ez irányú tapasztalataimat megosszam a fiatalokkal, s ezzel élek is. Külön szólnék arról a megszívlelendő tényről is, hogy az én generációm gyermekei már nem tekintik kötelező feladatuknak a családi zenei hagyományok folytatását, s ezzel a nemzedékről nemzedékre átadott tudás veszhet el. E folyamat megállítását szívügyemnek tekintem, számos versenyen például zsűritagként támogatom a tehetséges zenészek fejlődését. Sokszor keresnek meg fiatalok kérdésekkel, kérik tanácsomat; ha tudok, segítek, hiszen egykor nekem is sokan egyengették a pályámat. (cser) Szerkeszti: Grendel Ágota. E-mail: agota.grendelfttujszo.com. Levélcím: DUEL - PRESS s.r.o., Új Szó - Sziníolk, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
