Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-22 / 142. szám
www.ujszo.com I 2021. június 22. KULTÚRA 113 Magyarul a pozsonyi sétatéren A Több mint szomszéd rendezvénysorozat szabadtéri zenei fesztivállal csúcsosodott ki az elmúlt hétvégén Berecz István és a gyerekek (Fotó: Prikier László) JUHÁSZ KATALIN Nem mindig viselte Hviezdoslav nevét Pozsony egyetlen valamirevaló sétatere. Hogy mire való manapság? Egyszerű a válasz: szabadtéri koncertekre, kirakodóvásárokra, önfeledt fagyizásra, kutya- és gyereksétáltatásra. Múlt csütörtöktől vasárnapig magyar zenészek váltották egymást ezen a helyen, a Több mint szomszéd kulturális rendezvénysorozat idei megkoronázásaként - bár nem szívesen használom a korona szét. „Képzeld, tesó, énekelt az előbb valami magyar csaj, elképesztő hangja volt! És cimbalmos is játszott a zenekarban!” - kiabálta a telefonba egy tizennyolc év körüli szlovák fiú az Sznf híd alatti buszmegállóban, Palya Beáék szombati koncertje után. Hát igen, az ilyen pillanatokért érdemes rendezvényt szervezni a szomszéd országban. Kár, hogy a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet szervezői nem hallották ezt a spontán reakciót. De kezdjük a csütörtöki csúcspontokkal, teljesen szubjektív alapon. Számomra a Kaláka együttes testesíti meg az irodalom és zene nívós kapcsolatát, legyen szó gyereklemezekről vagy Szabó Lőrinc, illetve Kányádi Sándor költeményeinek zseniális, felnőttes megzenésítéseiről. Ez az együttes 52 éve „űzi az ipart”, számtalanszor láttam őket, és mindig csillogott a szemük a színpadon - most is, a 35 fokban, a pozsonyi sétatéren. Remek címet választottak: Csak az egészség meglegyen. Ezt a dalt is ismertem persze, de ebben a mostani kontextusban egész más füllel hallgattam. Gryllus Dániel a koncert előtt fél órával még Háy János írót hallgatta a közönség soraiban, aki érdekes dolgokat mondott. Kortárs magyar író tán még sosem „lépett fel” a pozsonyi sétatéren. Az idézőjel azért csúszott be, mert én nem neveznék fellépésnek egy író-olvasó találkozót, Háy János viszont többször is ezt a szót használta - hogy tudniillik a pandémia előtti időszakban a sok fellépés miatt alig maradt ideje írni. Irigylem a problémáidat, mondaná megannyi kolléga, akik nem írásból élnek, hanem polgári foglalkozásuk van, és csak éjszakánként alkothatnak, ha marad még energiájuk. Háy azonban - Récsei Noémi kérdéseire válaszolva - elmondta, hogy a karantén alatt szárnyakat kapott, öt évre való szöveget sikerült megírnia. A firtató alkérdésre már kitérően válaszolt, nem árulta el, mik ezek. Csak annyit tudtunk meg, hogy az idei, őszre csúszott könyvhétre megjelenik egy regénye Mamikám címmel. Ami viszont vitathatatlan: az irodalom olyan, amilyenek mi vagyunk. Egyszerre állunk két lábbal a földön, de a racionális módon megközelíthetetlen világ is része az életünknek. A másik fontos aranyköpés: íróként nem elégedhetünk meg az eddigi dicséretekkel, nem szabad engednünk, hogy a hiú énünk felülemelkedjék írói elvárásainkon. Aki maradéktalanul elégedett magával, az nem tud továbblépni. Ámen. De térjünk vissza csütörtök délelőttre, amikor a pozsonyi magyar iskolások válogatottjai léptek pástra a Hviezdoslav téren, hogy tanuljanak néhány hasznos lépést Berecz Istvántól. A fiatal táncoskoreográfusról már jó pár éve nem elegendő azt írni, hogy ő Berecz András mesemondó fia. Saját tehetségének köszönhetően jutott el oda, ahol ma jegyzik a szakmában - és ez bizony igen magasan van, hölgyeim és uraim. Berecz István és a Bajkó zenekar táncházat tartott a pozsonyi magyar diákoknak csütörtök délelőtt, a Sétatéren, minimum 35 fokban. Felemelő volt látni, hogyan „lelkesedik be” hetvennyolcvan gyerek, akikkel előzőleg csupán annyit közöltek, hogy az első órára vigyenek tankönyvet, mert később táncolni mennek. Fonod Marianna tanárnő kíváncsiságból elnavigálta a helyszínre gimis „etnósait” , akik eleinte csak fintorogtak, mint Ronaldo a kólára, aztán elkapta őket a hév, és lelkesen ropták a kicsikkel együtt. Épp azt énekelte az egész magyar csődület, hogy „A pozsonyi sétatéren megy a villamos”, amikor tényleg bekanyarodott a 4-es villamos, én pedig majdnem elsírtam magam. Hazai magyar bandának mi sem lehetne nagyobb elismerés, mint a főváros szívében a húrok közé csapni. Valami ilyesmit érezhették a stoner rockot és blues rockot játszó somoijai The Butchers tagjai is. Tíz éve alakultak, minden lemezük jobb az előzőnél, úgyhogy kitartásból egyest, tehetségből pedig csillagos egyest érdemelnek. Az utolsó két számot már nem vártam meg, de remélem, gyorsan megrohanták őket cédákért a koncert után. A veterán hangulatjavító Hot Jazz Band munkásságával kapcsolatban számos csatát megvívtam szkeptikus zenészekkel az elmúlt évtizedek során - remélem, néhányszor én győztem. Szombaton ők is felléptek a sétatéren, méghozzá V4-es körítéssel. Legjobban kedvenc szlovák zongoraművészem, Ladislav Fancovic lepett meg. Eddig is tudtam róla, hogy a komolyzene mellett minden spontán adódó huncutságban benne van, ekkora csibészséget azonban még tőle sem vártam: a húszas, harmincas évek népszerű magyar kupiéit zongorázta lelkesen a színpadon. A lengyel és cseh zenészek nevét sajnos nem jegyeztem meg, a közös improvizációk viszont remekül sikerültek. És most térjünk rá - végrevalahára - Palya Beára. A nemzetközi világzenei berkekben évek óta ismert magyar dalszerző-énekesnő remek zenészekkel lépett színpadra, és látszott rajta, hogy alig várta az élő koncerteket. Hinta című dalát a kassai Gablyasz Péter írta, aki közre is működött a koncerten. A videoklip a szintén kassai Szaszák György rendezésében fél éve hódít a YouTubeon, most pedig ugyanott megtekinthető a dal magyar-szlovák verziója, amely a pozsonyi sétatéren is elhangzott. Valahogy így képzelem én az igazi „szomszédolást”. Palya Bea szlovákul is dalra fakadt (A szerző felvétele) Európai premiervetítést is tartogat az induló kassai Art Film Fest Holnap kezdődik a 28. Art Film Fest Nemzetközi Filmfesztivál, amely speciális. Panoráma szekciójában 22 filmet vetít, olyanokat is, amelyek más helyekről már dijakat gyűjtöttek be. A fesztivál az elhúzódó bizonytalanság miatt kamarajelleget öltött, s foként a hazai termésre fókuszál. A szűkítés miatt hagyományos információs szekcióit a Panoráma névre keresztelt új blokkba sűrítették. Az előzőkben már ismertettük a mustra Kék Angyal díjért kiírt versenyének filmjeit, valamint a Szlovák idény szekcióba besorolt produkciókat. Ä Panorámába olyan filmújdonságokat sikerült megszerezni, amelyeket az Art Film közönsége láthat először, de a későbbiekben remélhetőleg a filmklubok is műsorukra tűzik ezeket. Ilyen újdonság Ehe Wajeman Éjszakai ügyelet (Médecin de nuit) című film noiija, melynek főhőse az ötvenes Mikael. Orvosként permanensen éjszakai ügyeletben megszállottan, jótét lélekként gyógyít elesetteket, időseket, hajléktalanokat, drogosokat. Az egymásba érő ügyeletek apatikussá, lemondóvá teszik, amit tetéz a nyomás is gyógyszerész rokona réApa és autista fia az Akkor hát gyerünk! című izraeli filmben (Forrás: MK2 Films) széről, hogy hamis recepteket újon fel nem legális gyógyszerekkel. Az orvos úgy dönt, kiszáll a körforgásból. Elhatározását azonban nem biztos, hogy képes lesz megvalósítani. Az, izraeli Nir Bergman figyelemre méltó bravúrral, szentimentalizmus és pátosz nélkül forgatta le Akkor hát gyerünk! (Hine Anachnu) című filmjét. Idősödő apa és felnőtt autista fia kapcsolatát tárja fel, emberjogi kérdéseket is érintve. Az elvált Aharon egyedül nevelte autista fiát, ám elérkezett az idő, amikor maga is támogatásra szorul. Lehetőségként merül fel, hogy fiát speciális intézetbe adja. Ám hogy ezt elodázza, megszöknek az ügy intézői elől. Úgy véli ugyanis, hogy fia még nem kész az elválásra. A szökés rádöbbenti, valójában ő nincs felkészülve arra, hogy elhagyja a fiát. Emmanuel Courcol Un triomphe című filmje megkapta a legjobb európai vígjáték díját. A színész Etienne igent mond egy rendkívül ígéretesen hangzó ajánlatra, hogy foglyokkal vigye színre a Godot-ra várva című darabot. A kísérlet eredményét még Párizsban is bemutathatják. Hogy milyen sikerrel, és mi vár a „társulatra” a bemutató után, kiderül a kontinens legjobb vígjátékából. A svéd Henrik Schyffert első nagyjátékfilmje, a Spring Uje spring óriási sikert aratott hazájában. A valós történet főhőse Uje, a rocksztár, akinél orvosai Parkinson-kórt állapítanak meg. Megérkezik az Art Film Festre Jasmila Zbanic Quo vadis, Aida? című filmje, és az idei Sundance közönségdíjas alkotása, a Summer of Soul című dokumentumfilm is a legendás 1969-es harlemi zenei fesztiválról. Az utóbbinak Kassán lesz az európai premiervetítése. (tébé)
