Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-01 / 124. szám
4 I RÉGIÓ - DUNASZERDAHELY 2021. június 1. | www.ujszo.com Új terek és tervek a vmk-ban a Covid után KISS BARTALOS ÉVA Nem várt akadályokkal kellett szembenézni nem sokkal kinevezése után a dunaszerdahelyi művelődési központ új igazgatójának. Takács Tímeát 2019 decemberében nevezte ki az önkormányzat a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központ élére. Mire igazán belevágott volna a tervei megvalósításába, kitört a világjárvány, bezártak a kultúrházak, a kávézók, megszűnt a szociális életünk. DUNASZERDAHELY Mindezek ellenére sikerként könyveli el a tavalyi évet a kultúrházban. Hogy ez minek köszönhető, és milyen irányt vehet a kultúra és a művelődés nem csak a Csallóköz szívében, arról Takács Tímeával, a kultúrház igazgatójával beszélgettünk. Kulturális szempontból is ingerszegény volt 2020. Önöknél azonban a bezártság ellenére sem állt meg az élet, mi történt az elmúltévben? Március 15-én „köszöntött be” hozzánk a Covid-19, aminek senki nem örült, de utólag elmondhatjuk, hogy kihoztuk a rosszból a jót. Ezért mondhatom, hogy 2020 egy sikeres év volt, ebben egyetértünk a kollégákkal. A lezárásig minden program ment a maga útján, majd a szinte naponta változó utasítások ellehetetlenítették a további szervezést. Decemberben iktattak be igazgatónak, új vezetőként érkeztem ide. Volt egy koncepcióm, amellyel megnyertem az igazgatói poszt betöltésére kiírt pályázatot, a lezárás alatt elkezdtük megvalósítani mindazt, amit felvázoltam a tervben, és amire a megválasztásommal igent mondtak. 1984- től járok a kultúrházba, először a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes tagjaként, később a Fókusz Gygrmek-, és Diákszínpad társrendezőjeként, majd 2004-ben megalapítottam a saját csoportomat, a Novus Ortus Diákszínpadot. Rendszeresen itt voltam, és itt vagyok minden hétvégén. Ez egy komoly munka. És függőség is? Ha már az ember ennyi időt tölt egy helyen, azt is ' kiismeri, látja, min kellene változtatni. így van, úgy jártam ide, mint csoportvezető, zsűritag, majd 2009-től a városi hivatalban dolgoztam a kultúra, sport és ifjúság alosztályán, és ebből a munkakörből kifolyólag részletesebb betekintést nyertem a művelődési központ munkájába, személyesen ismertem az alkalmazottakat, lehetőségem volt látni, hogy dolgoznak. Mit sikerült megvalósítani azokból a tervekből, amelyeket korábban felvázolt? Műszaki szempontból elszállt egy korszak a kultúrház felett, a technikai felszereltsége elavult és nagyon hiányos volt. Több helyen lecseréltük a régi bútorokat, a gépparkot, bővítettük a vmk eszköztárát, de a színházteremben ment végbe a legnagyobb változás. A Bethlen Gábor Alap pályázatán való sikeres részvétel nagyban hozzájárult a terveim megvalósításához. Ebből a támogatásból például kialakítottunk egy hatalmas pultot, amely lehetővé teszi, hogy egy helyről vezéreljük az új fény- és hangtechnikai berendezése-Takács Tímea (Somogyi Tibor felvételei) két. Dunaszerdahely anyagi támogatásával két LED-panelt szereltünk fel az oldalsó falon és a homlokzaton. Mindenképp a 21. század technikáját szerettem volna behozni a kultúrházba. A további pályázati összegek pedig lehetővé tették a nyári programjainknak a megvalósítását, így tíz koncertet és egy szabadtéri színházi előadást tudtunk megvalósítani. Az önkormányzattól kapott anyagi forrásból tudtuk átvészelni ezt a kritikus időszakot, mert bevételünk nem volt, csak kiadásunk. Tavaly nyáron sikerült megnyitnunk a kávézót, amelynek ötlete szintén szerepelt a terveim között, ami a komfortérzetet növelő szolgáltatásunk egyike. Reméljük, a nyitáskor, ezt is újraindíthatjuk. Rengeteg új helyet alakítottunk ki a kultúrházban, takarítottunk, festettünk, gumit raktunk, drapériát varrt a kolléganő, növényeket ültettünk át, aktívan bekapcsolódtunk a munkálatokba. Magunk is minden energiát belefektettünk abba, hogy újítsuk, szépítsük a kultúrházat. Ötleteltünk, mit tehetünk azért, hogy egy jól működő kultúrházat hozzunk létre, és a bevált hagyományokat is megtartsuk. A lezárás-ellenére a régi csoportjaink és a körök mellé több új művészeti csoport is jelentkezett. El-HAZANEZO indítottuk a Csapiár kreatív műhelyt, felkérésemre elkészült a vmk szignálja is, a nagy tükörtermet és a kis tükörtermet is felújítottuk, kifestettük, és még sorolhatnám, hogy mennyi munkát végzett el közösen a csapat. Elférnek majd a rendezvények is? Hiszen a kultúrház a közönségnek a színházról, az előadásról szól. Négy új termet sikerült kialakítanunk. Kettőt a közönségnek, kettőt pedig magunknak. A száz fő befogadására alkalmas új kamaratermünket Dunaszerdahely díszpolgáráról, Rácz Tibor harmonikaművészről nevezzük el. Ide már megérkezett a szárnyas zongora is. Weisz Gábor az új hangtechnikai berendezéssel Ezt egy olyan helyiségből alakítottuk ki, amelyben az idő folyamán rengeteg felesleges holmi gyűlt össze. Mellette a reikitermet is teljesen felújítottuk. Itt a Ringató foglalkozások folytatódnak, amint a járványhelyzet engedi. Tavaly összesen tizenkét konténert pakoltunk meg lomokkal. A közönség számára elindítottuk az online jegyvásárlást, emellett természetesen a hagyományos pénztár is megmaradt. A pénztár fölé kihelyezett három képernyőn nyomon követhető majd az aktuális program, illetve sorban állásnál azt is feltüntetjük majd, hogy hol vannak a szabad helyek, így várakozás közben választhat a néző. Mellette több online felületen is megjelentünk, ez is lehetővé teszi a tudatos brandépítést. Dunaszerdahely nemcsak járási székhely és regionális központ, hanem kulturális is. Le tudja ezt képezni a kultúrház a programokkal? Azon vagyunk, hogy ez így legyen. Meghatározó élmény volt számomra, amikor 2010-ben Dunaszerdahely mutatkozott be a Művészetek Palotájában (Müpa) Budapesten. A Csapiár Benedek Városi Művelődési Központ a jövőben mindenképp szeretné bővíteni a kulturális alapkínálat, s egyben színvonalas, magas kultúrát kínálni és nyújtani, amelyre egyre nagyobb az igény. A minőségbiztosítás a világjárvány után az élet minden területén elengedhetetlen követelmény lesz. Szeretném kicsiben megteremteni azt a minőséget, ami a Müpában elérhető. Ezért is folyamatosan takarítjuk ki és újítjuk fel azokat a termeket, amelyeket eddig nem használtak, hogy párhuzamosan futhassanak a programok. Gyakran halljuk, hogy merjünk nagyot álmodni, és ezek az álmok meg szoktak valósulni. Kiváló csapattal dolgozom együtt, és bízom benne, hogy lehetőségünk lesz közösen teljesíteni az elképzeléseket. A kamaraterem multifunkcionális, úgy lett tervezve és kialakítva, hogy moziként is használható legyen. Szeretnénk megalapítani a filmklubot, ahol művészfilmeket vetítenénk. Emellett nem mehetünk el a könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, színészekkel folytatott beszélgetések mellett sem. Van igény Dunaszerdahelyen egy művészfilmeket vetítő filmklubra? Mennyire tud helyet adni a vmk a különböző rétegeket vonzó programoknak? Fel kell mérni az igényt. Ha van kínálat, van kereslet és ez fordítva is igaz. Szervezzük a nyári koncertjeinket a kultúrház elé, a még nagyobb közönségnek. Igaz, vannak művészeti irányzatok, amelyek csak rétegeket szólítanak meg, de lehet, hogy ebből kinő a tömeg. Legyünk optimisták. Mindig is úgy gondoltam, hogy azok, akik a kultúrában dolgoznak, tanítanak is. Nekünk nemcsak az a kötelességünk és dolgunk, hogy műsorokat szervezzünk, és szórakoztassunk, hanem tanítsuk is a közönséget. Fontos, hogy az ember élményekkel távozzon egy kulturális eseményről, olyanokkal, amilyennel a fesztiválokon találkozunk, ahol minden oldalról különleges behatások érnek. Lehet, valaki azt mondja, hogy nem szeret bizonyos zenei irányzatot, mint például a dzsesszt, vagy a népzenét, de ha meghallja, már van esély rá, hogy megszereti. Ezzel is tanítanunk kell az embereket, hogy van egy más műfaj, amit talán még nem szeretünk, de megszerethetünk. Elképzelhetőnek tartja például egy dunaszerdahelyi csoportok közreműködésével készülő gálaműsor megszervezését? Ha rendeznének egy ilyet, akkor a kulturális élet szereplői megfelelnének az elvárásoknak? Meg tudnánk rendezni egy ilyen programot hazai előadókkal, ebben biztos vagyok. Azt gondolom, komplex, színvonalas műsort tudnánk összeállítani a városban működő kulturális csoportok műsoraiból. Prózai, zenei és mozgásos, tánc műfajból is lenne miből meríteni. Az amatőr, művészeti csoportjaink, előadóművészeink nagyon magas színvonalon művelik a kultúrát az általuk választott műfajban. Látjuk, hogy a kultúrház milyen sokrétű központ, és az elmondottak alapján ezt a vonalat fejlesztenék tovább. Évekkel ezelőtt felmerült a kőszínház ötlete Dunaszerdahelyen. Adottak most ehhez a körülmények? Szerintem a vmk-ban nem adottak a körülmények. A kőszínház teljesen más intézmény, mint egy vmk. A színház az színház, a kultúrház rengeteg egyéb más feladatot és funkciót lát el. Hogyha újra felmerülne a téma, azt gondolom, talán szerencsésebb lenne Közép-Szlovákiában megalapítani, hiszen környéken nemcsak a Komáromi Jókai Színház van elérhető távolságban, hanem közel van a Győri Nemzeti Színház is. Ezen kívül a kassai Thália Színház is rendszeresen játszik nálunk, valamint más társulatok is ajánlják a műsorukat; bérletes előadásaink vannak. Úgy gondolom, azt kell működtetni, ami bevált, ami már működik, vagy ott segíteni, ahol gyengébb a helyzet. Folyamatosan enyhülnek a járványügyi intézkedések, már kulturális programok megtartása is engedélyezett. Miben lesz más a kultúra a Covid-19 után? Januártól azzal számoltunk, hogy júniustól őszig biztos lesznek engedmények, ehhez igazítottuk a munkánkat is. Ebbe a pár hónapba szeretnénk besűríteni a programjainkat. Vannak események, amelyek 2019- től nem valósultak meg, ezekre továbbra is érvényesek a belépőjegyek. Lesznek új események is, de most már szeretnénk eleget tenni a közönségnek, akik kitartottak mellettünk, és nem akarták visszaváltani a jegyeket. Remélem, ha enyhül a járvány, mindenki várja majd a kulturális rendezvényeket, hogy feltöltődhessen, ezt igazolja az is, hogy engem és a kollégákat is megállítanak az utcán, mindenki várja a nyitást. Remélem, jönnek, támogatnak bennünket és velünk lesznek, ahogy eddig is velünk voltak, amit ezúton is nagyon köszönünk.
