Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-12 / 134. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2021. JUNIUS 12. izl Lesz-e rendszerváltás Magyarországon? Jövőre lesz tíz éve, hogy e sorok írója visszautasította a magyar állampolgárság felvételét, a rá váró nagykövetségi alkalmazottaktól a lapunkban „Nem leszek orbánisztáni” címmel megjelent kommentárban „kérve elnézést”. Azt azonban a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy tíz évvel később ugyanott tanunk, vagy még az akkorinál is rosszabb lesz a helyzet. Tíz évvel ezelőtt az akkor épp elszántan magyargyűlölő Ficokormány és az ezt követő álszent Radicová-kabinet elleni dacból igényeltem a magyar állampolgárság felvételét, felkészülve arra, hogy emiatt megfosztanak a szlovák állampolgárságomtól. 2012. január 9-én csak annyit kellett volna tennem, hogy besétálok a pozsonyi magyar nagykövetségre, és leteszem az esküt: „Én, Molnár Iván esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” A pár nappal korábban életbe lépett új alaptörvény miatt azonban akkor erre már nem tudtam elszánni magam. „Magyarország január elsején életbe lépett fideszes Magyarországon 2022 tavaszán országgyűlési választást tartanak. Mi következik a választás után? Tovább folytatódik a gránitnál is szilárdabb Nemzeti Együttműködés Rendszerének építése és kísérletezés az illiberális demokráciával vagy három győztes választás után alulmarad a Fidesz? Milyen esélye van az ellenzéknek, és milyen lehet a Fidesz-kormányzás utáni Magyarország? Vajon rendszert vált-e Magyarország? Molnár Iván véleménycikkével a Szalon mellékletben vitát indítunk a témában. VITA A SZALONBAN alaptörvényét és az erre épülő sarkalatos törvények egy jelentős részét ugyanis egész egyszerűen nemhogy nem tisztelem, de azért drukkolok, hogy minél hamarabb hatályon kívül helyezzék őket. Többségük ugyanis csak egy célt szolgál: Orbán Viktor és a Fidesz hatalmának a bebetonozását, a Magyarországot Orbánisztánná, Európa egyik legsötétebb helyévé alakítva... Ha valóban letenném és komolyan is venném az esküt, első honvédő utamnak a miniszterelnöki hivatalba kellene vezetnie, hiszen Magyarország legnagyobb ellensége ma a demokratikus jogállamot leépítő Orbán-kormány” - írtam a 2012 januárjában megjelent kommentáromban. Ez utóbbit azzal zártam, hogy ha „egyszer Magyarország és Szlovákia is normális ország lesz, akár még kettős állampolgár is lehetek, a két ország politikusait ismerve azonban attól tartok, hogy erre már nem ebben az életemben kerül sor”. Nos, bevallom, hogy az utolsó megjegyzést nem gondoltam teljesen komolyan. Abban reménykedtem, hogy az akkori helyzet a mélypont, a magyar választók nagyon gyorsan felismerik az Orbán-rendszer lényegét, és gyorsan megszabadulnak ettől a hazug, álkeresztény és álnemzeti, valójában magyarellenes és az összes keresztény elvet megszegő kleptokrata rezsimtől. Sajnos azonban nem tévedtem abban, hogy az új alaptörvény Orbán és a Fidesz hatalmának a bebetonozását szolgálja. Ma ott tartunk, hogy az egymástól világnézetileg fényévekre levő ellenzéki pártoknak kell összefogniuk ahhoz, hogy legalább bizonytalan próbálkozást tegyenek Orbán leváltására, miközben már az sem biztos, hogy ha ez egyáltalán sikerül, az azt megnyerő mostani ellenzéki pártoknak még lesz mit kormányozni. Orbán és oligarcha strómanjai ugyanis mára szó szerint kilopták az országot a magyarok alól, az állami vagyontól kezdve az uniós támogatásokon keresztül az igazságszolgáltatásig és a média nagy részéig szinte mindent a magukénak tudhatnak, és amit még nem, arról gondoskodnak a választásig hátralevő időszakban. Már az eddig elkövetett bűnök is elég okot adnának arra, hogy Orbánt eltávolítsák a hatalomból, a valódi árulás azonban még csak most jön. A sanghaji Fudan Egyetem Budapestre tukmálásával és több más felelőtlen engedménynyel ugyanis Orbán teljesen kiszolgáltatja az országot Kínának. A fideszesek, akik annyira küzdöttek a „nyugati gyarmatosítás” ellen, épp most adják át Magyarországot gyarmatként a népirtó kínai kommunista diktatúrának, amely az elmúlt napok nyilatkozatai alapján már most is gyarmataként tekint az országra. Hogy ennek véget vessenek, már nem lesz elég egy egyszerű kormányváltás. A fideszes hatalom bebetonozása miatt egy elhúzódó és durva átmenetre kell felkészülnünk, aminek csak az első lépése lenne a jövő évi kormányváltás, a nyugati szövetségesek bizalmának a fokozatos visszaszerzése, a jogállam és az egészséges médiakörnyezet visszaállítása. Ha a magyarok valóban vissza akarják szerezni az Orbán által ellopott országukat, utoljára talán még megszívlelhetnék Orbán tanácsát, amelyet a páneurópai piknik huszonötödik évfordulóján, még 2014-ben osztott meg velünk: „...nem kell okoskodni, nem kell nagyon nagy teóriákat felépíteni, hanem csinálni kell a dolgot, mindent csinálni kell, ami a szabadság irányába viszi az országot”. Hogy Magyarország újra a szabadság irányába forduljon, első lépésben most Orbánt kell eltávolítani a kormánykeréktől, újra nyugati irányba fordítva a hajót, ellenkező esetben már nem lesz visszaút. Molnár Iván DIGITÁLIS EMLÉKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Egy számítógép Dunaszerdahelyről A kép a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskolában készült talán 1990- ben, de nem biztos, hogy akkor. Egy azonban biztos: az őskorból származik. A számítógépes őskorból. Amit ábrázol, az egy digitális mamut. Méretét tekintve is az. S miért választottam pont egy olyan fotót, amit a gép ural, s az ember csupán mellékszereplőnek tűnik rajta? Talán azért, mert a kis asztali számítógépünkön írni is lehet, s vonzalmam az írni tudó gépekhez gyermekkori eredetű. Volt otthon egy régi masinánk, azzal szoktam játszani. Teljesen elbűvölt, hogy ha ráütök egy billentyűre, felperdül a karcsú acélkar, rácsapódik a gép szélességében kifeszített indigószalagra, és ezen keresztül rápecsételi a papírra a billentyűnek megfelelő betűt. A szalag egy idő után kiugrált a helyéről, vissza kellett tenni, és nyakig tintás lettem tőle, de nem számított, mert az írás csodája - technikai szempontból is - teljesen felvillanyozott. Mint ahogyan mostanság az is, amikor beprogramoznak a számítógépbe mondjuk egy nyakcsigolyát, s amit a gép kiköp, beépül valakinek a gerincébe, helyettesítve az elromlott, működésképtelen emberi alkatrészt. Nem semmi. Bizony, ha a képen látható digitális őslény tudná, hogy utódai uralják az ún. 4.0 ipari forradalmat, a büszkeségtől felhevülnének az áramkörei. A gőzgép és a villamos áram után - ezek voltak az ún. első és második ipari forradalom főszereplői - eljött a számítógépek érája. Már az automatizált termelési egységek és robotok megjelenésével jellemzett harmadik ipari forradalom is a komputerekre épült, ám a robotok akkor még nem alkottak rendszert. A 4.0 forradalomnak viszont épp a rendszer a lényege. Az ún. okos üzemek - például az autógyárak - termelési folyamata úgy van beprogramozva, hogy önmagát irányítja, emberi beavatkozás nélkül. Sőt, a szállítási és az értékesítési folyamatokkal is hálózatot alkot. Mindennek persze társadalmi következményei is vannak. Az első ipari forradalom kezdetén a munkások összetörték a gépeket, mert féltek, hogy munka és megélhetés nélkül maradnak. A 4.0 forradalom kapcsán is felmerülnek kérdések. Jelenleg úgy tűnik, a mesterséges intelligencia egyelőre nem a csúcs-, s nem is a legrosszabban fizetett munkaerőt fogja kiiktatni, hanem a „középkáderek”-et. Például az autógyárakban azokra továbbra is szükség lesz, akik a robotokat programozzák és javítják, és egyelőre a vécét sem robot fogja pucolni, de a többiek munkahelye megszűnhet. És mi lesz velük? Ez csak egy a sok kérdés közül. Az ember sokszor tűnik mellékszereplőnek, mégis mindent ő ural. Ez a dunaszerdahelyi számítógép-matuzsálem sem tudott volna működni nélküle: kacsalábon forgó bumfordi, szögletes monitorján is ott vannak a gépbetűbe öntött emberi parancsok. A mesterséges intelligenciát is uraljuk, bár számos művészi alkotás foglalkozik a robotok lázadásának hátborzongató témájával. Egyelőre azonban az jelend a nagyobb veszélyt, hogy az ember saját magát nem tudja mindig uralni. Képes lesz tönkretenni a világot? Ez is egy aktuális kérdés. Vagy nem kérdés? Lampl Zsuzsanna
