Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-12 / 134. szám

www.ujszo.com | 2021. június 12.

SZOMBATI VENDÉG

9

Nem fogott ki rajta a pandémia

Kerekes Vica: „Nem engedhettem meg a vírusnak, hogy utolérjen, hiszen párhuzamosan dolgoztam több helyen..."

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Nem szorította sarokba a koronavírus. Sem szakmailag, sem fizikailag. Kerekes Vica végigdolgozta az elmúlt egy évet. „Nem vettem észre a rosszat" - mondja két színházi bemutatéja után és újabb filmjének forgatása előtt.

Termékeny időszakot tudhat maga mögött. Először kapott meghívást a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházba, ahol Jozef Gregor Tajovsky drámájában, A bűnben láthatta a közönség, majd meghívták Nagyszombatba, ahol A mizantróp című Moliére-darab modem átiratában játszott. Egyszerre két súlyos színpadi szerep, hosszú, színház nélküli évek után. Filmből annál több van a palettáján. Hol a cseheknél dolgozik, hol magyar filmbe hívják, hol több ország összefogásával készülő alkotásban szerepel. Most éppen egy cseh-magyar-olasz koprodukció vár rá, amelynek a felvételei nyáron kezdődnek.

Két súlyos darab próbafolyamatából rángatta ki többször is a járványhelyzet. Mennyire zavarta ez a hol fent, hol lent állapot a munkában?

Amint elengedtem az egyiket, már fogtam is a másikat. A főiskola elvégzése után a szolnoki színházban kezdtem el a pályámat, de tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét színpadra lépjek. Ráadásul itthon, szlovák nyelven. Tudathasadásos állapot volt ez, hiszen párhuzamosan tanultam a két szöveget. Délelőtt Pozsonyban próbáltam, utána szaladtam a vonatra, és délután már Nagyszombatban álltam színpadon. Másnap reggel pedig utaztam vissza Pozsonyba, a délelőtti próbára. Hol az egyik szöveggel, hol a másikkal küzdöttem.

Közben egy új magyar filmvígjáték, a Hab bemutatóján is megjelent Budapesten, hiszen a női főszerepet, egy bájos, szerelemre éhes cukrászlányt alakit a történetben. Máshogy tanul egy szlovák szöveget a budai lakásában, mint itthon, hazai környezetben?

Itthon talán könnyebb, hiszen benne vagyok a szlovák nyelvi közegben. Ez nagyon sokat számít. A nagyszombati próbafolyamat utolsó fázisában már nem utazgattam. Sokat segített, hogy mindenki szlovákul beszélt körülöttem. Moliére-t mondani még magyarul sem könnyű. Shakespeare-t játszottam már, de Moliére-t, ráadásul szlovákul, most először. Izgultam is néha, hogy mi lesz, ha netán kiesik egy szó? Mit mondok helyette? De úgy megtanultam a szöveget, hogy már visszafelé is el tudnám mondani.

Annyi sok filmszereppel a háta mögött dupla teher lehet hazai kollégák, itthoni közönség előtt bizonyítani, hiszen mindenki árgus szemmel figyeli, színpadon is van-e olyan jó, mint a kamerák előtt. De most egymás után két nagyszerű alakítással kápráztatta el a közönséget.

Az volt talán a szerencsém, hogy nem gondoltam bele, mire vállalkoztam. Már igent mondtam a pozsonyi

deni. És nem csak színészileg, emberileg sem! De nem adtam fel. Ebből a helyzetből is sokat tanultam. Ismét megtapasztaltam valamit magamról. Hogy miképpen hat rám, ha annyi főszerep után egyszer csak azt érzem, napokon át statisztaként állok a kamera előtt. A színészi egóm természetesen sokáig háborgott. Nagyon kemény harcot kellett vívnom magammaí, hogy elfogadjam a helyzetet. A Mária Terézia című sorozatban sem én voltam a címszereplő. Kaptam egy jelenetet és végeztem, de az a jelenet úgy volt megírva, hogy szólt valamiről. Itt meg azt éreztem, hogy használnak, ide-oda tologatnak anélkül, hogy csinálnék valamit. Sok mindent elhagyott a rendező, ami a forgatókönyvben ott volt. Nem tudott kielégíteni szakmailag, ami bekerült a filmbe, de alázattal végigcsináltam az egészet.

Karel Dobry személyében viszont kapott egy rendkívüli partnert.

O játssza a filmben a villa urát. O volt az én vigaszdíjam. Játszottam már vele egy német tévéfilmben. Ott párt alkottunk. Mondtam is neki, hogy ez legyei^a folytatás. Az a viszony, amely itt alakul ki köztünk. Eredetileg nagyon szép íve volt a szerepnek. Hogy mennyit mutat meg ebből a film, az engem is fölöttébb érdekel.

Szerepet kapott egy hollywoodi szuperprodukció, a Jack Ryan sorozat harmadik évadjában is, amelyet Chris Pine főszereplésével Budapesten forgattak.

Politikai töltetű akciódráma a film, amelynek minden része más országhoz kötődik. Elkerült az anyagom egy londoni castingügynökséghez, és beleírtak a történetbe, amely Csehországhoz kötődik. Elmentem egy amerikai filmbe Budapesten, ahol a cseh elnöknő német asszisztensét játszottam angolul - cseh akcentussal.

Mi jön ezek után?

Már tavaly kiválasztottak egy lélektani dráma, a Hétköznapi kudarcok főszerepére. Cseh-magyar-olasz koprodukcióban készül majd a film a romániai Grosa Cristina rendezésében. Nyáron kezdjük a forgatást. Egy nő átlagos napját különös robbanások sorozata szakítja meg. Ez az azonosíthatatlan jelenség teszi mérhetetlenül izgalmassá a történetet. Ezt követőén Szász Jánossal forgatok Olaszországban, aki Szerb Antal remekművét, az Utas és holdvilágot viszi filmre.

Járvány ide, járvány oda, elmondhatja, színészként még ebben a zűrös helyzetben sem veszített egy évet.

Izgultam azért én is egy keveset. Ápoltam az immunrendszeremet. Ha beléd költözik a félelem, az is gyengítheti rendesen. Nem engedhettem meg a vírusnak, hogy utolérjen, hiszen párhuzamosan dolgoztam több helyen. Borzalmas érzés lett volna, ha valamelyik produkció leáll miattam. Voltak esték, amikor az ágyban fekve feszültem figyeltem, hogyan lélegzem. Vigyáznom kellett magamra.

A szerző a Vasárnap munkatársa

„Színészi vágyaim nincsenek..."

Nemzetinek, amikor megkerestek Nagyszombatból. Kértem őket, hogy küldjék el A mizantróp Martin Crimp-féle átiratának cseh fordítását, mert az hamarabb megvolt, mint a szlovák. Elolvastam, és rögtön megéreztem a gombócot a torkomban. Megkérdeztem Juraj Bieliket, a rendezőt, hogy tudatában van-e, mire kért fel? Éreztem a fényt, a pozitív tónust a hangjában. Nekem elég, ha tudom, hogy bíznak bennem. Akkor már nem foglalkozom a feladat nehézségével. Színészi vágyaim nincsenek. Legyen komplexebb a szerep, izzasszon meg! A megúszós dolgokat nem szeretem. Hogy elég bejönni, színpadon lenni, mutatós kosztümben forogni... engem ez nem hoz lázba! Ilyen szerepben már nem is szeretnék közönség elé lépni. Csak olyanban, amellyel van mit közölni. És az is fontos, hogy nőként ne kelljen soknak lennem.

Még valami...

Nagyszombatban, A mizantróp próbáin ő vezette be a svédasztalt. Mindenki hozott valami finomságot otthonról, hogy erősek maradjanak.

Ha Budapestről utazott, Túró Rudival és finom kekszekkel érkezett, ha Fülekről, akkor hazai kolbásszal és selymes almapálinkával. Próba után mindig koccintottak.

Pedig színpadon bizonyos értelemben többnek kell lennie, mint a kamera előtt.

Ezt is kihívásként éltem meg. Hogy vissza tudok-e menni oda, ahonnan elindultam. A színpadra. És ha már ott vagyok, derüljön ki, színészileg mennyit fejlődtem az elmúlt években. Eleinte furcsa is volt minden. Szép, letisztult szöveggel kellett megbirkóznom A bűnben.

Nagyszombatban, A mizantróp női főszerepében (Fotó: djp)

Aztán élj átszőttük párszor a darabot, és jött újabb két film, egy szlovák és egy cseh. A szobalány és a Szerelem lábnjjhegyen. Az utóbbira már a karantén alatt elkezdtem készülni. Balett-tanárnőt játszom a történetben, figyelnem kellett az alakomra. Heteket töltöttem otthon, a szüleimnél, Füleken. Anyám minden földi jóval ellátott, és bizony felfutott rám egy-két kiló. Van egy kis edzőterem a pincénkben, nyújtottam, edzettem, hogy szaladjon le, aminek le kellett szaladnia. Prágában már koreográfus várt rám. így kezdtem a Covid utáni időszakot, tavasszal.

tési lehetőségük a szerelemben. Liza a villában szolgáló nők egyike, magabiztosan irányítja a dolgokat, de a tragédia őt sem kerüli el. Nem nagy szerep, mégis izgalmas vonal a filmben. Elolvastam a forgatókönyvet, volt egy elképzelésem az egészről, a forgatás során azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy itt most minden másképpen lesz, közel sem úgy, ahogy az én fejemben megszületett. Bizonyos mozzanatoknak én nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna, mint a rendező. Csalódott is voltam egy kicsit, ezzel az érzéssel pedig nem könnyű megküz(Talabér Tamás felvétele)

Egy romantikus cseh vígjátékkal, amelynek hőse, az egykori prímabalerina malmot örököl valahol vidéken, odaköltözik a férjével és hétéves kislányukkal, és a felújításhoz szükséges összeget táncórákkal próbálja megkeresni. Mindeközben válságba kerül a házassága, és az élet váratlan helyzet elé állítja.

Olyan volt ez az időszak számomra, mint egy nyelvi kalandtúra. Tajovsky 1912-ben írt egyfelvonásosában, a szlovák realista dráma egyik gyöngyszemében régi szlovák nyelven beszélek, a Szerelem lábujjhegyen Terezájaként csehül, Nagyszombatban Moliére szövegét Lubomír Feldek fordította szlovákra, ami az ottani kollégáimnak is komoly kihívást jelentett. A szobalányban pedig nyitrai táj szólással kellett társalognom úgy, hogy német és magyar szavakkal volt fűszerezve a szöveg. Ez a szerep ráadásul erős jelenlétet kívánt tőlem.

Filmben epizódszerepet régen alakított.

Az első világháború kitörése előtt, egy magas beosztású, monarchiabeli hivatalnok prágai villájában játszódik a film. Azokban az években, amikor a nőknek még választási joguk sem volt, nem még szabad dön-