Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-12 / 134. szám
www.ujszo.com | 2021. június 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Majd megvirrad? Jönnek a megmondó kommentelők a maguknak adott pallosjoggal KORPÁS ÁRPÁD • • lünk a néhai bányaműves Ubürgerek pazar polgárházai előtt az egyik besztercebányai főtéri kávéház teraszán. Megtorpan a felénk mozduló pincér, és kisvártatva a kolléganője áll meg az asztalunknál. Angolul indít, de szlovákra váltunk. Kedvesen kiböki, hogy amikor a munkatársa meghallotta magyar beszédünket, inkább őt küldte hozzánk, mert jobban tud angolul. Miközben felveszi a rendelést, szó szót követ, és arról társalgunk vele, hogy Besztercebányától délre - légvonalban hatvanhetven kilométernyire - magyarok is élnek. „Itteni” magyarok, nem magyarországiak. Említem neki, hogy több mint 458 ezer magyar nemzetiségű él Szlovákiában, az összlakosság nyolc és fél százaléka. Azután asztaltársaságunk már magyarul diskurál tovább, és önkéntelenül is béle-belehallgatunk a covidos korlátozásokkal együtt feloldódó teraszi kommunikációba. A kedélyes zsongást a szlovák nyelv uralja, de angol és spanyol mondatfoszlányokat is fel-felkapnak az Ohegy vagy a Garam felől érkező szélfutamok. S persze mi is küldünk magyar szavakat - elindulnak az Alsó utcai Bethlen-ház vagy a városi erődítményen belüli Mátyás-ház felé. Eszembe jut Ipolyi Arnold Bél Mátyástól átvett története az itteni régi toronyőrökről, akik hajnalonta ezt kiáltották vigyázó társaiknak: „Szóljál, virrasztó, szóljál!” Mire amazok egy dallam kíséretében ekképpen válaszoltak: Hajnal vagyon, szép piros hajnal, hajnal vagyon! Majd megvirrad, hajnal vagyon, szép piros hajnal! „Sokáig, midőn már ezen régi magyar őrkiáltásnak, mely más városokban is dívott, értelmét veszték, kiálták még Besztercebánya tót poroszló őrei a toronyból: Szalaj, virrasztaj! ” - úja Ipolyi. És ahogyan üldögélünk a hűvösebb fuvallatoktól visszafogottabb bányavárosi mediterrán estben, azon tűnődöm, miért tudunk a bennünket körülvevő múltkeretek és hagyományok ellenére is keveset a másikról. Miért ez a mentális lockdown? Elsétálunk a városfalmaradványok mentén, és közben eszembe jut, hogy zárul az idei népszámlálás. Kérdés, hogyan lesünk ki az új helyzetre biztosnak vélt bástyáink sokszor szűklátókörűsítő törésein keresztül. Hogyan okoljuk majd egymást a kínosan csak „végvárakként” kommunikált közösségi pozícióink elvesztéséért, úgy téve, mintha egyenest az a másik magyar lenne az ostromló, akinek pártos moslékot kell a nyakába zúdítani nevetségesen törpe védfalainkról vagy alattomos szurokkiöntőinkön keresztül. Jönnek majd az énmegmondtam-kommentelők, hogy - a maguknak kiosztott pallosjog alapján - zugfórumaikon „fejezzék le” a vélt bűnösöket. Majd megvirrad! Másnap reggel kiballagok a Mátyás-ház mögötti városi temetőbe, Petrogalli Oszkár (1874—1925) sírjához. A csehszlovák időszak kezdetén a losonci székhelyű Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője és a Prágai Magyar Hírlap (PMH) főszerkesztője volt. Ott, a temetőben arra gondolok, hogy neki is volt egy eszmevilága, amivel bizonyára sokan nem tudtak azonosulni, mégis elismerték az érdemi munkáját. Sokféleképpen közelíthetünk egy politikus életútjához, a döntő mégis az, hogy mennyire volt körültekintő, türelmes és integráló. Dzurányi László, a PMH akkori főszerkesztője e síremlék 1931 -es felavatásakor azt írta Petrogalliról: „Ez a magasraemelt nemes fő sohasem ütközött pártépületek kicsinyes gerendáiba, mert ott boltozódott fölötte az átfogó magyar kisebbségi gondolat és patrióta hivatás”. Petrogalli 1923-ban ezt jegyezte le: „Mindenki látja az ösvényt, ahová Európa népeit sodorják azok, akik a népek sorsáért felelősek, de nem keresnek sehol módot arra, hogy a katasztrófát megakadályozzák, minden művészetük abban telik ki, hogy megzavarják az emberek tisztánlátását, pillanatokra galvanizálják és így megszerezzék maguknak a tapsokat, az ünnepeltetést azok részéről, akiket romlásba taszítanak.” Visszaballagok a főtérre, és egy kávé mellett pár kattintással átfutom, hogy - tapsot remélve - megint kik és hogyan ütköztek pártkalyibáik kicsinyes gerendáiba. Szalaj, virrasztaj! Kizárólag elektronikai hulladékból készített, körülbelül 4 méteres szoborcsoport a G7 vezetőinek csúcstalálkozóján, Cornwallban. Az alkotás az amerikai Mount Rushmore után a Mount Recyclemore nevet kapta. (ietsrecycie.com) Orosz gázfegyver és agresszív Putyin A lengyel külügyminiszter szerint a puhább amerikai hozzáállás fokozza Vlagyimir Putyin agresszív magatartását. Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter a Rzeczpospolita napilapban figyelmeztetett erre, főleg annak kapcsán, hogy Joe Biden májusban bejelentette az Északi Áramlat-2 gázvezetéket építő német-orosz cégek elleni szankciók visszavonását. Emlékeztetett, hogy tavasszal lengyel-amerikai diplomáciai egyeztetés zajlott, és akkor Washington cáfolta a kiszivárgott hűeket, hogy a németekkel egyeztet. Rau utalt azokra a megbeszélésekre, amelyeket e héten Washingtonban Merkel és Biden munkatársai folytattak a gázvezetékről, és az egészet „amenkai-orosz-német párbeszédnek” nevezte. Szerinte ezt különösen a közép-kelet-európai országok fogják megérezni. A gázvezeték ugyanis radikálisan megerősíti Németország és Oroszország közös érdekeit, és közvetlen veszélyt jelent majd az európai békére. Ukrajna, Lengyelország és más közép-európai NATO- tagállamok katonai fenyegetettsége megnő. A lengyel külügyminiszter úgy látja: Moszkva kezdettől úgy tekintett az Északi Áramlat-1 és 2 gázvezetékekre, mint „a Nyugat egységét szétverő projektekre”. Rau szerint Berlin már korábban beleesett az orosz csapdába, most pedig Biden is ezt teszi. „Ez Oroszország agresszív magatartásának fokozódását fogja eredményezni” - vélekedett a miniszter, utalva a Zapad- 2021 nagyszabású orosz-fehérorosz hadgyakorlat ősszel esedékes újabb manővereúe, melyek során Oroszország tesztelni fogja az Egyesült Államok és Németország reakcióit. (MTI) Gyermeknapok BOLEMANT LILLA Magyarországon május utolsó vasárnapja, Szlovákiában június 1. a nemzetközi gyermeknap. Ilyenkor vidám programokkal várják a gyerekeket mindenütt, vagyis azokban a boldog országokban, ahol a gyerekek szabadon ünnepelhetnek. A gyermekeknek több világnapjuk is van, és a legtöbb nem vidám, hanem éppen a gyermekek szenvedéseire szeretné felhívni a figyelmet. Legalább annyi információt kellene nyújtanunk ezekről a problémákról is, amennyit a vidámságról, mert nem lehet elég sokat beszélni arról, mennyi gyermek szenved a világon. 1982. június 4-én az ENSZ Közgyűlése rendkívüli ülést hívott össze az izraeli agresszió miatt, amelynek ártatlan palesztin és libanoni gyermekáldozatai voltak. Ennek emlékére ez a nap az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja lett. Napjainkban nagyon is aktuális ez a kérdés, hiszen gyakran hallani híreket olyan gyerekekről, akik egyedül menekülnek a háború és egyéb agresszió sújtotta országokból, akár önszántukból, akár azért, mert elvesztették a szüleiket, akár maguk a szülők indítják őket egyedül útnak, jobb jövőt remélve számukra. Ezek a gyerekek azonban gyakran emberkereskedők áldozatává válnak, rabszolgaként végzik, akár prostituáltként, akár ingyenmunkásként, és sokan nyomtalanul eltűnnek. Szüleik, ha élnek, soha többé nem hallanak róluk. A június 4-ei világnap azokra a magánszemélyekre és szervezetekre irányítja a figyelmet, akik a gyermekek elleni erőszak megelőzéséért és jogaikért küzdenek, legyen az fizikai, mentális vagy érzelmi agresszió. És még mindig június: 12-e a gyermekmunka elleni világnap, 16-a pedig az afrikai gyermekek világnapja. Minden gyermeknek joga van arra, hogy szeretetteljes, biztonságos környezetben nőjön fel. Ez Szlovákiában sincs így. A biztonságos, védelmező környezet helyett sok gyermek családi erőszak, iskolai zaklatás vagy egyéb bántalmazás áldozata. Szlovákia már 1989-ben elfogadta és aláírta a Gyermekjogi Egyezményt, és jogrendjébe iktatott olyan alapvető témákat, amelyeket az egyezmény tartalmaz. A gyakorlati megvalósításuk, betartásuk és betartatásuk sajnos még rengeteg kívánnivalót hagy maga után. A rendszerszerű segítség éppen a gyakorlatban sántít, és gyakran civil szervezetek végzik azt a munkát, ami az állami szervek kötelessége lenne. A fő cél a gyermek legjobb érdeke kellene, hogy legyen, de ezt az alapvető tényt például gyakran sem a válóperes, sem az egyéb gyermekelhelyezési döntések nem tükrözik. Az ügyvéd, a bíró, a rendőr, de sokszor még a szociális dolgozó, a pedagógus és a pszichológus (tisztelet a kivételnek) sem ismeri fel a zaklatás, a bántalmazás jeleit, vagy ha felismeri, nem tudja kezelni. Az oktatási programon belül megvannak a lehetőségei annak, hogy a jogaikról ne csak halljanak a gyerekek, hanem megtanulják őket alkalmazni is, és megtanuljanak védekezni és segítséget kérni. Ehhez a felnőttek segítségére van szükségük! Arra is, hogy higgyenek nekik, ha összeszedik a bátorságukat és elmondják, ha valami rossz történt velük. Hogy kezeljék érzékenyen a problémáikat? És hogy csinálják ezt helyesen, hogy ne sérüljön tovább a gyermek lelke? Ehhez ma már szerencsére több emberjogi szervezet weboldalán találunk útmutatást. Hogy gyermekeink vidám gyermeknapokat ünnepelhessenek! FIGYELŐ Járványszerűen terjed a gyerekmunka A járvány nyomán egyre teljed a gyermekmunka is, a koronavírus pedig csak nehezíti a visszaszorítását, és veszélybe sodoija az eddig elért eredményeket is - derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) jelentéséből. Az elmúlt négy évben 8,4 millióval nőtt a munkára kényszerülő gyerekek száma: jelenleg mintegy 160 millió, gyermekmunkát végző kiskorúról tudni világszerte. A pandémia nyomán rengeteg felnőtt vesztette el a megélhetését, így sok családban a gyerekek váltak kenyérkeresővé. Az ő helyzetüket tovább nehezíti, hogy a járványügyi rendelkezések miatt bezáiják az iskolákat. Vidéken a gyermekmunka háromszor gyakoribb, mint a városokban: a gyermekmunkát végzők 70 százaléka, közel 112 millió gyerek a mezőgazdaságban dolgozik. T ovábbi 20 százalék (31,4 millió) a szolgáltatói szektorban, 10 százalékuk (16,5 millió) az iparban. 2016 óta 6,5 millióval nőtt az olyan gyerekek száma, akik az egészségükre veszélyes munkát kénytelenek végezni: már összesen 79 millió kiskorút fenyeget ez. Henrietta Fore, az UNICEF ügyvezető igazgatója elmondta, szeretnék elérni, hogy a kormányok és a fejlesztési bankok kiemelten fontosként kezeljék azokat a programokat, amelyek a gyerekek kivezetését célozzák a munkaerőpiacról, illetve a visszaiskoláztatásukhoz nyújt segítséget. Emellett támogatni kell a felnőttek munkához jutását is. 2000 és 2016 között 94 millióval csökkent a gyerekmunkát végzők száma, de 2016 után megfordult a trend. A jelentés a szubszaharai térséget említi példaként, ahol a népességnövekedés, a válságok, a mélyszegénység miatt 16,6 millióval nőtt a gyerekmunkások száma. A pandémia nyomán a jövő év végéig további 9 millió gyereket fenyegethet a gyermekmunka. Áz ENSZ új célkitűzése, hogy 2025-ig megpróbálja felszámolni a gyermekmunkát. (MTI)
