Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-08 / 130. szám
www.ujszo.com I 2021. június 8. KULTÚRA 113 Egy teljesen felesleges film Megnéztük a Netflixen a Nő az ablakban című bestseller filmes adaptációját, hogy önnek már ne kelljen JUHÁSZ KATALIN Manapság fénykorát éli a pszichológiai thriller, legyen szó könyvről vagy filmről. A Nő az ablakban óriási médiahájpot kapott, talán azárt (is), mert az elsőkötetes szerző hatásos életrajzot hazudott magának, akadémiai múlttal, rákban meghalt édesanyával, öngyilkos testvérrel, sőt azt is elhitette a világgal, hogy agydaganata van. A regényből ötmillió példány fogyott, és azonnal lecsapott rá a Fox filmstúdió. Én ugyan simán kihúztam volna 80 oldalt A. J. Finn (polgári nevén Dan Mallory) művéből, viszont szintén komoly vizuális potenciált láttam benne, hiszen egy krimi, amelyben a magány, a bezártság, a víziók és a valóság keveredésének hatására kialakult bizonytalanság dominál, akár jobb is lehet filmen, mint olvasva. A leleplezett szerző gyorsan eltűnt a reflektorfényből, második regénye nem jelent meg, karrierjének minden bizonnyal annyi. A Foxot bekebelezte a Disney, akik már nem voltak annyira oda a megfilmesítés ötletéért, a projekt egyre csúszott, aztán — ha még nem lett volna elég a megpróbáltatásokból - jött a pandémia. Később, a stábot alkotó nagy nevek ellenére, újra kellett forgatni jó pár jelentet, mert a próbavetítésen a film nem aratott nagy sikert a tesztközönség körében. Égy évet csúszott a premier, ha egyáltalán annak lehet nevezni egy vörös szőnyeges díszbemutató nélküli netflixes megjelenést. De így is nagyon vártam ezt a filmet. Most viszont szeretnék száz percet ajándékozni önöknek, szabad felhasználásra. Főzzenek valami finomat, játsszanak a gyerekkel, takarítsák ki a lakást, szóval csináljanak bármi mást a Nő az ablakban megtekintése helyett. Akik olvasták a Kőbányára Amy Adams karakterének nem tudunk szurkolni (Fotó: Netflix) könyvet, nyilván össze akarják hasonlítani - de előtte ők is nézzék meg még egyszer cikkünk címét. Az alaphelyzet a következő: a harmincas éveinek végén járó gyerekpszichológus, Anna Fox egyedül él New York-i házában, amely egykor boldog családi fészek volt. Férje és nyolcéves lánya nem élnek már vele, de azért naponta beszél a férjével - legalábbis így tudjuk. A nő egy agorafóbia nevű pszichés betegséggel küzd, nem képes kilépni az utcára, immár tíz hónapja. Naphosszat régi filmeket néz (például a Hátsó ablakot, amelyből bizony sok mindent lenyúlt a szerző), tömi magába a gyógyszereket, túl sok bort iszik, és á szomszédait figyeli az ablakból. A szemközti házba beköltözik egy háromtagú család, aztán Anna lát valamit, amitől ingatag világa végképp összeomlik. Vajon tényleg megtörtént a gyilkosság, vagy csak a gyógyszerek és a pia hatására képzelte? Ebben mi sem lehetünk biztosak. Mondom, remek filmes lehetőség ez az érzékek művészi összezavarására, hiszen a bezártság - ahogy azt saját bőrünkön is tapasztalhattuk - vörösbor és pirulák nélkül is frusztráló lehet. Amy Adams játssza a főszerepet, aki egészen kivételes színésznő, másképp fogalmazva: bármit el tud adni. Sajnos ez utóbbit várták tőle a producerek, a rendező, Joe Wright viszont nem igazán tette őt szimpatikussá a néző számára. Pedig az ilyen típusú filmeknél fontos, hogy szurkoljunk a főszereplőnek, hogy átérezzük a szenvedéseit és megértsük, mit miért tesz. Itt egy idő után inkább idegesítő a karakter. Sokáig nem történik vele semmi, a kezdeti feszültség lassan ellaposodik, emiatt később sem tudunk együttérezni vele, amikor kiderül, mekkora tragédia érte, és miért lett lelki beteg. A logika nem hiányozhat egy krimiből, itt viszont nehéz fogódzót találni, eleve azt sem értjük, miért érdekli annyira a szomszédok élete azt a nőt, aki bezárkózott saját múltjába. A nézői figyelem lankadásának jele, ha azon kezdünk töprengni, hogy vajon miből tart fenn Anna egy kétemeletes manhattani lakást, vagy hogyan jut hozzá a hektónyi alkoholhoz. (Nyilván rendeli, de ezt sosem látjuk, pedig minden időnket vele töltjük). A végére tartogatott nagy csavar sajnos könnyen kitalálható, a belső történések a könyvben sokkal árnyaltabbak, a motiváció logikusabb. A rendező olyan ósdi filmes klisékkel igyekszik megteremteni a krimifílinget, mint a váratlan zaj hatására összerezzenő szereplő, az üres szobában hirtelen felbukkanó másik karakter, a vészjóslóan csöpögő csap, az utcáról beszűrődő erős fények, vagy a véres flashback, amelyet szenvedő arccal idéz vissza a trauma elszenvedője. A regény egyes szám első személyben íródott, Anna maga osztja meg velünk kétségeit, félelmeit. Ennek az őszinte kitárulkozásnak a filmben nyoma sincs. Az egyik drámai csúcsponton konkrétan ott füstölög a nappali közepén a ripityára tört autó - ezt a jelenetet igazán megspórolhatták volna, hiszen akkorra már bőven megértettük, mi történt a nő családjával. Az ilyen hatásvadász megoldások már harminc évvel ezelőtt is kínosnak számítottak ebben a műfajban, nem is értem, mit vártak tőlük az alkotók. Mivel az átlagos Netflix-előfizető szereti, ha fél Hollywood ott nyüzsög a képernyőjén, a titokzatos szomszédasszony szerepére Júliáimé Moore-t szerződtették, a pofozkodó szomszéd Gary Oldman, a felesége Jennifer Jason Leigh, az albérlő Wyatt Russell. Ez utóbbi kivételével egyikük sem tud nagyot villantani, mert csak pár jelenetet kaptak, azokban viszont túl harsányak. Talán egyedül a díszlettervezőt lehetne dicsérni, mert az általa berendezett lakás jól felszerelt, mégis kong az ürességtől, a színek egyszerre megnyugtatóak és idegesítőek, a zugok ijesztőek. Ezt a filmet még Amy Adams sem tudja elvinni a hátán. Amikor pedig Gary Oldman bekopog, önkéntelenül Joe Wright korábbi munkája, A legsötétebb óra jut eszünkbe, amelyben Oldman Winston Churchillt játszotta, és Oscart kapott érte. Az a film vészjósló zene és hatásfokozó effektek nélkül is izgalmas tudott lenni. száműzték a könyvfesztivált Vers az áldozatok emlékére A könyves rendezvény idei helyszíne (Fotó: opera.hu) Budapest. Idón a pandémia miatt április helyett novemberben lesz a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A helyszín is változik, ami nem biztos, hogy jó. Magyarország egyik legfontosabb, elsősorban a világirodalomra fókuszáló könyves eseménye 2008 óta Budán, a Millenárison zajlott. Idén azonban a kőbányai Északi Járműjavító helyén kialakított Eiffel Műhelyházzal kell beérniük a szervezőknek. A helyszínváltoztatásra azért volt szükség, mert abban az időszakban a kormány Almok álmodéi című kiállítása lesz látható a Millenáris Parkban, és a kiemelten fontos tárlat mellett már nem fémé el a könyvfesztivál. Az idén 27. alkalommal megvalósuló eseményt előreláthatóan november 4—7. között rendezik meg. Az időpont változtatására azért volt szükség, mert a magyar kormány a járványhelyzet miatt korábban megtiltotta a 100 fő részvételét meghaladó beltéri, illetve az 500 főnél nagyobb látogatottságú kültéri rendezvényeket. A fő szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvteljesztők Egyesülete reméli, hogy novemberben már a mühelyház belső tereiben is megtarthatóak lesznek a tervezett könyvbemutatók, beszélgetések, felolvasások, amelyeken előzetes regisztrációt követően lehet majd részt venni. Az Eiffel néven ismert, 1886-ban átadott öthajós csamokrendszert a vágsellyei születésű Feketeházy János, a magyar építészet egyik szürke eminenciása tervezte, aki 1866-ban gyakornokként többek közt a Boszporusz-csatoma tervezésében is részt vett. A csarnok az utóbbi időben üresen állt, a felújítást és átalakítást követően 2020-tól a Magyar Állami Operaház logisztikai és művészeti központjának adotthont. Itt működik az opera próba-, gyártó- és raktárközpontja, amelyben egy 500 személyes rendvényterem, egy házi színpad és egy zenekari stúdió. A tervek szerint az operának itt lesz az utánpótlás képzésére szolgáló zeneiskolája, és jelmezkölcsönzőt is nyitnak. A nagyszabású terveknek eddig csak egy része valósult meg, ezért bőven lesz hely novemberben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál befogadására. Néhány kiadó illetékesei azonban attól tartanak, hogy a kényszerű helyszínváltozás miatt elveszítik potenciális közönségük egy részét - ráadásul az esetleges járványügyi korlátozások további érdeklődőket riaszthatnak el a rendezvénytől. Az Eiffel-csamok tömegközlekedéssel nehezebben megközelíthető, mint a Millenáris Park. (juk) Budapest. A Katona József Színház művészei Kosztolányi Dezső egyik legszebb versével, a Halotti beszéddel emlékeznek a pandémia áldozataira. A videó publikálásának napjáig (2021. június 6.) Magyarországon 29 854 ember életét követelte a koronavírus-járvány. A verset több színész adja elő, ezekből vágták össze a videót, amely a színház honlapján és a YouTube videómegosztón is elérhető. Közreműködnek: Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika, Borbély Alexandra, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Kiss Eszter, Kocsis Gergely, Kovács Lehel, Máté Gábor, Mészáros Béla, Pálmai Anna, Pálos Hanna, Rezes Judit, Szacsvay László, Szirtes Ági és Vizi Dávid. A rendező Székely Kriszta. A verset 1935-ben írta Kosztolányi, mondanivalója, hogy halandóak vagyunk, minden ember egyedi példány és minden élet egyszeri, megismételhetetlen. (k)
