Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-08 / 130. szám
www.ujszo.com | 2021.június8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A talpra állás szürke, ingerszegény évei Ezekben a hetekben derül ki, létszukséglet-e a kultúra Régóta csócsáljuk a kérdést, vajon mikor térhet vissza a kultúra a rendes kerékvágásba, mikor lehetnek normális rendezvények, nyugodt szervezőkkel, gondtalan közönséggel. Ez a terület szerintem a pandémia egyik legnagyobb vesztese, bár a kulturális szférában dolgozók valamivel csendesebbek, mint mondjuk a vendéglősök vagy a konditermek üzemeltetői. A szervezők és a művészek bátortalanul nyilatkoznak, örülnek annak a kevéskének, ami megengedett számukrajelenleg. Egymás után jelentik be a szabadtéri koncerteket, kiállításmegnyitókat, színházi előadásokat, és fogalmuk sincs, mekkora érdeklődésre számíthatnak. Annyi bizonyos, hogy ezekben a hetekben derül ki, létszükséglet-e a kultúra, ki van-e rá éhezve a közönség. A helyzet szinte hetente változik, ezért minden meghívón rajta van, hogy szíveskedjünk figyelembe venni az éppen aktuális járványügyi előírásokat a belépésnél. Nemrég még negatív tesztet kértek tőlünk. Jelenleg felírják a telefonszámunkat, e-mail-címünket, barátságosan megkérdik, átestünk-e a Covidon, majd a fertőtlenítőautomatához navigálnak minket, mielőtt belépünk egy-egy terembe, aztán széthúzzák a fiiggönyt, felcsendül a zene vagy egyéb lelki kényeztetés vár ránk. Aki ült már maszkban nézőtéren két-három órán keresztül, nyilván egyetért velem, hogy ez így nem az igazi. Hogy képtelenség felhőtlenül átadni magunkat a szellemi élvezeteknek, ha nem minden úgy zajlik, ahogy azt megszoktuk. A nyitás szerintem egy picit korai volt, de persze nem vagyok rendezvényszervező - amiért naponta hálát adok az égnek, mert már rég a pszichiátrián lennék, ha mondjuk egy kultúrházban, klubban vagy fesztiválirodában kellett volna abszolválnom az elmúlt másfél évet. Ismerek olyanokat, akiknek tényleg ráment a magánéletük és/vagy a lelki egészségük erre az időszakra. Nem szívesen traktálnak a történeteikkel, csak hosszas noszogatásra beszélnek arról, mit éltek át, mintha az valami szégyellnivaló lenne. Általában a derekasan helytálló egészségügyi dolgozókat dicsérik ahelyett, hogy saját helyzetüket elemeznék. És tudják, hogy a kulturális szférának hosszú évekbe fog telni a talpra állás. Addig pedig - szerény becslésem szerint minimum öt-hat éven át - azt kell nyújtaniuk a közönségnek, amire tömegek kíváncsiak. Nem kísérletezgetnek formabontó előadásokkal, zenei, irodalmi, színházi stílusokkal, hiszen biztosra kell menniük. Ezáltal egyes művészeti ágak teljesen eltűnhetnek egy időre, vagy jobb esetben a szellemi luxus kategóriájába kerülnek. A filmművészettől a zenén át az irodalomig minden kísérletező művész megsínyli majd a talpra állás szürke, ingerszegény éveit. Mindazokkal együtt, akik rájuk lennének kíváncsiak. Nem akarom az ördögöt festeni a falra (bár ki tudja, egy ilyen festmény talán még sikert is aratna), de akár deformálódhat is kultúránk a világjárvány következtében. Megszakadhatnak olyan előre mutató folyamatok, amelyek fontosak az egyes művészeti ágak fejlődése szempontjából. A gondolkodtatás helyett a szórakoztatás időszaka következik, és bár semmi bajom ez utóbbival, ha a maga műfajában kellően igényes, de már most, az első meghívókat nézegetve érzem a megtorpanást. Ne legyen igazam. A pápa nem akar találkozni Orbánnal A lengyel újságok arról cikkeznek, azért nem akar találkozni Ferenc pápa Orbán Viktorral az őszi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, mert elégedetlen azzal, ahogy Orbán és a magyar katolikus egyház a menekültekkel bánik. Az eddigi feltételezés az volt, hogy a pápa azért nem óhajt találkozni sem a miniszterelnökkel, sem Áder János köztársasági elnökkel, mert ez nem fér bele a látogatás idejébe, azonban a wPolityce című lap Vatikán-szakértője szerint „Ferenc pápa nem kedveli a szűk látókörű, extrémista, agresszív- nacionalizmust.” A lap arról is ír, hogy SemjénZsolt miniszterelnök-helyettes és Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Egyház feje elutazott a Vatikánba, hogy meggyőzzék a pápát, maradjon tovább Magyarországon, és legalább egy kormánytaggal találkozzon. A lap szerint Ferenc pápa még nem hozott végleges döntést. Semjén és Erdő vatikáni lobbizásáról a szlovák katolikus sajtó is beszámolt, például a dennikkstandard.sk. Egy másik lengyel lap, a Gazeta pedig arról ír, hogy a választás előtt óriási pofon Orbánnak, hogy nem akar vele találkozni a pápa, aki a lap értesülései szerint pont a választás miatt sem preferálja a találkozót, mondván, hogy nem akarja befolyásolni a politikai erőviszonyokat. Abban pedig teljesen egyetértettek a lapok, hogy a magyar kormánynak különösen kínos, hogy míg Magyarországon mindössze 3 órát tölt majd a pápa, addig a szomszédos Szlovákiában 3 napot. A szintén lengyel Rzeczpospolita arról is beszámol, hogy a Fidesz emberei durván támadták a pápát a közelmúltban, például Bayer Zsolt kormánypárti újságíró először „argentin libsi”-nek, majd „derék liberális, genderben hívő marhá”-nak titulálta a Szentatyát, (telex, tasr, úsz) Jó zsaru, rossz zsaru HEGEDŰS NORBERT Lassan nincs olyan bírói, rendőri, hírszerzői szerv ebben az országban, melynek vezetője ne lenne őrizetben. Az állampolgár pedig csak kapkodja a fejét: kinek hihetünk még, ha már a pandúrok is rács mögött vannak? A Kuciak-gyilkosság mutatott rá, hogy milyen mélyre is jutott a rothadás ebben a országban, és ha nincs ez a tragédia, feltehetően még most is abban az illúzióban élnénk, hogy bár a helyzet rossz, azért talán még menthető. A nyilvánosság és a sajtó nyomására.már a Pellegrini-kormány alatt megkezdődött az igazságszolgáltatás szerveinek megtisztítása, de az igazi gőzhenger csak a tavaly februári kormányváltás után indult be. Főrendőrök, ügyészek, bírák, kommandósok adták egymásnak bilincsben a kilincset a bíróságokon, mi pedig rájöttünk, hogy a helyzet sokkal roszszabb, mint hittük: itt nem lesz elég egy egyszerű kormányváltás a normalitáshoz való visszatéréshez, ahhoz túl sok az érintett: a ,jni embereink” szinte mindenhová beférkőztek, a kéz kezet mos gyakorlata itt nem a kivétel, hanem a szabály volt. A Matovié- és a Heger-kormányoknak kevés dolog miatt lehet szorítani, de azt nem lehet tagadni, hogy a rendőrség végre szabad kezet kapott. Az egész ment, mint a karikacsapás, egészen addig, míg a rendőrök korrupció gyanúja miatt őrizetbe nem vették Vladimír Pcolinskyt, a Szlovák Titkosszolgálat (SIS) Boris Kollár által jelölt emberét. Erre egyesek elismerően bólogattak: „Lám-lám, végre egy kormány, amelyik a saját jelöltjeit sem kíméli”. Csakhogy Boris Kollár és Milan Krajniak nem bólogatott, sőt. Ok ugyanis másképpen szocializálódtak, az emberük őrizetbe vételét pedig a legjobb esetben is övön aluli ütésnek érezték. Ezért aztán megkezdődtek a rendőrségen belüli hatalmi játszmákról szóló konspirációk, melyek aztán az SIS központjában zajlott szupertitkos találkozóban csúcsosodtak ki. Egyben ez volt az a pont, mikor Robert Fico homlokán kezdtek kisimulni azok a ráncok, melyek tavaly február óta egyre csak mélyültek. Rájött ugyanis, hogy a továbbiakban nem kell egyedül folytatnia a harcot: a „mi embereink” csoportja ugyanis immár egy Kollárcsaládtaggal is bővült. Ha a helyzet nem lenne elég bonyolult, a múlt héten a rendőrség Adrián Szabót, a belügy ellenőrző hivatalának vezetőjét is őrizetbe vette. A vád itt is korrupció, ráadásul egészen nevetséges: állítólag televíziókat fogadott el, több ezer euró értékben. A viszonylag ismeretlen fiatalember őrizetbe vétele két okból is érdekes: egyrészt ott volt a nevezetes titkos találkozón az SIS központjában az ország vezetőivel, másrészt pont ő vezeti azt a hivatalt, amelynek az lenne a dolga, hogy a bűnüldöző szerveket felügyelje. És itt jön el a kérdés: kinek hihetünk ezek után? Ki fogja felügyelni az őrzőket? Kiben bízhatunk itt még, ha rendőrök, bírák, hírszerzők ülnek a rács mögött, ráadásul az őket felügyelő szerv vezetőjére is a korrupció árnya vetül? Ezek jogos kérdések, és sajnos a bizonytalanság kizárólag Ficóék malmára hajtja a vizet. Boris Kollár tudja, hogy nyugodtan kavarhat, Hegemek és Matovicnak szüksége van rá, ha pedig minden kötél szakad, egy (előrehozott) parlamenti választás után összeállhat a régi és az új Smerrel. Az egészben pedig az a legrosszabb, hogy a kavarás első áldozatai azok a rendőrök, bírák és ügyészek lesznek, akik próbálták tisztességesen végezni a munkájukat, akár az egész rendszer ellenében. Most pedig kétkedő tekintetekkel és azzal a félelemmel kell szembenézniük, hogy mi lesz, ha visszatér a „mi embereink” rendszere. Ugyan ki hibáztathatja őket, ha ezt a cirkuszt elnézve még ők is elgondolkodnak: meddig éri meg egy ilyen országban tisztességesnek maradni? FIGYELŐ Megráncigálta az OlLaNO fülét az elnök Egyáltalán nem ideális állapot, amikor a kormány bolondot csinál az emberekből, viszont odajutottunk, hogy nálunk már ez a legjobbnak ígérkező megoldás egyegy politikai helyzetre. Csakhogy még rosszabbul állunk: valóban kivételesen alkalmatlan és buta emberekről beszélünk. „Ján Micovsky tegnap először megrendültén bejelenti, hogy mégse fútamodik meg a (harc)mezőről, marad földművelésügyi miniszter. Még meg se tudhattuk, mit szól az államfő a lemondás visszavonására, meg erre a sértő, kacifántos szituációra, amikor a kormányhivatal bejelenti, hogy mégis megtalálta Micovsky utódját” — írja a Sme kommentálja. Az teljesen valószínűtlen, hogy Micovsky anélkül jelentette volna be maradási szándékát, hogy ezt ne beszélte volna meg Matoviccsal és Hegerrel. Ellenkezőleg: ez az egész pontosan tükrözi mindhármuk intellektuális képességeit és karakterét. Pedig milyen zseniális tervnek tűnt. Micovsky a politikai felelősségvállalás megtestesítőjeként bej jelenti a lemondását, aztán az i OEaNO egy kis kampányt szervez, hogy maradjon, özönlenek a minisztériumba az őt támogató levelek, így aztán nem kell keresgélni új embert, aki belecsöppen az agrárbárókkal folytatott harcba, és elölről kell kezdenie az egészet. I Ráadásul még precedens is van: : Laj cák volt külügyminiszter is visszavonta egyszer a felmondását, Kiska meg elfogadta. ; „Csakhogy ezt Laj cák és Kiska megbeszélte, miután a külügyminiszter meggondolta magát. Mij covsky, Heger és Matovic viszont nem szólt az államfőnek, úgy viselkedtek, mintha a beosztottjuk lenne. Caputová nem tehetett mást, ha meg akarta őrizni a hivatala ; méltóságát, mint közli velük: nem i vesz részt a játékukban és kéri az új miniszter nevét. Pedig talán elég lett volna, ha az említett urak tudnának viselkedni, de ez nincs benne I aDNS-ükben”-íijaalap. (úsz)
