Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-29 / 122. szám
2021. május 29., szombat, 15. évfolyam, 20. szám Vargas Llosa esete Kínával Csakhogy a helyzet hamar elfajult, s amikor már az egészségügyi ellátórendszer sem győzte a terhelést, a központi (pekingi) kormány - észlelve a bajt - egyik napról a másikra lezárta Vuhant, a „Kelet Chicagóját”, ezt a 11 millió lakosú metropoliszt. A lezárás Kínában mást jelentett, mint nálunk. Ott a lockdown némiképp szigorúbb műfaj. Keményebb, kérlelhetetlenebb, a lakásból sem lehetett kimenni, legföljebb bevásárolni, de azt is csak háromnaponta egyszer. Addigra azonban már köhögő és fuldokló emberek várták a kórházi folyosókon, hogy megüresedjen egyegy ágy, mert szerettek volna megfelelő ellátáshoz jutni. Fang Fang, az elismert írónő, a helyi írószövetség egykori elnöke ekkor döntött úgy, hogy nyilvános naplóírásba kezd, és közzétesz minden hasznos információt, amit orvos ismeA cenzúra éber urai Fang Fang a kínai közösségi oldalakon (Wechat, Weibo) osztotta meg szövegeit, és néhány napon belül már tízmilliók várták esténként, hogy közzétegye aznapi bejegyzését. Alternatívát jelentett ugyanis a központosított sajtóban olvasható, ellenőrzött hírekhez képest. Nem sokáig. Az írónő, akinek a nevét is tilos említeni a kínai sajtóban Ha Kínában demokrácia lenne, a hatóságok eleinte nem titkolták volna el a tényeket, írta tavaly tavasszal Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas perui író a koronavírus-járvány kezdeteiről. Kína válasza erre az volt, hogy Vargas Llosa regényeit eltávolították a könyvesboltokból. Pedig valóban az történt, hogy Kína - akárcsak a Szovjetunió a csernobili nukleáris katasztrófa után - eleinte megpróbálta elbagatellizálni a problémát. Szőnyeg alá söpörni. Új vírus jelent meg? Rendeljünk el hírzárlatot! Kínában a helyi (tartományi) ügyeket igyekeznek a helyi (tartományi) vezetők megoldani, anélkül, hogy a pekingi (központi) kormány beavatkozását kérnék. Ha ugyanis erre kerül a sor, az azt jelzi, hogy a helyi politikai irányítás csődöt mondott. Ezért aztán Hubej tartomány vezetői eleinte minden erejükkel igyekeztek megakadályozni, hogy a rejtélyes vírus híre a pekingi elvtársak fülébe jusson. Azt a vuhani orvost, aki először jelezte kollégának, hogy váami nem stimmel, azonná letartóztatták, és rémhírterjesztéssel vádolták. (Ez a 33 éves orvos - Li Wenliang - néhány héttel később maga is belehát a Covidba.) Ráadásul azokban a napokban éppen az éves tartományi kormányüléseket tartották Vuhanban, s olyankor a sajtó kizárólag a sikerekről tudósíthat, negatív híreket közölni tilos. Vesztegzár rőseitől tudott meg. Taváy februában például azt, hogy Vuhanban - ahol a központi kórház több főorvosa is belehát a Covid szövődményeibe - 10 ezer beteg állapota kritikus, légzésüket gép segíti. Ezek az információk, ha közvetve is, de megkérdőjelezik a hivatalos statisztikák hitelességét, azok szerint ugyanis az 1,4 milliád lakosú Kínában a kezdetektől mostanág 4600 háottja volt a járványnak - miközben Szlovákiában tizenkétezer, Magyarországon pedig harmincezer. „Tegnap kitörölték az összes cikkemet, amit a Wechatre írtam, és blokkoltak a Weibón - jegyezte föl naplójába. - Ügy érzem magam, mint egy kiselsős, aki nem tudja, mit szabad mondania és mit nem.” A kíná hatóságok az online teret is ellenőrzik. Az átáunk hasznát keresőoldáak - mint a Google — Kínában eleve elérhetedenek, akárcsak a Facebook, az Instagram vagy a Twitter. Nemrég blokkolták Kínában a Signá üzenetküldő szolgátatást is, februárban pedig letiltották a BBC World News hírcsatornát, váaszként arra, hogy a BBC résáetesen beszámolt az ujgur kisebbség számára létesített kíná átnevelő táborokról. „Kína mindig is támogatta a külföldi tudósokat a vírus eredetének és terjedési útjának globáis tudományos kutatásában” - nyilatkozta nemrég Kína budapesti nagykövete a Magyar Nemzetnek, ez azonkerült nyomdába, mert kiadója „az ismert problémák miatt” bizonytáan időre elháasztotta a könyv megjelentetését. Korábbi regényeit sem nyomják újra, folyóiratok nem közlik az írását. Egy író számára áighanem ez a legnagyobb büntetés: ha megfosztják olvasóitól, eltüntetik a nyilvánosságból, és szép lassan kiradírozzák a kollektív emlékezetből. A kíná sajtó sem kommunikál Fang Fanggá, nevét is tilos leírni. Az állami cenzúra azonná törli azokat a szövegeket, ahol megemlítik őt. Olyan ez, mondja Fang Fang, mint az osztrakiszmosz az ókori Athénban, amikor „az államra veszélyes személyt” életben hagyták, de eltávolították társadalmi környezetéből, és kizárták a közéletből. Az persze kérdéses, hogy Fang Fangot ún. felsőbb utasításra hallgattatták-e el, vagy pedig az újságírók maguk döntöttek így, rjtert nem akarták azt kockáztatni, hogy egy interjú vagy egy könyvrecenzió miatt a rezsim összevonja a szemöldökét. A Vuhani napló magyarul még nem olvasható, szlovákul és csehül már igen. Nem hibátlan könyv, helyenként önismédő és túlírt, de fontos tudósítás arról, hogyan működik egy autoriter rezsim, ahol a lojalitás felülírja a szakértelemet, a szolgáelkűség a szabadságot, s ahol nem az emberség és a szolidaritás a legfontosabb erény, hanem az engedelmesség. Gazdagjózsef A szerzőpublicista, a Pátria rádió műsorvezetője ban a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHÖ) szakértői január elején négy hetet váóban Vuhanban töltöttek, hogy utánajárjanak a járvány eredetének, de tartózkodásuk első felét karanténban kellett tölteniük, s a második két hétben is csak a Kína által hivatalosan szervezett látogatásokon vehettek részt, sok adathoz pedig egyáltalán nem fértek hozzá. így lesz valakiből „hazaáruló” Fang Fang új regényének tavaly kellett volna megjelennie, de nem Fang Fang hiába tett hűségnyilatkozatot, és írta le naplójában, hogy száz százalékban támogatja a központi kormányt, hamarosan így is a propagandagépezet célkeresztjébe került. Rémhíreket terjeszt, írták róla, hazudik a halottak számáról, eltúlozza a bajt. Igen, válaszolta erre Fang Fang, akik csak a kínai állami televíziót nézik és a pártsajtót olvassák, azok számára rémhírnek tűnhet, ha valaki leírja a valóságot. A kínai kommunista párt fizetett trolijai veréssel fenyegették (a 65 éves nőt.'..), s utóbb már nyugati kémnek nevezték akkor is, amikor a virágzó cseresznyefákról ín. Miután naplója Amerikában is megjelent, az ellene irányuló támadások fokozódtak. A kínai állami méFang Fang: Denník z Wuhanu. Fordította és az előszót írta: Pavel Dvorak. RAK Kiadó, 2021; 352 oldal dia azzal vádolta, hogy könyvével támadási felületet kínál Kína ellen. A pártsajtó lejáratókampánya elérte célját: Fang Fangot, aki eleinte a „nép hangja” volt, s akinek a naplóbejegyzéseit milliók várták esténként, ma már egyre többen hazaárulónak tartják Kínában. Fang Fang kínai írónő Pedig naplóbejegyzéseiben nincs semmi forradalmi. Hangja nem konfrontativ, nem támadó, hanem kifejezetten udvarias. ír ugyan olyasmiről, ami Kínában tabunak számít (cenzúra, korrupció), és nem zeng dicshimnuszokat a Pártról, de amikor bírál, akkor csak óvatosan, visszafogottan, szőrmentén. Vajon milyen az a hatalom, kérdezi egy cseh lapnak adott interjúban, amely már az ő szelíd hangját sem tolerálja? Hogyan kell eltüntetni egy írót? M ilyen volt az élet a járvány epicentrumában, a legszigorúbb karantén idején? Erről szól Fang Fang kínai írónő Vuhani napló című könyve. S arról is, hogyan lett a népszerű szerzőből, a „nép hangjából” a média lejáratókampányának hatására „Amerika bérence”, „nyugati kém” és „hazaáruló”, akit veréssel fenyegettek a kínai állampárt fizetett trolijai. Könyvajánló.
