Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-29 / 122. szám
www.ujszo.com | 2021. május 29. SZOMBATI VENDÉG I 9 Nézők előtt válj a majd a csodát Für Anikó: „Amit én csinálok, semmivel nem mérhető, a kinti munkának pedig kézzelfogható eredménye van..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem mondja, hogy színház nélkül nem élet az élet. Nem sírja vissza a régi időket. Für Anikó minden helyzetben a pozitívumot keresi. És meg is leli. Kettős módon viszonyul a jelenlegi helyzethez. A bezártsággal, köszöni, most jól van. De gyorsan hozzáteszi: vannak kitörési pontjai. Például a távoktatás, amely kilencéves fia révén érinti. A saját dolgait nagyjából uralja. Szervez, tervez, végrehajt. Egyedül az zavarja, ami a potenciáján kívül esik. Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné. Mi történik olyankor? Tűr, tűr, robban, és repül a tányér, ki tudja, hol áll meg? Ezek azok a pillanatok, amikor elvesztem a türelmemet. Szegény családom sínyli meg. Aztán persze mindent elsimítok. Igyekszem okosan gondolkodni. Egy bölcs embernek ez nem okozhat gondot. Bölcs lennék? Köszönöm, Weöres Sándor szerint a bölcsesség egy út, amely a teljesség felé vezet. Az ember erre törekedhet, aztán mire egy picit közel lesz hozzá, addigra pont vége az életének. De őszintén mondom, magam is meglepődöm, milyen jól viselem ezt a mostani helyzetet, amely valamilyen szempontból próbatétel is az emberiségnek. Én az elmúlt harminc év alatt szénné dolgoztam magam. Nekem jól jött ez az időszak. Sok új dolgot tanultam. Magamról, a családomról, mindenről. Összerándulok, ha azt hallom másoktól, hogy a régi életüket követelik vissza. Én biztos, hogy nem. Azt a fajta ámokfutást, amelyben éltem, nem kérem. Tavaly, még a járvány elején este kilenc körül zsákként zuhantam az ágyba, és tizenkét órákat aludtam. Ebből látszik, milyen tartalékokat éltem már fel. Sajnálom, hogy a koronavírus emberek százezreit ragadta el, de ez a dolog már várható volt. Nem lehet tovább hergelni a világot. Vannak elméletek, hogy ez egy megtervezett vírus, de hogy honnan, miképpen és miért szabadult ki, azt senki sem tudja. De ez a fajta bűnhődés, azért a sok bűnért, amit az ember a természettel szemben elkövetett, már szinte a levegőben volt. A természet bosszúja? Vegyük csak a tényeket. Elsőre az „improduktív” elemeket emelte ki. A betegeket, az időseket. Mintha gazdasági szempont alapján döntött volna. Likvidálta azokat, akik már nem tudnak pénzt csinálni. És ne nézzük már egymást hülyének! Wang bácsi nem most evett először denevért. A kínaiak több ezer éve mindent megesznek, ami mozog, sőt még azt is, ami nem. És igen, ahogy nemes egyszerűséggel szoktam mondani, a fagyi visszanyalt. A gyűlik, gyűlik, robban a természetben is érvényes. Nem lehet büntetlenül ezt tenni. A természet fellázadt, és összerakta ezt a huncut kis vírust, méghozzá azzal, hogy most már aztán tényleg elég! Csak az a baj, hogy az emberiség ebből sem fog tanulni. Melyik világégésből, melyik népirtásból, melyik iszonyatból tanult? Soha, semmiből. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt kimondja, és ez az, ami igazán elkeserít. Az ember ugyanaz marad. Mint egy szörny, mindent felzabál. Előbb a környezetét, minden jót, amit kapott, a végén pedig önmagát. Nem tud hálás lenni semmiért. Mi Káin vére vagyunk. Sok nagyszerű filozófus és irodalmár rögzítette ezt. A gondolkodásról és a felelősségvállalásról akarják leszoktatni világszinten az embereket. Az Apatigris című sorozatban moszkvai kiküldetésből érkezik meg, s máris felkavarja elhagyott férje és felnőtt gyermekei életét. Orosz kiejtése megalapozott nyelvtudásra utalt. Örülök, ha mindenkit meg tudtam téveszteni. Az átkos rendszer gyermeke vagyok. Összeszámoltam: tizenkét évig tanultam oroszul. Néhány bugyuta, összetett nyelvleckemondaton kívül semmire nem emlékszem, ami rettenetesen nagy hiba. Az én drága féljem halbiológusként végzett Kalinyingrádban. Hallom a kinti barátaival folytatott telefonbeszélgetéseit. Fordít és dalszövegeket ír oroszul, de angolul és portugálul is tudj a ugyanezt. Hála istennek jó a fülem. Ezért sem tanultam meg sajnos normálisan kottát olvasni. Jó a zenei hallásom, így könnyen megjegyzek minden dalt, amire szükségem van. Lusta voltam gyakorolni. Ez is olyan nagy mulasztás az életemben, mint az orosz. Szerencsére meghallom a nyelv muzsikáját, ezért sikerült „becsapnom” a nézőt. Játszott a Terápiában, a Korhatáros szerelemben, A mi kis falunkban, a Cseppben az életben, A tanárban is. Mintha kézből kézbe adnák a sorozatrendezők. Az Apatigrisből semmit sem láttam, mert amikor adták, más dolgom volt. Igazából én csinálni szeretem, a szerepformálás élvezete, kínja érdekel. Ez már hiányzik is egy kicsit, bár jólesett a lelassulás, megpihenni, más szabályok szerint élni. A járvány óta máshova helyeződtek a súlypontok, más lett fontos vagy fontosabb, mint korábban. Fia tanulásában, a távoktatásban mekkora szerepet vállal? Ott U1 a közelében, s figyeli, hogyan halad az anyag elsajátításában? Mivel már másodikos, sokkal könnyebb dolgom van, mint tavaly tavasszal, hiszen egy évet okosodott. Akkor nehéz volt, hiszen alighogy elkezdte az iskolát, itthon kellett maradnia. Rutinunk meg nem volt hozzá. Sem neki, sem nekem. De nagy meccseink vannak még ma is. Reggeltől estig az a téma, mit és hogyan kell csinálni. Az apjával együtt toljuk a cél felé. Andris már egy kis digitális > bennszülött. Tudja, mit kell megnyomnia. Nekem fogalmam sincs. Olyan dolgokat fedezek fel vele a számítógépen, hogy magam is elcsodálkozom. Sokat tanulok tőle. Nőstényálom, Kitalált világ és Magyar hangja vagyok címmel három remek albuma jelent meg az elmúlt években. Nem megy a fejembe, hogy nem tud kottát olvasni. Normálisan nem. Csak egy kicsit. Anyám két diplomával végzett a Zeneakadémián. Én elfajzott vagyok ebből a szempontból. Édesanyja már kilencvenéves. Sosem titkolta: csonka családban, matriarchátusban, férfiminta nélkül nőtt fel, de annál nagyobb szeretetben. A nagymama pótolta az édesapát? Semmiképpen sem. A klasszikus családmodellt nem pótolja semmi. De erre csak utólag jöttem rá, amikor már magam építgettem, alakítottam a kapcsolataimat. Hogy mennyi mindent nem tudok, mennyit kínlódom egy jó férfi- és apa-anya minta hiányában. Nekem ezt mind jóval később, fokozott mellékhatásokkal kellett megtanulnom. Amíg felnőtt nem lettem, nem éreztem senkinek a hiányát. Ha nem ettél még szilvás gombócot, nem ismered az ízét, addig nem is vágyódsz rá, hiszen nem Még valami... Szenvedélyes környezetvédő. Mindenre figyel maga körül. Hirdeti az igét. Oltsd el, zárd el, vedd fel, szelektálj! - ezek kulcsszavak az életében. Gyárakat, üzemeket is képes lenne „zölddé tenni", ha engedné a hatásköre. Bevásárláskor sem tépkedi a nejlonzacskókat. Vászonzsák van a kezében. tudod, mi az. Egy nő életében tanulandó folyamat, hogy a férfi micsoda lény, hogyan kell együtt élni vele. Anyám irodalmi színpadra járt, dolgozott, volt férfitársasága, kollégái, barátai körében megtapasztaltam sok mindent, csak épp az együttélési minta hiányzott. Hogy egy fedél alatt hogyan lehet tartósan, szeretetben létezni. Hogy hol a tűréshatár, mennyi az egészséges kompromisszum. Hogy ez most kin múlik, rajta, rajtam, vagy mindkettőnkön? Hogy azért nem megy ez nekünk, mert eleve nem passzolunk egymáshoz, vagy én csinálok valamit rosszul? Nagyon nagy a hibalehetőség egy olyan hiányos előélettel, mint az enyém volt. A negyvenedik évem körül kerültem nagyjából képbe. Mert az élet mégiscsak megadta azt, akire várt. Utánam nyúlt a Jóisten, hogy tessék, az utolsó harmadra legyen meg neked, amit mindig is szerettél volna. A férfi, aki engem elvisel, és boldoggá tud tenni, és egy olyan család, amire egész életemben vártam. Távoli tervei között az is szerepel, hogy megtanul zongorázni. Ezt a batyut egyszer még a hátamra veszem, és elcipelgetem. De van még más is, amit szeretnék. A féljem remekül gitározik. Szívesen felzárkóznék hozzá. Minden téren hajt a tudásvágy, a kíváncsiság. És a kertjét sem hagyja árván. Az élet addig tart, amíg a testünk el tud vinni bennünket. Igen, naphosszat képes vagyok bíbelődni a kertben. Fogadott öcséim közül az egyik csodálatos kertész. Időnként megjelenik, és gatyába rázza a dolgokat. A járvány miatt most egy ideig nem tudott jönni, de már nagyon várom őt. A fiammal együtt boldogan dolgozunk a keze alá. Asszisztenskedünk, segítünk neki. Van most is tennivaló bőven, hiszen felszaporodtak a kerti munkák. Buldog típus vagyok. Nem rettenek meg a kézifürésztől sem. Egy hétig szinte le sem tettem. Bokrokat irtottam. Őrületesen élveztem. Csodálatos érzés természetközeiben lenni. Másrészt, amit én csinálok, az sem centivel, sem kilóra nem mérhető, a kinti munkának pedig kézzelfogható eredménye van, és még a szépérzékemre is kihat. Arról nem is szólva, hogy milyen mámorító tenni-venni a friss levegőn. Nem is kell hozzá napsütés. Csikoroghat az idő, kesztyűben és sapkában is boldogan csinálom. Nem kis büszkeséggel tölt el, ha látom, mi minden szépül a kezem alatt. Örkény színházi igazgatója, Mácsai Pál már meghirdette, hogy ha engedi a helyzet, egész nyáron játszani fognak. Nem sajnálja, hogy utazás helyett esténként majd a színpadon „nyaral”? Van légkondi a színházban. Dolgozni kell. Ilyen hosszú kihagyás után biztosan élvezni fogom. Sokadrangú szempont lesz, hogy nyár van. A streamelés nem több szükségmegoldásnál. Nézők előtt játszani a legteljesebb csoda. A nézők pedig várnak ránk. Szükségük van nívós előadásokra. Ezt a lehetőséget, hogy nyáron végre kiszolgálhatjuk őket, nem lehet kihagyni. A szerző a Vasárnap munkatársa
