Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-27 / 120. szám
10| KULTÚRA 2021. május 27. | www.ujszo.com Néhány régi dal az utókor számára „Én szépen öregedtem, a világ pedig csúnyán elzullött" - véli Ardamica Zorán zenész és irodalmár JUHÁSZ KATALIN Egy cipősdobozban találtam meg A Romlás Virágai zenekar Fúzió című kazettáját, amelyet ma már nem tudok lejátszani. Nyilván sokan vagyunk azzal így, azárt örvandates, hogy a megjelenés 25. évfordulóján a zenekar alapítója úgy döntött, öt dalt megment az utókor számára, ás elérhetővé teszi őket a YouTube-on. A losonci zenekar 1992-ben alakult, a közönség a hazai klubokban és fesztiválokon találkozhatott velük. A Klinika után nálunk másodikként jelentettek meg magyar nyelvű rocklemezt, 1996-ban. Kilenc évig léteztek, majd 2007 decemberében Losoncon léptek fel utoljára. A dalszerző-frontembert, Ardamica Zoránt ma már inkább költőként, íróként, irodalomkritikusként ismerik, „civilben” pedig a füleki művészeti alapiskola igazgatója, immár öt éve. Mi mindent terveztetek a zenekar alakulásakor, és mi az, amit ebből sikerült elérni? A trió egy projektnek indult, hogy a készülő dalaimat fel lehessen venni. Aztán csatlakoztak a többiek, és kihasználtuk a lehetőséget, hogy élőben is játszhatunk. Nyilván sejtettük, hogy nem leszünk világsztárok. Számomra ez elsősorban szerzői önkifejezés volt. Mivel imádom a színpadot, örülök, hogy részem lehetett benne közel tíz éven át. Mennyire volt nehéz elfogadtatni ezt az eklektikus, mai kifejezéssel élve crossover zenét, amiben a hard rocktól a bluesig minden megtalálható? Azok a bandák, akik feldolgozásokat játszottak, könnyebben mozgatták meg a közönséget, hiszen az ismert dalokat mindenki kívülről fújta. Ha valami újat hallasz, akkor időbe telik, míg eldöntőd, tetszik-e. Amikor mi kezdtünk, nem volt médiatámogatásunk, a közönség csak a koncertekről ismerhette a dalokat. Ha azt látom, hogy ma zeneakadémiát végzett művészek koncertjeire olykor 10-20-an mennek el, ráadár Uj messiás a zsinagógában sül a lemezpiac is megszűnt, mi pedig eladtuk az akkori példányszámot, akkor talán elfogadtattuk. Nemrég olvastam a Facebookbejegyzésem alatt, hogy páran szívesen jönnének ismét A Romlás Virágai-koncertre. Amennyi embert elriasztott a szokatlan sokszínűség, annyit hozott is, mert mi mindenki felé nyitottak voltunk, nem csupán egyetlen réteghez szóltunk. Mennyire befolyásolta a dalszerzést az, hogy költő is vagy? Az esetek 90 százalékában én írtam a zenét, ilyenkor először a szöveg született meg. Ez ma nem általános. Minden szövegnek volt egy belső lüktetése, amelyből az énekszólam ritmusa kinőtt, s aztán erre épült rá egy dallam. E ritmusdominancia is okozhatja, hogy az énekszólam, ha elvonatkoztatsz a többi szólamtól, általában roppant egyszerű. E mellé, és nem mögé igyekszem a hangszerelést kitalálni. Ettől még ez nem lesz polifónia, hiszen a rock alapjában véve funkciós zene. De nálam az énekszólam nem elsősorban a melódia miatt dominál, hanem a szöveg miatt. A Romlás Virágai után megtörtént, hogy saját versemet zenésítettem meg - így lett például a Ma már című dal %-es keringő, és mivel a hangulata is sanzonos, kapott harmonikát és hegedűt a torzított gitárok mellé. Miért láncoltam volna magam a thrash métáihoz, ha a szöveg ritmusa kinyit egy másik világot? Bocsánat, eltértem a régi daloktól, viszont ez ma a kifutásuk iránya, a mostani szerzői dolgaimban élnek tovább. Hogyan zajlott maga a felvétel? Mármint a kazettáé. Ma sokan hajlandóak többet fizetni az olyan kalandokért, hogy analóg szalagra dolgozhassanak a kényelmes digitális technika helyett. Egy dalt még négy sávon kezdtünk el, majd nyolcon fejeztünk be, a többit már 16 sávon. Vagyis először a dobok összes, kb. 12 mikrofonját azonnal két sávra kellett keverni. Élőben, taktjel nélkül vettük fel a dobokat, a basszust és egy gitárt egyegy sávon, ha valaki rontott, kezdtük elölről. Aztán rögzítettük a másik gitárt, a szólókat, a billentyűket, az éneket és a szavalatokat, és kevertük hozzá az alaphoz. A keverésnél minden kéz tekert-csavarintott valami gombot a megfelelő pillanat(Tóth Lehel felvétele) ban. Ha nem a megfelelőben, akkor ismételtünk. A szalag meg kopott. Ja, közben tartani kellett a költségvetést. Először csináltunk ilyet, nulla tapasztalattal. Nem volt időnk a stúdióban kísérletezni, megtanulni az ottani munkát, illetve hogy nem állt mögöttünk a hangmester mellett egy zenei rendező, aki kívülről szemléli, ellenőrzi és irányítja a folyamatot, így aztán ma már nem minden felvételt vállalok fel. Könnyebb volt érvényesülnötök kis hazánkban magyarul, mint a mai kezdőknek? Mert Magyarország szerintem most sem nyitottabb felénk, mint anno. A nyolcvanas években nem volt lehetőségem rockzenével foglalkozni. Elvégezhettem a zeneiskolát, tanulhattam némi komolyzenét, de az a rendszer nem tette számomra lehetővé, hogy konzervatóriumba felvételizhessek. Majdnem megtébolyodtam a gimiben, az osztálytársak és a tanáraim mesélhetnének. Csak az egyetemen, 1989 után, a húszas éveimben kezdhettem el azt, amit mások 14 évesen. Nekem már ez felért az érvényesüléssel. Persze, tuti lenne megtölteni a Wembley-t vagy megtapsoltatni egész Seattle-t, ám kis ország, kis szabadság. Ne keressek alibit, teszem, amit lehet és tudok, amennyi adatik - ilyesmikkel győzködik magukat a kiöregedett rockerek. Mellesleg nálam sokkal jobb zenészek tömegével hagyták abba. Én szerencsés is vagyok, meg rohadtul önfejű is. A kérdés második fele: Magyarország a saját tehetségei felé sem nyitott. Hallgasd meg a közszolgálati és a kommersz adókat, amelyek a mainstreamet meghatározzák.'És hallgasd meg az interneten feltűnő, nem rádióbarát muzsikát. Ez két külön világ. Itt egy fokkal jobbnak látom a szitut, ám ma már itt is lassan minden underground lesz azon a közvetített 60 dalon kívül. De a legtöbb zenész már a pandémia előtt is polgári állásának köszönhetően tartotta el a családját, a művész ebben a társadalomban még mindig ingyenélő. Sebaj, Bach másodállásban kávéházban zenélt, Mozart népszínművekkel vált sikeressé, Wagnert hosszú ideig féligmeddig Liszt tartotta a felszínen - jó dolog az underground, én szeretem. Mesélj kicsit a régi dalok felújításának technikai nehézségeiről. És arról, hogy miért pont ezeket választottad megmentésre? A választás azért esett ezekre, mert bár egyrészt dokumentumértékük mellett megbocsájtható szinten játszottuk el őket (legalábbis az akkori profik egyes mostanság feltöltött koncertfelvételeivel összevetve), a szövegük részemről nem csupán vállalható, hanem sajnos aktuális is. Én szépen öregedtem, a világ pedig csúnyán elzüllött. A fo nehézséget az jelentette, hogy az eredeti szalagokat, sem pedig a DAT mesterszalagot nem találták meg a stúdióban. Vagyis egy technikai-minőségi szempontból kevés információt tartalmazó, 25 éves magnókazettát kellett hallgathatóvá tenni, amelyen zenei szempontból semmilyen változtatás nem lehetséges, csak a hangminőség javítása. Felmerült bennem az újrafelvétel kérdése is, csakhogy az a zenekari felállás és az az attitűd már nem reprodukálható. Maradt a remastering, melyért Fambauer Péternek vagyok hálás, akivel többször dolgozhattam, és akitől jó és érdemes tanulni. Temetés a Komáromi Jókai Színházban Somorja. Automated Messiah Artificial Peace 2222 címmel nyílik meg ma 17.30-20.00 óra között Cséfalvay András kiállítása a somorjai At Home galériában, azaz a zsinagógában, ahol június 27-ig lesz látható. „A kiállított munka a galériában is játszódik, a digitalizált zsinagóga egy jövőbeli jelenetnek válik színhelyévé. Mechanikus ízületek zizegnek, ritmikus gépmoraj képez egyfajta alapritmust. Egy furcsa rituálénak vagyunk szemtanúi, robotikus testek hajlonganak, istentiszteletet végeznek. Kiüresedett gesztusok, betanult mozdulatok? Rutin műveletek, értelmét vesztett gyakorlat? Vagy a meglevő vallások fúziója egy egyetemes hálóban zajló új spiritualitás?” - áll a meghívóban. 00 Nádas Péter Temetés című színművét mutatja be a hétvégén a Komáromi Jókai Színház, Rastislav Ballek rendezésében, Bárdos Judit és Culka Ötté előadáséban. „Néha jó megállni, és tudatosítani azt, ami egyébként természetesnek tűnik. Tulajdonképpen magát a létezést. Történjen az a fejünkben, vagy körülöttünk. Tudatosítani azt, hogy az élet legkisebb rezdülései, legapróbb mozzanatai mindennapos banalitásai azonosak a kozmosz hatalmas folyamataival, a bolygók mozgásávaí, az univerzum átláthatatlan titkaival. Két ember, egy színész és egy színésznő játékosan, önfeledten kétségbeesetten kínlódva, egyedül és közösen kutatják ezeket a titkokat” - mondta az előadásról Forgács Miklós dramaturg. Bárdos Judit és Culka Ottó (Fotó: Dömötör Ede) Szerinte Rastislav Ballek annyira izgalmas rendezőegyéniség, akivel érdemes egy ilyen kalandba bocsátkozni. „Úgy fejti meg a rejtélyeket, hogy közben, bölcsen mosolyogva megvárja, hogy te is megérezz belőlük valamit. Ez a darab a létezésről, a színházcsinálásról és a férfi-nő viszonyról egyaránt szól. Bárdos Judit és Culka Ottó nem félnek attól, hogy nem a bevett színészi eszközökkel, nem a megszokott módon kell a színpadon létezniük” - véli a dramaturg. Az előadást a Stúdió 1 bérlettel rendelkező nézők holnap, a Stúdió 2 és Stúdió 3 bérletekkel rendelkezők pedig május 31-én hétfőn 18 órai kezdettel tekinthetik meg. A színházban kötelező a maszkviselés, kérdés esetén a 0908 482 069 vagy a 0905 898 739 számokon kérhetnek információt az érdeklődők. (k)
