Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-24 / 117. szám
8 I KULTÚRA 2021. május 24. | www.ujszo.com RÖVIDEN Az angolokat senki sem szereti? Bob Dylan arcai és álarcai Ma nyolcvanéves a rockzene történetének egyetlen irodalmi Nobel-díjasa Rotterdam. Az olasz Máneskin együttes nyerte az idei, immár 65. Eurovíziós Dalfesztivált. Energikus daluk hangszerelése emlékeztet a Franz Ferdinand zenekar stílusára, de mindenképp brit hatásokat mutat. Ezen a versenyen a szavazás során inkább az országok iránti szimpátia számít, mint a dalok - ezt a brit James Newman érezhette át leginkább, miután nulla ponttal zárta a szombati döntőt, pedig nem az övé volt a leggyengébb dal. „Minket senki sem szeret” - konstatálta a New Musical Express cikkírója, hozzátéve, hogy jövőre nem ártana jobb dallal indulnia Angliának. A fesztivált 3500 letesztelt néző előtt tartották, ami a rotterdami Ahoy Aréna kapacitásának 20 százaléka. Az izlandi versenyzőt nem engedték fellépni, mivel zenekara egyik tagjának szerdán pozitív lett a tesztje. Minden induló videóra rögzítette a dalát arra az eset-re, ha megbetegedne. Idén sem Magyarország, sem Szlovákia nem küldött versenyzőt a dalfesztiválra. (MTI, juk) Koncertek az iskola tetején Érsekújvár. Holnap este két hazai zenekar játszik az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium épületének tetején. Hét órakor a helyi íny §tyl kezd szlovák és cseh feldolgozásokkal, valamint néhány saját dallal, nyolctól pedig a magyar tagokból álló Gorlo Volka koncertje következik, akik a lírai power-pop szakkifejezést találták ki a zenéjükre. Mindkét Rooftop-koncertet közvetítik a szervező Kultúrkorzó Facebook-oldalán, de a helyszínre, az iskola parkjába is várják az érdeklődőket. Rossz idő esetén 26-án tartják meg a programot, ha pedig akkor is esne, csütörtökön lesznek a koncertek. A végső időpontról a Kultúrkorzó Facebook-oldalán tájékoztatnak. (juk) Hofi Géza emléktáblát kap Budapest. Emléktáblát avatnak a 2002-ben elhunyt magyar humorista, Hofi Géza egykori lakásánál a budapesti Anker közben - írja a telex.hu. A domborműves emléktáblát Megyeri János szobrászművész készítheti el, aki „realista szobrászként Hofi kicsit csibészes, megmondóemberes, végtelenül szerethető karakterét akarta megjeleníteni.” A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista emléktábláját születésének 85. évfordulóján, július 2-án leplezik le. Hofi Géza parodistaként kezdte pályafutását, majd áttért a politikai kabaréra. Önálló műsoraiba bátran bírálta a szocialista rendszert, kifigurázva az értelmetlen döntéseket, abszurd jelenségeket - az akkori államhatalom hallgatólagos beleegyezésével. Poénjai szállóigék lettek, örök érvényű mondatait a mai napig idézik az egész magyar nyelvterületen. M JUHÁSZ KATALIN A múlt héten tudta meg a világ, hogy az oklahomai Tulsában Bob Dylan Center ny ílik jövő májusban. Hogy miárt pont ott, ás miárt pont akkor, nem sejtjük, mert Dylannek semmi köze a városhoz, ás ma ünnepli 80. születésnapját, szávai illett volna egy kicsit jobban igyekezni ezzel az ajándékkal. A titokzatos központról egyelőre csak annyit tudni, amennyit ők maguk nyilvánosságra hoztak: több mint 100 000 darab, „exkluzív kultúrkincset” állítanak majd ki, köztük eddig nem látott koncertvideókat, fotókat, újságcikkeket, kéziratokat, demókat, a stúdiók kukáiból kihalászott próbafelvételeket. Ezek egy része alternatív szövegváltozatokkal kerül a nyilvánosság elé, mint például az első fecskeként ingyenesen letölthető későbbi meghatározó dal, a Don’t Think Twice, It’s All Right korai változata 1962-ből. Külön részleg áll majd a kutatók rendelkezésére, ők a bámészkodó nagyközönség elől elzárt artefaktumokat is tanulmányozhatják. Mert Bob Dylan munkásságát Amerikaszerte egyetemi kurzusokon tanítják, dalszövegeit versekként elemzik. A hallgatók behatóan megismerhetik a korai protest-songok, a nemzedéki himnuszokká vált dalok születésének körülményeit, amelyekbe a szerző mindig beleszőtt némi társadalomkritikát. Aki Bob Dylanből diplomázik, rálátása lesz az egész popkultúrára, valamint annak társadalmi hatásaira. Készül már az életrajzi film is Timothée Chalamet foszereplével, James Mangold (Logan, Az aszfalt királyai) rendezésében, bár nem hinném, hogy valaha túlszárnyalható az a rendkívül izgalmas, formabontó alkotás, amelyet 2007-ben láthattunk I'm Not There - Bob Dylan életei címmel. A Todd Haynes által rendezett, hollywoodi sémáktól mentes filmben a fiatal folkénekest Cate Blanche« alakította. A film nem a hagyományos narratív módszerekkel mutatta be egy legenda születését, hanem inkább Dylan izgalmas és kiismerhetetlen személyiségét próbálta feltárni. Nem ő találta fel sem a rockzenét, sem a bluest, sem a folkot, sem a balladát. Sőt, azt a történetmondó hagyományt sem ő reciklálta először, amely még a trubadúrokkal kezdődött a középkori Provence-ban, hanem inkább példaképe, Woody Guthrie. Nagy zenei elődöktől tanult, de valahogy mindent úgy használt fel, mintha máris jobban tudná. És mindig is inkább költő volt, mint énekes, bár gúnyos, kántálós énekstílusában ott az egész későbbi punkmozgalom. Soha nem akart megfelelni a kívánalmaknak, sőt ellenkezőleg: lázas önkeresése során számtalanszor rombolta le, és építette újjá a róla kialakult képet. Eközben az sem zavarta, hogy minden „alakváltása” kamerák kereszttüzében, méltatlankodó rajongók szeme előtt történt, azaz dokumentálva van. Az első ilyen kordokumentum: a fiatal folkzenész rájön, hogy régi történetek helyett a mai világról kell énekelnie. Pedig épp kikiáltják a folkmozgalom és az ellenkultúra messiásává. O viszont akusztikus gitárját elektromosra cseréli, és közli, hogy semmilyen mozgalomnak nem vezére vagy prófétája, csak egy dalszerző, aki ráérzett a kor bizonyos ellentmondásaira (ezt a váltást mutatja be A tükör másik oldalán című koncertfilm). Az 1965-ös Highway 61 Revisited és az azt követő Blonde On Blonde dupla album máig mérföldkőnek ssámít a rockzene történetében. A minnesotai születésű Robert Allen Zimmerman legfontosabb jellemzője, hogy sosem azt csinálta, amit vártak tőle, mindig sikerült meglepnie a világot. Pedig folyton szembeszállt a feléje áradó csodálattal, és mindig úgy érezte, félreértik. Akkor is, amikor a rockkorszak csúcsán countryalbumot csinált, akkor is, amikor dalaiban megjelent Isten, vagy amikor bohócarcot festett magának, hogy jelezze: el akar rejtőzni, nem kér a felhajtásból. Interjút nagyon ritkán ad, azt mondja, minden, amit tudni érdemes róla, ott van a dalaiban. Ami enyhe túlzás, hiszen ezekben inkább szerepjátékokat játszik, történeteket mesél, amelyek nem tudni, kivel estek meg. 2016-ban az irodalmi Nobel-díjat látszólag ugyanolyan flegmán fogadta, mint minden addigi elismerést. Csak hosszas unszolásra volt hajlandó megírni a köszönőbeszédet, amelyet a díj átvételének feltételeként szabott a svéd akadémia. És esze ágában sem volt személyesen átvenni a díjat, Patti Smith utazott helyette Stockholmba, és énekelt el egy Dylan-dalt, amibe zavarában jól bele is gabalyodott. Tavaly meglepte a világot egy remek új albummal, a harminckilencedikkel - de mivel dupla lemezről van szó, tekinthetjük a 40.-nek is. Decemberben pedig összes, mintegy 600 dalának tulajdonjogát eladta a Universal Musicnak, állítólag kilenc számjegyű összegért. Bob Dylan a rocktörténet egyik legnagyobb hatású alakja. És még mindig nem óhajt nyugdíjba menni. Soha nem akart megfelelni a kívánalmaknak (Fotó: tasr/ap)
