Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-22 / 116. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2021. MÁJUS 22. DIGITÁLIS EMLÉKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Kossuth karja Régiónkban nem csupán a múlt nagy alakjainak van története, de a róluk mintázott szobroknak is. A neves szlovák történész, Lybomír Lipták a Kalligram Kiadó által kiadott egykori Os című folyóiratban Helycserék a piedesztálon címmel közölt tanulmányt arról, hogy Közép-Európában minden új politikai rendszer lecseréli a köztéri szobrokat és újakat állít helyettük, esedeg visszahozza az eggyel korábbi rendszerváltás idején lecserélt szobrokat. Erről a rozsnyói Kossuth-szobor is tudna mesélni, hiszen azóta, hogy 1907-ben Kossuth Lajos fiának, Ferencnek a részvételével a bányászváros főterén felavatták, a szobor igencsak mozgalmas időket élt meg: miután 1919-ben a csehszlovák légionáriusok ledöntötték, húsz éven keresztül a városháza fészerében húzta meg magát, üresen maradt helyére pedig Milan Rastislav Stefánik szobrát állították. Az első bécsi döntést követően azonban ismét Kossuth szobra került ki a főtérre. Újbóli felavatásán pedig az azokban a hónapokban politikai pályája utolsó és egyben szégyenteljes szakaszát megkezdő Jaross Andor mondta az avató beszédet. 1945-ben, amikor Rozsnyó ismét „csehszlovák város” lett, a Kossuth-szobornak újból költöznie kellett. Először a városháza ismerős fészerébe, majd a Bányászati Múzeum kazánházába. Ott a falnak fordítva állt, de még ez is jobb volt, mint egy másik alternatíva, hogy fémhulladékként a vasöntödében végezze. A hatvanas évek második felében talán a prágai tavasz előszele volt az, mely a kazánházból a múzeum kertjébe (hátsó udvarába) vitte, ahol öntöttvas síremlékek és más, a szocializmus által haszontalannak ítélt kacat között várta jobb sorsát. Itt készítette ezt a képet 1987-ben a neves felvidéki sajtófotós, Prikler László. A rendszerváltás új reményeket és újabb költözést hozott a szobor számára. Döntés született ugyanis a restaurálásáról, és a szobrot egy lakótelepi kazánház szerelőcsarnokába szállították. Ám a gyors restaurálásból hosszú száműzetés lett, és az érc Kossuth évekre ott ragadt a kazánházban. Míg végül 2004- ben, nem kis viták után, ismét köztéri elhelyezést nyert a Bányászati Múzeum előtt. Ma is ott áll. A rozsnyói Kossuth-szobor története egy kicsit e közösség sorsát is szimbolizálja, hiszen létezésének eddigi 114 évéből 79-et méltadan körülmények között töltött: kazánházban, fészerben, hátsó udvaron. És hogy miért, arra mindig talált magyarázatot a hatalom. 1919 júniusában, amikor a városból kivonuló magyar Vörös Hadsereg helyére a csehszlovákok tértek vissza, éppenséggel a karjával volt gond. Legalábbis ez derül ki a Népszövetségbe benyújtott magyar panaszokra adott csehszlovák válaszból, amelyben Prága - felmentve a szobor ledöntőit tettük felelőssége alól - háborús cselekménynek minősítette a szobor ledöntését, amit szerintük az váltott ki, hogy Kossuth feltartott jobb karja a Bedéri út hányába mutatott. Ami pedig azért volt baj, mondta ki a prágai kormány indoklása, mivel a rozsnyóiak azzal gúnyolódtak a Vörös Hadsereg elől menekülő csehszlovák katonákon, hogy Kossuth kinyújtott karja mutatta nekik az irányt, merre kell fúrniuk. Márpedig ezt mégsem hagyhatták annyiban, így inkább ledöntötték a szobrot. így van ez már mifelénk, az embernek nemcsak azt kell meggondolnia, mit mond, hanem azt is, merrefelé mutat a karjával. Simon Attila Próbáld fel újra, vedd meg újra! A textilipar a világ egyik legszennyezőbb iparága, minden darab újonnan vásárolt fást fashion ruhával személyesen közreműködünk bolygónk életének megrövidítésében. A már régóta ismert, de a Z generáció által sikerre vitt fenntartható divatmozgalom célja, hogy leszámoljon a jelenlegi, túlfogyasztáson alapuló textiliparral, a kevesebb több elvére építve újrateremtse az etikus és környezettudatosabb ruhatár fogalmát. Míg a 90-es években a takarékos vásárlás viszonylag egy kisebb közösséghez kapcsolódott és nem követett semmilyen divatirányzatot, ma a vintage boltok népszerűsége minden eddiginél nagyobb sikert vívott ki magának Manapság már világszerte emberek ezrei keresik az olcsó ajánlatokat, az egyedi ruhadarabokat és a fogyasztás kömyezetbarátabb módját. Bár sokan még idegenkednek ettől a vásárlási formától - mondván, nem mindenkinek van türelme (és szeme) levadászni az igazán különleges darabokat -, van egy nemzedék, amely számára az ilyen üzletek polcain sorakozó darabok kincseket érnek Ők azok akik átírják a világ szabályait. Akik amellett, hogy szeretik az egyediséget, figyelnek a környezetükre is, és tudatosan választják a megfizethető second hand boltokat. hogy mire és mennyit érdemes költeni. Egyeden generáció sem volt azonban még annyira összetartó, mint a Z nemzedék Marc Prensky amerikai író szerint ők azok a digitális bennszülöttek, akik a többi generációhoz viszonyítva a legmagasabban képzett csoport. A fiatalok ugyanazokat a zenéket hallgatják ugyanazokat a tartalmakat követik, ugyanazok a dolgok hatnak rájuk Fogyasztói szokásaik megismerése mégis komoly kihívás elé állítja a vállalatokat. A közgazdászok felméréseire hagyatkozva elmondhatjuk, hogy e generáció tagjai óvatosabbak a pénzügyekben, és kevésbé hajlamosak a túlfogyasztásra, mint a náluk egy évtizeddel idősebb korosztály tagjai. Ezek a fiatalok jobban megnézik, mit vásárolnak az milyen értéket jelent számukra, Újraírt szabályok A különböző generációk tagjai teljesen más elvárásokkal viszonyulnak az élethez vagy a pénzhez, így pedig ahhoz is, mennyire környezetszennyező a kitermelésük Ugyanakkor kevésbé hűségesek egy adott márkához. Azok a cégek, amelyek az eddig bevett és jól működő promóciókkal próbálják megnyerni maguknak ezt a korosztályt, csatát veszítenek Az ő világukban már a márka hűséges a fogyasztóhoz, nem pedig fordítva. Horváth Bianka A folytatásban olyan kérdésekre is választ találnak például, hogy mennyivel gyorsabban növekedett a használt ruhák iparága az elmúlt négy évben az új ruhadarabok kereskedelmének rovására. Miért nem tudják (vagy nem akarják) közölni a legnagyobb divatipari cégek, honnan származnak a termékeik? Közülük mennyinek van világos célja a vízfogyasztás és a káros vegyszerek csökkentésére, és mennyinek időhöz kötött terve az olajalapú poliészterek (a világ leggyakrabban használt ruhaanyaga) újrafeldolgozható alternatívára cserélésére? Hány ruhadarabot készítenek az ilyen, világszerte tevékenykedő cégek évente? Hány liter vízre van szükség egyetlen pamutpóló előállításához? Menynyit keres egy ruhagyári munkás naponta? Hány tonna textilt dobunk ki évente a világon? A teljes írást, a megdöbbentő adatokat elolvashatják a Vasárnap keddtől, május 25-étől kapható számában. MOZAIK Karol Wlachovsky szlovák műfordító, irodalomtudós, egyetemi oktató, a budapesti Szlovák Intézet egykori igazgatója 2021. május 20-án ünnepelte jubileumi 80. születésnapját. K. Wlachovsky a Szlovák tekintetek című folyóirat főszerkesztője, később pedig a Tátrán Kiadó igazgatója volt. Budapestre akkreditált diplomataként előbb a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központját, majd a Szlovák Intézetet vezette. Magyarország több rangos egyetemén tanított fordításelméletet és -gyakorlatot, így Piliscsabán, Szegeden és Békéscsabán. Műfordításait több ízben is díjazták. 20. századi magyar irodalmat fordít; a magyar klasszikusok közül Mikszáth Kálmán műveire, illetve irodalmi életművére és munkásságára személyes figyelmet fordít s rengeteg időt szentel műfordításai során mind a mai napig. Grendel Lajos szlovákiai magyar író 13 művének fordítása is a nevéhez fűződik. (Szlovák Intézet) Meghalt Bujdosó Alpár költő, intermediális művész. A magyar avantgarde egyik legkiemelkedőbb alkotóját, a Magyar Műhely „ősszerkesztőjét”, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével kitüntetett vizuális művészt 86 éves korában érte a halál. Bujdosó Alpár 1935-ben született Budapesten. 1954-56 között a soproni Erdőmémöki Főiskola, 1956-63 között a bécsi Universität fur Bodenkultur hallgatója volt. Bécsben élt, ahol útépítő tervező mérnökként dolgozott. 1973—78 között a Magyar Műhely szövetkezet vezetője, 1978-tól a lap bécsi társszerkesztője, majd pedig egyik felelős szerkesztője volt. 1996 decemberétől a Magyar Műhely egyik „ősszerkesztője”. Vizuális költészeti kiállításai nyűtak Magyarországon és számtalan külföldi országban (Szlovákiától Hollandiáig). Korai munkáit epikai töredékek, lírai, ugyanakkor expresszív szövegmontázsok jellemezték Versszerűen tördelt szövegeket, felsorolásokat, a dadaizmushoz közelálló írásokat, abszurd párbeszédeket, nyelvi játékokat hozott létre. Ezzel a technikával képarchitektúrákat és grafikákat is alkotott. (Litera) „Mély megrendüléssel és fajdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Patócs László barátunk, szerzőnk, szerkesztő, kritikus, újságíró” - közölte a hírt az újvidéki Forum Könyvkiadó. Patócs László 1986- ban született Zentán, dolgozott az Újvidéki Rádióban, az újvidéki Magyar Tanszéken, majd ismét rádiós újságíró lett. A Híd Kör Egyesület alapító tagja volt. Egy ideig a Magyar Szó Kilátó című mellékletét szerkesztette, később a Híd folyóirat főszerkesztője volt. Első regénye Vezeti a népet címmel 2019-ben látott napvilágot a Forum Könyvkiadó gondozásában. (Litera)
