Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-21 / 115. szám

www.ujszo.com | 2021. május 21. KULTÚRA I 9 Izgalmas, kurta kis dalok Szúnyog Zsuzsa remek zenészekkel szövetkezve saját világába röpíti el a gyerekeket JUHÁSZ KATALIN Én úgy vagyok a hazai magyar gyereklemezekkel, hogy már a megjelenés puszta hírére cigánykereket hányok örö­mömben - persze képletesen. Egy kezemen meg tudom számolni az utóbbi négy-öt év termését, legalábbis azokat, amelyek eljutottak hozzám, lelkes gyűjtőhöz. Az elmúlt hetemet Szúnyog Zsuzsa dalai aranyozták be. A királyhelmeci származású, Po­zsonyban élő szerző-előadóról tudni érdemes, hogy költőként kezdte (Rózsavigasz, Olé/olé), aztán írt prózakötetet (Szél, szoknya, ten­ger), mesekönyvet (A kis repcsi me­séi), gyerekverseket (Mesemada­rak), valamint angyalokról szóló re­gényt (Boldogságkommandó). De nem elégedett meg a könyvbe zárt szavakkal, dalokat kezdett írni, fel­nőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy zenés műsoraival járja az or­szágot. Mindez főleg azért érdekes, mert az írókról, költőkről elteijedt (nem is mindig alaptalanul), hogy pocsék előadók, dünnyögve, hadarva, él­vezhetetlenül olvassák fel saját müveiket. És a jóisten dugaszolja be mindenki fülét, ha dalra fakadnak. Akadnak persze olyanok, akik sa­ját verseiket énekelik, de őket álta­lában nem költőknek hívja a szak­ma, hanem dalszerző-előadóknak - nyilván irigységből. Szúnyog Zsu­zsát viszont nem lehet ilyen gyorsan besorolni sehová, pont a fentebb is­mertetett előzmények miatt. Ritka csodabogara ő a hazai magyar művészeti szcénának, aki egyszerre formál zenei ízlést és gyarapít szó­kincset, kicsiket, nagyokat egyaránt szórakoztatva. A lemez címe Volt egy kertem, a borító barátságos, finom, nem túl­­dizájnolt, már-már minimalista, az­az passzol a dalokhoz, amelyek szintén ilyenek. Szúnyog Zsuzsa ar­ról is híres, hogy kiváló érzékkel vá­lasztja meg zenésztársait - hol Ba­logh Kálmán cimbalmozik neki, hol Marcel Comendant, vagy éppen Ra­dovan Tariskát hívja el szaxofonoz­ni. Ezen a lemezen Szokolay Dongó Balázs játszik furulyán és dorom­bon, Fambauer Péter pedig gitáro­zik, illetve hangszerelte is a dalokat. Szokolay Dongó Balázs gyakor­latilag minden fúvós hangszert meg tud szólaltatni, legtöbben talán a dzsessz és népzene határmezsgyéjén mozgó Dél-alföldi Szaxofonegyüt­tesben figyeltek fel rá. Sok formá­cióban megfordult azóta, és a gye­rekek nyelvén is ért, egy időben pél­dául Palya Beával duóban szórakoz­tatta őket. Fambauer Péter a legen­dás Elán zenekar tagja, saját stúdió­jában pedig egy csomó élvonalbeli hazai előadó lemezének születésé­nél bábáskodott. Kulcsfontosságú egyénisége a hazai magyar könnyű­zenének (is), billentyűs hangszere­ken, gitáron és basszusgitáron egy­aránt kitűnően játszik. Szóval ők ketten alkotják a minimalista alkal­mi zenekart a lemezen, viszont nem szólóznak, nincs szándékukban el­terelni a figyelmet a mondanivaló­ról, csak annyit hallani belőlük, amennyit feltétlenül muszáj - bár te­gyük hozzá, hogy Szokolay Dongó Balázs akkor is szólózik, amikor kí­sér, ilyen a stílusa, hála istennek. A lemezre 21 dal fért fel, mégsem dupla album, sőt időtartama alapján szimpla albumnak is csak kis túlzás­sal nevezhető. Harminchárom perc az egész. A legrövidebb dal 45 má­sodperces, a leghosszabb 2,23 per­ces. Épkézláb, hagyományos verze­­reffén felépítésű dalokról van szó, csak épp túl hamar végük szakad, ál­talában pont akkor, amikor az én fel­nőtt, elemző agyam kezdené befo­gadni őket. A gyermekagy nyilván másképp működik, gyorsabban emészti meg a dolgokat, át tud kap­csolni egyik dallamról a másikra, akár 1,08 perc után is. De az is lehet, hogy többször követeli majd egy­más után ugyanazt a csemete, és a szülőnek állandó készenlétben kell lennie a lejátszó mellett - legalábbis az ismerkedési fázisban. A legtöbb szerzemény gyors rit­musú, játékos, lüktető - a hangsze­rek bogarak fürge mozgását utánoz­zák, vidáman „kurjongatnak”, vagy épp téli hangulatot varázsolnak. De vannak itt népies dallamok, szenve­délyes tangó, sőt keleties, kísérlete­­zőbb szerzemény is. A szövegek pe­dig nyilván ugyanolyan fontosak, mint a zene, sőt a dalok rövidségé­ből arra következtetek, hogy erede­tileg verseknek születtek, csak ké­sőbb talált ki hozzájuk dallamot a szerző. Gyakoriak a természeti ké­pek, a mindennapokban rejlő izgal­mas momentumok, a megfigyelő attitűd, a világ felfedezésének vá­gya, és mesefigurák is felbukkannak itt-ott. A remek zenei ötleteket felvillan­tó album(ocska) anyaga kompakt egészet alkot, pörög, mint a búgó­csiga, ringat, mint a pókhinta, röpít, mint a csúszda - úgyhogy a buli­hangulat a dalok kurtasága ellenére is kialakulhat. És ilyen sorokkal ta­lálkozhatunk: „Mákfejecske vígan él, körötte a szél zenél, benne meg a mákszemek susognak mákéneket”. Vagy: „Fapapucs, csoda cucc, ide jössz, oda futsz, kopogó sarkakon hajnalra hazajutsz”. Aztán: „Sül a lángos, odaég, hogy lesz ebből ma ebéd? Megfogom a kenyeret, s meg­­eszek egy szeletet”. És a szerelem sem maradhat ki: „Egy szöszke szösz-kislány sír a kabátomon, Csú­nya szösz-fiú, te vagy a bánatom, Na de ne búsulj hát szöszke Böske, hív­ja a szösz-fiú, jössz te jössz te? Hoz­zámjössz te?” Jó lett volna bele egy szép kis bo­oklet a dalszövegekkel, bájos raj­zokkal, de az ilyen luxusadalékok már érezhetően megdobják a költ­ségvetést. És mivel ez a lemez szer­zői kiadás (mi más is lehetne ná­lunk), ne legyünk telhetetlenek. In­kább örüljünk annak, hogy egyálta­lán megjelent, sőt, mi több, nagyon jó lett. RÖVIDEN Új albumot izzít a Duran Duran London. Némiképp váratlanul érte a világot a hír, mely szerint új albumot ad ki a Duran Duran, Future Past címmel. A nyolcva­nas évek egyik legnépszerűbb brit csapata a mai napig létezik, sőt rendszeresen koncertezik —■ ha nem is akkora stadionokban, mint fénykorukban. Ez lesz a ti­zenötödik stúdiólemezük, az el­ső dalt (Invisible) már meg is mutatták róla, művészi igényű videóklip kíséretében. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy Simon Le Bon és társai hűek maradtak a nagy ívű dallamok­hoz és a markáns szintetizátor­alapokhoz, a keverés és az ef­fektek terén viszont haladnak a ' korral. Több generáció képvi­selőivel működtek együtt, a ve­terán dalszerző és producer Giorgio Moroder, a britpop­­hangzást meghatározó Graham Coxton (a Blur gitárosa), a még mindig trendi Mark Ronson és a napjaink soundját képviselő Lykke Li is igent mondott a fel­kérésre. Az albumra októberig vámunk kell, de gyanítjuk, hogy addigra már az anyag felét kiad­ják kislemezek formájában. Quk) Szerelem és bánat a tánc nyelvén Budapest. A Bartók Tavasz keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttes ma este az online térben mutatja be A hűtlen fele­ség című balladából készült előadását. Egy elsöprő erejű szerelem, égő szenvedély, végül pedig a hűtlenség és féltékeny­ség, férfi és nő kapcsolatának örök konfliktusa bontakozik ki a tánc nyelvén. A főszerepben Oltárczy Mária és Tókos Attila, az előadás koreográfus-rende­zője Zsuráfszky Zoltán, az együttes művészeti vezetője. A bemutató 19 órától ingyenesen megtekinthető a bartoktavasz.hu oldalon. (juk) A Lumiere mozi online bemutatott filmekkel nyit ma újra TALLÓSI BÉLA Ajárványügyi intózkedések betartásával ma újra nyit a Lumiere mozi. Pozsony. A Szlovák Filmintézet népszerű mozija naponta minimum négy filmet vetít, kezdetben főleg olyan produkciókat, amelyeket a zárt mozik időszakában, távmoziban, online premierrel mutattak be. A 153 nap után újrainduló mozi­ban nyitófilm lesz a dán Thomas Vinterberg Még egy kört mindenki­nek című alkotása, mely idén el­nyerte a legjobb nemzetközi film kategória Oscar-díját. „Ez a film ar­ról szól, hogy elengedjük a kontrollt az életünk fölött” - fogalmazott a díjátadón a rendező. Vinterberg azt a szomorú tényt is felidézte, hogy a forgatás első napjaiban 19 éves lá­nyát halálos autóbaleset érte, s mint mondta, „ő is részese ennek a cso­dának”, és neki ajánlotta díját. A Film Europe távmoziban ugyan már bemutatta napjaink egyik legerede-Első alkalommal láthatja a hazai közönség nagyvásznon A még egy kört mindenkinek című, idén Oscar-dljjal jutalmazott dán filmet, melynek rendezője, Tho­mas Vinterberg autóbalesetben elhunyt lányának ajánlotta az Amerikai Filmakadémiától kapott díját (Fotók Film Europe és tasr archívum) tibb dán filmes mesélőjének törté­netét, idehaza nagyvásznon a Lumi­ere vetítésein láthatjuk először. Műsoron lesz Ivan Ostrochovsky filmje, a Szolgalelkek, melynek ko­mor története a pozsonyi teológiai főiskola szeminaristáinak életét vil­lantja fel a normalizáció éveiből. A film tavaly egy tavaszi és egy őszi si­kertelen nekifutást követően de­cember elején került vászonra, de jóformán csak a premiert érte meg. A premierfilmek között van A kassai undergrounde-ot bemutató Komúna, valamint A festőművész és a tolvaj című norvég dokumentum­film, mely egy cseh festőnő és egy képtolvaj kapcsolatáról szól, akik között „megfejthetetlen baráti köte­lék szövődik”. Május végén érkezik a 93. Oscar-gála legnagyobb nyer­tese, Chloé Zhao A nomádok földje című alkotása. Júniusban visszatér az Európai filmek egy euróért soro­zat, valamint műsorra tűzik az Inakosf Fesztiválnak azokat a film­jeit, amelyeket a pandémia miatt nem sikerült bemutatni.

Next

/
Thumbnails
Contents