Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-04 / 101. szám

www.ujszo.com | 2021. május 4. KULTÚRA 113 Bonyodalmak agy törött toll miatt A különböző mesékből ismert fordulatok montírozása mellett a nyelvi humor a legudítőbb a könyvekben JUHÁSZ KATALIN Egyáltalán nem szokványos mesekönyvet kap, aki hozzájut Z.Németh István királyficsúr­­jának különös, illetve újabb kalandjaihoz. Már csak azért sem, mert ez tulajdonképpen két könyv, de mégis egynek számít. A dolgok tisztázása érdekében vissza kell mennünk pár évet az idő­ben. Még szerencse, hogy akad a történetben egy ezüstlánc, amelyet ha kétszer megfordítunk a nyakun­kon, hipp-hopp, máris 2017-ben va­gyunk. Ekkor történt, hogy a kiadó túl hosszúnak találta ezt a mesere­gényt, és rábeszélte a szerzőt, hogy jelenjen meg két részben. Aztán telt­múlt az idő, sok minden történt is, meg nem is - a kiadó elköltözött he­tedhét országon túlra, a támogatá­sokról döntő bölcsek tanácsa nem hagyta jóvá a megjelenéshez szük­séges összeget -, ezért a folytatás egyre csak késett. Akik olvasták az első részt, csodálkozva csóválták a fejüket, mivel mese úgy még nem ért véget ebben a birodalomban, hogy a főszereplő sorsa lezáratlan maradt volna. A Tutálibe Málibe nevű ki­­rályficsúr eszén viszont az utolsó ol­dalon csúnyán túljárt a gonosz kétfejű böszörkény: „nagyot taszí­tott hősünkön, aki nem bírt tovább kapaszkodni, s a vödörben állva szé­dítő sebességgel zuhanni kezdett a kút halálosan mély torkába.” Képzeljék csak el, hogy a követ­kező mondatra - ezüstlánc hiányá­ban - három évet kell várniuk! Rá­adásul ez a történet tele van fordu­latokkal, oly sebesen zakatol, mint egy kétütemű lódarázs (ilyen is van benne), és embergyerek legyen a talpán, aki három év múlva még em­lékszik az összes nyakatekert nevű szereplőre. Szóval most, hogy végre itt a folytatás, érdemes a két részt szorosan egymás után olvasni, még akkor is, ha a második könyv elején a szerző röviden összefoglalja az előzményeket. Apropó: szerző. A történetet va­lójában minden mesék atyja, a jósá­gos Grimmanó írja. Viszont ketté­tört a varázstolla, ezért a mesehősök jól összekeveredtek, átcsúsztak egymás meséjébe, senki és semmi nincs a helyén, de azért ők maguk akarják kézbe venni a dolgokat, sze­rény tudásuk szerint vagy éppen go­noszságuk folytán. Ez az alaphely­zet, és hát, ahogy mondani szokták, innen szép nyerni. Tapasztalt meseolvasónak kell lenni, hogy azonosítani tudjuk a sze­replőket, de szerencsére hatéves kor fölött már mindenki lazán átlendül olyan apróságok fölött, mint a hét töprönc (hét törpe) nevének meg­változtatása (Tudóc, Vadóc, Szu­­nyor, Tüsszencs, Kukuccs, Szeder, Margó), Hóköménykéről, Hamispi­­pőkéről, a Hétnejű Sárikonról vagy a geriffmadárról nem is beszélve. Ez utóbbi könnycseppje szükségeltetik a kettétört varázstoll összeragasztá­­sához. „A küldetés nehézségét az je­lenti, hogy a geriffmadár a legvidá­mabb teremtmény egész Meseor­szágban, aki eddig még sohasem sírt. A királyficsúr felpattan Rippi hátá­ra, aki egy rímekben beszélő hiper­­paripa. Grimmanó figyelmezteti hősünket, hogy a tollára nagyon vi­gyázzon. Túlságosan nagy hatalom­ra tehet szert az, aki megkaparintja, hiszen amit leírnak a tollal, előbb­­utóbb a valóságban is megtörténik” - magyarázza a szerző az előszóban. Márpedig nagyon fontos, hogy a mese úgy folytatódjék, hogy Tutá­libe Málibe a szíve választottját, Hóköménykét kapja meg, ne pedig a Drótszakállú Hercög teltkarcsú Lenszőke Szekrénke nevű leányát, akit apja mindenáron rá akar tuk­málni - ennek érdekében szelíd erő­szaktól sem riad vissza. Az én kedvenc szereplőm a kétfejű böszörkény, főleg amikor az egyik feje vitatkozik a másikkal. Igazi hu­morbomba ez a karakter, dacára an­nak, hogy nem pozitív hős. A másik remek figura Rippi, aki pocsék rí­mekben beszél. Például ilyesmiket mond: „Egyik domb olyan, mint a másik. Gondolja meg ezt, ki rögtön mászik.” Z. Németh István le sem tagad­hatná, hogy költőként is jeleskedik, amikor nem mesét ír. Egy csomó rí­mes varázsigét használ, de azt is tud­ja, hogy rossz versekkel kínozni le­het. Még egy geriffmadár is elsír­hatja magát, ha sok ilyet olvasnak fel neki. De csitt, ne szpojlerezzünk! A különböző mesékből ismert fordulatok szellemes montírozása mellett a nyelvi humor a legüdítőbb ezekben a könyvekben. A dolgok­nak gyakran olyan vicces nevük van, hogy kétszer is el kell olvasni egy­­egy mondatot. „Volt ott almárium, körténium és diónium, díszes, fara­gott lábakkal, tűzön szőtt szőnyeg, lebegő padlóca, porceláncsészéktől villogó vitringy, középen pedig egy kényelmes fotelágy, abban egy mo­solygó szemű anyóka.” A képzettár­sításon alapuló nyelvújítást a gye­rekek maguk is szívesen művelik, úgyhogy nyilván olvasni is élvezet­tel fogják. A szavak szintjén működő humor mellett mondatfűzési bravúrokkal is tele van a történet. „Tinta nélkül nem ír még a varázstoll sem - magya­rázta Alfagyula. - Azt pedig a rút kétfejű ott felejtette Grimmanó há­zában. Már amennyi maradt belőle. Mármint a tintából. No meg a jósá­gos Grimmanóból. Mert hogy ki­dőlt. Mármint a tinta. Egyszóval: az írja a jövendőt, akinek van hozzá tintája.” A dialógusok szintén tele vannak humorral: „-Földrengés?! A Drótszakállú elmosolyodott.- Szekrénke most fordult a másik oldalára. Tudod, miután esténként elfogyaszt harminc talicska csoko­ládés piskótát, kissé nyugtalan az ál­ma.” A szereplők emellett teljesen át­lagos - jó és rossz - emberi tulaj­donságokkal rendelkeznek, szuper­képességeiket is ezek alapján hasz­nálják. Megnyilvánulásaik tehát egyáltalán nem mesebeliek, közel kerülnek az olvasóhoz, esendők, ezért szerethetők. Vincze Nóra raj­zai pedig jól passzolnak a szöveg­hez, furcsák, enyhén szürreálisak, de nagyon kedvesek. r r Ma van Mayer Eva kiállításának online megnyitója ^^TMézik A személyes élettérre jellemző formák a belső történéseket kifejező vizuális elemek (Fotó: Mayer Éva archívuma) Mayer Éva Terra incognita című kiállítása az egyéni sorsot érintő és társadalmi jelentőséggel egyaránt bíró fogantatást és annak hiányát, a meddőséget állítja középpontba. Budapest. Ez Mayer Éva negye­dik kiállítása a Molnár Ani Galériá­ban. Az erre az alkalomra készült művekből összeállított anyag komp­lex vizuális rendszerének alapfor­mája a méhsejtmotívum, mely egy­értelmű utalás a termékenység kér­déskörére - fogalmaz a galéria saj­tóanyaga. A leírás szerint a 26 darab külön­böző mélységű hexagon némelyiké­be grafikák kerültek, melyek újabb mikrovilágot tárnak fel. A növeke­dés, keletkezés érzetét keltő kis nö­vényekbe rejtett lombházak intim képei a belső világra utaló elemek, a sikeres fogantatás szimbólumai, a művek egy másik csoportja pedig a meddőség és terméketlenség folya­mataira utal. A képek a művész által kifejlesztett egyedi technikai eljárás­sal készülnek. Mayer Éva üveg­lapokra festi a formákat, majd ezeket beszkenneli, a kapott digitális képet pedig tovább módosítja, végül papír­ra nyomtatja. A hatszögű formákba azonban nem csupán képi, hanem női csoportokból bekért, pauszpapírra írt, több réteg egymásra helyezésével le­világított írásrészletek, szövegtöre­dékek is kerülnek. „A Továbbított üzenet című műcsoport személyes élettérre jellemző formákat, polcra felsorakoztatott tárgyakat használ: a gyertyák, az üvegekbe helyezett ho­mályos babaváró szövegek, a kút és kórház a belső történések reprezen­tánsai” - derül ki a sajtóanyagból. Mayer Éva Somorján és Budapes­ten él és alkot. 2013-ban Munkácsy­­díjjal tüntették ki. 2014 óta egyetemi oktató, jelenleg a Budapesti Metro­politan Egyetem Animáció és Média Design Tanszék docense. A kiállítás online megnyitóját ma 18 órakor tartják. Követhető a Mol­nár Ani Galéria honlapjáról elérhető linken. Megnyitja: Boros Lili művé­szettörténész, a kiállítás kurátora, (kult) London. Tizennégy év után idén ősszel újra turnéra indul a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsikeresebb angol zenekara, a Genesis. A járvány miatt már többször elhalasztott The Last Domino? (Az utolsó dominó?) című koncertsorozaton az alapí­tó tagok közül Phil Collins énekes-dobos, Tony Banks billentyűs és Mike Rutherford gitáros lép fel. A hetvenéves Phil Collins gerincbetegsége miatt már nem ül dobokhoz, a hang­szernél fia, Nie Collins helyet­tesíti, az együttest pedig Daryl Stuermer gitáros egészíti ki. A Genesis legutóbb 2007-ben lépett fel, illetve 2014-ben a To­gether and Apart című doku­mentumfilm forgatására gyűltek össze. Legutóbbi albumuk az 1997-es Calling All Stations. Az idei tűmét egyelőre az USA-ba, Kanadába, az Egyesült Királyságba és Írországba hir­dették meg. 00

Next

/
Thumbnails
Contents