Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-04 / 101. szám
www.ujszo.com | 2021. május 4. KULTÚRA 113 Bonyodalmak agy törött toll miatt A különböző mesékből ismert fordulatok montírozása mellett a nyelvi humor a legudítőbb a könyvekben JUHÁSZ KATALIN Egyáltalán nem szokványos mesekönyvet kap, aki hozzájut Z.Németh István királyficsúrjának különös, illetve újabb kalandjaihoz. Már csak azért sem, mert ez tulajdonképpen két könyv, de mégis egynek számít. A dolgok tisztázása érdekében vissza kell mennünk pár évet az időben. Még szerencse, hogy akad a történetben egy ezüstlánc, amelyet ha kétszer megfordítunk a nyakunkon, hipp-hopp, máris 2017-ben vagyunk. Ekkor történt, hogy a kiadó túl hosszúnak találta ezt a meseregényt, és rábeszélte a szerzőt, hogy jelenjen meg két részben. Aztán teltmúlt az idő, sok minden történt is, meg nem is - a kiadó elköltözött hetedhét országon túlra, a támogatásokról döntő bölcsek tanácsa nem hagyta jóvá a megjelenéshez szükséges összeget -, ezért a folytatás egyre csak késett. Akik olvasták az első részt, csodálkozva csóválták a fejüket, mivel mese úgy még nem ért véget ebben a birodalomban, hogy a főszereplő sorsa lezáratlan maradt volna. A Tutálibe Málibe nevű királyficsúr eszén viszont az utolsó oldalon csúnyán túljárt a gonosz kétfejű böszörkény: „nagyot taszított hősünkön, aki nem bírt tovább kapaszkodni, s a vödörben állva szédítő sebességgel zuhanni kezdett a kút halálosan mély torkába.” Képzeljék csak el, hogy a következő mondatra - ezüstlánc hiányában - három évet kell várniuk! Ráadásul ez a történet tele van fordulatokkal, oly sebesen zakatol, mint egy kétütemű lódarázs (ilyen is van benne), és embergyerek legyen a talpán, aki három év múlva még emlékszik az összes nyakatekert nevű szereplőre. Szóval most, hogy végre itt a folytatás, érdemes a két részt szorosan egymás után olvasni, még akkor is, ha a második könyv elején a szerző röviden összefoglalja az előzményeket. Apropó: szerző. A történetet valójában minden mesék atyja, a jóságos Grimmanó írja. Viszont kettétört a varázstolla, ezért a mesehősök jól összekeveredtek, átcsúsztak egymás meséjébe, senki és semmi nincs a helyén, de azért ők maguk akarják kézbe venni a dolgokat, szerény tudásuk szerint vagy éppen gonoszságuk folytán. Ez az alaphelyzet, és hát, ahogy mondani szokták, innen szép nyerni. Tapasztalt meseolvasónak kell lenni, hogy azonosítani tudjuk a szereplőket, de szerencsére hatéves kor fölött már mindenki lazán átlendül olyan apróságok fölött, mint a hét töprönc (hét törpe) nevének megváltoztatása (Tudóc, Vadóc, Szunyor, Tüsszencs, Kukuccs, Szeder, Margó), Hóköménykéről, Hamispipőkéről, a Hétnejű Sárikonról vagy a geriffmadárról nem is beszélve. Ez utóbbi könnycseppje szükségeltetik a kettétört varázstoll összeragasztásához. „A küldetés nehézségét az jelenti, hogy a geriffmadár a legvidámabb teremtmény egész Meseországban, aki eddig még sohasem sírt. A királyficsúr felpattan Rippi hátára, aki egy rímekben beszélő hiperparipa. Grimmanó figyelmezteti hősünket, hogy a tollára nagyon vigyázzon. Túlságosan nagy hatalomra tehet szert az, aki megkaparintja, hiszen amit leírnak a tollal, előbbutóbb a valóságban is megtörténik” - magyarázza a szerző az előszóban. Márpedig nagyon fontos, hogy a mese úgy folytatódjék, hogy Tutálibe Málibe a szíve választottját, Hóköménykét kapja meg, ne pedig a Drótszakállú Hercög teltkarcsú Lenszőke Szekrénke nevű leányát, akit apja mindenáron rá akar tukmálni - ennek érdekében szelíd erőszaktól sem riad vissza. Az én kedvenc szereplőm a kétfejű böszörkény, főleg amikor az egyik feje vitatkozik a másikkal. Igazi humorbomba ez a karakter, dacára annak, hogy nem pozitív hős. A másik remek figura Rippi, aki pocsék rímekben beszél. Például ilyesmiket mond: „Egyik domb olyan, mint a másik. Gondolja meg ezt, ki rögtön mászik.” Z. Németh István le sem tagadhatná, hogy költőként is jeleskedik, amikor nem mesét ír. Egy csomó rímes varázsigét használ, de azt is tudja, hogy rossz versekkel kínozni lehet. Még egy geriffmadár is elsírhatja magát, ha sok ilyet olvasnak fel neki. De csitt, ne szpojlerezzünk! A különböző mesékből ismert fordulatok szellemes montírozása mellett a nyelvi humor a legüdítőbb ezekben a könyvekben. A dolgoknak gyakran olyan vicces nevük van, hogy kétszer is el kell olvasni egyegy mondatot. „Volt ott almárium, körténium és diónium, díszes, faragott lábakkal, tűzön szőtt szőnyeg, lebegő padlóca, porceláncsészéktől villogó vitringy, középen pedig egy kényelmes fotelágy, abban egy mosolygó szemű anyóka.” A képzettársításon alapuló nyelvújítást a gyerekek maguk is szívesen művelik, úgyhogy nyilván olvasni is élvezettel fogják. A szavak szintjén működő humor mellett mondatfűzési bravúrokkal is tele van a történet. „Tinta nélkül nem ír még a varázstoll sem - magyarázta Alfagyula. - Azt pedig a rút kétfejű ott felejtette Grimmanó házában. Már amennyi maradt belőle. Mármint a tintából. No meg a jóságos Grimmanóból. Mert hogy kidőlt. Mármint a tinta. Egyszóval: az írja a jövendőt, akinek van hozzá tintája.” A dialógusok szintén tele vannak humorral: „-Földrengés?! A Drótszakállú elmosolyodott.- Szekrénke most fordult a másik oldalára. Tudod, miután esténként elfogyaszt harminc talicska csokoládés piskótát, kissé nyugtalan az álma.” A szereplők emellett teljesen átlagos - jó és rossz - emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, szuperképességeiket is ezek alapján használják. Megnyilvánulásaik tehát egyáltalán nem mesebeliek, közel kerülnek az olvasóhoz, esendők, ezért szerethetők. Vincze Nóra rajzai pedig jól passzolnak a szöveghez, furcsák, enyhén szürreálisak, de nagyon kedvesek. r r Ma van Mayer Eva kiállításának online megnyitója ^^TMézik A személyes élettérre jellemző formák a belső történéseket kifejező vizuális elemek (Fotó: Mayer Éva archívuma) Mayer Éva Terra incognita című kiállítása az egyéni sorsot érintő és társadalmi jelentőséggel egyaránt bíró fogantatást és annak hiányát, a meddőséget állítja középpontba. Budapest. Ez Mayer Éva negyedik kiállítása a Molnár Ani Galériában. Az erre az alkalomra készült művekből összeállított anyag komplex vizuális rendszerének alapformája a méhsejtmotívum, mely egyértelmű utalás a termékenység kérdéskörére - fogalmaz a galéria sajtóanyaga. A leírás szerint a 26 darab különböző mélységű hexagon némelyikébe grafikák kerültek, melyek újabb mikrovilágot tárnak fel. A növekedés, keletkezés érzetét keltő kis növényekbe rejtett lombházak intim képei a belső világra utaló elemek, a sikeres fogantatás szimbólumai, a művek egy másik csoportja pedig a meddőség és terméketlenség folyamataira utal. A képek a művész által kifejlesztett egyedi technikai eljárással készülnek. Mayer Éva üveglapokra festi a formákat, majd ezeket beszkenneli, a kapott digitális képet pedig tovább módosítja, végül papírra nyomtatja. A hatszögű formákba azonban nem csupán képi, hanem női csoportokból bekért, pauszpapírra írt, több réteg egymásra helyezésével levilágított írásrészletek, szövegtöredékek is kerülnek. „A Továbbított üzenet című műcsoport személyes élettérre jellemző formákat, polcra felsorakoztatott tárgyakat használ: a gyertyák, az üvegekbe helyezett homályos babaváró szövegek, a kút és kórház a belső történések reprezentánsai” - derül ki a sajtóanyagból. Mayer Éva Somorján és Budapesten él és alkot. 2013-ban Munkácsydíjjal tüntették ki. 2014 óta egyetemi oktató, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem Animáció és Média Design Tanszék docense. A kiállítás online megnyitóját ma 18 órakor tartják. Követhető a Molnár Ani Galéria honlapjáról elérhető linken. Megnyitja: Boros Lili művészettörténész, a kiállítás kurátora, (kult) London. Tizennégy év után idén ősszel újra turnéra indul a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsikeresebb angol zenekara, a Genesis. A járvány miatt már többször elhalasztott The Last Domino? (Az utolsó dominó?) című koncertsorozaton az alapító tagok közül Phil Collins énekes-dobos, Tony Banks billentyűs és Mike Rutherford gitáros lép fel. A hetvenéves Phil Collins gerincbetegsége miatt már nem ül dobokhoz, a hangszernél fia, Nie Collins helyettesíti, az együttest pedig Daryl Stuermer gitáros egészíti ki. A Genesis legutóbb 2007-ben lépett fel, illetve 2014-ben a Together and Apart című dokumentumfilm forgatására gyűltek össze. Legutóbbi albumuk az 1997-es Calling All Stations. Az idei tűmét egyelőre az USA-ba, Kanadába, az Egyesült Királyságba és Írországba hirdették meg. 00
