Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-19 / 113. szám

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 141 2021. május 19.1 www.ujszo.com Vészhelyzetben javul a teljesítményünk Az eredmények alapján elmondható, hogy akut stressz hatására javult a teljesítmény a gyors reakciót lehetővé tevő statisztikai tanulásban, vagyis agyunk gyor­sabban felméri a környezeti szabályszerűségeket a veszélyes helyzetekben, amikor nincs idő a hosszú mérlegelésre (Shutterstock) ÖSSZEFOGLALÓ Az Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoport munkatársai laborkísérletben bizonyították, hogy agyunk gyorsabban felméri a környezeti szabályszerűségeket a veszélyes helyzetekben, gyorsabban istudunk reagálni. Az ELTE PPK kutatói igazolták, hogy a stressz pozitívan hat a tudat alatti, ún. statisztikai tanulásra. Mi­vel ennek során agyunk a rendelke­zésre álló információhalmazban fel­ismeri a szabályszerűségeket, egyes cselekedeteink automatikussá vál­hatnak: megtanulunk egy hangsze­ren játszani, vagy elsajátítunk egy új sportágat. A teniszező gondolkodás nélkül cselekszik, ha jön a labda. „Ilyen­kor az agy a környezet mintázatát összekapcsolja a korábbi emlékek­kel, és ennek alapján dönti el, mit kell tenni az adott helyzetben. Mindez persze nem tudatos” - ma­gyarázza Németh Dezső, az Emlé­kezet, Nyelv és Idegtudomány Ku­tatócsoport vezetője. A kutatócsoport célja, hogy fel­térképezze azokat a tanulási formá­kat, amelyek szándékos erőfeszítés nélkül mennek végbe. Ebben a ku­tatásukban arra voltak kíváncsiak, hogy az akut stressz milyen hatással van az agynak erre a képességére. A Tóth-Fáber Eszter vezette kí­sérletbe 53 főt vontak be, akiket két csoportba osztottak. Az egyik cso­port számára a kutatók stresszhely­zetet idéztek elő: megkérték a tago­kat, hogy három percre tegyék a ke­züket jeges vízbe, közben azt mond­ták nekik, hogy a kísérletről felvétel is készül, amelyet a későbbiekben elemezni fognak. A kontrollcsoport tagjai ezzel szemben nem kaptak ilyen információt, és langyos vízbe kellett mártaniuk a kezüket. A szak­értők a teszt előtt és után is nyál­mintát vettek az alanyoktól, amely­nek elemzéséből kiderült, hogy a stresszelt csoportnál megemelkedett az antistresszhormonként is ismert kortizol szintje. A vizsgálat második felében a résztvevőknek számítógépes reak­cióidő-feladatot (ASRT) kellett el­végezniük. Ennek során a képernyőn megjelenik egy kép négy lehetséges hely egyikén, a vizsgálati szemé­lyeknek pedig a megjelenő ingernek megfelelő billentyűt kell megnyom­niuk olyan gyorsan, ahogyan csak tudják. A képek előre meghatározott, ismétlődő mintázatot követnek. Ez a feladat is igazolta a kutatók feltevé­sét, vagyis a stresszelt csoport tagjai gyorsabban választották ki a helyes megoldásokat, mint a kontrollcso­port résztvevői. Az eredmények alapján elmond­ható, hogy akut stressz hatására ja­vult a teljesítmény a gyors reakciót lehetővé tevő statisztikai tanulás­ban, vagyis agyunk gyorsabban fel­méri a környezeti szabálysze­rűségeket a veszélyes helyzetekben, amikor nincs idő a hosszú mérlege­lésre. Ennek evolúciós előnyei is lehet­nek - világított rá Németh Dezső. Stresszes szituációkban, például, ha megtámadnak minket az utcán vagy vitatkozni kezdenek velünk, gyorsan fel kell ismernünk a másik ember mozdulataiból, mimikájából leve­hető információkat ahhoz, hogy mi­előbb cselekedni tudjunk. A hormo­nális változások pedig alkalmassá teszik a szervezetünket, hogy meg­­küzdjünk az adott fenyegetéssel. Egy másik példa a rövid távú stressz ked­vező hatására, amikor angolul kell megszólalnunk. Ilyenkor kicsit ide­gesek leszünk, és ha a külföldi be­szélgetőpartnerünk kijavít minket, a helyes használatot nagy valószí­nűséggel örökre meg fogjuk jegyez­ni. Az viszont már nem rögzülne így, ha az illető egy összetett szabály használatát kezdte volna el nekünk magyarázni. A vizsgálat szerint ugyanis a bonyolultabb tanulási for­mákat nem segítette a stressz, ahogy köztudottan az iskolai teljesítményre is negatívan hat - tette hozzá a PPK egyetemi tanára. A kutatási eredmé­nyeket összefoglaló publikáció vár­hatóan az év második felében jelenik meg a PLOS One című tudományos folyóiratban. (ELTE) Hamarosan megállíthatatlanná válik Grönland jegének az olvadása A jégtakaró néhány száz vagy ezer év alatt teljesen elolvad, ami több mint hét méterrel megemeli a globális tenger­szintet (Shutterstock) MTI-HÍR Hamarosan megállíthatatlan­ná válik Grönland jegének az olvadása. A jégtakaró középső és nyugati területeinek destabilizálódása már megkezdődött a növekvő hőmérsékletek miatt - közölte a Potsdam Klímakutaté Intézet (PIK) hétfőn német és norvég kutatókra hivatkozva. „Eredményeink arra utalnak, hogy a jövőben jelentősen felerősödhet az olvadás mértéke, ami különösen ag­godalomra ad okot” - mondta Nik­las Boers, a PIK kutatója. Az olvadás megakadályozásához a szakértők szerint nem elég a fel­­melegedés megakadályozása, ha­nem jóval az iparosodás előtti szint alá kellene süllyeszteni a hőmérsék­letet ahhoz, hogy ajégtakaró elérje az elmúlt évszázadokban jellemző vastagságát. „Gyakorlatilag tehát ajég jelenle­gi és a jövőben várható tömegvesz­tesége visszafordíthatatlan. Ezért a legfőbb cél, hogy a fosszilis üzem­anyagok égetéséből származó üveg­házhatású gázok emissziójának mértékét gyorsan és jelentősen csök­kentsük és ismét stabilizáljuk a jég­takarót és a légkört” - mondta Boers. Az eddigi modellezések eredmé­nyei alapján a PIK szerint elkerül­hetetlen a grönlandi jégtakaró elol­vadása, amint a globális középhő­mérséklet eléri akritikus küszöböt, az iparosodás előtti szinthez képest 0,8-3,2 C-fok közötti emelkedést. Amikor túllép ezen a küszöbön a felmelegedés, a jégtakaró néhány száz vagy ezer év alatt teljesen elol­vad, ami több mint hét méterrel meg­emeli a globális tengerszintet. Ha­tására összeomlik az atlanti meridi­­onális áramlási rendszer (AMOC), amely a meleg vizet északabbra, a hideget délebbre irányítja, biztosít­va, hogy a magasabb szélességi kö­rön fekvő szárazföldi területek - köztük Európa - klímája viszonylag enyhe legyen. Egy másik kutatás pedig arra mu­tat rá, hogy több jég olvad el a Föld „harmadik pólusa”, vagyis a Tibeti­fennsíkot körülvevő magashegysé­gek gleccserein, mint amennyi te­lente képződik. A téli hóesés a több mint ötezer gleccser többségénél átlagosan az elolvadt mennyiség kevesebb mint felét pótolja - állapította meg a Svájci Szövetségi Erdő-, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL) vezetésé­vel dolgozó kutatócsoport. Műhol­das adatok alapján kifejlesztettek egy számítógépes modellt, amellyel évről évre rekonstruálni tudták az új hó és az olvadás arányát 5527 gleccseren 2000 és 2016 között. A kutatók tanulmányukat a Nature Communications című tudományos folyóiratban tették közzé. A gleccse­rek 70 százaléka évente veszít a je­géből, többségük csak kevés olyan felületet mutat, ahol a jég újrakép­ződik - írta közleményében a WSL. Csak a Karakorum és a Kunlun hegységek gleccserei híztak a vizs­gált időszakban. Mintegy 250 millió embert lát el az ázsiai magashegységek gleccserei­nek olvadékvize. Azonban a nyári olvadásnak átlagosan kevesebb mint a felét kompenzálja a téli hóesés a gleccserek többségén. Következés­képpen a jégfolyamok nagyobb ré­sze jelenlegi formájában egyszerűen nem életképes - magyarázta Evan Miles, a WSL munkatársa, a kutatás vezetője. Még ha a jövőben a Föld nem me­legedne tovább, az évszázad végére a jégtömeg nagyjából húsz százalé­ka elolvadna - írták a tanulmány szerzői. Ezzel az Indus, az Amu­darja vagy a Szir-darja folyók egy fontos vízszállítója apadna el. A küszöbön álló klímaváltozás tovább fokozhatja a gleccserek ol­vadását, ami befolyásolja egyes mé­lyebben fekvő régiók vízellátását.

Next

/
Thumbnails
Contents