Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-18 / 112. szám
Európa harcban áll: bajnoki címek és BL-indulás 2021. május 18., kedd, XVII. évfolyam, 20. szám Története ötödik Premier League-győzelmét aratta a Manchester City (Fotó: tasr/ap) Pép Guardiola sebezhetetlenné tette a Man Cityt Története ötödik Premier Leaguegyőzelmét aratta a Manchester City a 2020/2021-es idényben. Pép Guardiola együttese gyakorlatilag sebezhetetlen volt karácsony óta, így kétség sem férhetett az újabb bajnoki címhez. A szezonra a Bajnokok Ligájagyőzelem teheti fel a koronát. Miután május 13- án a Liverpool 4—2-re legyőzte a Manchester Unitedet az Old Traffordon,' matematikailag is biztossá vált, hogy a Manchester City a Premier League idei bajnoka. Csatár hiányában Guardiola átalakította a csapatot A koronavírus okozta helyzet miatti küzdelemnek Pép Guardiola és a Manchester City voltak az abszolút élharcosai - valószínűleg senki más nem alkalmazkodott ennyire jól a kialakult körülményekhez. Tizenkét fordulót követően a City mindössze öt győzelemmel és 18 rúgott góllal állt a Premier Leagueben. Guardiola csapatai mindig is a félelmetes támadójátékukról voltak ismertek, ezért sokkolóan hatott a City 1,5-ös góládaga. Az eredménytelenség hátterében a klubtörténet legeredményesebb játékosának, Sergio Agüerónak, valamint Gabriel Jesúsnak a hiánya állt. Mindketten hosszas sérüléssel bajlódtak, közben a koronavírust is elkapták. A Premier League történetében mindig azok a csapatok nyertek, amelyeknek a soraiban volt legalább egy megbízható, gólerős csatár, mint Alan Shearer a Blackburnben, Thierry Henry az Arsenalban vagy Jamie Vardy a Leicesterben. De Sir Alex Ferguson például mindig négy csatárral vágott neki a szezonnak, számolva a sérülésekkel és a formaingadozásokkal. Ugyanez igaz volt a Manchester Cityre is az első két PL-győzelme idején Roberto Mancini és Manuel Pellegrini irányítása alatt. Ehhez képest Guardiolának csak két csatára volt, akiket ráadásul nagyon hamar elveszített hosszú időre. Amikor megkérdezték tőle a szezon elején, hogy miért nem vesz csatárt, azt mondta, hogy nincs rá pénz. Tekintve, hogy az elmúlt négy évben a City több mint 300 millió fontot költött védőkre - közte tavaly nyáron 40 milliót Nathan Akéra, aki mindössze 797 percet játszott az idényben -, nehéz elképzelni, hogy Guardiola nem engedhetett meg magának egy klasszikus csatárt. Az igazság inkább az, hogy nem volt rá szüksége. Guardiolától nem áll távol a klaszszikus csatár nélküli játék; Barcelonában Lionel Messi, Münchenben Mario Götze játszott hamis kilencesként. Csak amíg Barcelonában Messin kívül más szóba sem jöhetett ebben a pozícióban, addig a Cityben idén Bernardo Silva, Ríjad Mahrez, Ilkay Gündogan, Phil Fődén, Raheem Sterling, Ferrán Torres és Kevin De Bruyne is játszott hamis kilencest. A hamis kilences nem az a szerepkör, amit bárkire rá lehet bízni, így az, hogy ennyi különböző játékosnak is sikerült eredményesen ellátnia a feladatot, egyszerre mutatja a játékosok taktikai intelligenciáját és Guardiola kompromisszumkészségét. Mivel a csatárok nem álltak rendelkezésre, meg amúgy is, a szerepeltetésük rengeteg fölösleges kockázatot rejt magában - például, hogy nekik nem lábhoz, hanem területre kell passzolni a labdát Guardiola úgy döntött, hogy teljesen ignorálja őket a csapatból. Felütötte hát a futball történelemkönyvét, és szétnézett, hogy hol volt olyan, amikor egy csapat klasszikus csatár nélkül aratott sikert. A stílusváltás legyőzhetetlenné tette a Cityt Amikor a spanyolok kiestek a 2006-os világbajnokságról, még három csatárral játszottak. A 2008-as Európa-bajnokságon már csak kettővel, a 2010-es világbajnokságra átálltak egy csatárra. A 2012-es Európa-bajnokságra már nem maradt egy sem a csapatban. Vicente del Bosque szövetségi kapitány válogatottjának célja nem a labda mielőbbi előre juttatása volt, hanem a kapott gólok elkerülésére tett erőfeszítések, amit úgy igyekezett elérni, hogy labdabirtoklással ellehetetlenítette, hogy az ellenfél helyzetbe kerüljön. A spanyol válogatott ekkoriban rengeteg kritikát kapott, amiért nyoma sem volt a látványos, szórakoztató játéknak, az igazság viszont az, hogy eközben legyőzheteden volt. A 2008-as Eb, a 2010-es vb és a 2012-es Eb egyenes kieséses szakaszában egyeden gólt sem kapott. A cél szentesítette az eszközt. Guardiolának idén ugyanez volt a célja a Cityvel: verhetedennek lenni. Ez elsősorban a Bajnokok Ligája küzdelmeiben volt szembetűnő, de Guardiola a Premier Leaguere is jól adaptálta. Hagyományos értelemben egy csapat vagy birtokolja a labdát vagy nem. A két fázis közötti szakaszt nevezzük átmenetnek - ez utóbbi kiegészítést Jósé Mourinho terjesztette el első chelsea-s korszakában. A folyamat egyszerű: labdabirtoklás, átmenet támadásba, labdavesztés, átmenet védekezésbe. Majd ez ismétlődik újra és újra. A lényeg, hogy egy csapat mindig a négy szakasz valamelyikében van éppen. Ezt a folyamatot Guardiola idén a végletekig lassította. Feláldozta a klasszikus csatárait, és mindhárom csapatrészben a létező leglabdabiztosabb játékosait játszatta. A City ádagban 705-öt passzolt a bajnokikon, mindezt 90 százalékos hatékonysággal, 63 százalékos labdabirtoklás mellett. Bár még két forduló hátravan, a City jelenleg 76 rúgott góllal áll. Guardiola 2016 óta irányítja a manchesteri csapatot, azóta a City bajnoki góljai a következőképp alakultak: 80, 106, 95, 102, 76. A támadójáték tehát kevésbé félelmetes, mint az elmúlt években, de a labdával történő védekezés annyira hatékony, hogy a Citynek bőven elég megrúgni az egy vagy két gólt a győzelemhez. Ahogy fentebb írtuk, tizenkét forduló után a City öt győzelemmel állt, azóta viszont a 24 bajnokijából 21 - et (!) megnyert, miközben mindössze 17 gólt kapott. Összeállt a védelem közepe Guardiolának mindig is a védekezés volt a vesszőparipája. Hiába költött több száz millió fontot védőkre, valahogy sohasem akart összeállni ez a csapatrész. Tavaly nyáron viszont Rubén Dias személyében végre megtalálta a tökéletes embert, aki John Stonesszal kiegészülve áthatolhatatlan falat képez Ederson kapus előtt. A védőpáros szenzációs teljesítményének köszönhetően nemhogy gólt lőni nehéz a Citynek, egyáltalán kapura lövésig eljutni; a Premier Leagueben ádagban 7,1 lövést enged ellenfelének a City, amely szám a legjobb a bajnokságban, miközben az ellenfelek ádagos xG-értéke csupán 0,85. Magyarul még egy gólra elegendő helyzete sincs az ellenfeleknek a Cityvel szemben. A Dias- Stones védőpáros olyan stabilitást biztosít hátul, hogy a szélső védők sokkal szabadabban mozoghatnak a pályán. Az idei szezonban rengeteget fejlődött Joao Cancelo, aki nem egyszerűen csak fellépett a középpályára, hogy túltöltse azt a területet, de határozott jelenléte volt, és gyakran irányítóként funkcionált. Cancelo tavalyhoz képest sokkal magabiztosabb lett a labdával, a játékát pedig már pozícióváltások, lövések, kulcspasszok, gólpasszok jellemzik Ugyanez a magabiztos játék elmondható Kyle Walkerről és Olekszandr Zincsenkóról. A támadósorhoz hasonlóan tehát védekezésben is megkapták a játékosok a szabadságot, hogy kiteljesedhessenek a rendszer kínálta előnyöknek köszönhetően. Guardiola egy lépésre az újabb BL-trófeától Guardiola ismét egy markáns, jól beazonosítható stílussal aratott totális győzelmet a Premier Leagueben. A java azonban még csak most jön. Guardiola 2011 óta először játszhat Bajnokok Ligája-döntőt csapatával, ahol a Thomas Tuchel vezette Chelsea lesz az ellenfele. A párharc érdekessége, hogy május 8-án a City pályaválasztása mellett a bajnokságban is találkoztak a csapatok, és akkor a Chelsea hátrányból fordítva 2-1-re győzött. Mivel azonban a City szempontjából már nem volt tétje a meccsnek, Guardiola kilenc helyen is változtatott a Paris Saint-Germain ellen 2-0-ra megnyert Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójához képest. Ennek vélhetően taktikai okai voltak. Guardiola nem akarta kiteríteni a lapjait Tuchelnek három héttel a Bajnokok Ligája-döntő előtt. A helyzet nem egyedülálló. Még a Porto edzőjeként Mourinho állandóan az ellenfelek erényeit tanulmányozta, miközben saját csapata erősségeit igyekezett elrejteni előlük. A 2004-es győztes Bajnokok Ligája-döntő előtt a Porto a Benficával játszott a Portugál Kupa fináléjában. Tíz nap volt a két összecsapás között, így Mourinhónak nem volt szükséges rotálnia, ő mégis eszközölt néhány változtatást, hogy összezavarja a Monacót. „Tudtam, hogy a Monaco edzője megnézi a meccsünket, ezért nem a legjobb csapatomat küldtem fel a pályára - mondta Mourinho. — Carlos Alberto helyett Benni McCarthy játszott, stratégiai szempontból pedig ez a csere mindent megváltoztatott. Nem akartam, hogy Didier Deschamps lássa, mivel készülök a Bajnokok Ligája-döntőre, így meglephettem őt.” A Portugál Kupa döntőjét ugyan 2—1-re elbukta a Porto, de legalább nem derült fény Mourinho meccstaktikájára, amivel a fontosabb találkozóra készült. Ismerve Guardiolát - és hogy döntőt nem nagyon szokott elbukni -, vélhetően teljesen más meccset látunk majd a Citytől a BL-döntőben, mint a május 8-ai bajnokin. Kovács Gábor
