Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-13 / 108. szám
www.ujszo.com | 2021. május 13. ISKOLA UTCA 117 Első albumán dolgozik a tehetséges diáklány Koczkás Eszter, a komáromi Selye János Gimnázium III. D osztályos tanulója gyönyörű hangjával nemcsak közvetlen környezete, hanem iskolánk mindennapjait is bearanyozza. Nagy örömömre szolgált, hogy osztályfőnökeként interjút készíthettem Esztivel, ezzel a rendkívül tehetséges diáklánnyal a zenei téren eddig elért eredményeiről. Hogyan kezdődött az éneklés iránti szereteted? Hiszen köztudott, hogy rendkívül sokrétű tehetség vagy, ugyanis a sportban is kimagasló eredményeket értél el a múltban. Kiskorom óta érdekel a zene, mivel a nagyapám is gitározott és énekelt egy zenekarban. Mindig is arra vágytunk, hogy egyszer együtt zenéljünk, de ez sajnos már nem valósulhatott meg. Összeegyeztethető az éneklés a sporttal? Jó érzéssel tölt el visszagondolni a sporteredményeimre és a tapasztalatokra, amit a sport adott, de a zene iránti szeretet erősebb volt bennem. Tudtam, hogy erre vágyom, ezt szeretném csinálni egész életemben! Egy ideig próbálkoztam, hogy a két szeretett tevékenységem kiegészítse egymást, de sajnos ez a két szenvedély csak akkor lehetséges, ha nagyon sok mindent feláldoz az ember a céljai megvalósításáért, és szinte csak annak az egy dolognak szenteli az idejét. Milyen érzés volt először kiállni a nagyközönség elé? Nagyon szeretek fellépni, és jó érzéssel tölt el, amikor közvetíthetem az érzéseimet az embereknek a dalaimmal. Dalokat is írsz? S ha igen, mi motivál, mi ihlet meg? Ki a kedvenc énekesed, példaképed? Én komponálom és én írom a dalszövegeket is. Sok minden motivál, de általában arról írok, amit érzek, amit átélek, vagy amire igazán vágyom. A példaképem Beyoncé Knowles énekesnő, mivel nemcsak előadóként nézek fel rá, hanem emberként is nagyra tartom őt. Legutóbb a „The Song” Nemzetközi Online Enekversenyen 45 ország versenyzői közt a III. kategória első helyét szerezted meg. Ki volt a felkészítő tanárod? Az énektanárom, Balogh Rózsa készített fel. Nagyon jól megértjük egymást, s ez pozitívan befolyásolja a közös munkát. Felemelő érzés Nagyon fontos, hogy kapjak visszajelzést arról, valamitténylegjól csinálok, és nagy öröm számomra, ha az embereka dalaimban megtalálják saját magukat. volt, amikor megtudtam az eredményt, mivel a saját dalaimmal indultam, és boldog vagyok, hogy nemzetközileg is elismertek mint dalszerzőt, mint előadót. A sikersorozat itt nem ért véget, ugyanis a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszékének kreativitási versenyén a Heaven című daloddal sikerült megszerezned a Pro Universitate Partium Alapítvány különdíját. Milyen érzések töltöttek el, amikor megtudtad az eredményt? Igazán meglepődtem, hogy különdíjat nyertem ezen a romániai versenyen. A nagypapámról szóló dallal indultam, ezért még büszkébb vagyok rá. Nagyon sokat jelent nekem ez a dal, nagyon közel áll a szívemhez. Örömünkre szolgál, hogy a Selye János Gimnázium évbúcsúz-Koczkás Eszter (Fotó: K. E. archívuma) -ífe-The Song p VJ , INTERNATIONAL ONLINE CONTEST DIPLOMA 93/100 points I Prize Eszter Koczkás Nomination - Pop singing VI age category (18-25 years old) Teacher - Ruzena Baloghová 16.04.2021/Italy Í» A „The Song" Nemzetközi Online Énekversenyen a III. kategória győztese lett tató koncertjein rendszeresen fellépsz a diáktársaid előtt. Milyen dalokat adtál elő az eddigi fellépéseiden? Általában saját dalokkal szoktam fellépni, mert úgy érzem, ezeket tudom igazán, szívből átadni a közönségnek. Nagyon fontos, hogy kapjak visszajelzést arról, valamit tényleg jól csinálok, és nagy öröm számomra, ha az emberek a dalaimban megtalálják saját magukat. Művészként, diákként hogyan hatott rád az elmúlt időszak? Hogyan élted meg a mindennapokat? Engem is megviselt, főleg lelkileg. Voltak pillanataim, amikor nem jött semmiféle ihlet, nem motivált semmi. Szerencsére azért értek jó impulzusok is. Készültem az énekversenyekre, melyek online valósultak meg. Elkezdtük felvenni a dalaimat stúdióban, hogy kijöhessen az első albumom. Egyelőre nem tudom, mikor lesz kész, de dolgozom rajta, hogy mihamarabb lehessen hallgatni a dalaimat. Szeptembertől már negyedikesként folytatod a tanulmányaidat a gimnáziumunkban, és nemsokára el kell döntened, hogyan tovább. Mik a terveid? Szeretnél a jövőben a zene irányába elkanyarodni? Mindenképpen a zenével szeretnék foglalkozni előadóként és dalszerzőként. Fontosnak tartom, hogy az ember azt csinálja, amit igazán szeret, és hogy boldoggá tegye a szenvedélye! Nem tudom, az élet merre sodor tovább, de bízom benne és mindent meg teszek, hogy az álmaim valóra váljanak! Esztinek az elért eredményeihez nagyon sok szeretettel gratulálunk, és további sok sikert kívánunk neki. Szüllő Lívia, a Selye János Gimnázium tanára Végre megint ünnep volt a pozsonyi Duna utcai gimiben November helyett április végén kapták meg a zöld szalagot a pozsonyi Duna utcai gimnázium végzősei. A címben olvasható szavakkal köszöntötte Morvay Katalin igazgatónő kellőképpen meghatódott (talán még egy-két könnycsepp is bujkált a szemük sarkában) negyedikeseinket, akik április 26-án felsorakoztak az iskola tanári szobájában, hogy több mint 5 hónappal a tervezett szalagavatójuk után - minden járványügyi előírást betartva — feltűzzék nekik az osztályfőnökök, Kulcsár Mónika és Popély Andrea a zöld szalagot. Igen, a sok online térbe kényszerült rendezvény után végre személyesen láttuk magunk előtt - az MTAG-logós kendőt/nyakkendőt, valamint szájmaszkot viselő - drága gyermekeinket! Volt bevonulás, a diákok által készített torta, koccintás alkoholmentes pezsgővel, készültek videók és fényképek (maszk nélkül kizárólag az udvaron), szólt az igazgatónőn kívül Nagy Antónia és György Emese a végzősök nevében, valamint a két osztályfőnök. Nem arról beszéltünk, hogy mi mindenről maradtak/maradtunk le, AIV.A... hiszen ezt mindannyian tudjuk, és ünnepi alkalmakkor nem is illik a hiányokról szónokolni... Mert igen, ez most ünnepi alka- : lom volt, még akkor is, ha kicsit ■ rendhagyó! Elvégre a zöld szalag : ugyanaz volt, amelyet novemberben kaptak volna, és ami hozzá kapcsolódik, az is ugyanaz! És hogy nem a lányok csodás báli ruhájára, i a fiúk elegáns zakójára tűztük fel, hanem a fehér blúzokra, ingekre, és • nem egy szépen feldíszített bálteremben, hanem az iskolában? Hát...! Talán felfoghatjuk úgy is, hogy nem a külsőségek a fontosak, hanem az üzenet! Az az üzenet, amelyet a szalag hordoz! Ez pedig nem más, mint az a gondolat, amely a IV. A-sok szalagavatói üdvözletén olvasható: valami ugyan véget ér vele, de csak azért, hogy valami ugyanolyan jó vagy nagyszerűbb elkezdődhessen. Véget érnek drága gyermekeink középiskolai évei, amelyek — mondjuk így - különlegesek és egyediek voltak, miközben felnőttek, alakult az egyéniségük, sokat tanultak, tapasztaltak, barátokat szereztek, és nem utolsósorban kaptak egy alma matert, vele egy nagy Duna utcás családot, amely megtart és mindig visszavár, és amely nemsokára büszkén engedi el őket, hogy elkezdődjön számukra az izgalmasan új és ismeretlen, amelyre viszont fel vannak készülve! A zöld szalag hordozza számukra a boldog élet és sikeres pálya reményét egy „normális” világban, amelyben félelem nélkül ölelhetjük meg diákjainkat a szalag feltüzése után. Ez most sajnos elmaradt, de akkor is: végre ünnep volt megint a Duna utcán! Kulcsár Mónika, osztályfőnök
