Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-07 / 104. szám
www.ujszo.com | 2021. május 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 85 éves történet „Talán a republikánusok közelebb laknak a postaládákhoz?" LAMPL ZSUZSANN ázöt évvel ezelőtt a J—m Literary Digest I M című amerikai fo-Ks-/ JLJi lyóirat szerkesztősége megkérdezte olvasóitól, hogy az esedékes elnökválasztáson kire fognak szavazni. A válaszokon alapuló előrejelzés helyes volt. Az a Woodrow Wilson győzött, aki az I. világháború után a béke megőrzésére hivatkozva forszírozta a csehek, szlovákok és a délszlávok önállóságának biztosítását- 1918. október 28-án Prágában ki is kiáltották az önálló csehszlovák államot -, mire föl olyan elképzelés született, hogy hálából kereszteljék át Pozsonyt Wilson-várossá (sosem értettem, hogy ha már, akkor miért nem Prágát). Ez nem következett be. Szerencsére, mondom én, pozsonyi lakos, aki ma sem örülne annak, ha a tájainktól pár ezer kilométerre - mindegy, hogy nyugati, keleti, északi vagy déli irányban - élő személyről neveznék el szeretett városát. De vissza a folyóirathoz. A sikeren felbuzdulva minden elnökválasztás előtt megismételték az olvasói lekérdezést. Ez úgy zajlott, hogy névre szóló szavazólapot küldtek több millió embernek, akik aztán postán visszaküldték a megválaszolt cédulákat. A dolog 1936-ig működött. Akkor már 10 millió szavazólapot küldtek szét, mégsem az általuk előrejelzett republikánus Alfred Landon nyert, hanem a demokrata F. D. Roosevelt. A szerkesztők annyira biztosak voltak magukban, hogy már előre elkészítették a Landon győzelmét beharangozó címlapot. El is veszítették az olvasók bizalmát. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magazin 1938-ban megszűnt. Kutatásmódszertani írásokban azóta is visszatérő téma, hogy mi okozta a tévedést. Három dolgot szokás említeni. Az első, hogy a levelezőlistán szereplő neveket a magazinok előfizetői, telefon- és gépkocsi-tulajdonosok közül választották ki. A lista tehát garantáltan közép- és felsőbb osztályú szavazókat tartalmazott, az alacsonyabb jövedelműek nem szerepelhettek rajta. Vagyis a lakosság gazdasági-szociális összetételét tekintve nem volt reprezentatív. Márpedig ez fontos volt, mert akkor ért véget a nagy gazdasági válság, 9 millió volt a munkanélküli, s épp azok a rétegek szavaztak Roosevelt programjára, akiket a folyóirat meg sem szólított. A másik ok, hogy a 10 millió cédulának csupán a 22 százaléka érkezett vissza, s ezek nagyobbik része republikánusoktól. Panaszkodtak is a szerkesztők: „talán a republikánusok közelebb laknak a postaládákhoz?” Egy harmadik magyarázat szerint a republikánusok többsége is Rooseveltre szavazott, de közülük is kevesen küldték vissza a szavazócédulát. Mi a tanulsága ennek a 85 évvel ezelőtti történetnek? Az, hogy a minta nagyságán kívül nagyon számít, mennyire pontosan tükrözi a lakosság valódi szerkezetét. S persze az sem mindegy - főleg a mostanság alkalmazott online önkitöltős kérdőíveknél -, hogy hányán és kik küldik vissza a válaszaikat. Oltás utáni kálvária SZABÓ LACI Kisebb kommunikációs káosz volt az utóbbi napokban, miután kiderült, hogy Magyarország már azokat is beoltaná, akiknek nincs Magyarországon társadalombiztosításuk (vagyis nincs TAJ-számuk). Ez azt jelentené, hogy a kettős állampolgársággal nem rendelkező határon túli magyarok is (pl. a szlovákiai magyarok is) regisztrálhatnának oltásra. Később kiderült, ez nem teljesen igaz, hiszen a regisztrációhoz ottani tartózkodási engedély vagy munkavállalási engedély kell, így jelentősen szűkül a célcsoport. S ha ez nem lenne elég, van még egy csavar a történetben, ez pedig a magyar sajátosság, a védettségi igazolvány. Ennek lényege, hogy akinek már van ilyen kártyája, szabadon mozoghat az országban (számára szinte teljesen megszűnnek a korlátozások), sőt, külföldről visszatérve ezzel teszt és karantén nélkül léphet be az országba. Ilyen kártyát most csak azok kapnak, akiket Magyarországon oltottak be (sokszor még ők sem, ha nincs a bűvös TAJ-szám). így hiába teljesítik a feltételeket (vagyis megkapták az oltást, legalább az első, de akár már mindkét dózist, vagy korábban átestek a fertőzésen), mégsem élhetnek az oltás nyújtotta szabadsággal. Kérdés, ha egy szlovákiai magyar él az ottani regisztráció és oltás lehetőségével, akkor ő kap-e ilyen igazolványt, ha igen, mikor, és azzal mit kezdhetne idehaza - a szlovák kormány ugyanis eddig nem jelezte, hogy elismeri ezt a dokumentumot. Becslések szerint legalább tízezer szlovákiai állampolgár él tartósan Magyarországon, és nagyon sokan vannak, akik bár nem élnek ott, de naponta ingáznak a két ország között. A kérdés tehát időszerű, és megoldást kíván. Annál is inkább, mivel Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tegnapi tájékoztatása szerint Magyarországon a védettségi kártya nélkül legalább augusztusig maradnak a korlátozások (ez akár a magyarországi nyaralásokat is veszélyeztetheti). Közben pedig napról napra több vakcina érkezik Szlovákiába is, ám lassan ott tartunk, hogy egyre nehezebb tartani az ütemtervet. Nem lesz kit oltani, vagyis teljesíteni a célt, hogy nyárra, július végére elérjük a 60-70 százalékos átoltottságot (uniós szinten is gyakran ez hangzik el célként). Vagy legalább azt elérni, hogy a lakosság ennyi százaléka kapja meg az első dózist. Mind gyakrabban hallani, hogy lankad az oltási kedv, sokan a nyitásról szóló hírek, a javuló járványadatok alapján azt gondolják, nem is kell beoltatni magukat, hiszen a veszély elmúlt. Elérhetünk arra a pontra is, hogy a kormány anyagi motivációt vet be: készpénzzel jutalmazza azt, aki beoltatja magát. (Vannak országok, ahol ezt valamilyen utalvány formájában hálálja meg az állam, hogy a polgár segít elérni a nyáj immunitást, ezzel hozzájárulva az újbóli szabadsághoz.) Ebből is látszik, hogy Szlovákiában már nincs hiány a vakcinákból, már minden korosztály regisztrálhat, és egy-két héten belül már érezheti is a tüszúrást, azaz már nincs ok arra, hogy valaki Magyarországra utazzon oltásra. Hacsak nem kimondottan kínai vagy orosz vakcinát akar, mert ezekkel Szlovákia nem olt. És az is lehet, hogy nem is fogja elismerni ezt az oltást... Mert most ez a helyzet. És hiába kap valaki például Pfizert, Astrát, Modemát Szlovákiában, azt Magyarországon még nem fogadják el (mert nincs védettségi igazolványa, így nem jár az azzal megegyező szabadság). A megoldásra még várni kell pár hetet, június végén indulhat az uniós oltási igazolvány rendszere, a Covid-19-útlevél. Abban szerepelni fognak az oltások, a tesztek és az, hogy a tulajdonosa átesett-e a fertőzésen. Akkor véget érhet a mostani káosz, hiszen a tervek szerint minden uniós ország kötelezően elfogadja, azaz akkor érjük el azt a pontot, amikor egyetlen útlevélből kiderül, hogy az illető kapott-e oltást vagy sem, és nem az lesz a kérdés, hogy melyik országban adták be. Véget vethet a mostani, naponta változó szabályozások korának. Eljön a szabadság és a szabadságok ideje. Orbán: Fico öreg harcos, Matovic jó szándékú keresztény Utoljára 2009-ben adtam interjút szlovák lapnak, ez nem normális, úgy döntöttem, ezen változtatni kellene - kezdte Orbán Viktor a postoj.sk portálnak adott interjúját. „Buta beszédek mindig lesznek” - ezt arra a bevezető kérdésre válaszolta a magyar kormányfő, hogy magyar laboratóriumok döntenek az Igor Matoviő által vásárolt Szputnyik szlovákiai használatáról, de sok ember ebben nem fog bizni, mondván, a Szputnyikot Magyarországon nem tudósok hagyták jóvá, hanem Orbán Viktor. „Szlovákia szuverén ország. Segítséget kértek, hogy adjunk szakmai véleményt. Kiadjuk. Azt csinálnak vele, amit akarnak” - mondta. „Ha jelen lett volna szlovák diplomata, akkor nem állapodtak volna meg?” - kérdezte a lap Igor Matovic volt kormányfő budapesti útjáról, melyről Gyimesi György (OLaNO- képviselő) nyilatkozta, hogy azért volt sikeres, mert nem vettek részt rajta szlovák diplomaták. Orbán válasza erre az volt: „Nem veszem a vállamra a szlovák politika gondjait. Csak azt tudom mondani, Magyarország szándéka jó volt.” A magyar kormányfő leszögezte, mindenkinek, aki miniszterelnök kollégája volt, hajlandó szolgálatot tenni, ha holnap Fico vagy Pellegrini azt mondaná, szeretne vele beszélni, áll a rendelkezésükre.„A politikában különböző típusú emberekkel kell együttműködni, ami intellektuálisan izgalmas. Szlovákia esetében is, Ficóval, Pellegrinivel és Matoviccsal. Teljesen eltérő személyiségek. Nekem mindegyikkel nagyon jó viszonyom volt, politikailag és emberileg is.” A lap felidézte, hogy négy évig Mikulás Dzurinda volt a szlovák kollégája, erre úgy válaszolt, hogy „Mikulás már a ködbe vész, maradnék az utóbbi háromnál”. Matoviö testvér „Fico öreg politikai harcos, mindig keményen harcolt a szlovákok érdekeiért minden tárgyalásunkon. Sok érzelmi és intellektuális energiát kellett abba fektetnünk, hogy a végén rájöjjünk, az együttműködéssel jobban járunk. Az öreg harcosok kölcsönösen tisztelik egymást. Pellegrini teljesen más típus, a kompromisszumok embere, mindig meg akar egyezni” — fejtette ki Orbán Viktor. Igor Matoviéról azt mondta, sajnos kevés időt dolgozhattak együtt, de teljesen jó szándékú ember, akinél a kereszténység a kulcs. „Matoviö úr klasszikus katolikus, jó szándékú ember. Amikor leültem vele beszélni, mintha Matovic testvérrel beszéltem volna. A személyes karakter, gondolkodásmód, világfölfogás rendkívül nagy jelentőségű” - jellemezte az OEaNO elnökét Orbán. Meöiar, Kádár... Arra a felvetésre, hogy azt még Orbán Viktor több szlovákiai magyar konzervatív támogatója is beismeri, hogy a magyarországi közszolgálati média teljesen kormánypárti, hasonlóan, ahogy nálunk Vladimír Meciar alatt volt, Orbán azt válaszolta, nem ismeri a szlovák közszolgálati tévét. Arra, hogy sok magyar úgy látja, Kádár János alatt volt ilyen a tévé, azt mondta: üzenem nekik, nem olyan, és hozzátette, nem tud és nem is akar utasításokat adni a közmédiának. „Az azonban normális, hogyha konzervatív kormány van, akkor a közszolgálati média is inkább ilyen beállítottságú. Ha be akar számolni az ország életéről, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a hatalmi centrum a kereszténydemokrata kormány.” A V4-es megosztottságról Oroszországgal és Putyinnal szemben a magyar kormányfő kijelentette, a lengyelek határozott oroszellenes politikát folytatnak, a magyarok pedig a szlovákokat is inkább oroszbarátnak tekintik. „Nyilvánvaló, hogy Lengyelországnak biztonsági garanciákra van szüksége. Nekünk is szükségünk van garanciákra, de nem vagyunk Oroszországtól fenyegetve. Vagyis mindegyik V4-tagállam maga fogja alakítani saját Oroszország-politikáját, de garanciát kell tudnunk adni egymásnak Oroszországgal szemben is.” (úsz)
