Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-03 / 77. szám
www.ujszo.com | 2021. április 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 A koplalás előnyei Az új szlovák pénzügyminiszter is nagyszombati Korán reggel ritkán rikkant a rigó, amikor Bandika és Ervin rádöbbentek, hogy nincs is már annyira korán. Elaludtunk, vagy mi a túrós kalács? - kérdezgették egymástól félájultan. Bandika a fejéhez kapott. Biztosan elfelejtettük átállítani az órát! Ervin intett, hogy nem. Viszont tavaly 4,2 millió hektárnyi őserdő veszett oda a trópusokon. Kiirtották, vagy leégett. Ez is egy szédítő szám, talán ettől szédülünk. De nem ettől szédültek, hanem mert ma még nem ettek semmit. Sőt, tegnap sem. Megtartották a nagypénteki böjtöt, de annyira, hogy semmilyen szilárd táplálékot nem vettek magukhoz. Már zöldcsütörtökön elkezdték a mutatványt: csak egy kis spenótot ettek főtt krumplival, délután pedig medvehagymás pogácsát. Ismét megállapították, mennyire igaza volt Váncsa Istvánnak, amikor leírta, hogy a medvehagymás pogácsánál kevés finomabb létezik, ezek közül pedig megemlítendő a pogácsa, amelyből a medvehagymát kihagyták. Most pedig, nagyszombat lévén, várták a feltámadást, meg azt, mit tesz velük a koplalás. Tudta, hogy az új szlovák pénzügyminiszter is nagyszombati? - terelte a beszélgetést a közélet irányába Ervin. Komolyan? Én csak a volt kormányfőről hallottam ilyet. Igazán jelölhetnének más városokból is tárcavezetőket - dohogott Bandika. Egyébként ön mit vár ettől a... koplalástól? Ervin ekkor vette észre, hogy a gondosan előkészített veteményesben az éjjel illegális bulit tartottak a vakondok. De csak annyit mondott: no ejha. Bandikát sem hagyta válasz nélkül, és elismételte neki, hogy mivel rajonganak a múltért, néha érdemes kipróbálniuk néhány dolgot, amely a régiek mindennapjait is áthatotta. Ezek közül az egyik volt a koplalás. Régen sok ember koplalt, mert nem volt mit ennie. Ezért ha meg akarjuk érteni őket, néha koplalni kell nekünk is. Nagyobb baj, hogy idén állítólag elmaradnak a last minute nyaralások. Ezt a bodzát meg mindjárt kivágom - fűzte tovább a szót Bandika. Szokott maga last minute-tel kirándulni? Ervin megvonta a vállát. Autóval szoktam leginkább, vagy vonattal. Az autóban azt szeretem, hogy oda megyek, ahová akarok, a vonaton pedig megnyugtat a sínzörej, a kattogás. Idénre viszont még nem terveztem semmilyen utat. Nincs is már ország, sem város vagy falu, ahol ne lenne jelen a koronavírus. Akkor meg aztán tényleg felesleges itthon maradni - állapította meg Bandika. Persze azért jó lenne elkerülni a dél-afrikai vagy a brazil vírusvariánst - tette hozzá. Szerintem meg ne válogasson - fordult felé Ervin. Ez nem egy önkiszolgáló. Ez egy járvány. Ha nem kettő. Vagy három. Itt mindenki azt kapja, amit fentről osztanak neki. Sajnos. Vagy szerencsére. Na de hát ha belegondolunk, így van ez, mióta világ a világ. Nem? így igaz -hagyta helyben Bandika, majd bement a kamrába és megállapította, hogy kolbászt fog enni hamarosan. A szerző a Vasárnap munkatársa (Cartoon izer) Eszak-Koreából menekülő diplomaták Már a külföldi diplomaták is éheznek, orvosi ellátásra sincs esély, ezért csoportosan hagyják el Phenjant. A Covid- 19 miatt bevezetett kemény szigorítások tovább növelték a nélkülözést Észak-Koreában. „Az észak-koreai fővárost elhagyókat meg lehet érteni, nem mindenki képes elviselni a példátlan szigorral bevezetett totális korlátozásokat, még a legalapvetőbb árucikkek és gyógyszerek sincsenek, és nincs lehetőség az egészségi problémák kezelésére” - írta közleményében a phenj ani orosz nagykövetség abból az alkalomból, hogy egy kínai határvárosba menekült, 38 fos nemzetközi diplomatacsoport számára letelt a kéthetes karantén. A kényszerből összezárt külügyesek március 18-án távoztak Phenjanból, most Pekingből vagy Sanghajból repülnek haza. Háborús viszonyok A közlemény szerint a phenj ani nagykövetségeken már csak összesen 290-en vannak, és csupán kilenc nagykövet nem menekült el. A brit, a német, a francia, az olasz, a cseh, a lengyel, a svéd, a svájci, a brazil, a venezuelai, a nigériai és a pakisztáni nagykövetség bezárt, nem maradt ott egy lélek se, és távoztak a nemzetközi szervezetek képviselői is. Az „utóvédül” hátrahagyott orosz diplomaták azt ígérték, kitartanak, és jó utat kívántak a kínai karanténból kiszabaduló kollégáiknak. Az írták, a Phenjanban maradt, különféle nemzetiségű maroknyi diplomata között összetartás és baráti viszony alakult ki a szükséghelyzetben. Menekülós a síneken Február 26-án az orosz nagykövetség több munkatársa úgy jutott ki az országból, hogy a síneken gyalogoltak, a poggyászukat pedig egy vasúti platón tolták maguk előtt. A nyolcfős csoportban több diplomatacsemete is volt. A járvány miatt ugyanis leállt a légi közlekedés az országban, ezért előbb 32 órát vonatoztak, majd további két órát buszoztak. Az út utolsó szakaszát az orosz Haszan határátkelőig gyalog tették meg, a vasúti síneken tették meg csomagjaikat egy hajtószerkezet nélküli drezinán tolták egy kilométeren át. Észak-Korea még egyetlen koronavírusos esetet sem ismert el. (mti) Globális szuezi válság FELEDY BOTOND Időszerű volt a Szuezi-csatoma eldugulása egy óriás konténerszállító hajó miatt. A koronavírus egy éve folyamatosan bizonyítja, hogy a távoli ázsiai országokba kiszervezett összes munkaművelet merő kockázat. Lehet, hogy olcsóbb, de nem biztos, hogy ideér. Mert ha járvány van Kínában (vagy Vietnámban, Indiában, teljesen mindegy), akkor ott szó nélkül lezárnak mindent. Nem lesz gyártás, bár nyilván nekik is érdekük, hogy ne omoljon össze az exportorientált gazdaság. Viszont útközben is több geopolitikailag kockázatos pont van: az egyik a Szuezi-csatoma (ne felejtsük, 1967 és 1980 között Egyiptom gyakorlatilag lezárta), de ott a híres Malaka-szoros Malajziánál, vagy éppen a Hormuzi-szoros, melynek környékén mostanában tankerhajókat ér (kánnak tulajdonított) támadás. A tengeri szorosok mindig kockázatosak voltak, és persze hol máshol, a modem kalózkodás is itt dívik. Mennyit érne meg a hazai fogyasztóknak, ha hazai árakon szerelnek össze dolgokat, ha hazai gyárak termelnek? Mert itt a termelési folyamatról van szó, nem a szolgáltatásokról. Az olcsó termékeket lehetne vámmal sújtani, hogy a hazai versenyezhessen - így épült fel az egész európai élelmiszeripar az Európai Közösségen belül annak idején. A hazai termék nem csak vásárlói kérdés, be ne tévedjünk a közgazdaságtani minimalizmus utcájába (Vásárolj hazait!): ha lenne hazai kékgalléros réteg, normális munkakörülményekkel, meglepődnénk, hogy ez mekkora társadalmi és politikai stabilitással járna, csak úgy, mellékhatásként. így sem érné meg? A globális kiszervezés rengeteg morális csapdával jár. Friss példa, hogy a kínai ujgur területekről gyapotot vásárló ruházati cég most hiába gondolkodik azon, hogy akkor inkább mégse onnan szerzi be az alapanyagot: Peking világosan megmondta, úgy boltjai sem lesznek az országban. Az online szolgáltatóknál ugyanez történik: ha nem működnek együtt a nagy kínai tűzfallal, nincs piaci hozzáférés. Megéri? Kapitalista szempontokat nézve legtöbbször a kínai kommunistákkal való kooperálás mellett döntöttek a cégek. Ennek eredményeképpen most az ujgur területen kényszermunkával előállított ruhákat hordunk néhányan. Vagyis ez az, amiről tudunk, de a többi kényszerkapcsolásról sejtelmünk sincs. Ha a cégek árait a szabályozások alakítanák, más lehetne az egyenlet végeredménye. Egyszerűen minden a reziliencia, a rugalmas ellenállás, a meglepetésekkel ©[akadályokkal való megbirkózás kiépítése felé mutat. Ez azt jelenti, hogy nem támaszkodhat ekkora mértékben egyetlen országra az uniós közösség. Ez egyszerűen kiszolgáltatottá tesz bennünket. Ahogy a Szuezicsatomának is ki vagyunk szolgáltatva fizikailag, úgy sok apró döntésünkkel szolgáltatjuk ki öreg kontinensünk számos iparágát Kínának. És ez még csak az ipari rész. Értsük bele a gyógyszeralapanyagok egy részét, az egészségügyi, informatikai eszközöket, napelemalkatrészeket, vagy éppen a nehézföldfém-bányákat és még hosszan sorolhatnánk a mindent ellepő műanyagok mellett az egyre fejlettebb alkatrészeket, vagy az 5G-technológiát. Mégis, leegyszerűsítve, egy helyi hasonlattal: ha mindig mindent a hipermarketben vennénk, és egyszer csak (a kisboltok kidőlése után) a hipermarket árat emel, akkor mit tehetnénk? Már nem sokat... E fenti képet ráadásul még egy szinttel kell kiegészíteni. Azzal, hogy a Föld felszíne mellett az ember alkotta kibertérben is kezdenek kialakulni a hasonló „szorosok”. Bizonyos internet exchange pontok (amelyek tulajdonképpen az olvasó netszolgáltatóit szolgálják ki), a domain név rendszerek és azok regisztrációja, de akár a legnagyobb szolgáltatók szerverparkjai is ide sorolhatók politikai kockázat szempontjából. E területeken már nem egy Ever Given óriás teherhajót akasztottak meg, rámoltak ki és süllyesztettek el. Érdemes lenne a kibertérben és az európai geopolitikai térben is erősíteni az őrzőket. Ehhez pedig olyan politikusokat kell előteremteni, akik értik, hogy miről van szó. FIGYELŐ csak nácik, zsebnácik és a múlt emberei vannak, akik nemhogy beszivárogni engedték az államhatalomba a maffiát, hanem megtöltötték vele a pincétől a padlásig. „Ez halmozódik fel, ha tizenkét éven át egy ember kormányoz egy országot, és a választás is patthelyzetet teremt, amikor a másik lehetőség csakis Fico és a Smer/Hlas visz-szatérése. Még az új kormányon belüli veszekedések és sértegetések miatt is Fico és Pellegrini a felelős. Már csak azzal, hogy itt vannak és nem szöktek külföldre, miután az egész rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságokat, az egészségügyet rablók kezére játszották és elloptak mindent, ami nem volt lebetonozva vagy odahegesztve, vagy még azt is, és az utolsó csavarig szétszedték az országot. Persze, gusztustalan volt a kormányválság, de nekik végképp nincs joguk színpadiasán háborogni ezen” - úja a Sme. (úsz) Pellegrini és Fico „diszkrét bája" A mögöttünk levő egész kormányválságról Fico és Pellegrini tehet. Már csak azért is, mert nem disszidáltak. Ugyanis gusztustalan színielőadás Pelíegrini siránkozása, hogy gusztustalan színielőadás volt a kormányválság. Ez az egész nem így történt volna, ha az ellenzék nem csakis rémületet és borzalmat árasztana magából. „Ha csak halvány reménysugár lenne, hogy Pellegrini kormányzása társadalmi megbékélést és nyugalmat hoz, Sulik és Matovic már sosem lenne ugyanannak a kormán ynak a tagja” - írja a Sme kommentálja. Ugyanis nincs az az ember, aki ennyi energiát ölt volna a koalíció megmentésébe, ha lehetne bárkivel is kormányozni az ellenzéki oldalról. De nem volt mit tenni, át kellett esni ezen az egész tortúrán mert a másik térfélen
