Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-17 / 88. szám
2 I KÖZÉLET 2021. április 17. | www.ujszo.com A tanulással még valahogy megbirkóznak a diákok, a legnehezebb az elzártság Dohorák Eszter (balra), Marton Máté és Fekete Tünde örülnek, hogy végzősökként pár hétre legalább, de visszatérhetnek az iskolába, bár tudják, hogy a járvány miatt otthon töltött időt, az elmaradt szalagavatót, a ballagást és a nagyon sok baráti találkozást és beszélgetést már senki nem fogja visszaadni (Somogyi Tibor felvétele) BUGÁRANNA Dunaszerdahely. Nem bánják a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium végzős diákjai, hogy elmarad az érettségi, a tanév utolsó pár hetére örömmel térnek vissza az iskolába. Ha nem lenne járvány, akkor a Vámbéry gimiben nagy lenne a nyüzsgés, most azonban a járványhelyzet miatt üres tantermek fogadnak az épületben. Az egyik osztály ajtaját ugyan díszíti zöld szalag, de az osztálykönyvet az idei tanévben nem sokszor látták a diákok. Az utolsó gimnáziumi évükről három végzős diákkal beszélgettünk. A távoktatás nem az igazi A koronavírus-járvány az idei iskolai év menetrendjét is alaposan felborította. A diákok mindössze néhány hetet jártak iskolába, az oktatás nagy része digitálisan zajlott. Az iskolaügyi minisztérium február elején ugyan engedélyezte az iskolák megnyitását a végzős diákok részére, a Dunaszerdahelyi járásban azonban ekkor még tombolt a járvány. „A húsvéti szünet előtt bejártunk másfél hétig, ennyi jutott nekünk a negyedik évre — ősszel másfél hónap, meg áprilisban bő egy hét” - mondja Fekete Tünde, aki a pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelvű kiadványszerkesztői szakán készül továbbtanulni. Az órák nagy részét igyekeztek az órarend szerint megtartani, de a napi 6-7 óra helyett csak 5-re került sor. „Az iskolában több síkon kapjuk az információt - nemcsak egy előre kidolgozott témát kell megtanulni, a tanártól magyarázat is érkezik. Könnyebb megérteni a tananyagot, ha az osztálytársakkal meg tudjuk beszélni az átvett részt” - osztotta meg velünk tapasztalatait Dohorák Eszter. A diákok egyetértenek vele, hogy a távoktatás egy bizonyos ideig működhet, de nem helyettesítheti a személyes kapcsolatokat. „Bent lenni az iskolában teljesen más érzés” - mondta Marton Máté, aki szociológiai pályára készül. Hangsúlyozta, nem minden diáknak egyformán adottak a körülmények az otthoni tanuláshoz. Nem hiányzik az érettségi Eszter és Máté a Budapesti Corvinus Egyetemre jelentkeztek, így plusz egy tantárgyból érettségiznek. A magyarországi felvételi rendszer különbözik a hazaitól, vizsgák helyett a középiskolai eredmények pontozása alapján dől el, sikerül-e bejutni az adott szakra. Már biztos, a hagyományos érettségi idén elmarad, a bizonyítványban az év végi osztályzatokból és az utolsó két féléves érdemjegyből számított átlag alapján kapnak értékelést a diákok. A fiatalok szerint az érettségi eltörlése volt az igazságos megoldás, és járványügyi szempontból is ez a helyes döntés. A végzősök számára május 14-én fejeződik be a tanév, május 19-re pedig mindenki megtudja, hányast kapott az érettségire. Ha valaki javítani szeretne, májú? 31-ig van rá lehetőség - klasszikus szóbeli vizsga keretein belül. Ugyanez vonatkozik az ötödik, szabadon választott tantárgyakra is, így Eszter és Máté jelenleg is készülnek a matematika szóbelire. Ez a feladat azonban gyakran kihívást jelent, úgy érzik, épp a számtannál hiányzik legjobban az iskolai légkör. „A matek nehéz volt, elkelt volna, hogy közösen oldjunk meg feladatokat” - árulta el Máté. Eszter hiányolja, hogy nem gyakoroltak együtt példákat a tábla előtt. „Bizonyos összefüggésekre nehéz volt önállóan rájönni” - folytatta. Tünde számára főként a nyelvek jelentettek gondot. „A suliban legalább egy kevés beszélgetés garantált szlovák vagy angol nyelven, de online még annyira sem tudtunk haladni, mint korábban” - fűzte hozzá. A diákok szerint a távoktatás a pedagógusok számára is megterhelő volt. „Senkinek nem volt ez így jó, a tanárok is jobban tudták volna végezni a dolgukat itt, az iskolában” - fogalmazott Máté. Az osztály internetes csoportjában a diákok igyekeztek támogatni egymást, ha valakinek segítségre volt szüksége, az meg is kapta. Az összpontosítás egyre nagyobb gondot jelent, amiben közrejátszik a motiváció és a rendes számonkérés hiánya. A fiatalok úgy érzik, egy idő után teljesen egyhangúvá vált az oktatás, a délelőtti órák után nehéz visszaülni ugyanabba a környezetbe és nekilátni a leckeírásnak. „Ellustultunk” - foglalja össze a helyzetet Eszter. Sok minden kimaradt A tanulással nehéz megbirkózni, de talán az „ellopott idő” ejtette a legnagyobb sebet a fiatalok lelkén. Szeptemberben még reménykedve kezdték a tanévet, de október közepén, amikor ismét otthon kellett maradniuk, egyértelművé vált - nem lesz rendes szalagavató decemberben, nem ballagnak majd énekelve az iskola lépcsőin. A diáktársaktól és tanároktól lélekben, ünnepi hangulat és feldíszített osztályok nélkül vesznek búcsút. „A hiányérzet ott van. Annyi minden kimaradt, nem csak a fő események, mint például a szalagavató. A közös programok és baráti beszélgetések helyett egyedül vagyunk a számítógép előtt” - mondta Tünde. Mindhárman egyetértőén bólogatnak, tényleg pótolhatatlan az iskolában eltöltött idő. Hétfőn a gimnázium végzős tanulói egy hónapra visszatérhetnek az iskolába. Sovány vigasz, de legalább egy kis időre újra együtt lesz az osztály - állítják. „A közösség miatt érdemes visszajönni az utolsó pár hétre. Ez a lényeg. Nem jó a fiatalságnak, ha egyedül van. Senkinek nem jó, de a fiataloknak kifejezetten rossz” - zárta Máté. , felnőtté váláskor maradtunk magunkra” A teremben februárig hetente kis csoportos felkészítő foglalkozásokat tartottak, de már csak online lehet tanulni (A szerző felvétele) LACZÓ BALÁZS Az érettségiző diákok nem akartak visszamenni Magyarországon 10 napra, de döntöttek: nem is kell. A magyar miniszterelnök bejelentette a közrádióban, hogy május 10-re halasztják a nyitást ás csak írásbeli érettségi lesz. A végzősök a járvány legfőbb vesztesei a diáktársadalmon belül: egy éve önállóan készülnek a közép- és emelt szintű érettségire. Győr. A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium előtti parkban majdnem hatvan éve „lép” már mozdulatlanul Petőfi szobra, a lábujját kell megfogni, a diáknak szerencsét hoz. De sajnos 2020 márciusa óta alig érte diákkéz, s nem is hozott szerencsét. Az ország egyik legjobb gimnáziumában - ahogy országszerte - november óta nincs rendes középiskolai oktatás, a végzősök is online tanulnak. Az érettségizők a harmadik hullám idejéig még hetente több napot járhattak be - nem kötelezően - a kis csoportos fakultációkra, hiszen legtöbbjük emelt szintű érettségire készül. Késő estig tanulunk Magyarországon ugyanis az egyetemek nem iratnak felvételit. Az államilag finanszírozott szakra a bejutás kulcsa a pontszám, ami az érettségi, az osztályzat és a vizsgák, versenyek alapján áll össze. Ma már egy tárgyból akkor is kötelező emelt szintű érettségit tenni a bejutáshoz, ha valaki viszonylag alacsony pontszámot követelő szakot nézett ki magának, de a legtöbben nem egy, hanem két tárgyból veselkednek neki a nehezített vizsgának. Erre pedig idén - minden megadható tanári segítség mellett - mégiscsak önállóan kellett felkészülni. Négy kazinczyssal ültünk be a patinás fizikaterembe, mesélték: jelenleg reggel 8-tól vagy 9-től este 11-ig és éjfélig tanulnak, még ha szünetekkel is. A legjobban a közösség hiányzik. A lelki folyamat, ami mindannyiunknak megadatott, amíg az osztály eljutott a búcsúzásig. Nem így akartak zárni Van, amit nem lehet később visszacsinálni. Nekünk nem volt szalagavatónk, és a ballagásunk sem lesz olyan, mint másnak - feldíszített teremmel, virágokkal, nagy családi ünnepléssel - mondja Simon Glória. - Az iskola mindent megtett, hogy pótolja ezt, de természetesen nem lehetett műsort tartani. A legtöbben utcai ruhában ültek a könyvtárteremben, s az igazgató úr intézett különkülön beszédet az osztályokhoz. Nyolc év után - amiből hat és fél jutott - egyikünk sem így» szerette volna zárni a diákéveit - teszi hozzá Tüű Réka. Papp Magdolna Réka kontrázik: Ha lesz is ballagás, nem mehetünk el egy étterembe. Azt kértem otthon, hogy akkor tartsuk meg az ünneplést, amikor már minden kinyitott és vége az érettséginek. Legalább maradandó legyen a ballagás emléke. Nem lehettek együtt Természetesen sok diák van, aki nem bánja, hogy a maga kis világában tanulhat, de a többségnek a közösség elvesztése a legégetőbb seb. Sokan nem jöttek be a fakultációkra - nem volt kötelező - meséli Papp Magdus -, s az sem volna igaz, ha azt állítanánk, hogy mindenki mindenkivel jóban van. Nem is lenne természetes. Éppen ezért gondolom, hogy erre a pár napra csak annál nehezebb volna a visszatérés, mert az egymással élést akkor tanuljuk meg, ha minden nap össze vagyunk zárva. Sok lenne az összezörrenés, főleg most, hogy mindenki ideges. A mi osztályunkat - feleli Tüű Réka — kevésbé éreztem összetartónak, de talán pont azért volt így, mert nem csináltuk együtt végig ezt a nyolc évet - fűzi hozzá. - Éppen a felnőtté válás ideje maradt ki - épp akkor nem találkoztunk egymással. A cikk teljes változatát lapunk honlapján, a www.ujszo.com oldalon olvashatják.
