Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-14 / 85. szám

101 KULTÚRA 2021. április 14. | www.ujszo.com RÖVIDEN Will Smith bünteti Georgia államot Los Angelas. Az afroamerikai kisebbség lehetőségeit korlátozó választójogi szigorítások elleni tiltakozásból Will Smith nem Georgia államban forgatja új filmjét. A színész-producer és Antoine Fuqua rendező közle­ményben jelentette be, hogy nem tudnak nyugodt lelkiisme­rettel egy olyan kormányt tá­mogatni gazdaságilag, amely retrográd lépéseket tesz a vá­lasztójog gyakorlását illetően. A déli állam parlamentje nemrég olyan választójogi módosításo­kat fogadott el, amelyek főleg a kisebbségi szavazók lehetősé­geit korlátozza, különösen a le­vélszavazás terén. Az Emanci­pation című, nagy költségvetésű rabszolgadráma forgatása júni­usban kezdődött volna Geor­giában. A valós eseményeken alapuló filmben Will Smith egy rabszolgát alakít, aki megszökik az ültetvényről és csatlakozik az északiak hadseregéhez. Ez az eddigi legjelentősebb holly­woodi produkció, amelyet el­visznek a filmgyártást bőkezűen támogató Georgiából a válasz­tójogi reform miatt. Néhány fil­mes már bojkottot hirdetett a szigorítások miatt, de a nagy hollywoodi stúdiók eddig csendben maradtak. (MTI) DMX (Fotó: Shutterstock) Nőtt az érdeklődés DMX iránt New York. A világhírű rapper, DMX múlt pénteki halálát kö­vető napokban 928 százalékkal nőttek dalainak streamelési adatai az előző napokon tapasz­talt érdeklődéshez képest. Ápri­lis 9-én és 10-én összesen több mint 75 millióan kerestek rá audio- és videófelvételeire va­lamelyik streamingszolgálta­­tónál, míg április 7-én és 8-án csupán 7 millióan hallgatták vagy nézték a számait. Legtöb­ben a Ruff Ryders’ Anthemre voltak kíváncsiak (9,5 millióan), a második legnépszerűbb szám az X Gon’ Give It To Ya lett 5,8 millió streammel. Az 50 éves rapsztár és színész, eredeti ne­vén Earl Simmons, kábítószer­túladagolás miatt szívrohamot kapott, az orvosok napokon át küzdöttek az életéért. A hiphop műfaj egyik legnépszerűbb képviselőjének halálából egye­sek igyekeznek hasznot húzni: az interneten „gyűjtést” szer­veztek temetésének költségeire. A rapper családj a tegnapelőtt közölte, hogy nincs semmiféle gyűjtés, és figyelmeztették a ra­jongókat, hogy ne dőljenek be a csalóknak. Az ügyben már nyo­moz a rendőrség. (billboard, juk) Konyha a nappalimban Merész és modern Hamlet-előadás született Komáromban magyar színinovendékekkel JUHÁSZ KATALIN A pozsonyi színművészetisek­­nok nagy mázlijuk volt: köz­vetlenül a bezárás előtt mág be tudták mutatni a Hamletet a Komáromi Jókai Színház­ban. Viszont nagy pechjük is volt, mivel azóta sem játszhat­­ják, pedig a közópiskolás bérletben is szerepel. A szín­ház múlt szombaton online tette elérhetővé az előadást. (Dömötör Ede felvételei) elkezd működni. Sok mindent ki le­het fejezni olyan kellékekkel, mint a konyhakés, tányérok, evőeszközök, mosogató. Hamlet nyers húst szele­tel, majd szépen bepácolja mustár­ral, fűszerekkel. A második felvonás végén pedig ledarálja azokat a szép, egyáltalán nem fasírtnak való szele­teket - ez persze szimbólum: min­den elveszett. Atyjának szelleme az ételbúra alól bukkan fel. Ophelia a mosogatóba fúl bele. De van itt ko­ponya alakú whiskys üveg, elektro­mos cigi, guruló bőröndök - meg­annyi érdekes kellék. Öt színinövendék kapott lehetősé­get ebben az előadásban. Melecsky Kristóf Polonius és Laertes, apát és fiát is megjeleníti. A két lány, Kato­na Eszter és Hostomsky Fanni pedig Ophelia és Gertrud mellett Rosen­­crantzot és Guildenstemt is el­játssza. Újabb színháztörténeti pilla­nat: Hamlet áruló barátainak szere­pét tudtommal még sosem osztották nőkre. Nehéz pár perc alatt egy má­sik karakterré átvedleni, de ezt is re­mekül megoldják. Hégli Bence Cla­­udiusként egy karrierista csúcsme­nedzser, Hamlet atyjának szelleme­ként pedig az előadás legbizarrabb pillanatát produkálja, pedig csak a feje látszik. Szebellai Dániel is jól boldogul Hamlet figurájával, nem éreztem, úgy, hogy túl nagy fába vágta volna a fejszéjét. Egy idő után már magát a tépelődő dán királyfit láttam, szóval be tudott vonni az előadásba, amely­nek egyáltalán nem volt vizsgafí­­lingje. Teljes értékű színpadi pro­dukció született, amelyet bárhol be lehet mutatni. Nagy kár, hogy gyakran nem le­hetett érteni a szöveget, folyamato­san résen kellett lenni és állítgatni a hangerőt, attól függően, hogy sut­togtak, vagy kiabáltak a szereplők. Az „itt és most” élménye is elma­radt, de legalább ismét tudatosítot­tam, hogy az online közvetítés so­sem léphet az élő színház helyébe. Kárpótlásul kaptam egy kis tévé­játékélményt a többkamerás felvé­telnek, a sok közelinek köszönhető­en. Bízom benne, hogy ezt az elő­adást sokszor játsszák majd, ha a helyzet lehetővé teszi. Akkor talán majd többet is tudok mondani róla. A felvétel szeptember 22-én ké­szült, azaz fél évvel a premiert kö­vetően láthattuk, pocsék hangminő­ségben, monitoron, vagy jobb eset­ben tévéképernyőn keresztül. Mivel nem tudni, mikor kerül ismét szín­padra, e közvetítés alapján foglaljuk össze benyomásainkat Matusek At­tila rendezéséről. Annál is inkább, mivel úttörő jellegű projektről van szó, melynek keretében a színház új vezetése teret kíván adni a színinö­vendékeknek, akik közül a jövőben többen leszerződhetnek Komárom­ba, de addig is számítanak rájuk más előadásokban is. Egyáltalán nem mindegy, mit vár­hatunk a jövő színészeitől. És mivel az orvostanhallgatókat mostanság a Covid-osztályokon dobják be a mély vízbe, a színinövendékek esetében sem tartjuk túlzásnak ezt a fajta „be­avatást”. A Hamlet ugyanis egyike a legmélyebb vizeknek. Szinte min­den színházi ember bakancslistáján ott van, legyen szó színészekről, rendezőkről, jelmez- és díszletter­vezőkről vagy akár dramaturgokról. Kezdjük ez utóbbival. Shakes­­• peare eredeti szövegének színpadi előadása körülbelül hat órát venne igénybe, azaz nem kérdés, hogy meg kell-e húzni a darabot. A dramatur­gon múlik, mit hagy benne, mit hangsúlyoz, illetve mit hagy ki eb­ből a közel 420 éve született drámá­ból. Varga Emese tapasztalt szak­ember az utóbbi huszonvalahány évben számos alkalommal bizonyí­totta rátermettségét, érzékenységét, de szerintem ezúttal azokat is sike­rült meglepnie, akik behatóan isme­rik eddigi munkásságát. Ez az elő­adás ugyanis alig kétórás. Több fon­tosnak tartott jelenet hiányzik belő­Katona Eszter (Ophelia) és Szebellai Dániel (Hamlet) le, sőt - amire még talán sehol sem volt példa - Hamlet híres monológja sem szerepel benne. Legalábbis nem a hagyományos értelemben. Az ele­je (Lenni, vagy nem lenni...) el­hangzik ugyan, de nem a megszo­kott helyen, azaz új kontextusba ke­rül. A folytatás pedig a végére ma­rad - már amennyiben az ikonikus kezdő sorok nélkül, Nádasdy Ádám modem fordításában egyáltalán fel­ismerik a nézők ezt a monológot. Az eredmény egy alig kétórás „új” darab, amely nagyon passzol a ren­dezéshez. Ezt a Hamletet ugyanis mai környezetbe helyezte a fiatal színész-rendező, Matusek Attila. A szereplők minden fajta pátosz nél­kül, mai hangsúlyokkal, hanghor­dozással beszélnek, mai öltözékben (Lea Saryová jelmeztervező remek munkát végzett), amitől a történet és a mögötte meghúzódó filozófia sok­kal közelebb került(het) korunk át­lagemberéhez. Sokféle Hamletet láttam már, de ilyen díszletre a legmerészebb ál­momban sem számítottam. A hely­szín ugyanis egy modem konyha. Itt játszódik minden: a hosszú konyha­pult étkezőasztalként, ágyként és ví­vópástként is szolgál, a hűtőből fel­darabolt holttestek is előkerülnek az előadás folyamán, ajtajára pedig üzeneteket lehet írni, ahogy otthon szoktuk. „Eldöntöttem, hogy gaz” — kezdi írni Hamlet a filctollal, ami rendkívül szellemes geg, hiszen ez a mondat a III. Richárd elején hangzik el (Én, mivel nem játszhatom a sze­relmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt, Úgy döntöttem, hogy gazem­ber leszek, S utálom e kor hiú gyö­nyörét). Megvan a kapocs, el lehet gondolkodni a párhuzamokon. Nemrég olvastam egy felmérést a fozőműsorok nézettségének folya­matos növekedéséről. Ez a műfaj ugyan ötven éve is létezett már, de ekkora virágzásba csak az utóbbi évtizedben borult. Az okok elemzé­sére most nincs hely, de tény, hogy Matusek Attila rátalált egy korunkat jellemző közegre. Persze bátorság is kellett ehhez, hiszen a helyszín, amellett, hogy ismerős, el is távolít­ja tőlünk a cselekményt. Viszont a nézők kilencven százaléka nem most találkozik először ezzel a történettel, úgyhogy az első sokk után a dolog Melecsky Kristóf (Polonius), a háttérben Hégli Bence (Claudius) és Hostomsky Fanni (Gertrud)

Next

/
Thumbnails
Contents