Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-12 / 83. szám
8 I KULTÚRA 2021. április 12. | www.ujszo.com A bőség kosara a könnyűzenében Szubjektív szemezgetés 2021 első negyedévének terméséből, a műfaji sokszínűséget is szem előtt tartva JUHÁSZ KATALIN Úgy tűnik, a karanténidőszak jót tett a zenészeknek: annyi izgalmas album jelent meg az elmúlt három hónapban, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Az alábbiakban igyekszünk megkönnyíteni önöknek a választást. Nick Cave, Warren Ellis: Carnage Nick Cave rendkívül produktív mostanában. Zenekarával 2019-ben adta ki a Ghosteen albumot, tavaly pedig az egy szál zongorás, nézők nélküli koncertjének anyagát Idiot Prayer: Nick Cave Alone at Alexandra Palace címmel. Ezt a legújabbat a The Bad Seeds multiinstrumentalistájával, Warren Ellisszel közösen készítették egy hét alatt, a nyolc dal többsége állítólag az első három napon született. A Carnage egy impresszionista állapotrajz, a mögöttünk álló kaotikus hónapok lenyomata. Először digitális formában jelent meg februárban, a CD és a bakelit később jött, de addig is kipakolták a YouTube-ra a teljes albumot, úgyhogy nyilván nem az anyagiakra hajtanak. Valamennyi dal lassú tempójú, meditativ, hipnotikus énekkel, karakteres szintetizátorral. A minimalista alapok gyakran gyorsabbak, mint a fő dallam, amitől egyszerre finom és erőteljes atmoszférát kap a lemez. A bezártság hatására készített veszteséglista egyfelől fájó feladat, de a túlélést segítő ventilációként is szolgál. Konkrét utalás nincs a járványra, de ott bujkál a sorok között. Nick Cave-et amúgy sem kényeztette a sors az utóbbi években - tizenöt éves fiának elvesztése egy önálló lemezt is kihozott belőle 2016-ban, itt pedig azt (is) érezni, hogy az önkifejezés még mindig egyfajta gyógyulássegítő folyamat számára. Lana Del Rey: Chemicals Over the Country Club Az utóbbi évek egyik legegyénibb hangú amerikai dalszerző-énekesnőjének hetedik albuma szintén RÖVIDEN Fiatal költők az Irodalmi Szemlében Megjelent az Irodalmi Szemle áprilisi száma. A lap címadó blokkja a szerkesztőség által szervezett nyári alkotótábor, az ART ér szerzőinek írásaiból válogat. Mizser Attila bevezetőjét (Teresülés) Gyurász Marianna, Guzák Klaudia, Veres Erika, Vörös Gergely versei és Nagy Hajnal Csilla Harmadnap című kamaradarabja követi, a lapszám illusztrációt is Guzák Klaudia és Nagy Hajnal Csilla munkáiból válogatták. ANobel-díjas Louise Glück költeményeit Gyukics Gábor és Szili József fordításában, Jaroslav Hasek elbeszéléseit pedig Száz Pál fordításában és előszavával olvashatjuk. Fried István Kassa irodalmáról, Márai Kassájáról közöl tanulmányt, és folytatódik Nagy Hajnal Csilla tárcarovata is. 09 felkerült a YouTube-ra. Lana Del Rey-t hiba lenne elintézi azzal, hogy ő az összetört szívű lányok kedvence, és ha egy dalt meghallgatunk tőle, az összesét ismerjük. A helyzet bonyolultabb. Mostanra ugyanis kialakított magának egy önálló stílust, saját világot. És mivel a popzenében az önazonosság a hitelesség legfontosabb kritériuma - enélkül csak receptre készült tucattermékről beszélhetünk -, kalapot emelek előtte. Jól áll neki a a sok zongora és a nemrég megtalált folkos vonal. Remek előadó: tudja, mikor kell suttogni, beszélve énekelni, és mikor kell kieresztenie a hangját. Ezen a finom mívességgel hangszerelt, alaposan kidolgozott, befelé fordulós lemezen nincsenek töltelékdalok, de nincs „nagy sláger” sem: érezni, hogy mindegyik egyformán fontos volt neki. Nekem pedig talán a Wild at Heart és a Dark But Just a Game a legfontosabb. Sleaford Mods: Spare Ribs A kultikus brit elektro-punk duó csak most, a tizenegyedik albummal érintett meg igazán, pedig sokszor próbálkoztam velük. Egy MC nagyon durva akcentussal szövegel, a másik pedig valamit prüntyög alá egy Casióval. Nyelvtudás erősen javallott, mert a lényeg a szellemes szövegekben rejlik, amelyek mármár irodalmi igényűek, de nem a szó magasztos értelmében. Ez az utca költészete, az angol társadalom peremén élők mindennapjainak rögzítése, egy csomó szlenggel. Mentségemre jegyen mondva: az üzenetek felét az amerikaiak sem értik, de még a britek egy része is rejtvényt fejt zenehallgatás közben. Jason Williamsont azonban mindez nem érdekli, ebből a szempontból egy kicsit olyan ő, mint szegény Mark E. Smith volt (The Fali) vagy Mike Skinner, a The Streets agytrösztje. Williamson viszont ritmushangszerként használja a hangját. Váratlan hangsúlyok, csavarások, az alapritmus ellen feszülő ritmikai megoldások, csúfondárosan elnyújtott sorvégek, dühös hadarás - megannyi kunszt, amitől zeneileg is izIsmót csúszik a Top Gun folytatása Los Angolos. Novemberre halasztotta a Paramount Pictures a nagy sikerű 1986-os akciófilm, a Top Gun folytatásának premierjét. A film a Top Gun: Maverick címet kapta, és ismét Tom Cruise játssza benne az egykori vakmerő vadászpilótát, akiből időközben pilótaoktató lett. A stúdió közleménye szerint november 19-én kerül a mozikba a film, azon a napon, amikor Tom Cruise másik nagy sikerének, a Mission: Impossiblenek a hetedik részét tervezték bemutatni. Azt a filmet azonban csak 2022 májusában láthatják a nézők. Az amerikai moziüzemeltetők azt remélték, hogy a Top Gun folytatásának nyári bemutatója segítheti a kilábalást a pandémia miatt egy éve tartó mozibezárások okozta veszteségeikből. A nyolcvanas galmasak a számok. (Ebből a szempontból a Nudge It című a kedvencem) A brexit, a kormány bénázása, a létbizonytalanság jelenik meg a szövegekben, ehhez jön még a magánélet: gyermekkori traumák, hazug barátok. Szóval a lelkileg rossz passzban lévők inkább ne böngésszék a szövegeket. Justin Bieber: Justice Számomra az év eddigi legnagyobb meglepetése ez az album - de lehet, hogy csak az előző, harmatgyenge Changeshez képest tűnik komoly fejlődésnek. Igazi modem, pumpálós, klubos popzene, amit évek egyik kasszasikeréhez készült folytatást eredetileg tavaly nyáron tervezték bemutatni, de először decemberre, majd ez év júliusára halasztották a premiert. (MTI) Emlókezzünk Szomjas Györgyre Budapest. A múlt héten 80 évesen elhunyt Kossuth-díjas rendező, Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című filmje szerda éjfélig ingyenesen megtekinthető a Nemzeti Filmintézet streaming platformján, (www.filmio.hu ). A rendező új műfajt teremtett az 1976-os filmmel, amely magyar környezetbe ültette át az amerikai, illetve az olasz western műfaját - a cowboykalapot csikóskalapra cserélte. A film a kedvező kritikai fogadtatás mellett nagy közönségsikert is aratott, annak idején 600 ezren váltottak rá jegyet. (MTI) hallok, a trendiségre való görcsös törekvés nélkül. Azt az örömteli, rövid időszakot idézi, amikor Diplo és Skrillrex írták neki a számokat. Érezni rajta, hogy Justin végre szabad kezet kapott, hogy a mögötte álló hatalmas apparátus nem nyomta őt agyon. És aki azt csinálhat a stúdióban, amit akar, az nem patikamérleggel méregeti az újabb kötelező világsláger hozzávalóit, hanem új dolgokat próbál ki. Ez a felszabadult kísérletezés remek hatással volt az egykori tinibálványra, aki azóta megnősült, lehiggadt, megtért, szóval emberileg is sokat változott. Ha ezen az úton'halad tovább, akár fontos, trendformáló előadóvá is válhat egyszer. Van rá ideje, hiszen még mindig csak huszonhét éves. Django Django: Glowin in the Dark Ez pedig a másik pozitív meglepilemez. A londoni Django Django eddig egy korrekt indie-pop négyes volt, inkább az elektronikus vonalhoz közelítve. Új albumuk viszont tele van progresszív, már-már pszichedelikus elrugaszkodásokkal, math-rockos struktúrákkal, asszimetrikus dalformákkal. Mintha kicserélték volna a társaságot, vagy összezárták volna őket a Foals tagjaival. A dobok végre nem úgy szólnak, mint egy dobgép, a gitárok egymásnak válaszolgatnak játékosan, fantáziadúsan, egyedül az ének maradt selymes és éteri. Ha ilyet is tudnak, miért nem csinálták eddig? Mindenesetre nagy dolog, hogy negyedik lemezükön kimásztak saját buborékukból, és új, izgalmas dologba kezdtek. King Gizzard & The Lizard Wizard: L.W. Ausztrália legalább tíz éve a pszichedelikus rockzene új fellegvárának számít, főleg a pont tíz éve alakult King Gizzard & The Lizard Wizardnak köszönhetően. Ez a zenekar elképesztő ütemben munkálkodik, igazi sztahanovisták - volt olyan év, amikor öt albumuk jelent meg — és mind remek lett. Folyamatosan újítanak, anélkül, hogy ismételnék magukat, próbálgatják a zenei stílusokat, a szörfös garázszenétől a progresszív rockon és a folk-popon át egészen a dzsesszes hangzásokig, és az olyan bizarr projektekkel sem sültek fel, mint amikor kitalálták, hogy trash metal albumot csinálnak, csak úgy, a buli kedvéért. Ez az idei (2012 óta már a tizenhetedik) korong is bőven tartogat meglepetéseket: keleties és balkáni témák bukkannak fel rajta, ami eddig nem igazán volt jellemző az angolszász rockzenére. Lefogadom, hogy a következő években sokan fogják utánozni őket, már csak emiatt is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, amely egyszerre igényes és szórakoztató. A Nomádok földje kapta a rendezők díját New York. Chloé Zhao A nomádok földje című amerikai roadmovie-ja kapta az év legjobb rendezéséért járó díjat az Amerikai Rendezők Céhétől (DGA). A szombat esti online ceremónián a kínai származású rendezőnő, akinek ez a harmadik nagyjátékfilmje, csaknem az egész köszönőbeszédét alkotótársainak szentelte. A nomádok földje a gazdasági recesszió idején Amerika nyugati részén vándorló, lakókocsiban és furgonokban élő emberek világát mutatja be egy megözvegyült nő (Francis McDormand) történetén keresztül, aki szakít addigi életével és kisteherautójával útra kel. Egy olyan utazásra indul, amelynek nincs végcélja, és bár a főszereplő mérföldek ezreit hagyja maga mögött, utazása leginkább befelé vezet. A film az idei díjszezonban már számos trófeát begyűjtött, köztük a Golden Globe díjat és az Amerikai Producerek Céhének fődíját is. Chloé Zhaót rendezőként is sokan esélyesnek tartják az Oscar-díjra, amelyet idén a világjárvány miatt szokatlanul későn, csak április 25-én adnak át Los Angelesben. Érdekesség, hogy a film kevesebb mint 5 millió dolláros költségvetésből készült számos amatőr szereplővel, akik valóban ezt az életstílust követik. Ok teszik autentikussá a lírai, minimalista alkotást, amely az egzisztencialista dráma és társadalmi látlelet sajátos keveréke. Az Amerikai Rendezők Céhének elismerése jó barométere annak, hogy melyik film esélyes az Oscardíjra. A múlt évben nem, de a megelőző hat évben ugyanaz a produkció nyerte az Oscart, amelyet a rendezők is jutalmazták. (MTI, juk)
