Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-10 / 82. szám
www.ujszo.com | 2021. április 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Két havazás között Talán most értettük meg, mit jelent, hogy az ember társas lény LAMPL ZSUZSANNA az áprilisi időjárás ■ J olyan, mint az I 1 j M életünk. Hol bemm á borul, hol kisüt a nap. Az utóbbira már nagyon nagy szükségünk lenne. Nemcsak nekünk, az egész világnak. Bár a balkonládába ültetett árvácskáimat épp most lepi be a tavaszhoz képest elég kitartóan szállingózó hó, s a tőlünk nem is oly messzi keleti tájakon fennáll a háború veszélye - amiből nem, egyáltalán nem kérünk, s személy szerint követelem illetékes politikusainktól, hogy ne a konfliktusok kiélezését, hanem a béke fenntartását szolgálják-, az emberek lelkében lassan csírázni kezd a reménység. Némelyek már tervezgetik, hogy nyáron beutazzák Európát. Kicsi unokám is egyre gyakrabban emlegeti, hogy majd ha felsüt a napocska, szeretne végre elmenni a „városkába”, és beülni abba a kávéházba, ahol azt a finom szívecskés süteményt szokta majszolgatni. Sugárzóan szép ifjú színésznőnk, a csillagszemü Bárdos Juditka a lehető legoptimistább arckifejezéssel buzdít bennünket, hogy oltassuk be magunkat, mert akkor majd újrajárhatunk színházba és koncertre. Igen, én is szeretném élni a régi életemet. Például szeretném abbahagyni a csaknem mindennapos főzést, és ha éppen úgy tetszik, szorongás nélkül rendelni ételt. Szeretném visszanyerni a korábbi biztonságérzetemet. Szeretném beoltatni magam, mégpedig bármelyik vakcinával, kivéve azt, amelyikkel az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi nyilvános információja szerint „valószínűleg összefügg a vérrögképződés, de ez nincs bebizonyítva”. Bár... Ez eléggé fura, mondhatni tudománytalan megfogalmazás, mert ha valami nincs bebizonyítva, akkor honnan tudják, hogy a két dolog összefügg? Az embernek ilyenkor önkéntelenül az jut eszébe, hogy talán többet is tudnak, csak valamit elhallgatnak. Vagy semmit sem tudnak, csak működik a gyógyszerbizniszen belüli konkurenciaharc, és nem árt egymást lejáratni. Mindenesetre az sem fokozza a bizalmat, hogy az oltóanyagot közben átnevezték. Kicsit olyan ez, mint amikor az öreg, de még fogyasztható, azaz nem közveszélyes élelmiszernek átragasztják a szavatossági idejét. Mindenesetre jobb egy kis gyomorrontás - ha lesz egyáltalán -, mint az éhenhalás. S ez a vakcina is jobb, mint elpusztulni Covidban. Ez nem propaganda. Csak próbálom felmérni, én magam mit tehetek azért, hogy elvihessem azt a kisgyereket a kedvenc kávéházába. S hozzájáruljak ahhoz, hogy járhasson újra „ovikába”. Egyáltalán kinyithasson a kávéház és az óvoda is. Talán most értettük meg igazán, mit jelent, hogy az ember társas lény. Mindent összevetve óvatos vagyok, de nem fojtom el a felszínre törekvő reménycsírákat. Míg élünk, remélünk, tartja a mondás, s ez fordítva is igaz: míg képesek vagyunk reménykedni, addig, és csak addig van erőnk újrakezdeni az életet. Akkor is, ha nem lesz ugyanolyan, mint amilyen korábban volt. Egészségügyi szakértők (Cartoon izer) Sándor, Ágnes, Miklós, Ilona NYERGES CSABA lovákiában meghaladta a tízezret a járvány halálos áldof J zatainak száma. Magyarországon most is naponta közel M háromszázan halnak meg. Mintha minden egyes nap egy- ÉLJ egy olyan kis falu tűnne el az ország térképéről, ahol a gyermekéveimet töltöttem, összességében pedig eddig egy teljes városnyi, 23 ezer ember. Mint ahol felnőttem. Emlékezzünk meg róluk. Mehetnénk házról házra a koronavírust jelképező, szellemvárossá vált, végeláthatatlan településen, és benyithatnánk minden tátongó, üres ház, lakás ajtaján, ahová sok közös emlék fűz. Itt élt Sándor bácsi, akit a „névtelen”, idős, krónikus betegen elhunytak között tartanak nyilván, pedig a magas vérnyomáson kívül semmilyen más nyavalyája nem volt. Ellenben gazdag életet élt. Tisztelték a környezetében, mintagazdaságot vezetett, öröm volt ránézni a szeretettel tartott jószágokra és a pedáns portára. Tőle tudom, hogyan kell metszeni a szőlőt, és mit is jelent az a guggolós bor. A szomszédban élt Ágnes. Naponta ingázott a kórházba, ápolóként állt helyt a covidos betegek között. Fogta a kezüket, amikor már semmilyen segítség, remény nem maradt. A második hullám vitte el, mielőtt megérkezett volna az oltóanyag az országba. Két kiskorú fiút hagyott hátra, akik nagyon szerették. Meg a törlesztörészleteket a lakáson, és az álmait, hogy egyszer majd egyenesbe érnek, nem kell azon aggódni, hogyan húzzák ki a hónap végéig. Amikor a kórházban volt dolgom, mindig kedvesen segített, szólt pár jó szót. Az utca túloldalán élt Miklós. Pénztárosként dolgozott a hipermarketben. Amikor végzett, néha együtt mentünk ki horgászni. O mutatta meg, hogyan lehet úgy vezetni a műcsalit a vízben, hogy felkeltse a süllők érdeklődését. Jókat beszélgettünk. A természetben érezte igazán otthon magát, minden növényt, állatot ismert. Amikor kimegyek a ligetbe, nem felejtem el: igen, Miklós, te voltál az, aki salátának álcázva megkóstoltattad velem a kontyvirág levelét, és a kalcium-oxalát kristályok össze-vissza szúrták a nyelvemet. Jót nevettük. Az utolsó házban élt a Tanámő, Ilona. Hamar megtalálta velünk a közös hangot és nagyon tiszteltük. A hivatásszeretet töltötte ki az életét. Délelőtt történelemórák, délután szakkör, időnként szakmai kirándulás egy-egy emlékhelyre a környéken, tökéletes „idegenvezetéssel”. O erősítette a hazaszeretetünket, és ő mutatta meg, milyen büszkék lehetünk elődeinkre, a vidékre, ahol élünk. Amikor lélegeztetőgépre került, sejteni lehetett, hogy nem fogják élve levenni onnan, ahogyan nagyon sokakat, másokat sem. Nem statisztikai adatok. Hús-vér emberek ők, a legkülönbözőbb, eladói, pedagógusi, polgármesteri, olimpiai bajnoki életpályával, akiket megmagyarázhatatlan okból, érthetetlen logikával csókolt meg a halál a járvány alatt, miközben mások könnyen lerázták magukról a fertőzést. Hús-vér emberek, akik betölthetetlen űrt hagytak maguk után. Lehetett volna, és lehet még hasonló a sorsunk. Élnek az emlékeinkben, az átvett szokásokban, mozdulatokban, az együtt épített kerítésben, a közös útban, az átbeszélt estékben, a közös drukkolásban. Közben újra nyitni kezdtünk, próbálunk visszatalálni a régi életünkhöz. Egyre több oltóanyag érkezik, a mutatók is javulnak, és hajlamosak lehetünk győzelmet kiáltani, de soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen súlyos árat fizetünk érte. Az elvesztett életeket, Sándorokat, Ágneseket, Miklósokat, Ilonákat nem pótolhatja senki és semmi. Emlékezzünk rájuk, és ne feledkezzünk meg arról: ha esetleg újabb hullámot geijesztenénk a túláradó önbizalmunkkal, azzal a halottaink kirívóan magas számát is még tovább növelnénk. FIGYELŐ 40 nap, 4 miniszter Miniszterkeringő zajlik Ecuadorban, 40 nap alatt a negyedik tárcavezetőt kellett kinevezni az egészségügyi minisztérium élére. A harmadik azért mondott le, mert több mint nyolc órát kellett várni az idősebbnek az oltópontoknál. Elődje 20 napig se volt miniszter, mert beoltatta családtagjait és több ismerősét. A kormány lassan négy éve van hatalmon, ezalatt hat egészségügyi miniszter volt. (MTI) A Covidból felgyógyulok harmadánál mentális zavar jelentkezik Minden harmadik, Covid-19- en átesett betegnél diagnosztizáltak fél éven belül agyi vagy pszichés zavart. A kutatók sem értik, hogy a koronavírus milyen módon kapcsolható az olyan pszichés zavarokhoz, mint a szorongás vagy depresszió, de ezek fordultak elő leggyakrabban a 14 rendellenesség között. A Covid-19 után jelentkező stroke, demencia és más neurológiai rendellenesség ritkább, mégis jelentős az előfordulásuk, különösen azoknál, akik súlyos állapotba kerültek. Max Taquet, az Oxfordi Egyetem pszichiátere kiemelte: sürgős kutatásokra van szükség, hogy azonosítani lehessen a problémát a megelőzés és kezelés érdekében. Szorongás, kedályzavar A tanulmányon dolgozó tudósok egy korábbi kutatása tavaly arra a megállapításra jutott, hogy a Covid- 19-en átesettek 20 százalékát diagnosztizálták három hónapon belül valamilyen pszichiátriai zavarral. A kutatáshoz 236 379, főleg egyesült államokbeli páciens orvosi dokumentációját elemezték. Eredményeik szerint 34 százalékuknál fél éven belül neurológiai vagy pszichiátriai betegséget állapítottak meg. A leggyakrabban előforduló rendellenesség, ami a páciensek 17 százalékát érintette, a szorongás volt, a kedélyzavart 14 százalék tapasztalta. Úgy tűnt, hogy ezek egyike sem függött attól, hogy mennyire volt súlyos a Covid-19 lefolyása a betegnél. Áz intenzív osztályra került páciensek közül fél éven belül 7 százaléknál állapítottak meg stroke-ot és 2 százaléknál demenciát. „A hatás a teljes népességre nézve is jelentős lehet” - hangsúlyozta Paul Hamson, az Oxfordi Egyetem pszichiátriaprofesszora, a kutatás másik vezetője. Enyhe tünet, tartós baj A fertőzés után nyolc hónappal tízből egy embernek volt olyan tartós problémája, amely elég súlyos volt ahhoz, hogy károsan befolyásolja társas kapcsolataiban, a munkában vagy otthon - közölte a svéd Danderydi Egyetemi Kórház. A leggyakoribb tünetek az ízlelés és szaglás elvesztése, a hányinger és a légzési nehézségek. Négyből egy tünet több mint két hónapon át megmarad. „Fontos, hogy az emberek tudják, hogy még az enyhe fertőzés is negatívan befolyásolhatja az életüket egy időre” - mondta Charlotte Thalin kutató szakorvos. Ugyanakkor a svéd kórházak több mint 2000 alkalmazottjának bevonásával készült tanulmány nem talált az említetteken kívül hosszú távú gyakori problémákat. „Szó esik szívdobogásérzetről, memóriazavarokról és hosszan tartó lázról enyhe Covid-19 esetén, de mi ilyet nem találtunk” - mondta Thalin, hozzátéve, ez azzal is magyarázható, hogy a vizsgálatban résztvevők átlagéletkora viszonylag alacsony volt. (MTI)
