Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-09 / 81. szám

www.ujszo.com | 2021. április 9. KULTÚRA I 9 A költők a világot alakítják Miért épp József Attila születésnapja lett a költészet napja, és hogyan ünnepeljük ma Április 11-én olvassunk el vagy hallgassunk meg legalább egy verset (Fotó: Shutterstock) JUHÁSZ KATALIN József Attilát talán nemcsak költészete, hanem személyes sorsa és tragikus halála miatt is hatalmas kultusz övezi a mai napig. Szinte minden ma­gyar ember tud idézni néhány sort a verseiből, születésnap­ját, április 11-ét pedig a költé­szet napjává nyilvánították. Ilyenkor eszünkbe jut, hogy tulajdonképpen szeretjük a verseket, és gyorsan poszto­­lunk is egy kedvencet a Face­­bookra. Már ez is valami. A versolvasás, amellett, hogy él­ményt okoz, serkenti a képzelőerőt és a gondolkodást, gazdagítja a szó­kincset, fejleszti a fogalmak, jelen­ségek közti kapcsolódási pontok felfedezésének készségét. Ezekben a nehéz időkben pedig gyógyírt is ad­hat, segíthet leküzdeni a depresszív hangulatot, elröpíthet egy másik va­lóságba, vagy épp egy-egy őszinte, kitárulkozó versnek köszönhetően tudatosítjuk, hogy akadnak még ná­lunk is nagyobb lúzerek. A karantén idején talán új jelentést nyerhet ez a nap, köszönhetően a rengeteg igényes tartalomnak, ami­vel irodalmárok, színészek elárasztották az internetet. Mindenképp jó, hogy a költészet­nek lett saját napja. Még akkor is, ha ez egy kommunista „találmány”. A Szovjetunióban a párt kultúrpoliti­­kusai hamar felfedezték a versekben rejlő propagandapotenciált, ezért ott már 1955-től létezett a „gyeny poe­­zii”. Magyarország tehát csak kö­vette a jó példát, és a proletár költő­ként kanonizált József Attila szüle­tésnapját jelölték ki a költészet nap­jaként. (Érdekesség, hogy Márai Sándor is április 11-én született, de polgári értékrendje miatt ő szóba se jöhetett, a rendszerváltásig a nevét sem volt szabad kimondani.) A magyar kultúrpolitika tehát proletár költőt csinált József Attilá­ból, aki egy rövid ideig valóban szimpatizált a szocializmus eszmé­jével, de a harmincas évek elején pont azok a kommunisták vetették ki maguk közül, akik 1956-ban pie­­desztálra emelték őt. A költészet napjának ünneplése Magyarorszá­gon sokáig egyet jelentett a munkás­­mozgalmi líra népszerűsítésével, aztán fokozatosan kikopott belőle az osztályharcos jelleg. A nyolcvanas években már színvonalas progra­mok, előadás-sorozatok várták a szakmát és a közönséget, értékes tévé- és rádióműsorok készültek, nagy versmondó színészek tettek trendivé nagy költőket. A mai poétákra is vetül talán va­lamennyi reflektorfény ezen a na­pon, még ha közülük nem is tud már senki olyan népszerűséget elérni, mint Petőfi vagy Ady Endre (még életükben), illetve Radnóti vagy Jó­zsef Attila (haláluk után). „Mi, mai költők, nem tehetünk mást, minthogy elmondjuk örömein­ket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért min­den formában és mindenütt...” - írta József Attila, és ez a gondolat 1937- ben ugyanolyan érvényes volt, mint manapság. Kivételes zsenije volt ő a magyar irodalomnak. A nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Mindent tudott a poézisről, biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, mesterien ötvözte a hagyományokat a modem törekvé­sekkel. És volt véleménye az őt kö­rülvevő világról. A közéletiség ma már persze mást jelent, mint akkoriban, és a költészet­ben sem annyira „trendi” a napi ak­tualitásokkal foglalkozni, de az alko­tó embert ma is befolyásolja az a tár­sadalmi közeg, ahol él. Még az olyan lírai alkatot is, aki tudatosan igyek­szik a saját kis burkában élni, és tün­tetőleg nem néz tévéhíradót. A való­ság elől ugyanis senki sem menekül­het. Ezt József Attila is keservesen megtapasztalta, és mai kollégái sem képesek egy másik világba telepor­tálni magukat. Mert ők is a saját lei­­kükön szűrik át a külső hatásokat. A költő tehát akarva-akaratlanul is korunk krónikása. És ez nem keve­sebbet jelent, minthogy alakítja a vi­lágot. Minél többen olvassák müveit, annál nagyobb mértékben tud hatni az egész emberiségre. Persze, ha senki sem veszi le a polcról a köte­tét, gondolatai és érzései pusztába kiáltott szavak maradnak. Idén vasárnapra esik a költészet napja, azaz kevesebb kifogást talá­lunk arra nézve, miért nem olvasunk el, hallgatunk meg legalább egy ver­set. A karantén idején pedig talán új jelentést nyerhet ez a nap, köszön­hetően a rengeteg igényes tartalom­nak, amivel az irodalmárok, színé­szek, színházak elárasztották az in­ternetet. Ez a jelenség is jól mutatja, hogy kritikus időszakokban a köl­tészetre ugyanúgy szükség van, mint minden más művészetre. Online előadásban látható a komáromi Hamlet A Komáromi Jókai Színház Hamlet című előadása április 10-én tekinthető meg az online térben a navstevnik.online oldalán. A Hamlet a drámairodalom egyik legmegfejthetetlenebb műve. Közel 420 éve íródott, aktualitása, jelenide­­jüsége azonban megkérdőjelezhetet­len. A Jókai Színházban Matusek At­tila fiatal színész-rendező vezetésé­vel a Pozsonyi Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola magyar növendékei jelenítik meg. Előadásuk mellőzi a teátrális gesztusokat, amelyek alap­ján ismerni véljük Shakespeare örök érvényű történetét, helyette a fiatal értelmiségi dilemmáit, belső vívódá­sát, az élethez-halálhoz való különös kapcsolatát állítja központba. A fiatal generáció izgalmas színházi útkere­sését jelző előadás Hamlet fiatalsá­gáról, lázadásáról, energikusságáról szól, nem elfeledkezve az intelligen­ciájáról és a problémáiról sem. Játsszák: Szebellai Dániel, Kato­na Eszter, Hégli Bence, Hostomsky Fanni és Melecsky Kristóf. Az előadás 20.00-kor kezdődik, (k) Gertrud (Hostomsky Fanni) és Hamlet (Szebellai Dániel) (Dömötör Ede felvétele) Mendes szerelmi történetet forgat Los Angeles. Az Oscar-díjas Olivia Colman brit színésznővel forgatja új filmjét Sam Mendes, az 1917 rendezője. Az Oscar­­díjas rendező Empire of Light címmel készülő filmje 2022 őszén kerülhet a mozikba - írta a Vari­ety.com hollywoodi hírportál. A szerélmi történet a nyolcva­nas években játszódik Anglia déli partvidékén egy szép régi moziban és környékén. Mendes egyedül írja a forgatókönyvet. Operatőrnek az Oscar-díjas Roger Deakinst kérte fel, akivel az 1917 című első világháborús filmjén is együtt dolgozott, ko­rábban pedig együtt csinálták a Skyfall című Bond-filmet és A szabadság útja című romantikus drámát is. Mendes köszönetét mondott a Searchlight stúdiónak, amiért felkarolta a projektet. Olivia Colman A kedvenc című filmért kapott Oscar-díjat 2019- ben, idén pedig a The Father című filmért jelölték az amerikai film­­akadémia díjára. A színésznő ta­valy Golden Globe díjat kapott A korona című brit sorozatban nyújtott alakításáért. (MTI) Az olasz filmes cenzúra vége Róma. Olaszországban többé nem cenzúrázzák a filmeket er­kölcsi és vallási megfontolások alapján. Az olasz filmes cenzú­ratörvény 1914-ben született. Számos nagyszerű film esett az áldozatául - emlékeztetett rá a The Guardian című brit napilap cikke. Dario Franceschini kulturális miniszter közleményében jelen­tette be a filmes cenzúra végét. Mint írta: véget ért az állam művészek szabadságát korlátozó ellenőrző és beavatkozó rend­szere. így erkölcsi vagy vallási okokból többé nem lehet meg­akadályozni egy film bemutatá­sát Olaszországban, valamint nem lehet ezen indokok alapján megkövetelni, hogy a bemuta­táshoz kivágják a filmből a kri­tikus részeket. A filmeseknek maguknak kell korhatár-besorolást adniuk saját alkotásaiknak a bemutatás előtt. Döntésüket egy filmipari szak­emberekből álló 49 tagú testület hagyja jóvá. Mint Pupi Avati filmrendező hangsúlyozta: ez egyfajta önszabályozás, amely­hez elég érettek a filmalkotók. Avati zenés filmjét, a Bordellát az 1970-es években cenzúrázták. Az elmúlt száz évben több száz filmet cenzúráztak Olaszor­szágban, elsősorban politikai, erkölcsi és vallási okokból. Ezek közül az egyik legismertebb pél­da Bernardo Bertolucci 1972- ben Oscarra jelölt Az utolsó tan­gó Párizsban című klasszikusa, melynek minden kópiáját el­pusztították, csupán hármat hagytak meg „bűncselekmény bizonyítékaként”. A kulturális minisztérium Ci­­necensura online platformjának kimutatása szerint 1944 óta Olaszországban 274 olasz, 130 amerikai és 321 más országban készült filmet cenzúráztak. A cenzúra miatt több mint tízezer filmet változtattak meg valami­lyen módon, köztük olyan rende­zőkét, mint Federico Fellini. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents