Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-04 / 52. szám
141 ISKOLA UTCA 2021. március 4. | www.ujszo.com Selyés gimnazisták Kismartonban? Tóth Ákos, Molnár Vivien és Szalai Adrián (Fotó: SJG) Február 19-én az online térben egy kreatív verseny izgalmas középdöntőjét követhették nyomon diákok, hozzátartozóik ős barátaik. A komáromi Selye János Gimnázium háromtagú csapata a körülmények ellenére összeszedett produkcióval örvendeztette meg a zsűrit és a szurkolókat, bár - ami elromolhat, el is romlik - a technika lába a virtuális térrel egy kicsit megremegett. A szereplésről és az Estöri versenyről maguk a selyés diákok írták le élményeiket. Tóth Ákos: Azt mondják, hogy mindenkinek elfoglaltságot kell találnia ezekre a karanténos időkre, és szerintem mi megtaláltuk a tökéletes időtöltést. Rengeteg percet és munkát öltünk ebbe a versenybe, de egyértelműen megérte minden fáradozás, főleg azért az eufórikus érzésért, amit a továbbjutás eredményezett. Sok alkalommal ez a verseny tartotta bennem ébren a lángot, hogy van miért küzdeni és dolgozni. Minden pillanatát csak élvezni lehetett, köszönhetően eszméletlenül ügyes és okos csapattársaimnak, akikkel sok nevetéssel tarkított órát töltöttünk el a Discord „megbeszélőszobánkban”. Mégis a legemlékezetesebb esemény volt mind közül a forgatás napja. Addig még soha nem vettem részt hasonló eseményen, de ez szerintem tökéletes volt bevezetőnek. Ez volt a verseny munkájának a fénypontja, amikor végre felraktuk a pontot az i-re. Természetesen a szórakozás sem maradhatott el útközben, úgyhogy két felvétel között mostanra már a csapatban szállóigévé vált mondatok hangzottak el, amik évek múlva is örömet szereznek majd. A szinkronizálás volt a legtermékenyebb e szállóigék tekintetében, ugyanis este szinte kikapcsolt aggyal már elvesztettük minden komolyságunkat. Igaz, hogy még az idei versenynek nincs vége, és vár ránk még egy döntő, de én szívesen mennék jövőre is, ugyanígy, csak kár, hogy addigra „kiöregszünk”, ahogy felkészítő tanárunk szokta volt mondani. Molnár Vivien": Ez a verseny nem olyan, mint a többi. Más... miben is más'Ntt szükségünk van minden tudásunkra, gondolatunkra, kreativitásunkra, érzésünkre. Kutatni kell a pontos dátumokat, helyszíneket. Meg kell keresni a kor személyének életkörülményeit, viselkedését, szokásait. Ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzunk ilyen témákkal, szükség van ilyen vetélkedőkre. Mindig is szerettem versenyekre járni, főleg egy erős, ütős, ügyes csapat tagjaként. A kis csapatunk fordulóról fordulóra egyre jobban összekovácsolódott. Be kell vallanunk, hogy a karantén miatt elég nehéz volt teljesíteni egy-egy feladatot, mégis legyőztünk minden akadályt. A kisvideó készítése élményekben gazdagon telt, senki nem érezte magát feszélyezve, sőt egyegy jelenet között a humorunkat is megcsillogtathattuk, amit a videónkba is becsempésztünk. Az elődöntő napján mindhárman izgultunk, hiszen tudtuk, mi a tét, amit már a verseny elején kitűztünk célul. A prezentációnkat sikeresen elő tudtuk adni, és a zsűri dicséretét is megkaptuk. Külön kiemelték az élménypedagógiától átitatott bemutatónkat. Elek tanár úr végig türelmesen tartotta bennünk a lelket, és a legnagyobb szakmai tudásával, tanácsaival látott el minket. Végül a munkánk meghozta a várva várt gyümölcsét, hiszen a tizennégy továbbjutó csapatból harmadik helyen bejutottunk a döntőbe. Reméljük, hogy a döntőben már személyesen is részt vehetünk. Kilépünk a virtuális tér fogságából. Az eddigi felkészülések nagyon jó, vidám, humorban gazdag hangulatban teltek. Úgy gondolom, hogy ez az érzés továbbra is motiválni fog bennünket. A versenynek köszönhetően igazi barátokat szereztem, és olyan maradandó emléket, ami mélyen beivódott szivembe és elmémbe. Szalai Adrián: Egy fantasztikus verseny, fantasztikus csapattársakkal. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a döntőbe kerülhessünk. Bár a jelenlegi helyzet nem kedvezett nekünk, minden erőnkkel azon voltunk, hogy elkészüljön a kisfiún, illetve a prezentáció. Az elődöntő eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia épületében lett volna, de sajnos a járvány miatt online adtuk elő beszámolónkat, Jókai Mór és szüleinek életéről. Ez a verseny sokkal különlegesebb, mint a többi. Itt nem kell bemagolnod több tucat oldalnyi szöveget, és nem kell mindent szóról szóra megtanulni. Itt a kreativitás és a fantázia kap helyet, különböző formákban. Igazán jó volt dolgozni a többiekkel. Mind a hármunknak megvan a maga erőssége, és együtt nagyon ütős csapatot tudunk alkotni. Mikor felvettük a kisfilmet, egyáltalán nem volt stresszes senki, élveztük a forgatást. Az elődöntő napján már jobban izgultunk, bár tudtuk, hogy megcsináljuk és a döntőbe jutunk. A döntő helyszíne Ausztriában, Kismartonban lesz, bízom benne, hogy akkor már a valós helyszínen leszünk. Dolgozunk tovább keményen, hiszen tudjuk, a kemény munka gazdag termést hoz, mi ebben hiszünk. A cél az első hely, és még az is, hogy idén a mi csapatunk legyen a Kárpát-medence legkreatívabb csapata. Ahhoz pedig, hogy ez megvalósuljon, április végéig nem csupán a munkát kell folytatniuk, hanem azon is izgulnunk kell, vajon sikerüle a szervezőknek megoldani, hogy a versenyzők a kismartoni Esterházykastély Haydn-termében töltsenek el egy velejéig kreatív napot, amiről még fogalmuk sincs, hogy egy életre szóló élmény lehet. Reméljük, nem csak feltételes módban fogalmazhatunk. Köszönjük a Jókai Színház igazgatójának, Gál Tamás művész úrnak és Diosi Dániel II. A osztályos diákunknak a versenyre való felkészülésünk közben nyújtott segítséget. Összegereblyézte: Elek József felkészítő tanár Megújult a kollégium Uj köntösben, új receptekkel Az étkezőket mindig meleg étel várja majd (Fotó: nka) Iskolánk, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 1. szám alatt működő Építészeti Szakközépiskola kollégiumának nagy része a közelmúltban teljesen megújult. Az elöregedett, megkopott faablakok helyére korszerű, háromrétegű üvegezéssel ellátott nyílászárók kerültek. Ezzel folytatódott az 1972-ben épült kollégium energetikai korszerűsítése. Diákjainknak így nemcsak szép környezetet és kellemes légkört nyújtunk, hanem korszerű és modem épületet is, ahol öröm a tanulás és boldogok a diákévek. A kitűzött célok egyike egyebek mellett a vonzóvá tétel. Egy olyan kollégium kialakítása, ahol a bentlakó diák és a szülő is elégedett. Minden jelenlegi és jövőbeli diákot szeretettel várunk. Fenes Róbert mérnök, igazgató Iskolánkban, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián a kialakult járványhelyzet miatt még javában zajlik az online oktatás ás tanulás, mégis kijelenthetjük, hogy intézményünkben nem állt meg teljesen az élet. A gazdasági részleg munkatársai ugyanis a napi rutinteendők mellett nagy erőbevetéssel és odaadással munkálkodnak azon, hogy diákjaink és tanáraink a több hónapos távoliét után egy megújult, korszerűbb, rendezettebb iskolai környezetbe térhessenek vissza. Az iskolai menza színvonalának emelése mindig is szívügyünk volt. Ki ne örülne annak láttán, hogy étkezés után a diákok tányéxja üres. Persze finomakat főzni csak kiváló alapanyagokból lehet, jó receptek alapján és egy korszerű munkaeszközökkel és munkagépekkel felszerelt konyhában. Mondanunk sem kell, mekkora kihívás naponta 400 ebédet, valamint a diákotthon lakóinak reggelit és vacsorát is elkészíteni. Étkezdénket számos korosztály látogatja a pici elsősöktől kezdve a kamasz kilencedikesekig, az érettségi előtt álló középiskolásoktól a felnőtt alkalmazottakig, tehát sokféle specifikus igénynek kell eleget tennünk. Étkezdénk már a szeptemberi tanévkezdéskor ígéretesen rajtolt, hiszen az ételek ebédjegyre való kiadását egy sokkal zökkenőmentesebb chiprendszerrel váltottuk fel, emellett a konyha felszereltsége is bővült egy elektromos főzőedénnyel és egy hármas sütővel. A közelmúltban újabb gépeket sikerült üzembe helyeznünk, amit Kollárik Marián technikusnak köszönhetünk, aki ráadásul az állapotfelmérést bérmentve végezte el. Szorgos, fáradságot nem ismerő konyhai alkalmazottaink munkáját tehát ezentúl egy új zöldségtisztító, két hármas sütő és két fözőpult segíti. Az új melegítőpultnak köszönhetően pedig ígéijük, hogy az étkezőket mindig meleg étel váija. Persze nemcsak meleg ételekkel, hanem új receptek alapján készített, az eddigieknél finomabb ételekkel várjuk vissza iskolánk apraját-nagyját. Várva váijuk a koronavírusjárvány enyhülését, hogy iskolai étkezdénk újra megnyithassa kiadópultjait. A konyhás nénik pedig mihamarabb szeretnék birtokba venni az új berendezéseket, hogy finomabbnál finomabb ételekkel örvendeztessék meg menzánk vendégeit. Horváth Erzsébet iskolaigazgató Kristóf Angelika konyhavezető Korszerű ablakokra cserélték a régieket (Fotó dész)
