Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-04 / 52. szám
www.ujszo.com | 2021. március 4. KULTÚRA 9 Eszmék harca a képernyőn A chicagói 7-ek tárgyalásában Aaron Sorkin úgy beszélteti a szereplőit, hogy feltáruljon egyéniségük Bobby Seale (Yahya Abdul-Mateen II) és a 7-ek védőügyvédje (Mark Rylance) (Fotó: Netflix) JUHÁSZ KATALIN Lehet-e lebilincselő egy film, emelynek 90 százalékában csak beszélnek? Méghozzá egy tárgyalóteremben. Két óién át. Politikai álláspontokról, amerikai beliigyeket részletezve, jogi szakterminológiát csillogtatva. Nos, ehhez a forgatókönyvírónak zseninek kell lennie. És Aaron Sorkin zseni. Ez az amerikai forgatókönyvíró és (újabban) rendező szereti a lehetetlen küldetéseket. Legjobban talán a megtörtént események filmre adaptálása izgatja, ahol ki kell találnia, milyen dialógusok hangozhattak el a szereplők között. Szereti, ha a karakterek jelleme a szókincsükből, hasonlataikból, verbális reakcióikból áll össze. Szereti, ha érvekkel győzik meg, vagy győzik le egymást, okos, illetve érzelmes monológokkal, nyelvi humorral. Ritka bátor hozzáállás ez manapság, amikor a nézők többsége felnőtt mesékre kíváncsi, ahol a főszereplőnek annyi a szövege egy forgatási napra, hogy „Vigyázz! Egy meteorit!” Nagy örömmel tölti el a régimódi nézőt, amikor igényes forgatókönyveket díjakkal ismernek el. A Golden Globe ugyan kisebb jelentőségű, mint az Oscar-díj, de a Hollywoodban dolgozó filmes újságírók hamar elérték, hogy rájuk figyeljen a világ, ha díjat osztanak. Elég volt kitalálni „az Oscar előszobája”szlogent, hogy tudniillik, aki Aranyglóbuszt kap, az pár hét múlva nagy eséllyel kaphat Oscart is. Ezt aránylag jól alátámasztja a statisztika - persze, ha megfordítjuk a dolgot, kiderülhet, hogy csak ügyesen kell tippelni az Oscar-jelöltek közül. Idén viszont csúszik az ügymenet az Amerikai Filmakadémián, még csak a shortlistek ismertek, így sokkal érdekesebb, hogyan döntöttek a Golden Globe döntnökei. A chicagói 7-ek tárgyalása a verbalitásra épül, eszmékért, gondolatokért folyik a harc, egy eleve vesztes helyzetből, mivel a bíró elfogultsága már az első percekben evidens. (Frank Langella élete legjobb alakítását nyújtja a gazember bíró szerepében.) Az álláspontok ütköztetése, a frissen hatalomra került Nixonadminisztratíva embereinek undorító helyezkedése, a vietnámi háború ellen tüntető fiatalok naiv lelkesedése odaszegezi a nézőt a képernyő elé. Persze mindez kevés lenne - főleg manapság -,ha a forgatókönyvből hiányozna a szikrázó izgalom. Aaron Sorkin már 1992-ben, az Egy becsületbeli üggyel bebizonyította, hogy látványos akciójelenetek nélkül is lehet kalandos egy történet. Az elnök emberei című, hatalmas sikerű sorozattal, a Charlie Wilson háborújával, a Steve Jobs-szal, a Híradósok című sorozattal és a Social Network-kel, amelynek forgatókönyvéért Oscart kapott. Korábban a pénzcsinálóért és az Elit játszmáért is jelölték Oscarra, ezek a filmek sem a látványelemekkel döngölték földbe a nézőt. Az Egyesült Államokban máig tananyag a jogi egyetemeken ez a több hónapos tárgyalás, dokumentumfilmek is készültek róla. A ma is gyakran skandált „The whole world is watching!“ (Az egész világ figyel) pedig ott, Chicagóban született 1969-ben, amikor a rendőrök kamerák előtt püfölték a tüntetőket. Sorkinnak azt is sikerül „a sorok között” érzékeltetnie, hogy a szólásszabadságra oly büszke USA nem sokat fejlődött ötven év alatt e téren. Az időzítés is remek volt: nem sokkal a tavalyi amerikai elnökválasztás előtt debütált a film a Netflixen, és még csak demokrata párti részrehajlással sem vádolható, mert a vietnami háborút a demokrata Johnson elnök kezdte, és tulajdonképpen a társadalom háborúellenessége segítette hatalomra a republikánus Nixont. Aki természetesen példát akart statuálni az előző évi chicagói tüntetés szervezőinek perével, azt üzenve az amerikai népnek, hogy mostantól szorosabbra lesz véve az a bizonyos gyeplő. A főszereplők ismert emberek voltak már akkor is. A bohém Abbie Hoffman (Sacha Baron Cohen alakítja, kiválóan) egy rock-sztár népszerűségét érte el, stand-upozott is, később pedig megírta az amerikai yippie mozgalom alapművét Steal This Book címmel (Lopd el ezt a könyvet). Tom Hayden, a fehér inges civil aktivista később bejutott a kaliforniai képviselő-testületbe, és ötször választották újra. (Eddie Redmayne itt végre megmutathatta, hogy eszköztelenül is tud játszani, nem csak túlzó mimikával). Kettejük különböző habitusa szépen kidomborodik az esti beszélgetéseken, amikor a vádlottak megvitatják a bíróságon történteket (óvadék fejében szabadlábon védekezhettek), és az is világossá válik, hogy ugyanazt akarták, csak más eszközökkel. De mi van akkor, ha valaki most hallja először ezeket a neveket? Semmi. Akkor is élvezni fogja a filmet, mert radikális anarchista nézetek csapnak össze nyakkendős háborúellenességgel, és az a fő kérdés, hogy a fiatalok kihasználják-e a sajtó figyelmét eszméik célba juttatására, vagy inkább a bőrüket igyekeznek menteni, mert tíz év börtön nem vicc. Tovább színesíti a képet a fekete radikális polgárjogi mozgalom, a Fekete Párducok vezetője, Bobby Seale, akit szintén letartóztatnak Chicagóban, de semmi köze az utcai csatává fajult demonstrációhoz. Sorkin mesterien mutatja be, hogyan igyekszik a bíró összemosni a két ügyet, hogy sötétebb színezetet kapjon a hét „gondolatbűnöző” pere. Seale ellen menet közben megszüntették az eljárást (részben a ügyész közbenjárására, aki egy idő után nem bírta a kamuzást), később külön tárgyalták az ügyét. De a vele való bánásmód a film legijesztőbb része. Akár egy külön fimet is érdemelne ez a történetszál, a fajgyűlölet jogi megnyilvánulásának illusztrálására, valamint egy izgalmas korszak bemutatására. Nem árulok el többet, hátha még nem ismerik a történetet, és ezek után nézik meg a Netflixen. Tegyék ezt annak tudatában, hogy a forgatókönyv Aranyglóbuszt ért, és az Oscar-shortlisten is szerepel. Március 15-én derül ki, indulhat-e az Amerikai Filmakadémia díjáért Aaron Sorkin elgondolkodtató, felkavaró, és sajnos ma is rendkívül aktuális filmje. Filmvászonról a slágerlisták élére PUHAJÓZSEF Az első hivatalos dalával elsőkánt a One Direction volt tagjának, Zaynnek sikerült a brit és az amerikai listán is a csúcson indítania - 2016-ban a Pillowtalkkal. Másodikként Olivia Rodrigőnak jött össze ez a bravúr. A Drivers License című szerzeménnyel hat héttel ezelőtt a brit, egy héttel később az amerikai listán is rajt-cél győzelmet aratott, és azóta is őrzi az első helyét a világ két legfpntosabb zenepiacán. Ritkán indul az év ilyen erős slágerrel. Olivia Rodrigo a filmiparból ruccant át a zenei életbe, s bizonyára le is horgonyoz egy időre. Február 20- án még csak a tizennyolcadik életévét töltötte be. Kaliforniában született, édesapja a Fülöp-szigetekről származik, anyai ágon német és ír felmenői vannak. Fiatal kora ellenére már szép szakmai múlttal büszkélkedhet. Egy reklámfilmben tűnt fel. A filmvásznon 2015-ben mutatkozott be, az An American Girl: Olivia Rodrigo (Fotó: Shuttestock) Grace Stirs Up Success című filmben Grace Thomast alakítja. Legtöbben a Disney Channel három évadból álló, 2016 és 2019 között vetített Bizaardvark című filmsorozatából ismerhetik, amelyben Paige Olvera szerepét osztották rá. Legutóbb a High School Musical: The Musical: The Series című sorozatban bukkant fel, Nini Salazar-Roberts karakterét kelti életre. Énekesnőként is itt debütált, leginkább az All I Want és a Joshua Bassett-tel előadott I Think I Kinda, You Know című felvételeit ismerhetjük a sorozatból. Innen már csak egy ugrás volt a popszakma. Olivia a január 8-án megjelent Drivers License című dalt Daniel Nigróval közösen írta. Egy tinédzser szívfájdalmáról szól. Ä főhősnő a címbeli jogosítványát már csak a barátjával való szakítása után szerzi meg, így szerelme meglátogatása autóval és a tervezett közös kocsikázás helyett egyedül rója a köröket a környékükön. Az érzelmes szám gyorsan belopja magát a szívekbe. A Drivers License stabilan őrzi vezető pozícióját az Egyesült Királyságban és az USA-ban is. Ezért az utóbbi rangsorában, a Billboard magazin Hot 100 listáján egyelőre nem folytatódhat a tavalyi tendencia, amikor is rekordszámú, tizenkét szerzemény foglalta el már a megjelenés utáni héten a csúcsot. Olivia Rodrigo slágere a Hot 100 történetében a 48., amely az első helyen kezdte meg a szereplését. RÖVIDEN Meghalt Bunny Wailer Kingston. Kedden 73 éves korában elhunyt Bunny Wailer, a The Wailers utolsó, még élő tagja, Bob Marley zenésztársa. Az énekesdalszerző, ütőhangszeres Neville Livingstone néven született, 1963-ban Bob Marleyval és Peter Tosh-sal, a reggae későbbi szupersztárjaival alapította a The Wailers együttest. Fontos szerepet játszott az új stílus globális népszerűsítésében, azonban 1973- ban kivált a bandából, mert úgy vélte, az amerikai klubokban tervezett fellépések ellentétesek rasztafári hitével. Szólókarrieije során három Grammy-díjat kapott. Hazánkban is járt, a 2015-ös pozsonyi Uprising fesztiválon lépett fel fiatal zenészekkel. Andrew Holness jamaicai miniszterelnök a muzsikust a jamaicai zene köztiszteletben álló rangidős államférfijának nevezte. Olivia Grange kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy mindaz, amit Bunny Wailer a jamaicai zene úttörőjeként tett, tovább él. (MTI, juk) Balaton Sound oltási igazolvánnyal? Zamárdi. Ha leszjúniusban Balaton Sound, a Zamárdi önkormányzat csak beoltott bulizókat engedne a fesztiválra. Csákovics Gyula polgármester közölte, hogy kötelezővé tennék az oltási igazolványt a rendezvényen. Idén már nem öt évre, hanem csak egy évre kömének megállapodást a fesztivált szervező Sziget Kft.-vel, dupla bérleti díjért. Ha a járvány miatt idén nem tarthatók meg a fesztiválok, egy évvel meghosszabbítható a megállapodás, de aztán a 2500 lakosú Zamárdi végleg szeretne megválni a napi 25-30 ezres tömeget vonzó fesztiváloktól. Kádár Tamás, a Sziget Zrt. ügyvezetője szerint az oltási igazolvány kötelezővé tétele nem életképes megoldás, mert még azt sem tudni, hogy a 20-30 éves fiatalok megkapják-e nyárig a védőoltást. Másrészt az is jogi problémákat okozna, hogy a szervezőknek ellenőrizniük kellene a jegyvásárlók szenzitív egészségügyi adatait. (24.hu, MTI)
