Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-29 / 73. szám

www.ujszo.com I 2021. március 29. SPORT 115 Vodnyánszká első felnőtt bajnoki címe Edző édesanyja is büszke rá A két Reni, balról az idei női bajnok, Vodnyánszká Renáta az aranyérmével, jobbról az edzője, anyja, Medgyes Renáta, lánya oklevelével (Képarchívum) J. MÉSZÁROS KÁROLY 17 évesen nyerte a szlovák fedett pályás bajnokságot női távolugrásban. Versenyzői pályafutása során tizenheted­szer akasztottak bajnoki aranyérmet a nyakába, idén először a felnőttek között. Vodnyánszká Renáta duna­­szerdahelyi gimnazista egy héttel később a junior mezőnyt is maga mögé utasította. Idei fedett pályás élményeiről kérdeztem. A felnőttek között 587, a junio­rok mezőnyében 571 centivel győ­zött. Csak a két országos bajnok­ságon rajtolt? A szűk és rövidre szabott szezon­ban máshol nem versenyeztem. Azért indult a felnőttek között, hogy 17 évesen végigverje a me­zőnyt? Elsősorban versenyezni szeret­tem volna. Első lehetőségem hét nappal korábban az Elán-viadalon kínálkozott, csak éppen azon a hé­ten becsípődött a hátam, és jobbnak láttuk kihagyni a versenyt. Inkább pihentem, hogy a felnőtt bajnok­ságra tipp-topp legyek. Azzal men­tem oda, hogy kihozzam magamból a maximumot, és 570-580 cm kö­rüli eredménnyel elégedett lettem volna, mert az idény első versenye mindig fura, hiányzik a versenyláz. Nyerni is szerettem volna, ami hála Istennek sikerült. Győztes ugrását a harmadik sorozatban érte el, hat kísérlete közül öt érvényes volt, és az utol­só kettő is megközelítette a leg­jobb eredményt. Ilyen kiegyen­súlyozott teljesítményre számí­tott? Ahhoz képest, hogy az idénybeli első versenyem volt, szuperül ug­ráltam. A deszkafogás is majdnem tökéletes volt, a belépésem sem volt fél centinél nagyobb, csak megkar­coltam a gyurmát a deszkán. Kár volt azért az ugrásért, mert megkö­zelítette az 590-et is, de nem baj, majd legközelebb. Dunaszerdahelyi gimnazista­ként a pandémia idején hol tudott készülni az országos bajnoksá­gokra? Az iskola is elég furcsa, online órá­ink vannak, de úgy próbálok tanulni, mint mikor naponta jártunk suliba, mert fontosnak tartom a tanulást is. Nem mondanám, hogy az edzések szörnyűek voltak, ennél sose legyen rosszabb, de ilyen szezont még nem éltem meg, hogy haza kellett jönnöm a tátrai edzőtáborból, mert pandémi­­ás zárlatot vezettek be. Eleinte még edzettünk a fedett pályán, de aztán azt is betiltották, kint kellett gyakorol­nunk a természetben, ahol csúszott a fű. Nem szeretek így edzeni, mert sé­rülésveszélyes. Nagyon oda kellett figyelni. A teljesítmény is más, mint­ha olyan körülmények lennének, amilyeneket megszoktam. Egy héttel később a junior baj­nokságot is megnyerte, tizenhe­tedik bajnoki aranyérmét sze­rezve. Abban a mezőnyben csak a győzelem volt a fontos? Elsődleges célom a bajnoki cím megvédése volt. Emellett még na­gyobbat akartam ugomi, legalább 590-et, ami kiküldési szint az idei rieti Európa-bajnokságra. Később megtudtam, hogy nem szükséges ebben az évben újra megugomi, elég, ha tavaly teljesitettem. Ami tavaly júliusban Tatabá­nyán történt, ahol 606 centis egyéni csúcsot ugrott. Mi hiány­zott az idei két fedett pályás baj­nokságon ennek a túlszárnyalá­sához? Elsősorban a megfelelő felké­szülés. Nem úgy edzettünk, ahogy kellett volna, így nem is lehetett olyan a teljesítmény, mint nyáron, amikor szinte vért izzadtam az edzéseken. Most is keményen dol­goztunk, de a minőség nem érte el a kívánt szintet. A technikai felké­szülés is hiányzott, keveset ugrál­tam távolba. Nyáron szinte az egész szezont végigversenyeztem, télen meg csak megszakításokkal gya-Anyai és edzői szemmel is fi­gyeli lánya feltörését a szlo­vákiai élvonalban Medgyes Renáta, aki annak idején ma­gasugrással kezdett, majd visszatérése után távolug­rásban jeleskedett. Mit szól lánya 587 centis fedett pályás bajnoki címéhez a felnőttek között? „Nem volt könnyű do­log megszerezni, de azért tisztában vagyunk azzal, hogy hiányzottVadlejchová. Ha ő ott van, nincs bajnoki cím. De nélküle is népes volta me­zőny, idősebbekkel teletűzdelve. Hála Istennek Rencsi tudott nyerni, mert az volta célunk. Ami az ered­ményt illeti, nagyon meg vol­tunk elégedve, mert kicsit fél­tünk, hogy mi lesz a Covid okozta összevissza felkészü­lés után. Nem volt hol edze­­nünk, hamarabb haza kellett jönni a tátrai edzőtáborból... Katasztrofális volt az az idő­szak. De a versenyen nem mutatkozott meg, hiszen fe­dett pályás egyéni csúccsal jött a bajnoki cím. Az 587 centi sok zavaró körülmény ellenére nagyon jónak minő­síthető teljesítmény, amit edzőként és anyaként egy­aránt értékelek. Nagyon büszke vagyok a lányomra, hogy így helytáll." (jmk) korolhattam. Ezt így nem lehet! Nekem a verseny légköre is sokat hozzátesz az eredményhez. Ha jó a közeg, látom, hogy szurkolnak az emberek, meg vannak nézők, akik biztatnak, bátorítanak engem, ak­kor még jobban beleadok apait­anyait. És az is szerepet játszik, hogy milyen a konkurencia. Mostanában csak az edző ma­rad szurkolónak? Igen, az edzők nézték a versenyt a tribünön, és esetleg egy-két atléta a közelben, akik velem versenyez­tek. Ők próbáltak segíteni. Talán ti­zenöt ember tapsolt, mikor az ug­ráshoz készültem. Nem keltettek akkora zajt, amivel kellő szintre húzhattam volna fel magamat. Más, ha látom, hogy az emberek jelenlé­tükkel sugározzák felém az energi­át. A kialakult koronavírusos helyzetben mit kezd a folytatás­ban az atlétikával? Csak reménykedem, hogy minél hamarabb elül a mostani korlátozá­si hullám, beoltják az atlétákat is, és aztán az állam jobban megengedi, hogy közlekedjünk. A versenyeken meg teszteléssel vehetünk részt, vagy buborékban leszünk előtte. Remélem, megrendezik a korosz­tályos Eb-t, aminek nagyon örül­nék, mert tavaly is elmaradt. Nagy kár megfosztani a sportolókat attól, hogy versenyezzenek, azokat, akik tényleg igyekeznek. Mindennap edzünk, de miért eddzünk, ha nem versenyzünk? Ha nincs verseny, akkor hiába az egész. Hogyan lehet együtt élni a ví­rustól függő atlétikával? Hazudnék, ha azt mondanám, néha nem voltam alulmotivált. El­gondolkoztam azon, mikor lesz már ennek vége, van-e értelme ezt csi­nálni, de sose voltam úgy, hogy fel­adom. Nem vagyok az a típus. In­kább küzdők a végsőkig. Nekem is vannak nehéz napjaim, de minden reggel kellően motiválva próbálok felkelni. Magam elé képzelem az Európa-bajnokságot meg a jövőben következő versenyeket. Azokért edzek. Az Agro mellé tartalmából: Bíznak a gépvásárlás fellendülésében • A sárgarépa tápanyagigényének meghatározása ^ Jönnek az nj „okos” traktorok

Next

/
Thumbnails
Contents